Ilyen ritka gusztustalan időkben, mint amilyeneket mostanában élünk, (minden tekintetben) egyszerűen vágyunk a nyugalomra és a magányra. Keresve se találhatnánk jobb helyet egy temetőnél, sorakoznak a sírok, kripták, ők nem fognak megzavarni minket a lamentálásunkban. Pláne ha mindezt este tesszük meg, ráeszmélhetünk arra, hogy nem is vagyunk annyira egyedül, sőt mi több, nagyon is van kompániánk. Ismét felnyílt egy pókháló szőtte sírbolt, és ezúttal a Texas állambeli Fleshrot lépett ki belőle. 2019 óta nyugszanak békében, rá egy évvel pedig egy igencsak érdekes borítóval rendelkező demo-t adtak ki. Na nem mintha panaszkodnék, egész csinos borító az a maga módján, csak nem éppenséggel kriptaszagú death metal jut róla eszembe. Mondjuk pubertás korba lépett, kertvárosi anyukák csemetéit könnyebben megfog egy ilyen borító, mint egy bomladozó hulla. Kőbalta egyszerűségű halálfémet találhatunk rajta, semmi flanc, csak a lényeg. Idén eljött az ideje, hogy egy sokkal testhezállóbb borítóval rendelkező debütáló album lakmározhasson az élők édes húsából. Az Unburied Corpse elhozza a mi hálószobánkba is a hullaszagot.
Általában elszoktam olvasni, hogy kik nyugszanak az adott sírboltban. Ha viszont fel is támadnak, és húsevő zombiként fogják széttrancsírozni a végbeleimet, akkor el is várom, hogy megtudjam, kik a felelősek mindezért. Íme a díszes társaság: Phil Graham (ritmusgitár, vokál), Casey Garcia (gitár), AB (basszus), és végül, de semmiképp se utolsó sorban Tanner (dob). Klasszikus 4-es fogat a Fleshrot, szerencsére nem kívánta meg senki se a másik barátnőjét, így megalakulásuk óta változatlan a felállás. Magában a promócióban a kiadó őszinte, koponyazúzó, kriptaszagú death metal-t ígér, akik a progresszivítást és a technikás varázslást keresik, azok meneküljenek messzire.
Ahogy elindul a Wrapped In Entrails ,már érzem is a gyomromban azt az őserőt, ami az ilyen és ehhez hasonló albumokból árad. Ők tényleg a színtiszta, ösztönből érkező death metal-t vallják magukénak, nem is tudnának mást játszani. Maga a lemez egyébként kiválóan szól, a gitár súlyos, egyben ropogós is. Kásának nyoma sincsen, ez nem raw black metal, mindent tökéletesen hallani, mégis a nyers erő az megmaradt, a dobok is tisztán szólnak. A vokál mondhatni tipikus death metal vokál, kicsit eszembe jut a korai Morbid Angel, az a félig gurgulázó, félig hidegen mormogó vokál itt is nagyon üt. A Fleshrot nem a sebességre tette fel minden kártyáját, középtempósan haladnak előre, sokszor a death/doom-ra jellemző lassú, nehéz léptekkel tapossák ki a belünket. Az Intricate Dissection egy olyan undorító behányással kezdődik, hogy csak reménykedem abban, hogy senki se fog vacsorázni a lemez meghallgatása előtt. Ez egyébként igaz a többi dalra is, egy bűzlő mocsár az Unburied Corpse, mégpedig egy olyan, amelyikben minél több időt szeretnénk dagonyázni, akárcsak egy kellemes termálfürdőben.
A Draining the Liquified Remains sem akarja elsietni a dolgot, azért van itt, hogy lassított felvételben, fájdalmasan rágja le a csontjainkról a húst. Nincs szükség előfőzésre, ezeknek a zombiknak olyan éles fogaik vannak, hogy csont nélkül (höhö) szétrágnak minden kötőszövetet. Ha tényleg figyelmesen végighallgatjuk a lemezt, akkor könnyen tudatosul bennünk az a nyilvánvaló tény, hogy egy ritka fasza death metal lemezt rakott össze a Fleshrot, mégpedig egy olyat ami tényleg semmi újat nem visz be a dologba. Ez a zombi nagyink által főzött patkányhúsleves, pont olyan, mint ahogy azt 30 éve is készítette, és nekünk pont ugyanolyan jól esik, mint anno az ő penészes, húgyszagú konyhájában. Tudom, nem olyan rég értekeztem olyasmikről, hogy hiányzik a death metal-ból (is) a veszélyérzet, hogy valaki húzhatna valami igazán egyedit. Csakhogy az a helyzet, hogy mint ahogy fentebb is megemlítettem, a Fleshrot szerintem tényleg nem tud mást játszani. Van akiknek egyszerűen ez van a vérükben, így ezt is fognak játszani. Nem akarnak a srácok az agyunkra menni, 30 perc és már itt sincsenek, tölteléknek nyoma sincsen. Sőt a magam részéről egy kicsit keveslem is a dalokat, még maradtam volna egy 5-10 percre a kriptában.
Összességében egy atomjó death metal albumot pakolt össze a Fleshrot, se nem többet, se nem kevesebbet. Tényleg nincs semmi oda nem illő hang, ez vegytiszta death metal mindazoknak, akik imádják a vegytiszta death metal-t. Ez egy olyan zsáner, ami sose fog kifogyni az ilyen és ehhez hasonló bandákból, és ez nagyon is jól van így. Ugyanis lehet csűrni, csavarni, kombinálni a különböző hangzásokat, zsánereket, stílusokat a Michelin-csillagos stúdiók konyhákban…de a nagyi főztje mindig a legfinomabb. Az Unburied Corpse augusztus 1-jén fog megjelenni a Me Saco Un Ojo jóvoltából.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
