FEZEN: Interjú Kovács Tónival

A székesfehérvári és a város környéki kemény zenék kedvelőinek körében valószínűleg mindenkinek van egy ismerőse, cimborája, aki fellépett a FEZEN Fesztivál korai éveiben (sőt tán azóta is). A „régi” bregyóközi szabadidőközpont területen, a város szívéhez elég közeli csónakázó és horgász tavon túl megrendezett fellépéssorozat éveken át volt a helyileg bejáratott hard rock és metal bandák szélesebb bemutatkozó tere és egyfajta tehetségkutatója.

Ha jól emlékszem, egy rövid évtized elteltével U.D.O. fellépésével vált nemzetközivé és komoly headlinerrel súlyosabbá a rendezvény. Ekkortájt a hazai előadók közül pl. a Rudán Joe-s P.Mobil, a királylányos Hooligans, a mindenkit megugráltató Depresszió keltettek kellő zajt a füves-aszfaltos területen. A rákövetkező évben az Edguy és a Helloween fellépésével vált nyilvánvalóvá a közönség számára, hogy a már akkoris több-színpados buli irányt váltott és egy sok napon át egyrészt szinte teljes rock-metal mezőnyben fog bandákat hozni, miközben egyre több „menőbb” hazai előadó fog fellépni a főidőben.

A fiaink a tömegben énekleve A nyakamban nőttek fel, majd álltak a saját lábukra (és messze ellátnak már a fejek felett). A stílusért rajongók számára hihetetlen névsort láttunk elsőre itthon, vagy éppen újra erejük teljében, mint pl. a Testament, a Dream Theater, a Europe, A Sabaton, a Deep Purple, Alice Cooper és Judas Priest… S miközben a fesztivál ezalatt egyre nagyobb helyre költözött, a feltörekvő magyar bandák sora is felléphetett az avantgárdtól a punkon át a rock és metal műfaj szinte minden élő képviselőjével. Láthattam pl. az akkor első lemezes Avenfordot is, s miközben a Lord előadása örök, az Ossiáné (mindig várjuk) kihagyásokkal hagyományos, a Skid Row, a Queenscrÿche… újabb érás felállásával a régi dalokat is élvezhettem. Felesleges sorolnom tovább a külföldi fesztiválokon is főidőben játszó rock/metal bandákat. Azokból az idén is jut nekünk néhány különlegesség (Mercyful Fate, Death Angel!) a nyári éjszakában. És bizonnyal lesz, az utóbbi években kialakult hagyományokhoz híven, hallgatni való a nem farmerba-felvarróba öltözött – partizene-rajongóknak is egy színpadon. Legutóbb pl. Thomas Anders lepte meg a Modern Talking rajongókat azzal, hogy keményebb volt, mint a párhuzamosan játszó Karthago, vagy a sátor metal bandái – legalábbis valóban élőzenével tovább bírták a viharos esőben, mint maguk a sátrak és a vízszintesen röpködő (műanyag) söröspoharak. A koncepciójában messzire jutott a Fezen Fesztivál már bőven nagykorú és a pandémiás helyzet két éve után végre újra megnyitja a kaput a nyáron, a “szokásos” időben.

Hogy a Fémforgács olvasóinak is legyen ideje hangolódni, az ötletgazda, a fesztivál mozgatórugója Kovács Tóni mesél nekünk arról, hogyan nőtte túl valamikori elképzeléseit az ötlet és mire számíthatunk az idén.

Volt már rá alkalmam, hogy az egész évben üzemletetett Fezen Klub mellett a másik helyiségben a városközepi Petőfi Kultúrtanszéken kezet rázzunk, gratulálva neked „ehhez az egészhez” … Túl vagyunk fesztiválszempontból legalább két ínséges éven. Milyen várakozással tekintesz a nyári egyhetes buli elé?

Fontos a gratuláció és a kritika, pláne ezekben az időkben. Csakúgy, mint a remény, hogy idén már végre „kisüt a Nap”. Én nagyon bizakodó vagyok. Annak ellenére, hogy nyugodtan mondhatom az elmúlt két évre: drámai volt. DE! Túléltük, még létezünk és egy minden eddiginél átfogóbb és erősebb FEZENre készülök/készülünk. Sajnos nem „csak” a fesztiválok szempontjából volt ínséges az elmúlt időszak, a klubokat is megcibálta, de inkább azt mondom, hogy az egész kulturális ágazatot. De mindegy is, talán már mögöttünk van a rossz és végre figyelhetünk a jóra.

Az idei fellépők egy része, pl. (bánatomra) az Anthrax híján hasonló, mint az COVID előtti tervekben. Ugye jól tudom?

Nem egészen, sajnos. Igen, az Anthrax-szel már harmadszor fürdünk be. Lassan kezdem azt hinni, hogy ez valami karmikus marhaság. [nevetés] Sajnos a Covid elvitte az Amon Amarth-t és a Danzig-et is. Én az utóbbit vártam a legjobban. [Óh, ez is de jó lett volna, bánom is – szer.] De talán sikerül pótolni őket, hiszen csak behúztunk egy Nightwisht és egy Meshuggaht helyettük.

Ráadásul eljön hozzánk fesztivál műsorral a legendás Mercyful Fate is! Hogy sikerült ezt összehozni King Diamonddal, ill. a koncertszervező menedzsmentjével?

Én minden évben törekszem legalább 1-2 olyan bandát lekötni, akik kuriózumok. És kire mondhatnánk jobban, hogy az, ha nem a MF? Nekem nem világom, de elismerem, meghallgatom és nagyra tartom. Nem emlékszem, hogy nehéz lett volna a tárgyalás. Már pár éve egyeztetünk velük és végre meg tudtunk állapodni mindenben. Mondjuk, az biztosan jót tett az ügymenetnek, hogy már olyan referenciáink vannak, hogy nem kell megmagyarázni, mi is az a FEZEN.

Feltételezem, hogy néhány kedvenced már fellépett (erről, valójában, meséltél korábbi interjúkban) papírmagazinokban. Jól tudom, hogy a talán sosem teljesülő vágyad az AC/DC lett volna?

Igen, egy AC/DC jó lett volna, de nem a mi ligánk. Nem tudom, hogy csak egyelőre nem az, vagy soha nem is lesz, ezt majd az elkövetkezendő évek eldöntik. Számomra az első gyerekkori kedvenc a Dream Theater volt, aztán a Machine Head és a Deep Purple-nél éreztem, hogy most valami igazán nagy dolog történt Fehérváron.

Valóban. A valamikori regionális fesztiválhoz képest, szerintem eléggé helybe hoztad-hoztátok már a rock-metal zenék krémjét hatalmas nézettséggel. Elégedett vagy?

Nem. Sosem. [mosoly] De miért is lennék?! Mindig van feljebb és nem is csak a növekedés rendkívül nehéz, hanem már az alap szinten tartása is. Én nagyon örülnék, ha a FEZEN is egy valóban rock-orientált fesztivál tudna lenni, hiszen én is ezt a műfajt kedvelem leginkább. Annak ellenére, hogy mindenevő vagyok. Csak legyen energia és dallam.

A program tekintetében – a közeli jövőben – mikor leszel elégedett?

Nekem van a fejemben egy olyan forgatókönyv, ami szerint szétbontom a FEZENt egy prémium rock/metal és egy prémium pop fesztiválra. Még ízlelgetem ezt, de hamarosan meghozom a döntést. Engem soha nem érdekelt, hogy az egyik színpadon Dream Theater szól, a másikon Majka vagy Ákos. Nyilván attól fesztivál egy fesztivál, hogy minden jelen van és mindenki tud választani. Szerintem a lényeg, hogy széles legyen a portfólió. Én színesebbnek látok egy eseményt, ha nem csak egyféle műfaj szól. A pultnál egy sörrel a kézben lehet vitatkozni, hogy kinek, mi tetszik. Ettől függetlenól azt látom, hogy mindenki számára befogadhatóbb lehet egy egységesebb arculatú 2×3 nap. Amúgy szeretnék eljutni pár éven belül az Iron Maiden/Slipknot szintjéig, vagy popban régi vágyam a Jamiroquai vagy akár Sting.

Hú, ezt meg is értem – azt hiszem – a rock (metal) széles skáláját kedvelőknek, akik szeretik tudni, mitől az, ami Stinget, és a funkyt (is) felélesztő, a már akkor is terjedő gépzenék idején élőzenés Jamiroguia-t mint fellépőt nem is kell magyarázni. Akinek igen, az nézze majd meg…

De az előadók növekedése rengeteg egyéb dolgot hoz magával: terület és parkolók bővítése stb. Ezekhez a szintű bandákhoz csak akkor van elég hely a jelenlegi területen, ha csökkentjük a színpadok számát, de ezzel megszűnne a FEZEN jelenlegi arculata, másfajta atmoszféra alakulna ki. Újra kellene gombolni az egészet.

Egy aktuális fesztivál lebonyolításával kapcsolatban pedig mikor vagy elégedett, illetve vagytok elégedettek?

Meglepő dolgokat fogok mondani: akkor, amikor nem sérül meg senki, sokan vannak, jó az idő, nem hisztiznek a produkciók, nincsenek csúszások, pozitívak a kritikák.

Az egész program elég nagyra nőtt az évek-évtizedek alatt. A rendezett területen biztosított sátorhelyek mellett a nagyméretű parkolóval, vagy a város oldali – hangulatosan a vasút felett átvezető – bejárattal jól ismerjük a több napos fesztivál-léptéket. Korábban emellett szerveztetek egy-egy sátorban más kultúreseményt is és buzdítjátok a városnézésre is a látogatókat. Mit terveztek az idénre?

Mivel idén 25 éves a FEZEN, így nagyon dolgozunk azon, hogy csinosítsunk rajta. Ma már elkerülhetetlen, hogy olyan installációk legyenek egy fesztiválon, amik azon túl, hogy jól néznek ki és „menők”, növelik a komfortérzetet is. Most terveztetünk a kempingbe napvitorla-rendszert. Remélem, meg tudjuk valósítani. A legutolsó rendezvényhez hasonlóan, lesznek sport programok és napközbeni aktivitások is, lesz 15 különböző borászat, civil szervezetek, 35 italpult, ugyanennyi étterem, éjszakai party helyszínek stb.

Mekkora csapattal dolgozol?

Az önkénteseinken kívül kb. 700 fő.

A körötted lévő csapat a fanatikus baráti körből az évek során célorientált vállalkozássá fejlődött. Emlékszel arra a pillanatra, amikor ez tudatosult benned?

Még nem tudatosult bennem…[nevetés] A FEZENt most is a fanatizmus hajtja, csak már nem engedhetjük meg magunknak, hogy figyelmen kívül hagyjuk az anyagikat és olyan egyéb tényezőket, mint a piac-konkurencia, nemzetközi turnék, árfolyamok stb. Amúgy talán a 2013-as, Deep Purple-ös év volt az első, tudatosabb évünk.

Miben tér (tért) el jelentősen szervezésben, mondjuk az 5.zenei fesztivál szervezése a 20. rendezvénytől?

Az 5. már a Bregyóban volt, ami nagy előrelépés volt a Vidámparkhoz képest. Akkor még csak magyarok voltak – szórja az információt Tóni… – az előadók között, egy nagyszínpad volt és egy nagy sátor. A 20., 2017-ben pedig már olyan bandákkal ment, mint Alice Cooper, Saxon, Glen Hughes, The Offspring vagy akár a Scooter, 6 zenei helyszínen. Ég és föld! Mindenben más. Talán rajtam és pár társamon kívül minden.

Jelen hasábok alapvetően a rock/metal underground, mondjuk úgy, hogy a stílusban a jövő zenéjét népszerűsítik. Hogyan érzed? Mennyiben teljesíti, vagy tudja teljesíteni a fesztivál ezt a funkciót?

Jelenlegi formájában a FEZEN mindenben 50/50. 50%-ban rock/metal és 50%-ban pop-alter-elektronikus, stb. Korosztályilag is szólunk a fiatalokhoz és az idősebbekhez egyaránt. Én hiszem, hogy a könnyűzene az főleg rock így, amíg én ki nem öregszem, vagy be nem adom a kulcsot, addig a FEZENen mindig lesz rockzene! Ha mi és még sajnos kevesen az országban nem tartunk ki, akkor elkopik a műfaj. És ez tilos!

Szeretnéd is, ha a FEZEN teljesítené ezt népszerűsítési a funkciót – ahogy hajdanán is, éveken óta?

Mindig is fogja teljesíteni! Csak azt kell elfogadni mindenkinek, hogy változnak az igények és az új igényeket is ki kell szolgálni, különben lehúzhatja az ember a rolót.

Milyen visszajelzéseket kaptok egy sikeres fesztivál után?

A social media korát éljük. Mindenkinek ugyanannyira releváns a véleménye. Ez sokszor jó és kevesebbszer rossz, hiszen minden hülye véleménye számít. Értem ezt a mocskolódásra, a beszólogatásra. Az értő kritikát én mindig is bírtam, sőt, igényeltem! Mi is hibázhatunk, lehetünk figyelmetlenek stb. A problémákat sokkal többen megjegyzik, mint azt, ha elégedettek egy rendezvénnyel. Ez mindig így volt, nem is fog változni, hiszen az az alap, ha minden jól működik. Hiszen ezért fizet, ezért vannak elvárásai. Hál’ Istennek sokszor megállítanak az utcán vagy a klubokban és gratulálnak, megköszönik ezt a 2,5 évtizedet. Ez nyilván tölti az embert. Szoktam kapni direkt e-maileket is, főleg olyan rajongóktól, akiknek életre szóló élményt adtunk azzal, hogy a kedvence a „kert végében” játszott.

Hogyan forgatjátok vissza, hogyan hasznosítjátok ezeket a visszajelzéseket? Ötletbörze megbeszéléseket tartotok a nézők véleménye alapján, vagy javarészt a magatok elképzelése és a különböző stílusok népszerűségi listái alapján kerestek újabb előadókat?

Minden visszajelzés számít! Tényleg! Még akkor is, ha korholnak. Tanulni kell belőle, jobbá tenni a rendezvényt. Mi kb. másfél évig szervezünk egy fesztivált, vagyis már most intézzük a 2023-as ügyeket is. Hetente tartunk egész évben ún. stábokat, ahol a futó ügyeken túl foglalkozunk a fesztivállal is folyamatosan. Nyilván fontosak a népszerűségi mutatók is, de nagyban befolyásolja a FEZENt az éppen akkor futó turnék összetétele is, amihez alkalmazkodnunk kell.

Vannak öröknek tűnő hazai előadók a fellépők listáján (Lord). Emellett nagy örömömre szolgál, hogy stílusteremtő, újra feléledő csapatokat is hívtok (Remorsebocs, az olvasók felé, hogy a nagy kedvencemet a listán megpillantva „mindenről ugyanaz jut az eszembe…”). Hogyan döntötök a hazai előadók soráról?

A hazai első– és másodvonalbeli előadókkal évi 2 bulit kötünk: egyet a klubban, egyet pedig a fesztiválra. Ez kb. meg is határozza a fesztivál hazai line-up-jának kb. a felét. Szívesen vesszük a jelentkezéseket, pár hetente meghallgatjuk az időszak alatt összegyűlt anyagokat és rostáljuk őket. A fehérvári bandák, nyilván, mindig prioritást élveznek, hiszen a mi kutyánk kölykei. J

Az extrém metal fellépők ezen a fesztiválon nem lépnek fel (van legalább 2-3 szervezés alatt lévő hazai fesztivál már a tematikában). Amikor ti választotok, vagy jelentkeznek fellépők, hol a határa a zenei különlegességnek, ami még a FEZEN repertoárjába illeszkedik?

Mi nem akarunk Rockmaraton lenni! Imádjuk azt a fesztivált és az úgy jó, ahogy van. Nem kell egymás lábára lépni, sokkal könnyebb együtt, mint egymás ellen. Mivel a FEZEN félig helyi fesztivál, így figyelembe kell vennünk a helyi lakosság igényeit is, nem gyalulhatjuk le őket a Dimmu Borgirral. [nevetés] Nem húztunk amúgy határt, hiszen van azért Omega Diatribe, vagy nagy kedvencünk a Gutted is, de való igaz, hogy a mainstreamebb előadók irányába fordultunk. Pont azért, mert vannak jó barátaink, akik tematikusabb fesztiválokat szerveznek.

Melyik a legemlékezetesebb, vagy ha nem leg (mert több van), akkor melyek a számodra emlékezetes rendezvények a FEZEN történetében?

A legelső, 1997-es, a 2008-as, a 2013-as, a 2015-ös és a 2017-2018-as évek mély nyomot hagytak, az biztos!

És melyik miért az?

1997-ben, az első szabadtéri fesztiválunkon (amit még Első Fehérvári Rockfesztiválnak hívtak – szerk.) még az akkori basszerosunk szerzett a seregtől katonai sátorlapokat és abból „szőttük” a színpad fedését. Persze kaptunk esőt és persze be is ázott és emlékszem, hogy Takáts Tomi aláállt a lecsorgó esővíznek és itta a koncert közben. 2008-ban éreztem először igazán nagynak a fesztivált, akkor volt először nálunk a Helloween, akik kifejezetten jó bulit nyomtak. Ekkor volt az első elmaradt előadónk is, a német ATB nevű DJ, akinek nem szállt fel a gépe. Az egy nagyon fura érzés, nem megszokható. Megteszel mindent, hogy jól sikerüljön és jön valami, amire nincsen ráhatásod.

2013-ban, mikor felment a Deep Purple a színpadra, akkor koccintottunk magunkra először a cégtársammal, Csabival, hogy ez tényleg valami valóban nagy dolog lett! Megható volt azokat a legendákat a saját fesztiválunkon látni. 2015-ben volt az első igazán nagy maceránk, mégpedig a Judas Priest-tel. Minden szuperül ment, egészen a koncert kezdetéig. Aztán hirtelen kitalálták, hogy addig nem játszanak, amíg bármi más is van rajtuk kívül, velük egyidőben egy fesztiválon. Ott álltunk, hogy van közel 10 ezer ember a nagyszínpad előtt, a másik 3-4 ezer a kisebbik előtt és nem tudtuk, melyik kezünket harapjuk meg. A Judas mégiscsak a Judas, de vele szemben pedig rengeteg más műfajt preferáló látogató várta a másik koncertet. Meleg szitu volt. [nevetés]

A 2017-es, 20 éves jubileum maga a két évtized megélése, megérése miatt volt emlékezetes. Sörjegyeket lőttünk ki a konfettiágyúkból, volt egy ezer szeletes torta, tűzijáték. Szép ünnep volt! A 2018-as év nagyon nyűgös volt. Iszonyúan nagy fába vágtuk a fejszénket a Prodigy-vel, de végül összejött és a sajnos utolsó magyar bulijukat nálunk nyomták. A másik, hogy az amerikai Pitbull produkció egyszerűen lemondta pár nappal a buli előtt a fellépést, mert nem tudták jól összerakni a turnét. Csak pislogtam… Kifizeted a zenekart, leszerződsz, hirdeted és egyszer csak kitalálja, hogy nem. Ott pár barátunk segítségével nagyot mentettünk, mert nem egészen egy nap alatt meg tudtuk szervezni a pótlást. Szinte csak gratulációkat kaptunk a gyors pótlás miatt.

Jól lehet, a plakáton és az elektronikus szórólapon szerepel, hogy „és még sokan mások…” a 2022-es fellépő-névsor elég hosszú már. Számíthatunk még újabb nagy külföldi, vagy haza nagy névre?

Rock/metal műfajban újabb külföldiek nem lesznek, pop-ban és elektronikusban még igen. A hazaiak közül még várható pár rock név, májusban 95%-ban kommunikáljuk majd a programot, az utolsó nagy pop-nevet június elején jelentjük majd be.

A „nagynevek” mellett te kinek az előadását várod érdeklődéssel?

A magyar rockok közül biztosan bele fogok nézni a Lazarusba és a Subscribe-ba, de pl. a Strong Deformity kifejezetten érdekel, hogy milyen 2022-ben, a fehérvári cimborákkal pedig muszáj pacsizni. Az alter vonalból biztosan meglesem majd a Fruttikat és az Y-t, a popból mindig élvezettel nézem a Follow The Flow dobosát, az Irie Maffiá-t pedig elmondhatom, hogy szeretem. Nem tudok választani, hiszen közel áll a szívemhez a Lord és az Ossian is, de őket rengetegszer láttam/hallottam már, évtizedek óta dolgozunk együtt. Nyilván nem teljes a lista. Ha megtehetném, végig buliznám az egészet! [nevetés]

Mikor ér véget a szervezés-előkésztés izgalma a számodra?

Soha! Ha ki kell emelni egy pillanatot, akkor a legjobban az építés időszakát szeretem, amikor gombaként kinő a földből, amit másfél éve tervezel. De mindig jön egy új ajánlat, egy újabb turné, amin gondolkozni kell, szóval állandó.

És mikor érkezik el a pillanat, amikor a FEZEN utolsó hangjai után hátra dőlhetsz, illetve hátra dőlhettek ti magatok?

Akármilyen furcsa is, nincs ilyen. Mivel ugyanaz a stáb szervezi a fesztivált, akik év közben a klubokkal dolgoznak, így ez is permanens. Az egész életmódunk az, hiszen a fesztivál és a klubok mellett rendezvényekből, azok koordinációjából és technikai kiszolgálásából élünk. Ez meg egy olyan műfaj, hogy akkor kell dolgozni, amikor munka van. Inkább a fesztivál előtt próbálok elmenni a párommal egy kis időre, töltődni, együtt lenni.

A bérletek – szerintem – ismét elérhető áron beszerezhetők, és ahogy minden évben, 1-2 lépésben drágulnak a kezdésig. Magam sem váltottam vissza a 2020-as bérleteinket, számítottam rá, hogy majd tavaly sor kerül újra a rock-metal fesztiválra, de akkor még csak a Liget-projektre valósult meg, kicsit könnyedebb tartalommal. S mikor venni akartam a friss bérletet, szólt a munkatársatok, hogy pl. a 2020-as bérlet még mindig beváltható az idei bérletre. Ez egy kedves gesztus – örülök, hogy így tervezitek. Miért ez a döntés?

Feltehettük volna a kezünket, hogy „bocs, nem a mi hibánk – pénz az ablakban…”. Ez minden, csak nem korrekt. Szerintem meg kell becsülni a közönséget! Volt visszaváltási időszak, több is, de ennek ellenére nagyon kevesen váltották vissza a jegyüket. Nekünk ez hatalmas segítség volt, hiszen akár tönkre is mehetett volna mindenünk, ha nem bíznak bennünk az emberek. De hál’ Istennek, bíznak. Mi is bennük. Ezt a bizalmat pedig meg kell szolgálnunk, ezért döntöttünk így.

Mikor tervezetitek a frissítést a fellépők listáján? Milyen felületeken érdemes követni az információt?

Ahogy hirdethető egy-egy újabb előadó, kitesszük őket. Ahogy mondtam is, májusban már majdnem kész programot láthat majd a közönségünk, június közepén jelentjük majd be az utolsó bandákat és az órára lebontott, pontos line up-ot. Várhatóan lesz saját jegyértékesítő rendszerünk is. Én biztosan a www.fezen.hu –t nézném főleg! [nevetés] (És persze Facebook, Insta, stb.)

Köszönjük a beszélgetést. Sok sikert kívánunk a szervezéshez és a lebonyolításhoz. Viszlát júniusban!

Megfigyelésem a lapzárta pillanatában: ebben az információsnak nevezett korban és a közösségi média átszőtt hálójában meglepően kevés hivatalos, vagy “magán”-videót találtam, a hangulatból valamit is átadó minőségben, különösen a zúzósabb csapatok előadásáról. Noha volt köztük olyan stílusteremtő előadó is, aki saját zenekari csatornáján tette hivatalossá a FEZEN-felvételt. Lám, mégis az élő zene az igazi – itt hát az újabb alkalom!

Piratefest Budapest
július 03.