Van egy jó hírem azok számára, akik szívesen hallgatnának funeral doomot, de még nem találták meg maguknak azt a fajta könnyed, emészthető kiadványt, amivel lépéseket tehetnek az érzelmi kihívásokkal táplált műfaj komolyabb, ám zamatosabb gyümölcsei felé. Ez a jó hír pedig az, hogy nem rabolom feleslegesen az idejüket (hiszen az ugye mindennél drágább): az ausztrál Estrangement bemutatkozó lemeze mutatós borítója és változatos zeneisége ellenére nem nekik készült. Ne tévesszen meg tehát senkit a hívogató borító (Anton Pulvirenti grafikusművész munkája), vagy a klasszikus hangszerek használata, mert ahogy a zenekar összetétele sem a szokványos, úgy maga a zene sem. A projektet JS indította még 2010-ben és manaspág is ő felel a banda „hagyományosabb” metal zenei aláfestéséért: az extrém vokál, gitárok, dobok az ő felelőssége. Mellette azonban találhatunk egy nagybőgőst (Ligamincer), egy fuvolást (Euterpe) és egy hegedűst (Czar). Ezeknek köszönhetően a funeral doom mellé odaillesztették a neoklasszikus jelzőt, de hallgatás közben sokkal többször jutott eszembe a ritualisztikus zajongás, valamint meglepő módon a free jazz kifejezés. Ez annak figyelembevételével meglepő, hogy a kiadvány „előélete” jó 12 évet ölel fel, mégis minden ötlet, elképzelés spontánnak, rögtönzöttnek tűnik a gitárokat és az éneket leszámítva. Az is fontos a végeredmény tekintetében, hogy az egész projekt többször is tetszhalott állapotba került, kvázi évekig feloszlottnak minősült, de nagy szerencsénkre nem hagyták veszendőbe menni az ötleteiket és végre méltó formában tárták a hallgatóság elé.
Említett tulajdonságainak köszönhetően tehát az Estrangement debütálása tökéletes hobbi metalos riasztó, de még a tapasztaltabb önsanyargatókat és lélekbúvárokat is kellően megizzaszthatja. Az egyediség és merészség természetesen pozitívum minden ízében, a hangszeres játék igazán szórakoztató, amiben viszont alaposan megnehezíti a dolgunkat a csapat az a dalszerzés és a lemezhossz. Funeral doom alapok révén az órás játékidő nem kellene, hogy különösebb kihívást jelentsen, ilyen háttérrel pedig szinte adja magát a változatosság, de a Disfigurementality inkább csapongó és random, a hangszerek nem akkor érkeznek, amikor szinte zsigerien várjuk a fuvolát és a vele járó katarzist. Egy kicsit bedobunk ebből ide, majd oda… A klasszikus zenei háttár, a sötét folkos alaphangulat létezik, a funeral doom metal része néhány robbanással, kemény riffekkel működik, a kémia, az egyveleg a két vonal között azonban valamivel döcögősebb. Ha hegedű, nagybőgő szólt, nagyon élveztem, mikor a lassú, bánatos muzsika emelkedett felül, az is jó volt, ám az egységesség hiányérzete megmaradt, ott motoszkált a fejemben több lejátszás után is.
De nem bolygatom tovább ezt a túldimenzionált problémát, mert mindettől függetlenül egy eklektikus, teljesen sajátos értelmezését kapjuk a zenének. Akad helye dark ambientnek, gregorian örökségnek, jazznek és barokk felhangoknak, hagyományos értékeknek és szélsőséges extrém zenének, amit nem lehet nem ajánlani azoknak, akik fogékonyak valami újra, eddig meg nem tapasztalt finomságra. Külön kiemelendő a hangzás, amit CD minőségben kaptam, de nagyon szeretnék megtapasztalni komolyabb formátumban is, mivel már-már audiofil erényeket rejteget magában a hangszerek önálló, élő megszólalása miatt… A lemez Clusters című tételéhez már videó is készült, amiben szintén csak a merészséget látom, mivel ez az album közepén elhelyezkedő csemege talán a legelvontabb része az egész produkciónak. Általánosításra azonban nem alkalmas, ez tényleg csak egy kivonat, azért kapaszkodókból is kapunk annyit, hogy megérje nekifutni.
Feladja a leckét az ausztrál formáció, erről nincs kétségem, ahogy a kivételes minőségről sem, aminek minden percében, pillanatában érződik a sok-sok éves munka befektetése. A szétesettség érzéséről is úgy gondolom jelenleg, ahogy az Asleep In The Vineyard akusztikus csodája szól a háttérben (előkészíte a lemez csúcspontját, a hidegrázós Doppelgangert), hogy talán én vagyok kevés ehhez a szerkezethez, nekem kell elfogadóbbá válnom, nem pedig a Disfiguramentalitynek egyszerűbbé, befogadhatóbbá alakulnia. Ezt az albumot meg kell hallgatni, meg kell tapasztalni ahhoz, hogy bárki véleményt formálhasson róla és nem egyetlen alkalommal… Tegyétek próbára magatokat vele bátran, mert ha nem is lesz kedvenc, veszíteni nem fogktok vele! Szokás szerint az egész anyagot meghallgathatjátok itt és most, de a bandcamp is a rendelkezésünkre áll.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
