Az én fehér bicajom
Nazareth, Worry Blast koncert az A38-on
Duplázott idén Magyarországon Skócia legismertebb hard-rock csapata, hiszen a nyár folyamán már adtak Mezőkövesden egy fesztiválkoncertet, decemberben pedig rajongóik nagy örömére visszatértek - ezúttal egy budapesti fellépésre. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy jubilálnak, most éppen fennállásuk 50. évfordulóját hivatottak megünnepelni turnéjukkal.

Az előzenekari szerepet a svájci Worry Blast kapta. Túl sokat nem láttam belőlük, így nyilatkozni is csupán pár mondatban tudok róluk. A srácok kinézetre és zeneileg is full hiteles rock 'n' roll arcoknak tűntek. A ritmusszekciót itt egy testvérpár alkotja: Dann és Lucas Collaud. Muzsikájuk amolyan AC/DC/Backyard Babies/Airbourne vonalas korrekt punkosan energikus rakenroll, nagyobb meglepetések nélkül. A Nazareth legénységnek mindenesetre bejött a produkciójuk, mivel az énekes Carl Sentance és a gitáros Jimmy Murrison egyaránt a felsőjüket viselte a koncert alatt.

A Nazareth-nek az alapító énekese, Dan McCafferty távozása után sincs esze ágában sem leállni és a babérokon csücsülni, erre ékes bizonyíték, hogy viszonylag hamar megtalálták a turnézni már képtelen Dan utódját és egy új lemezt is kiadtak vele Tattooed On My Brain címmel. A társaságnak annak idején Lee Agnew (Pete fia) csatlakozása is megadta a kellő vérfrissítést, úgyhogy nem féltem, hogy mellé fognak lőni az új fiúval. A csapat a  Play 'N' The Game album egyik nótájával, a Turn On Your Receiverrel indított. Először láttam a bandát Carl Sentance-szel, de engem azonnal megvett az új énekes. Közvetlen, lelkes, hitelesen adja elő a klasszikus nótákat - mi kellhet ennél több? Láthatóan az alapítók közül mára egyedül maradt hírmondó, a már 70 felett járó basszusgitáros Pete Agnew is újra fiatalnak érezheti magát Carl mellett. S ez bizony nagy szó!

A folytatásban kijelentették, hogy soha nem táncolnak az ördöggel (Never Dance With The Devil), majd nem engedélyeztek üresjáratot a Razamanaz lemez címadójával sem. Ezután következett a legnagyobb slágereik közé tartozó This Flight Tonight, ami eredetileg nem is az ő daluk, hanem az ikonikus kanadai folk-énekesnő, Joni Mitchell jegyzi. Itt érdemes kitérni arra, hogy a Nazareth azon együttesek közé tartozik, akiknek a legnagyobb sikereket egyértelműen a feldolgozások hozták meg (példának okáért a Love Hurts és a Morning Dew is átirat), ebben hasonlít pályafutásuk a kissé más stílusban mozgó Manfred Mann's Earth Bandére, akikról korábban szintén írtam ezen hasábokon. A Dream On viszont címével ellentétben nem Aerosmith cover. Ennél a balladánál teljesen felforrósodott a hangulat az A38 gyomrában.

Nem lehetett panasz a közönség létszámát illetően, hiszen a buli telt házas lett; látszott hogy énekesváltás ide vagy oda, azért még sokan kíváncsiak Pete Agnew-ékra. Bár a Nazareth-et nem szokás annyira nagy hatású zenekarként emlegetni, mint teszem azt a Deep Purple-t, az kétségtelen, hogy nélkülük másképp szólt volna pl. a Van Halen a Sammy Hagar fémjelezte érában (mi több, Hagar szólócuccain is fellelhető a Nazareth befolyása).

A Holidayt követő AOR stílusú My White Bicycle is a feldolgozások sorát gyarapította (eredetileg a Tomorrow nevű formációtól való). A koncert dinamikai felépítését illetően sem érhette a ház elejét szó, mivel nagyon jó érzékkel szúrtak be a zúzások közé egy-egy lírai dalt. A friss albumos Change után a Heart's Grown Cold balladája jött, amit oda lehet rakni minden szívbaj nélkül a legszebb Purple és Uriah Heep líraik mellé. Egyben megcáfolhatatalan bizonyítéka volt annak, hogy ez a zenekar nemcsak a feldolgozásokkal tudott maradandót alkotni.

Több dalt is előszedtek az egyik legkelendőbb korongjukról, a Hair Of The Dogról. Címadója ugyancsak felpörgette a hangulatot a teremben. Tetemes életművel rendelkeznek amúgy, nyilván nem lehet tehát könnyű összeállítani a setlistet, úgy hogy mindenkinek kedvezzenek. Ám dicséretükre legyen mondva, tudják mitől döglik a légy. A friss album némi indie-rockos beütéssel bíró (brrr, ezt elég bizarr leírni egy Nazareth-tel kapcsolatban!) címadóját pedig a banda két legfontosabb ékköve, a power balladák előfutárának is nevezhető Love Hurts és a Morning Dew kísérte a buli finisébe. Utóbbi szám izgin elnyújtott basszusfutamára mindig begerjedek - ezt a 70-es évek elején mennyire odarakta már Agnew mester! S még mindig ugyanolyan frissnek hat, mint akkor, cseppet sem érződik rajta a porosodás. A koncert csúcspontját jelentette nálam!

A ráadásra három ősrégi nótát tartogattak: Go Down Fighting, Where Are You Now, Broken Down Angel. Mi pedig egy kitűnő Nazareth élménnyel a tarsolyunkban várhattuk a Mikulást. :) Aki egy kicsit is szereti  csapatot, bánhatja, hogy nem volt ott. Ugyanakkor nem mindenki számára végződött szerencsésen a buli. Tanúja voltam annak, ahogy egy fiatal lány epilepsziás roham következtében elájult és mentőt kellett hívni hozzá. Kb. fél órába tellett, amíg odaértek a hajóhoz a mentők. Emiatt jó nagy szemrehányások közepette kellett szegényeknek a munkájukat végezni, és élesztgetni a lányt, aki azóta remélhetőleg már jól van.


Köszönet a LiveSoundnak!





 
Az_en_feher_bicajom
Írta:
Mindenholottlevo
2018. december 24., hétfő, 14:29
Facebook:
Koncertek
Midnight Ghost Tour 2019
január 27.,
Dürer Kert - Room 041
Blackened Mysticism Fesztivál 2019
február 16.,
Kaptár Klub
Emerson, Lake & Palmer Lives On Tour
február 24., 20:00,
A38 Hajó
Riverside
március 9.,
A38 Hajó
Killfest Tour 2019
március 11., 18:00,
Barba Negra
Reduced To Ashes Tour
március 11., 20:00,
Collosseum Club
Post Traumatic Tour 2019
március 12.,
BudapestArena
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render