Szinte napra pontosan egy éve jelent meg a bandcamp-en a Tombor Nándor nevéhez köthető Enigmatic Infinity formáció második nagylemeze. Az underground malmai lassan őrölnek, így csak a napokban vált elérhetővé a CD változat. Be kell vallanom, hogy tavaly a borítóképre kaptam fel a fejemet, vonzza a tekintetet ez a barnás-zöldes árnyalatú grafika. A rajz nem szájbarágós, el lehet gondolkodni rajta, hogy a sziklafal előtti emberalak mit is jelképez… A fizikai formátum esetében is ez a színvilág dominál, a korong szövegekkel és dalonként külön illusztrációkkal felturbózott bookletet, digipack csomagolást kapott.
Itthon manapság meglehetősen mostoha sorsa van annak, aki progresszív metalban utazik, így külön öröm, hogy ha csak szerzői kiadásban is, de kezünkbe vehetjük a The Shadow Out of Time-ot. Az ezredforduló környékén még életerős volt a hazai színtér, manapság pedig örülhetünk, ha évente megjelenik egy-két ilyen jellegű kiadvány. Időről időre nálunk is felbukkan egy-egy olyan magányos művész, aki kész koncepcióval rendelkezik, melyet sajátmaga valósít meg. Gondolok itt elsősorban Kátai Tamásra, illetve Bakos Attilára. Hozzájuk csatlakozik Nándor, aki hasonlóan maga viszi a vállain szinte az egész produkciót. A koncepció, a dalok zenei, illetve szövegi része és az énekdallamok teljes mértékben, maga a zene pedig kb. 90%-ban tőle származik. A maradékon pedig olyanok osztoznak, mint a svéd énekes, Rob Lundgren, Imhof Bálint billentyűs, illetve az a bizonyos Derek Sherinian, akinek neve a többségnek a ’90-es évek közepének Dream Theater révén lehet ismerős. Nándor a szövegi koncepciót H.P. Lovecraft – Árnyék az időn túlról című novellájának fonalára fűzte fel. A frontborító is erre az olvasmányra utal.
A történet vonala tehát adott ugyan, de a zenei rész nem lett a mondanivaló alá rendelve. Olyannyira nem, hogy az ujjak rendszeresen megszaladnak a húrokon és a klaviatúrán. Legjobb példa erre épp a nagynevű vendégzenész bevonásával készült Nocturnal Wanderings. Ebben a tételben megkapjuk a technikai bemutatót, mely mentes az öncélúságtól; nem érzem felesleges témahalmozásnak, sikerült megmaradni olyan keretek között, hogy a szerzeményt még dalnak nevezhetjük. A bő negyedórás záró címadó tétel ellenére egyébként az egész korong mentes a terjengősségtől, mindössze ötven perc a teljes CD. A további dalok is változatos felépítésűek, illetve terjedelműek, a skála négy és kilenc perc között mozog. A lemez elsőre persze nem adja meg magát, de milyen progresszív metal album is lenne az, ahol már első hallgatáskor dúdolhatjuk a dallamokat. Idő kell a CD kiismeréséhez, de a lemez meghálálja a törődést; a novella ismeretében, netán azt a korong hallgatása közben olvasva pedig többet is adhat a befogadónak. Rob Lundgren énektémái érzelmektől fűtöttek, ahol kell, odateszi magát, de a hangja lényegében csak egy hangszer a többi közt. Nem tolakodó, nem magamutogató. A záró dalban a hammondos hangszínnel előadott billentyűszóló nem elterjedt dolog a kortárs progresszív metal mezőnyben. Ezzel az apró momentummal pedig csak arra utalnék, hogy az Enigmatic Infinity nemcsak a leckét mondja fel, hanem Nándor törekedett arra, hogy egyéni ötleteket is csempésszen a stílus keretei közé.
A CD megüti a nemzetközi színvonalat, a formációnak semmilyen összehasonlításban sem kell szégyenkeznie. Bízom benne, hogy határainkon kívül is lesznek, akik felkapják a fejüket a The Shadow Out of Time-ra!
Az ajánlót írta: Andris
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kétség kívül nagyszerű lemez a hatásoktól függetlenül. Tényleg érdemes lenne külföldön is terjeszteni.