Forsaken Age
Heavy Metal Nightmare

(Pure Steel Records • 2020)
Armand
2020. december 11.
0
Pontszám
9

Az új-zélandi metal színtér számomra egy homályos folt a fémzene térképén. Mindössze két zenekarnevet tudok említeni a Csendes-óceán délnyugati részén fekvő szigetekről. Az egyik a black metalos Vassafor, a másik pedig a thrash/groove vonalon mozgó Alien Weaponry. Ez a szűkös társaság bővült most számomra egy újabb névvel, a Forsaken Age személyében. Az aucklandi ötös heavy metalban utazik, annak is leginkább a hagyományosabb formájában.

A csapat 2009-ben indult, a név mögött pedig a két főszereplő Crissy Scarfe énekesnő és férjura, Lee, aki a négyhúrost kezeli. Mindketten az ötven környékén mozognak, ennek ellenére a Forsaken Age-en kívül nincs zenei múltjuk. Ha az információm nem csalnak, mindketten negyven felett adták muzsikálásra a fejüket, de a bandát így sem pörgetik folyamatosan. A főhősök mellett további három harcos alkotja a csapatot, akik ránézésre a fiatalabb generáció képviselői. 2012-ben készült egy lemezük, melyet négy éve egy EP követett, idén novemberben pedig a Pure Steel Records védőszárnyai alatt megjelent a Heavy Metal Nightmare. A banda ezzel a muzsikával a német kiadótól jobb helyre nem is kerülhetett volna. A Forsaken Age abban a zenei világban mozog, mely esetében elég egy pillantást vetni a borítóképre, illetve a promo fotóra, és a fejünkben a play gomb lenyomása nélkül is halljuk a zenét. 

A Forsaken Age Crissy képzetlen, ösztönös énekhangja révén olyan kortársakkal rokon, mint a Savage Master, vagy a Lady Beast. A frontasszony egyébként jól sáfárkodik a hangterjedelmével, alapvetően közepes tartományokban mozog, nem vállalja túl magát, refrénjei pedig a fülbe ülnek. A zene középtempós nehéz fém, a szövegek pedig kb. a Manowar szókincsének felhasználásával készültek. A dalok közül kiemelésre érdemes a másodikként felcsendülő Ravens Cry, melynek refrénjében vendégként Tim „Ripper” Owens is besegített, jellegzetes sikolyait hallatva. A leginkább Judas Priest-es szerzemény mégsem ez, hanem a soron következő riffgazdag Fire in Our Hearts.  A Blood Magick az a fajta szerzemény, melynek csordavokálos refrénjét már első hallgatáskor a kórussal énekelhetjük, ugyanez áll az Iron Overlordra is. Crissy a címadóban hozza ki magából a legtöbbet, ebben a tételben a hangja durvább élét is megmutatja és árnyalatnyi extrém ének is került a nóta legelejére. Alapvetően a többi nóta is rendben van, húzós riffek, középtempók, egyszerű, kórusokkal megtámogatott refrének és a kötelező gitárszólók alkotják ezeket is.

A Scarfe házaspár és tettestársaik tehát egy jól hallgatható heavy metal koronggal jelentkeztek, mely még véletlenül sem hat a reveláció erejével, de bátran közelíthet hozzá mindenki, aki kedveli a fentebb emlegetett fémmegmunkáló alakulatokat!

Az ajánlót írta: Andris

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.