Az én fehér bicajom
Nazareth, Worry Blast koncert az A38-on
Duplázott idén Magyarországon Skócia legismertebb hard-rock csapata, hiszen a nyár folyamán már adtak Mezőkövesden egy fesztiválkoncertet, decemberben pedig rajongóik nagy örömére visszatértek - ezúttal egy budapesti fellépésre. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy jubilálnak, most éppen fennállásuk 50. évfordulóját hivatottak megünnepelni turnéjukkal.

Az előzenekari szerepet a svájci Worry Blast kapta. Túl sokat nem láttam belőlük, így nyilatkozni is csupán pár mondatban tudok róluk. A srácok kinézetre és zeneileg is full hiteles rock 'n' roll arcoknak tűntek. A ritmusszekciót itt egy testvérpár alkotja: Dann és Lucas Collaud. Muzsikájuk amolyan AC/DC/Backyard Babies/Airbourne vonalas korrekt punkosan energikus rakenroll, nagyobb meglepetések nélkül. A Nazareth legénységnek mindenesetre bejött a produkciójuk, mivel az énekes Carl Sentance és a gitáros Jimmy Murrison egyaránt a felsőjüket viselte a koncert alatt.

A Nazareth-nek az alapító énekese, Dan McCafferty távozása után sincs esze ágában sem leállni és a babérokon csücsülni, erre ékes bizonyíték, hogy viszonylag hamar megtalálták a turnézni már képtelen Dan utódját és egy új lemezt is kiadtak vele Tattooed On My Brain címmel. A társaságnak annak idején Lee Agnew (Pete fia) csatlakozása is megadta a kellő vérfrissítést, úgyhogy nem féltem, hogy mellé fognak lőni az új fiúval. A csapat a  Play 'N' The Game album egyik nótájával, a Turn On Your Receiverrel indított. Először láttam a bandát Carl Sentance-szel, de engem azonnal megvett az új énekes. Közvetlen, lelkes, hitelesen adja elő a klasszikus nótákat - mi kellhet ennél több? Láthatóan az alapítók közül mára egyedül maradt hírmondó, a már 70 felett járó basszusgitáros Pete Agnew is újra fiatalnak érezheti magát Carl mellett. S ez bizony nagy szó!

A folytatásban kijelentették, hogy soha nem táncolnak az ördöggel (Never Dance With The Devil), majd nem engedélyeztek üresjáratot a Razamanaz lemez címadójával sem. Ezután következett a legnagyobb slágereik közé tartozó This Flight Tonight, ami eredetileg nem is az ő daluk, hanem az ikonikus kanadai folk-énekesnő, Joni Mitchell jegyzi. Itt érdemes kitérni arra, hogy a Nazareth azon együttesek közé tartozik, akiknek a legnagyobb sikereket egyértelműen a feldolgozások hozták meg (példának okáért a Love Hurts és a Morning Dew is átirat), ebben hasonlít pályafutásuk a kissé más stílusban mozgó Manfred Mann's Earth Bandére, akikról korábban szintén írtam ezen hasábokon. A Dream On viszont címével ellentétben nem Aerosmith cover. Ennél a balladánál teljesen felforrósodott a hangulat az A38 gyomrában.

Nem lehetett panasz a közönség létszámát illetően, hiszen a buli telt házas lett; látszott hogy énekesváltás ide vagy oda, azért még sokan kíváncsiak Pete Agnew-ékra. Bár a Nazareth-et nem szokás annyira nagy hatású zenekarként emlegetni, mint teszem azt a Deep Purple-t, az kétségtelen, hogy nélkülük másképp szólt volna pl. a Van Halen a Sammy Hagar fémjelezte érában (mi több, Hagar szólócuccain is fellelhető a Nazareth befolyása).

A Holidayt követő AOR stílusú My White Bicycle is a feldolgozások sorát gyarapította (eredetileg a Tomorrow nevű formációtól való). A koncert dinamikai felépítését illetően sem érhette a ház elejét szó, mivel nagyon jó érzékkel szúrtak be a zúzások közé egy-egy lírai dalt. A friss albumos Change után a Heart's Grown Cold balladája jött, amit oda lehet rakni minden szívbaj nélkül a legszebb Purple és Uriah Heep líraik mellé. Egyben megcáfolhatatalan bizonyítéka volt annak, hogy ez a zenekar nemcsak a feldolgozásokkal tudott maradandót alkotni.

Több dalt is előszedtek az egyik legkelendőbb korongjukról, a Hair Of The Dogról. Címadója ugyancsak felpörgette a hangulatot a teremben. Tetemes életművel rendelkeznek amúgy, nyilván nem lehet tehát könnyű összeállítani a setlistet, úgy hogy mindenkinek kedvezzenek. Ám dicséretükre legyen mondva, tudják mitől döglik a légy. A friss album némi indie-rockos beütéssel bíró (brrr, ezt elég bizarr leírni egy Nazareth-tel kapcsolatban!) címadóját pedig a banda két legfontosabb ékköve, a power balladák előfutárának is nevezhető Love Hurts és a Morning Dew kísérte a buli finisébe. Utóbbi szám izgin elnyújtott basszusfutamára mindig begerjedek - ezt a 70-es évek elején mennyire odarakta már Agnew mester! S még mindig ugyanolyan frissnek hat, mint akkor, cseppet sem érződik rajta a porosodás. A koncert csúcspontját jelentette nálam!

A ráadásra három ősrégi nótát tartogattak: Go Down Fighting, Where Are You Now, Broken Down Angel. Mi pedig egy kitűnő Nazareth élménnyel a tarsolyunkban várhattuk a Mikulást. :) Aki egy kicsit is szereti  csapatot, bánhatja, hogy nem volt ott. Ugyanakkor nem mindenki számára végződött szerencsésen a buli. Tanúja voltam annak, ahogy egy fiatal lány epilepsziás roham következtében elájult és mentőt kellett hívni hozzá. Kb. fél órába tellett, amíg odaértek a hajóhoz a mentők. Emiatt jó nagy szemrehányások közepette kellett szegényeknek a munkájukat végezni, és élesztgetni a lányt, aki azóta remélhetőleg már jól van.


Köszönet a LiveSoundnak!





 
Az_en_feher_bicajom
Írta:
Mindenholottlevo
2018. december 24., hétfő, 14:29
Facebook:
Koncertek
Ken Hensley & Live Fire
május 22.,
A38 Hajó
Simulation Theory World Tour
május 28.,
Papp László Budapest Sportaréna
Deiphago, Pyre, Insulter, Matterhorn
május 28.,
S8 Underground Club
Return of the Enemy Tour 2019
május 29.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Metalfest Open Air 2019
május 31., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Cannibal Corpse, Slytract
június 10.,
A38 Hajó
Slayer, Anthrax
június 11.,
Papp László Budapest Sportaréna
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.034 seconds to render