Embrace Of Thorns
Entropy Dynamics

boymester
2022. szeptember 9.
1
Pontszám
9

2018-ban akadt egy hét, amikor görög black metal lemezekkel szórakoztattam az olvasókat, bemutatva pár klasszikusnak számító és néhány ismeretlenebb bandát. Már ott is leírtam, hogy egy Varathron, Rotting Christ, Lucifer’s Child esetében nem beszélhetünk igazán ismeretlenségről, csak ha valaki az elmúlt 20-30 évet a Zeneovi bűvkörében töltötte el a fekete fémek hatékony bányászata helyett. Ugyanakkor a sorozat záródarabja, az Embrace Of Thorns terjedelmes múltja ellenére sem volt nevezhető különösebben ismert zenekarnak, amin akkori nagyszerű lemezük, a Scorn Aesthetics sem változtatott sokat. Erre egyszerű a magyarázat: a srácok nem is igazán akarják, hogy a csapból is ők folyjanak, akinek szüksége van erre a minőségi, szórakoztató, ugyanakkor kíméletlen és pusztító black/death vegyületre, amit képviselnek, az igenis vadássza le őket és ismerje meg puszta erényeik miatt. Óriási hírverést sosem keltettek tehát, de eddig megjelent öt nagylemezükre simán felfigyeltek a kiadók. Ahogy korábban, friss, Entropy Dynamics című kiadványuk ezúttal is csendben pottyant a digitális promós fiókomba, miközben a fizikai formátumra még október 10-ig várni kell. Négy év után azonban ez már nem olyan sok…

Nézzük is, mire számíthatunk! Ahogy korábban megjegyeztem, a csapat a folyamatos fejlődés, előrelépés mintapéldánya. Egy lemezük sem volt rossz, de mindig erősebb, profibb anyagot tettek le a rajongók elé. Így van ez az Entropy Dynamics esetében is, ahol a klasszikus death metalt tovább keverik, áramoltatják a fortyogó black metalban. Minél többször készítik el ezt a fogást, annál finomabbra sikerül. Az új anyag első hallgatáskor érdekes módon mégis visszalépésnek tűnt, de néhány régi dalt visszajátszva rájöttem, hogy csupán hű maradt a zenekar ahhoz, amit a kiadványhoz csatolt levelében írt, miszerint hangzás terén szándékosan ugrottak a kezdeti évekhez, hogy a friss dalok dohosabbnak, bestiálisabbnak tűnjenek. Kifejezetten jó húzás ez, mert a továbbra is fogós témák, könnyen felismerhető dalok ezáltal igen komor hangulatot, mágikusságot is kaptak, bár ennek korábban sem voltak híján, talán most még erősebbé váltak.
Szükségük van minden extra elemre és hangulatra, hiszen ez az album eddig a leghosszabb, amivel valaha jelentkeztek. Az 51 perces játékidő kitöltése szerencsére nem esett nehezükre és nemcsak borító tekintetében sikerült érdekes dolgokat produkálniuk. Persze ettől még az Embrace Of Thorns nem válik avant-garde zenekarrá, továbbra is elkerülik őket a modern megoldások többsége, hiszen a hagyományosnak tekinthető black és death az, amiben jól érzik magukat, csupán sikerült minden ízében fogós, gyilkos dalokat írniuk. A Blackest Orthodoxy Perpetuated, Entropy Dynamics, Nucleus Dissolved hármas például úgy rabol el tíz percet az életünből, hogy észre sem vesszük. A dalok után viszont találkozhatunk a kiadvány egyik furcsa képződményével, amit első körben The Arrow Of Time címmel kapunk meg. Ez egy rövidebb instrumentális, ambientes zajongás, ami gondolom hangulatkeltés célját akara szolgálni, de inkább megtörte az album lendületét. Ugyanez igaz a lemez második felében ékrező Wormfeast című rövid valamire, majd a lemez végén szereplő Ululationra, bár ez már nem fogott vissza semmit.

Akad tehát itt némi túlgondolás, időhúzás ebben az alig pár percet felölelő részben, melyek akkor válnak igazán feleslegessé, amikor rájövünk, hogy az utána következő dalnak megvan a saját maga felvezetése, felépítése, nem kell megelőlegezni neki ilyen időhúzást. Ettől függetlenül természetesen minden death/black rajongónak kötelező futnia egy kört az Entropy Dynamic gyönyörű borítóval ellátott borongós erdejében.

Embrace Of Thorns – Entropy Dynamics (2022) (1 komment)

  • ZolixiusRex ZolixiusRex szerint:

    Azt hittem elsőre, hogy Carcass-t hallgatok, a békebeli aranykorból, de aztán tisztult a kép. – Érdekes zene ez, semmiféleképpen a „kitaposott ösvényen” járnak. A hangzás pedig valami lehengerlő. 🙂

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.