Fudge
Dust To Come

(Fastball Records • 2020)
Armand
2021. január 20.
0
Pontszám
8

A Fudge egy első lemezes formáció. A német ötös nyolc évvel a megalakulás után, tavaly októberben a Fastball Records-nál hozta ki Dust To Come című bemutatkozó korongját.  A lemezt egy EP és egy single előzte meg. Egy dobos csere és egy basszusgitáros-váltás után, 2018-ban állt össze a jelenlegi felállás. A zenekar látványos promo fotója és a lemezborító alapján arra gyanakodtam, hogy az egész koncepció mögött húzódik egy – nem is annyira – mögöttes szál. A szövegek alapján nem tudom, hogy ebben a tekintetben jó nyomon járok-e, de a csapat futurisztikus kiállása és a hasonló szellemben legyártott borító közel állnak a hazai divideD elképzeléseihez. A tagok fantázianevei (Patron, Cyborg, Beast, Soldier, illetve Prophet) is hasonló szellemben fogantak, a zenei világ viszont valamelyest más irányba mutat. A Fudge esetében dominánsabbak az extrém metal alkotóelemei, legyen szó akár a modern thrash, az árnyalatnyi death, vagy a jelentősebb groove-os behatásokról. Összességében dallamcentrikus modern metal, ami a Dust To Come-on szembejön velünk.

A közel egy órás lemez egy futurisztikus introval indul, majd következnek a nagy átlagban három-négy perces szerzemények. A billentyűk mellett a vokálokért is felelős Prophet hangja leginkább dallamos üvöltésként írható le. A dalok pedig többnyire középtempós döngölések, a riffeken főleg a ’90-es évek közepe groove-os csapatainak hatását érzem. Ezzel szemben, a német fickóknál a ’90-es évekbeli szólómentes mentalitással ellentétben fontos szerepet kaptak a gitárszólók is. Patron a harmadikként érkező The Summoning-ban és a soron következő GODS-ban kanyarít is egy-egy Panterás tekerést. A valóban gépies alapú Mechanical Human-ben pedig egy többkörös szólóval is megajándékoz minket, de minden nótában kisebb-nagyobb szerephez jut a hathúrosa.

Az első három teljes értékű dal hasonló alkotóelemekből épül fel, az I’m a Wolf-fal pedig elindul a visszafogott kísérletezés. Ebben a szerzeményben a németes elektronika mellett akad az azzal kéz a kézben járó militáns jellegből is. Prophet a nem is annyira extrém énektémáit itt és a Dust To Bone-ban alkalmazza a legváltozatosabban. A címadó tétel külön introt is kapott, illetve az addigiaktól nagyobb teret engedtek a samplerek használatának is. A Thousand nyitó témáját akár Flake is játszhatná a Rammstein-ből. A változatos tempójú dalt félakusztikus gitárjáték is színesíti. A Reprise átvezetője után pedig érkezik a nagyobb lélegzetű Confession, ami nálam az album legerősebb szerzeménye cím nyertese. Hangulatosak a sci-fi jellegű billentyűs témái, illetve nagyon is tetszetősek a Prong, Machine Head jellegű riffek, sőt még dallamos énekkezdemények is felütik a fejüket.

A srácok a lemez végére tartogatták a legnagyobb falatokat, egy tíz és egy nyolc perces szerzeménnyel. Az előbbi, a címadó második része, a kétharmadát kitevő, zajokkal tarkított monológ -mely az utolsó harmadban torzítva folytatódik- leülteti a lemezt, ráadásul a funkcióját sem értem, a terjedelméről nem is beszélve. A ’90-es években elterjedt, a CD-k adattartalmát kitöltő, afféle rejtett bónuszoktól mindig ódzkodtam, itt ugyan nem kifejezetten erről van szó, de mégis sikerült hasonló hatást elérni vele. Ha már elkerülhetetlen volt szerepeltetni, a Bittersweet Revenge helyett, talán célszerűbb lett volna ezzel zárni a korongot. Az utóbbi dal viszont helyrebillenti a mérleg nyelvét azzal az ezredforduló környéki Soilwork-ot megidéző billentyűs hangszínnel és a mechanikus riffekkel.

A Fudge egy tipikus első lemezes zenekar, érezhetők az alapvető hatásaik, melyek életkorukból adódóan zömében a ’90-es évek groove színterén és a korszak német előadóinak háza táján keresendők. Ezekhez viszont igyekeztek hozzátenni a saját egyéniségüket is, a kerekre formált gitárszólókkal, az esetenként domináns billentyűs hangszínekkel, és a kapcsolódó látványvilággal. A tempók terén talán többet variálhatott volna az ötös, illetve a Dust to Bone Pt. II. felesleges közjátéka nélkül nemcsak tíz perccel rövidebb, hanem sokkal kerekebb is lehetett volna a végeredmény.

(Andris)

Powerwolf Powerwolf
június 04.