Galaxy
On The Shore of Life (2021)

Arról, hogy mennyire érdemes manapság egy múltszázadbeli heavy metalt idéző albummal előrukkolni, egy hosszabb beszélgetést is le lehetne bonyolítani. Na de, mielőtt még a bicskák felém repülnének, nem áll szándékomban megkérdőjelezni a stílus létjogosultságát. A mai metal béka segge alá két emelettel lehangolt gitárjai, német autópályát meghazudtoló tempója, az orosz folklórba bújtatott, fennoskandináv blackened death core thrash heavy power folk viking metal stíluskavalkádja közepette talán pont egy letisztult, „old but gold” típusú bőrnadrágos, bólogatós heavy metal az, ami megnyugvást ad a léleknek. Lehet ezt a már jól bejáratott toposzok puffogtatásával megalkotni, és meg lehet próbálni csavarni egyet a dolgon, hogy valami frissebb, valami különlegesebb jöjjön létre.

Valami hasonló élményt vártam az ausztrál heavy metal Galaxy On the Shore of Life debütáló albumuk hallgatása során. Kétségkívül felelevenedett előttem a 70/80-as évek heavy/speed metalja, amit mi sem bizonyít jobban, hogy már jól ismert, számtalanszor eldurrantott riffek dübörögtek fel a hangszóróból. A nyitó Bright Stars című nóta hallgatásánál asszonyt, házat, hazát feltettem volna arra, hogy egy rég elfeledett Judas Priestet hallgatok. Nyilvánvalóan a stílus sajátja a riff-riff hátán dalszerkezet, azonban az igazán jó heavy metal nótákban van valami, ami megragadja az embert, valami ami megmarad, legyen az egy igazán ütős riff (ami nem az alaphang ítéletnapig reszeléséből áll), vagy egy kapós dallam.

Az On the Shore of Life hallgatása során azonban hiába kerestem ezt a láthatatlan sziloplasztot, az album nagyobb részében nem találtam. Az általuk ígért sötét, hűvös hangzásvilág kétségkívül megelevenedik, azonban sajnos ez a hűvösség sokszor monotonitással párosul. Az első komolyabb meglepetés a Gemini nóta közepén ért, amikor is hirtelen rettenetesbe kapcsolt a zenekar, és olyan oldschool speed metalba csapott át az addig mérhetetlenül kínos refrénnel operáló szám, hogy meg kellett kapaszkodnom a billentyűzetben. Ez a fajta speed metal később a Bargaining-nél tért vissza. A Daughter in the Distance folkos, akusztikus szerzemény számomra külön meglepetés volt, bevallom nem számítottam hasonlóra a lemezen. A legerősebb tétel ugyanakkor az utolsó, és egyben leghosszabb We enter the Door of Death Alone. A szám hossza nem vesz el a hallgatás élményéből, van benne rifflovagló heavy metal, radarkergető speed metal, epikusan dallamos refrén, gyakorlatilag minden, ami addig a pontig az albumon elhangzott, és végre össze is illesztették egy kapós, léggitározós számba.

Technikai oldalról úgy vélem nem lehet megróni a zenekart, bár számomra a dob túlságosan is háttérbe van szorítva. Egy karakteresen szóló lábdob részemről egy metal album alfája, de ez persze ízlés kérdése. A gitárok kellően dögösen szólnak, bár érződik az, hogy egyetlen gitáros játszotta a lead és a ritmus szekciót is, nincs meg az a sokszínűség, amit két gitáros meg tud adni.

És itt térnék rá a számomra legellentmondásosabb részéhez a korongnak: az ének. Magát az énekstílust megszólni nem érdemes, hiszen King Diamondtól tudjuk, hogy a fejhang igenis lehet dögös, és lehet egy jó metal lemez alapja. Viszont az, ami működött King Diamondnál, valahogy nem akar összeállni a Galaxynál. Az ének erőtlen, sok helyen még hamis is, és gyakran egyszerűen kellemetlen hallgatni, ami azért furcsa számomra, mert amúgy az énekesnek nem lenne rossz hangja. Gyanítom az énekkel az egész albumon végigfutó disszonanciát és progresszivitást akarták hangsúlyozni, azonban megérzésem szerint a „kevesebb több” alapon, talán egy dinamikusabb ének inkább csak dobott volna az összképen.

A Galaxy debütáló korongja egyáltalán nem rossz, sőt, a stílust mélyebben ismerő, napi szinten fogyasztók körében egy élvezetes hallgatást is jelenthet. Tartom ugyanakkor, hogy egy kevés mértékletesség sokat dobhatott volna a lemez nívóján. A kreativitás és a tehetség adott, már csak rá kell találniuk a megfelelő formulára, amelyhez az On the Shore of Life biztos alapot jelenthet.

Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.