From The Sky / Interjú Tari Szabolccsal a Wacken Battle-ről

Amikor koncert után egy-két nappal Tari Szabolccsal a From The Sky motorjával, énekes-dalszerzőjével leültünk beszélgetni, ő annyira lendületesen kezdte, mint ahogy a koncerten a zenekar is tette. Én pedig már azt terveztem, mikor fogunk az Antarktika c. második lemezéről is így diskurálni. Egyelőre azonban a Wacken Metal Battle Hungary 2023 zenei vetélkedős fellépésükről beszélgettünk. Szabolcs képviselte így a színpadon fellépett csapatot: Kiss László ‘Taz’ – gitár, Gilián Péter – basszusgitár/vokál, Süle Tamás – gitár, Halász Illés – dob/vokál és Tari Szabolcs – ének. A frontember úgy ontotta az információt, mintha a nyári égből váratlanul potyognának a kellemes esőcseppek volt, így hát volt mit lejegyeznem.

Foto: From The Sky / Southfork Booking

Mesélj, milyen élmény volt részt venni a Wacken Metal Battle hazai 10-es döntőjében?

Jó volt. A legelsőn már részt vettünk a Miserium-mal (2013-ban – szer.). Megértem, ha a From The Sky-jal kapcsolatban többekben van valami furcsa érzése, hogy ez egy új zenekar. Én sem pontosan így tekintettem rá, de szerintem is így kell már rá gondolni. Hiszen 2019. decemberében 11 év után a Miserium-nak vége lett. Azon a Wacken Battle rendezvényen rengeteg prog-metal zenekar lépett fel. Arról jutottak ki Olt Ákosék [szólógitár], a Kill With Hate zenekarral, most Beneath the Void a nevük. Egyébként nagyon érdekes, hogy vele találkoztam is a közönség soraiban…

Hívtad vagy véletlenül…?

…Nem, nem hívtam. Nem beszéltem senkivel. Ő csak jött, mert rengeteg haverral találkozott. Tudod, gyerkőcünk van otthon, komolyan mondom már egy deka agyam sem marad. – mondja szélesen nevetve. – Ilyenre [szólni bárkinek is] már nem is volt időm.

Akkor ezzel azt is megtudtam, hogy mozgósítottátok-e a rajongótárborokat, a zenekar eseményeinek követőit. Folytatjuk a gyerkőccel kapcsolatos élményektől…

Az elmúlt nyolc hónapban még sosem voltam ilyen fáradt, mint most! – mondja ismét nevetve, bár ez az életvidám megjelenésén nem látszik – Igen, annyira hirdettük a rendezvényt, hogy van, hogy jöhessenek. Ennek van egy jó oka is: kifejezetten jó gegnek is tartottuk mindössze kitenni a hírt. Pont most zajlik egy átalakulás a zenekarban. Kertész Marcinak a gitárosunknak, aki a Special Providence, a Rivers Ablaze, meg egy csomó másik zenekarnak is a gitárosa a From The Sky sajnos már nem fér bele az idejébe. Ezért lépett fel velünk a Slowmesh gitárosa, Süle Tamás. Amikor az ő 2. lemezüknek voltam a producere raktam össze a From The Sky-t, az első hangoktól hallotta és beleszeretett. A Slowmesh miatt akkor úgy tűnt neki nem lesz erre ideje, de aztán most így alakult – meg is van a magyarázata, miért láttam a közönség soraiban Slowmesh pólós arcokat. Eljött az idő, hogy visszatérjen. neki ez lett a belépő bulija.

Most kicsit elkalandoztunk az általam is kedvelt Slowmesh felé, aztán visszatereltem a témát. – A nézősereg mozgósítását megbeszéltük. Hát a zenekarét? Mindenki ráért?

Ez mindig egy nagyon nehéz ügy. Szerencsére ez is jó volt így, de Marcinak, sajnos, nem. Neki két hét múlva, a Behemoth / Amon Amarth koncerten, július 3-án lesz az elköszönő koncertje. Úgy lett volna elegáns, ha itt van velünk Marci, a közönség azt a From The Sky-t lássa, amely tagok a lemezt készítették. Kicsit sajnálom is – nyomja meg az „is”-t – de örülök annak is, hogy Tamás itt van. A legjobb az lett volna, ha mindenki itt lett volna! Haraszti Dávid (Tűzmadár) is, aki az első lemezt feldobolta. Őt is régebbről ismerem, Zeneakadémiát végzett. Játszott velünk a Miserium-ban és a BZ (Stonehenge) szóló projektében is ő volt a dobosunk.

Itt mindenki mindenkit ismer…

Igen ez egy kis kör, szinte kötelező is. Dávid lesz itt [iti. Fehérváron beszélgettünk] a FEZEN-en a dobosunk, mert Illés nem rá. Ausztriában lesz egy klasszikus zenei sorozata… Bocsánat válaszoltam a kérdésre? – kérdezi nevetve.

Igen – mondom én, mert tényleg visszatérünk a mederbe. Folytatjuk a Wacken Battle bulival. Sikerült mindent kihoznotok a lehetőségekből? Négy dal elég kevés, nem?

Nem csak kevés, de kicsit feszültek is voltunk egy velünk történt technikai malőr miatt. A színpadra lépés előtt öt percig még minden működött tökéletesen. Ahogy felkerült a cuccunk a színpadra, sajnos a HD, amiről jön a szimfonikus zenekar meg a kórusok, az befelé már nem szólt.

Az egyik zenészt hallottam mondani, hogy ő hallott némi pontatlanságot, de én nem nagyon.

Igen, ez volt annak az oka. De azért annyira nem lötyögött. Metronóm nélkül lejátszani az anyagot, amikor a backing-track nem pontosan érkezik, az… az embertelen.

Szándékos, hogy mindig lesz backing-track?

Egy szimfonikus zenekart, sajnos, nem tudunk feltenni a színpadra. Mi nem olyan költségvetéssel dolgozunk… Persze, nagy öröm lenne, ha állandóan azt kellene vinnünk magunkkal.

Értem, de miért nem elég akkor, hogy egy billentyűs játssza a szimfonikus betéteket, némi sampleres kiegészítéssel?

Sokkal szebb az, amit mi megírtunk. Egy Hollywood Sympnony Orchestra csomag az, ami a háttérben szól. Sokkal több, mint amit egy szintis meg tud szólaltani.

Hát nekem fura volt, amikor feltűnt, hogy (ha jól hiszem 1 kivétellel) minden zenekarnak volt valami backing-track-je. Gondolom neked is feltűnt…  – kérdem, s ekkor Szabolcs rámosolyog zenerajongói énemre.

Természetesen. Ez a modern világ. Az, hogy pl. metronómra játszunk azt is jelenti, hogy tűpontosan játszunk, ahogy lemezen. Szerintem minden rajongó azt is szeretné hallani.

De akkor mitől lesz meg a varázs?

Hát attól, hogy minden ott megszólaltatott hangszer valóban élőben szól, csak a backing-track-ek szólnak a háttérben.

Végülis igaz. Nekem tök élő volt a ti előadásotok, Egyébként, amit te malőrnek nevezel, az nekem az élő hangulat volt.

Na, az nagyon volt benne, az tényleg benne volt!

Volt-e már időtök elemezni, egyébként?

Beszélgettünk az előadásról sokat. Nézd, tulajdonképpen, amikor a metronómot halljuk az nem lesz kevésbé „élőtlen” – ha mondhatom ezt a szót. Ha szól az ütem, ott is lesz benne némi emberi lötyögés, csak azért mégis pontosabb. Míg ha stúdióban játszol metronómra, ott jön az „álljunk meg”, a „meg kell vágni”, ez élőben nem történik meg. Egy kicsit feszesebb lett volna, az igaz. És akkor a szegény dobos kolléga nem küzd az életéért. Örültem annak is, hogy Tominak igazi feladata volt, még ha rögtön mély vízben is kellett kezdeni. Mi nagyon éltük…, nagyon élveztük.

Ő hogy érezte magát?

Nagyon jól! Ezt, ugye, te láttad jobban lentről. Te milyennek ítélted?

Most én nevetek fel – Nagyon profinak!

Mintha soha nem lett volna máshol, igaz?

Már most tudjátok, mit csináltok másképp legközelebb?

Igen, technikai cserét kell végrehajtanunk. Kiderült, nem a cuccal, nem az eszközzel, volt a baj, hanem… a Windows-zal.

Itt most felröhögtem – amiért elnézést is kértem – és röviden elmondtam, hogyan tört borsot az orrunk alá az előző napokban a munkahelyemen egy egyszerű patch, hogyan bukott egy időre adatforgalom, stb… Megegyeztünk: ez és a kitettség érzése milyen nonszensz.

Igen, az volt a nonszensz, hogy a dobos kolléga mindent kipróbált az öltözőben, az egész műsort, tényleg. Minden működött és akkor a színpadon jött a meglepetés.

Elárulom, a koncertre, mint lelkes tudósító úgy készültem, hogy otthon mindent ellenőriztem, aksikat, eszközöket, frissítést, mindent lepróbáltam, telefont, notebookot, kapcsolatot, aztán a Leecher már javában játszott, amikor a csak hibernált gépem még újra egy addig nem látott beazonosítást kért. Írtam hát régisulisan. Azért elég durva, hogy a technika – minden előkészület ellenére -, hogyan szövi át így a pillanatainkat, nem?

Óh,… igen. Sajnos igen. Nagyon szeretném, ha ez könnyebb opcióval is megoldható lenne [most természetesen a From The Sky-ról beszélünk, nem az én laptopomról, vagy A4-eseimről], csak hát azok méregdrágák! Megoldást fogunk azért találni erre is.

Na, ez az! Hogy a túróban tudja megoldani egy underground zenekar, hogy függetlenedjen a technikától? Nem is azért, hogy pl. ahogy ti, a stílusotokban a minőséget szeretnétek minden áron, hiszen azt minden stílusban, minden rendes rock/metalzenekar akarja. Hanem azt a sok szimfonikus hangulatú sávot tökéletesen megszólaltatni…, hogy teljes legyen a zene?

Nagyon nehezet kérdezel. Az én alapkoncepcióm az, hogy ezt a zenét, ezt a hangzást én így álmodtam meg. Az első perctől arra gondoltam: egyszer el kell jutnunk arra a szintre, hogy a MüPá-ban tudjuk bemutatni a műsorunkat, egy teljes, hosszú előadást. Teljes programot, rendes szimfonikus zenekarral, nagy kórussal, sok énekessel… meg mindenfélével.

Akkor megvan ám az álmod!

Abszolút, még 2019-ben így terveztem el. Kellemetlen időszakot éltem át, akkor, ahogy vége lett a zenekarnak is, és akkor költöztem haza Dubaiból is.

És – olvastam – érkeztek a magánéleti problémáid is, amik egyébként inspirációt is adtak.

Igen ez egy nagyon őszinte vallomás. Emiatt készülhetett el ez az egész, a From The Sky. Benne van minden, amit akkor éreztem.

Nekem mára a From The Sky úgy jelenik meg, mint egy zenei Pilinkszky. Mit szólsz ehhez? – Némi csodálkozó csend után Szabolcs így válaszol…

Merném ezt állítani, ha lennék annyira zseni, mint ő. De hát nem vagyok. Hm… a mentalitás hasonló, maradjunk ennyiben. A profizmus nem, de a mentalitás igen. Ezért használtam a zenét egy vallomásként.

Én valójában megszerettem a zenéteket. Az első albumajánló idején még nem tudtam hová tenni a dübörgést és a lírai melankóliát és hogy a kettő között alig találtam átmenetet. Hozzáteszem, a [metal]zenehallgatásban más korosztály vagyunk ezek a metalcore-os dolgok nekem jószerivel kimaradtak. Az első albumotokon hiányzott a dinamikában az, hogy valamit felvezetünk-levezetünk. A második lemezetekre már megszoktam…

…ott nem is annyira drasztikus.  Ez is tudatos. Az első lemeznél nem is érdekelt: ott úgy éreztem, hogy nem jó, ha „nem mondom ki”. Akkor úgy éreztem, hogy enélkül belebetegszem a problémáimba. Minden érzésem, ami bennem volt, így jelent meg, a hangszerekkel is.

Ah, akkor ezért ez a zenei csapongás!

Abszolút! Az érzelmi kilengések, ahogy néha dühös voltam, néha melankolikus jelennek meg a zenében. A második lemez zenéjére ez is kicsit változott.

Igen, ezt visszaigazolom. A színpadi megjelenésetekre pedig fel is jegyeztem akkor, ahogy mások is megjegyezték: az nagyon produkció-jellegű jellegű volt! Abban nem jelentek meg ezek a – nevezzük így – disszonanciák. Mondjuk, az alapján, amit a MüPa tervről meséltél, nincs is mit csodálkoznom rajta.

Igen, mindet így terveztünk az elejétől. A borítókat is. Kóródi Tamás tervezi, aki egyébként pólókat is készít. Képregény jellegű rajstílusa van, a Miseriumban is dolgozott velük. Megjelentek a kislemezek, a színekben a koncepció, a hangulat is mind egyetlen terv szerint haladt, ahogy az időzítések is.

Örülök, hogy említed az ő nevét is. Hogy ez a téma is a koncepció része.

Abszolút így van. A vizualitás hozzá tartozik az építkezéshez. Az összes kislemez borító színvilágban is előkészítette pl. a nagylemezét. Mindent kipróbáltunk.

A színpadi ruhákat…

…Igen azt is megterveztem és legyártattam a zenekarnak. Mindent az előzetes elképzelésem szerint.

Jó meleg lehetett akkor már beöltözve. – Idézem fel, ahogy őket a gomolygó füstben/ködben az estére kissé fülledt sátorban láttam ott fenn.

Nem érdekes: Tudod: „Show must go on!” Az a műsor. Most itt vagyok hétköznapi viseletben és beszélgetünk. A színpad az más. Ott beleadjuk amit érzünk, úgy, ahogy azt elképzeltük.

Tavaly figyeltem, hogyan reagálnak a zenekarok a zsűri szavaira. Most nem is voltak sarkosak. Ti figyeltétek? Te emlékszel arra, amit mondtak és az jól esett?

Igen, igen! Tulajdonképpen minden olyan elképzelés, amit veled is megbeszéltünk itt, az előbb, az működött. Volt lehetőségünk is már letesztelni itt a Barba Negrában. Nekem jó lenyomat volt, hogy a lemezfelvételen minden átjött, ami kimondanom kellett. Most pedig minden, amit hangzásban elterveztem, működött. Fel tudtam és fel tudtunk készülni, mert sejtettük, hogyan fogunk megszólalni a helyszínen, és hogy a hangzásban mire kell majd számítanunk.

Egyébként, szerintem, egyformán jól szólt minden zenekar. A keverős előtt is le a kalappal!

Hát, az ottani srácok a szívüket-lelküket kitették, aznap. De a fénytechnikusok is!

Éppen ezt akartam mondani. Amikor a ti előadásotok alatt leírtam, milyen jók (megint) a fények, akkor köszönte meg Pócsi István (Barba Negra) a stábjának azt a munkát.

Igen. Noha bizonyára az is segíthette őt [ti. a fénytechnikust], hogy volt a közös munkánknak múltja, mert „fényezett” már minket korábban. Így nagyjából sejthette, mikor mi fog történni.

Arra fel kell készülni, mikor mi fog történni, ugye?

A mi esetünkben ez még annyira nincs is kitalálva. Én elmondhatom, hogyan és mit szeretnék, megközelítőleg. Ám mivel nem értek hozzá, hagyjuk, hagynunk is kell, hogy azok csinálják, akik értenek hozzá.

Most átgondolom a következő kérdésemet, még véletlenül se alákérdezzek..  Éreztem, mielőtt a zsűri az értékelésnél elmondta volna, hogyan építkezett az egész koncertsorozat. Jött a sok metalcore, mindenki hozott egy üvöltőt magával – mintha egyetlen, noha változatos koncert lett volna. Erre egyáltalán nem számítottam, főleg a Magornál nem. Aztán ahogy elérkeztünk a végére, a tiétek olyan lett, mint egy… fénypont. Ezzel semmiképpen sem kisebbíteni akarom a többiek érdemét, hanem valahogy a stílus miatt olyan volt, mint az est koronája…

…Ez nagyon jól esik. Jó, hogy így gondolod, köszönöm, de… – próbál Szabolcs hozzászólni, de még muszáj folytatnom:

Fogalmam sincs hogyan fogom ezt a többi zenekarra nézve udvariasan és nem félreérthetően leírni… Talán a stílus miatt…– most inkább vissza is adom a szót.

Az a véleményem, azzal az epikussággal, amivel beleálltunk, talán mintegy összefoglaltuk az estét [utal a szimfonikus első fellépőre is]. Akkor, amikor kihúztak minket tízesnek, én már tudtam, hogy ez valószínűleg így forg történni.

Akkor nem bánkódtál, hogy elfáradhat a közönség?

Egyáltalán nem. Nem is számított. Nem volt feltétlen cél, hogy kijussunk a Wackenre. Szerintem még nem tartunk ott.

Foto: From The Sky / Máté Éva

Akkor ez a fellépés felmérésnek volt jó?

Természetesen. Igen, nagyon jól esett, amit a szakmai zsűri nekünk mondott. Tudtam, hogy azért a végére mindenki elfárad. És ha epikusan is játszunk, az előadásunkkal kicsit fel is rázzuk majd a közönséget.

Azt a szövetet még hadd szőjem tovább, ami a közönség visszajelzéséről szól.

A koncert után jöttek oda hozzánk olyanok is, akik először láttak minket. Mondták „Úristen, nem is tudtuk, ez milyen jó!”. Teljesen beleszerettek, már hallgatják is a lemezt. Hát ez óriási. Volt ennek a fellépésnek értelme. Szemmel láthatóan nem volt akkora közönségünk még, mint itt több fellépőnek. Én azonban hiszek abban, ha egy nagy zenekarral el tudnánk menni 10-12 állomásos turnéra, tavasszal és ősszel, összesen 24-25 fellépéssel, akkor össze tudnánk gyűjteni annyi rajongót, mint a színpadra lépett zenekaroké. Megpróbálnám ebbe az irányba tolni zenekart.

Elégedettek vagytok a lehetőséggel és a szervezéssel?

Abszolút! Hát a Barba Negrában játszottunk! Már többedjére léphettünk fel ezen a helyen. A Barba Negra szervezői hisznek a From The Sky-ban. Természetesen mi is hiszünk benne – magunkban! És ezért mi mindig minden kérést, elvárást megpróbálunk a szervezők igénye szerint teljesíteni. Hadd lássák, hogy kooperatívak vagyunk. Szeretnénk, ha tudnák, hogy könnyű lesz velünk dolgozni. Szerintem, nem ok nélkül lehettünk negyedjére itt. És két hét múlva, talán, mire megjelenik ez az írás, a terveink szerint, a Behemoth előtt ötödjére léphetünk fel a Barba Negrában.

Ekkor lazítottunk egy kicsit beszélgetés fonalán és a Behemoth után Geoff Tate-ről is (akit nekem pl. a Queenscrŷche fénykorában volt szerencsém látni) diskuráltunk – minthogy a From The Sky nemrég előtte játszhatott. Innen elkeveredtünk progmetalhoz.

Miután [Szabolcs korábbi és jelen csapatában] mindenki a Zeneakadémiáról jött a színtérre, így szinte természetes volt, hogy a progmetal felé fordultunk.

Amúgy az, hogy tanult zenész… hú, de hülyén fogalmaztam, bocs. Hiszen a más módon tanult zenélés is tanulás és nagyon magas szintre lehet azzal jutni. Szóval: az, hogy zeneakadémián tanultad a zenélést az lényegesen más attitűdöt jelent? Mármint hozzáállást illetve később másabb eredményt?

Is. Ha valaki csak az intuíciói alapján kezd el hangszeren játszani, egyáltalán nem biztos, hogy rosszabb eredményt érne el, mint azok, akik szervezetten, iskolában tanulták. Viszont nálam és nálunk sokkal nagyobb annak a lehetősége, hogy a jó irányba megyünk.

Gondolom, akár hangszerelésben is?

Pontosan. Mert tisztában vagyunk már egy sor olyan dologgal, ami aztán gyors munkát eredményez. Ha elakadnék valahol azonnal tudnám után, hová nyúljak, hogy a nóta megálljon a lábán. – zárjuk a beszélgetésünk interjú részét.

Ezután kérdeztem és hallottam sok olyan apróságról, ami valószínűleg inkább engem, mint az olvasót foglalkoztatja a From The Sky-dalokkal és a koncepcióval kapcsolatban. Emellett úgy éreztem, maradt még kibontatlan téma a beszélgetés során és arra inkább egy alkalmas cikk szolgálhat majd. Ezért megköszöntem a beszélgetést a már itt is felvezetett fellépéshez is sok sikert kívánva. S amilyen meleg volt a beszélgetés alatt, hazaúton, majd hazaérve meghallgattam az Antarktikát.

Palaye Royale Palaye Royale
május 29.
Sting Sting
május 30.