A Gaia Epicus egy egyszemélyes norvég power metal projekt. Működtetője az a Thomas Christian Hansen, aki épp két évtizede kötelezte el magát a kétezres évek elején az európai undergroundot özönvízszerűen elárasztó power metal mellett. A Gaia Epicus-nak azonban sosem sikerült kitörnie a másodvonal alsó régióiból, Thomas kitartása viszont példaértékű.
Seventh Rising című lemeze, már munkájának hetedik ékköve, amin leginkább a germán vonal örökséget viszi tovább. Ha emlékezetem nem (bár a teljes pályaművét nem ismerem) 2003-as debütáló lemeze, a Satrap is már a műfaj egy sikerült stílusgyakorlat volt, ami az akkori életerős mezőnyben meglehetősen remekül megállta a helyét. 11 dalos friss anyag első hallásra a Blind Guardian – Imaginations From The Other Side albumát idézi. A fantasy vonal nyilvánvaló kapocs, a borítón lévő főhős akár a Follow The Blind korong frontjáról is előléphetett volna. A nyersebb megszólalás, a kissé polírozatlanabb hangzás valahol az előbbi, 1995-ös korongot idézi, de a dalok hallatán megemlíthető a Helloween korai, Kai Hansen-es korszakai, sőt, hogy a kortársaknál maradjunk, zenéjében talán legjobban a német Stormwarrior-ral lehet még párhuzamot vonni. A germán vonal barátai tehát elismerően csettinthetnek, a jó Hansen mester Helloween-es névrokonának korai dolgaihoz hasonlóan nyersen adagolja a fülünkbe a veretes germán fémet. Az olyan dalcímek, mint a Like A Phoenix, a Number One, vagy a Gods Of Metal (amelyben Tim Ripper Owens vendégeskedik) a kötelező alapfokú heavy metal grammatika sokszor citált közhelyei, de középfokú ismeretekkel felvértezve társaik is könnyen megfejthetők.
A Gaia Epicus esetében kedvemre puffogtathatom az olyan közhelyeket, mint galoppozós témák, heroikus kórusok, melodikus szólók, epikus hangzás, tankönyvbe illő dalszerkezetek, stb. Engedtessék meg, hogy most ne emeljek ki dalokat, ugyanis bármelyik nóta címét ideírhatnám, már nyomban másolhatnám is mögé az előző mondatban részletezett felsorolásomat, majd a következő dalnál kezdhetném elölről az egészet. Félreértés ne essék, nem lehúzni szeretném a lemezt, bár joggal tűnhet úgy, még csak nem is a cinizmus beszél belőlem, de ahogy ebben a stílusban nehéz újat csinálni és mondani, úgy nekem sincs egyszerű dolgom, ha valami frappánsat akarok írni egy ilyen korongról.
Manapság viszont már nem terem minden bokorban olyan csapat, aki ezt a zenei világot érezné magáénak, így a Gaia Epicus neve talán jobban bekerülhet a köztudatába. A tavaly év végén csupán digitális formában közzétett Seventh Rising-ot, az idei nyár elején viszont imitált CD formátumban is megjelent. Aki szereti a mellékhatások nélküli germán power metal, mely éppúgy megjelenhetett volna 1986-ban, mint 1995-ben, vagy akár 2003-ban, az hallgassa bátran. Tud kellemes pillanatokat okozni!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
