Rockmaraton 2011
2011. július 5-9., Malomvölgyi Arborétum
Tavaly ilyenkor nem hittem volna, hogy 2011-ben megint Rockmaraton élménybeszámolóval fogok nektek kedveskedni; de hát az élet tele van meglepetésekkel, és újra a Malomvölgyi Arborétumban evett a fene az elmúlt egy hétben. Igazából minden ellene szólt, kezdve a tavalyi rossz emlékekkel, folytatva a munkahelyi beosztásommal; ezek azonban elhanyagolhatóak lettek volna amellett, hogy a felhozatal is igen gyenge volt.

Erre akkor jöttem rá, mikor már meghoztam a döntést, hogy megyek, és próbáltam valami programtervet szülni; hát ha csak azt néztem volna meg, ami érdekelt, akkor a szokásosnál is többet ülhettem volna a kökényi kocsmában.. de parasztvakításnak nem rossz egyébként áthívni néhány no name horvát zenekart, jól mutat a programtáblázatban mögöttük a jelzés, hogy ők bizony külföldiek. Mivel nem akartam menni, nem követtem annyira az eseményeket, de azt hiszem, idén viszonylag kevés zenekar mondta vissza a fellépést (tavaly sok). Ez határozottan pozitív élmény, meg akkor már az is, hogy idén minden ott és akkor volt, amikor kellett.

Azt csak érdekességképpen említeném, hogy már valamikor télen elkezdték árulni a jegyet 8990-ért, hogy az a háromezres limitált széria, tessék tolongani, nem lesz sokáig; illetve de, csak drágábban. Ehhez képest „technikai okokból” az utolsó napig ennyiért lehetett elővételben megvenni, remélem sokan akartak abból meggazdagodni, hogy az utolsó pillanatban eladják az „olcsóbb” jegyet. Ha ennek az egésznek az az oka, hogy nem vettek háromezren hetijegyet, az se lepne meg; nem volt elviselhetetlen tömeg.

Idén rövidült is a fesztivál. A hetijegyen ugyan az áll, hogy 2011.07.04-11-ig; hát aki megszereti a szép tájat, az esetleg maradhat, de hétfőn ott már nem lesz semmi. És. Eddig minden évben vasárnap volt nulladik nap, idén ez átkerült hétfőre, tehát még egy nap mínusz. Viszont javukra szóljon, hogy erre a napra egyre több koncertet tesznek be.. de nem szól a javukra, mert ezen a napon az ember sátrat állít, ismerkedik a tájjal vagy épp nosztalgiázik egyet, örül minden ismerős arcnak, akivel az elmúlt években találkozott. Úgyhogy bocs, de egy darab koncertről nem tudok beszámolni, mert nem voltam. Ebben egyebek mellett akadt egy kis szerepe annak is, hogy leléptem az utolsó távolsági busszal, mivel a remek fesztiválbusz ezen a szent napon még nem járt. Érdekelne, miért nem..

Ami szintén igen gyengén volt megoldva: a karszalagok átadása. Nem voltak olyan vészesen sokan, ami indokolta volna, hogy ennyit kelljen álldogálni. És remek ötlet volt a tömegen átengedni a szarosautót, tényleg.. bár aznap nem tudom, mit kellett hoznia-vinnie.

Felvirradt a kedd, azaz az első nap, amit a pozitív csalódások jellemeztek számomra. Meglepő módon különösebb hering feeling nélkül ki lehetett jutni busszal, a Volán okosan-ügyesen indít az ominózus időpontokban annyi buszt, amennyit kell. A sofőr bácsi csak annyit kért, ne hagyjuk az üres sörös dobozokat fent a járművön. Nem hagytuk.

Elsőként a veszprémi Pigs Might Fly koncertjére látogattam el, nem annyira érdeklődésből, hanem mert tavalyról bennem maradt, hogy erre el kéne menni, csak akkor máshol, máskor volt, mint kellett volna. Nagyjából azt szűrtem le, hogy ez egy low budget Subscribe, csak valamivel élvezhetőbb a dolog, noha nem vagyok a híve az ilyen stílusokat ötvöző, ugrabugrálós modern metalnak, és az albumverziók mindegyike egyszer hallgatós kategória. Ehhez képest élőben megragadó volt a tagok közvetlensége, amit játszottak, az is tetszett, így az egyetlen indokom a jövőbeli távolmaradásokra az lesz, hogy továbbra is rohadt ellenszenves a javarészt tizenévesekből álló közönségük, akiket egyébként a délutáni rohadt meleg ellenére is sikerült különféle vonagló mozdulatokra rávenniük.


Egy zenekarnyi szünet után ugyanott lépett fel az Agregator, velük másodszor találkoztam, és megint meglepett, hogy otthon hallgatva inkább érzem a zenéjüket melankolikusnak, mint pörgősnek, koncerten mégis igen elevenek ők is, a közönség is. Elég rövidnek éreztem, mondjuk az a 40 perc amit a korai fellépők kaptak tényleg kevés. Játszottak olyan régebbi nótákat, mint a Zuhanás, a Gyökerek nélkül, a klipes Éjfél felét, az „új” lemezről pedig a Tűz jöjj velem-re emlékszem. Visszatérős zárószám idén is a Sötét Éden volt, lehet mindig ezt játsszák utolsóként?

Utánuk környékünk egyik legmenőbb zenekara következett, a Malediction, ami engem sajnos egyáltalán nem érdekelt, szerencsére idén is 3 színpadon mentek egyszerre a koncertek, így ilyen esetekben az ember elmászkálhatott valami érdekesebbet keresni. Nem tartom egyébként szerencsésnek ezt a megoldást, mert nem szeretek válogatni, miről maradjak le.. Szóval a Monster színpadon éppen láthattam még a Tisztán a cél felé befejező számát, ami talán a Ki vagyok én volt, tudomásul vettem, hogy a hardcore nem az én világom, és egy ideig gyönyörködtem a nagyszínpadon a Hétköznapi Csalódásokban. Bennük azt szeretem, hogy nem kell hozzájuk punknak lenni, nem kell egyetérteni a mondanivalójukkal, mégis szórakoztató a zenéjük; olyan jól elszórakoztam az Ájn, cváj, drájra, hogy már nagyban ment is a Casketgarden, mire visszataláltam a rockerek.hu sátorba, épp egy wall of deathre bíztatták a népet. Nekem úgy rémlett, ők valami durvább halálmetalt játszanak, biztosan még gyengelelkű gyermekként voltam utoljára koncertjükön, mert tök jó volt, majd most jobban utánuk nézek.

Utánuk következett, amit igazán vártam, a Christian Epidemic. Kicsit meglepett az a kijelentésük, hogy visszajáró rockmaratonosok, mert a 2006-os az utolsó, amit fel tudok idézni, hogy felléptek rajta.. persze tévedhetek is. Amúgy jó volt, szerencsére inkább a régebbi számaikat játszották (pl. Vad ima, Gyász, és a közönség által vadul követelt Angyalok nyelvén), az új lemezről talán kettőt, az Ezer Harangban vagyok biztos.
Szép volt, jó volt, őket követte a Bornholm, amin több tinilányra számítottam, tekintve, hogy egy ideje az énekesi posztot Renfield tölti be (aki népszerűségét e körökben azzal alapozta meg, hogy ő a tulaja és atyaúristene Pécs vitathatatlanul legmenőbb szórakozóhelyének, az Infernonak). De őket már szerencsére valaki időben lefektette, vagy csak a Rózsaszín Pitbull érdekesebb volt. Mindenesetre jó koncert volt a Bornholm-é, a kedvencem a Hjules néven futó basszerosuk, akinek eddig csak a borítótervezői munkáit csodáltam, most már azt is, hogy milyen jól játszik a hangszerén, noha azon két húrral több van, mint amennyi szükséges.. a bulinak a lábdobbőr beszakadása vetett véget, ekkor távoztam, bár hamarosan rám telefonáltak, hogy a probléma megoldódott, de ez az olyanokat aligha hatja meg, akik hajnali fél 6-ra járnak dolgozni, én meg így nyomtam egész héten. Önéletrajz vége.


Szerdán a Nevergreen koncertje volt az első, ami érdekelt, legnagyobb meglepetésemre a színpadon a szokásos tagok mellett egy csaj is volt, sajnos a bemutatásáról lemaradtam, így nem tudom, alkalmi látogató volt-e, vagy Bob Macura ezentúl megosztozik az énekesi pozíción.. a nagyszínpad hangosítói már ekkor megmutatták, mit tudnak: először azt hittem, a Nevergreen valósítja meg először azt, hogy koncerten úgy fejeznek be számot, hogy fokozatosan elhalkulnak.. de persze nem, csak a szám vége felé lazán visszavettek a hangerőből. Az énekeslány esetén végleg, belőle javarészt be kellett érni a látvánnyal. Voltak ilyen örökzöld (höhö) számok, mint a Bosszú hajnalán, A szerelmed vágya vér, az Új sötét kor, a Furor Christhiani, az O Fortuna, sőt a Madonna feldolgozás Frozen-t is hallhattuk, aztán újra nyergelte lovát a barbár, és az Ámokkal elbúcsúzott a Nevergreen. Ezután az egész fesztivál alatt azon tűnődtünk, mi a fenét jelent az ámok szó.

Ezután megint csak ismerkedtem a tájjal, sok változás nem volt tavaly óta, megemlíteném, hogy voltak olyan menő helyek, ahol 6 előtt 220 volt a sör; és a kedvenceink a biciklis srácok, akik rendelésre hozták a sört, kicsit olcsóbban adva, mint a kocsmák és a sörsátrak, nameg a lényeg: sorbaállás nélkül. Szerintem aki ezt kitalálta, azóta BMW-vel jár.. respect a fiatalembernek, aki Soproni Fekete Démonnal a kezében egy órán át üvöltözte, hogy bbbííír of dö dárk..

Jó koncertet ezen a napon nem sikerült találnom, pedig a nagy nevek jelentős részét rakták ide. A Varg tavaly is itt volt, idén sem hatottak meg a kis színpadi pirózással, meg azzal, hogy olyan színűre vannak festve, ahogy én szoktam kinézni az év első strandolása után. A Dalriada-ról a Hangpróba 175. körében megmondtam, mi a véleményem, messze el is kerültem itt is. A Napalm Death kezdetét messziről hallani lehetett, olyan hangos volt a dob, és úgy általában is durva volt az a koncert a gyenge lelkemnek egy idő után.. vicces volt a két színpad közt hallgatni a death metallal összemosódó Hajdútáncot..


Az Eluveitie a stílusért rajongó ismerőseim szerint nagyon jó volt, esetemben hiányzott az előzetes érdeklődés is; arra se sikerült előzőleg rájönnöm, férfi vagy női énekre számítsak. A koncert alapján arra jutottam, a női vokál csak bónusz, amitől a folk metalos fiúk elájulhatnak; és hogy ennek a zenekarnak soksok tagja van, akik sípon, dobon és nádihegedűn játszanak. És van benne egy hölgy, aki tekerőlanton, ami nagyon metal, a pécsi Virrasztók-ban láttam ilyet először, bár a hangját a többi hangszerétől ott sem sikerült elkülönítenem a fejemben, de ahogy tekerik szigorú arccal, az valami kegyetlen. Gonosz hangvételből visszavéve: játszottak olyan sikeres számokat, mint az Inis Mona meg a Slanias Song, meg jópár nótát az új (tavalyi) lemezről.
Aznap sikerült még ellátogatnom egy Bon Jovi tribute zenekar koncertjére is, amit valószínűleg a túl erős konkurencia a többi színpadon elnyomott, mert még az elsőként játszott It’s my life-ra sem tombolt különösebben a nép. Ezzel számomra véget is ért a nap.

A csütörtöki napot vártam a legjobban az esti Dark Tranquillity miatt, addig azonban ki kellett húzni valahogy, noha az előtte lévő bandák mindegyike teljesen érdektelen volt számomra. A Leander-re a kíváncsiság vitt el, érdekelt, mivel töltik ki a műsoridőt, mikor tudtommal az a néhány számuk van csak, ami leginkább youtube-nak köszönhetően lett népszerű igen széles körökben. A rohadt meleg ellenére szép kis tömeg verődött össze, a sok magas 12 éves miatt alig tudtam megörökíteni magamnak Vörös Attilát, de azért csak sikerült.. a koncertet szörnyűnek találtam, azt hiszem, játszottak pár kevésbé ismert saját számot is, ezen kívül olyan magasztos pillanatokban volt részünk, mint hogy Köteles Leander magát zongorán kísérve is elcsöpögte a Csak Te című opuszt, meg hagyományos verzióban is. A Lady Gaga feldolgozás elején felcsendülő, leginkább tehénbőgésre emlékeztető Rah-rah-ah-ah-ah-roma-romama volt az, ami végleg meggyőzött róla, hogy a srác a stúdióprogramokhoz jobban ért, mint az énekléshez; de semmi gond, nem én vagyok a célközönsége. A végén nagyon reklámozták, hogy hová kell menni dedikálásra, gondoltam is rá előzőleg, hogy kihozok munkahelyről néhány kajajegyet, írja alá a Leander, mert én már rohadtul unom..
Ezután nagy nehezen leküzdöttem a kíváncsiságom, hogy megtudjam, a Kerecsen és a Kerecsen Sólyom zenekar közt az-e a különbség, hogy az egyikben benne van a volt köztársasági elnök is, és egyiket se néztem meg, hanem engedtem a fáradtságnak, és nyugovóra tértem bátyámék sátrában egy hatalmas sáska társaságában. Nem sok sikerrel, nem sikerült kiszűrni az Omen és a Road zajait, hagytam is a dolgot a francba, hogy megnézzem, olyan-e még a Depresszió, mint mikor 15 évesen eljártunk a koncertjeikre. Olyan.. viszont ahogy elnéztem, döbbenetesen sokan fizették ki érte a napijegyet...
Szintén nulla érdeklődéssel tértem be a Madball koncertjére, akik a Terminátor főcímdalát választották intronak, ilyet párszor mi is csináltunk zenekarral, de azt hiszem, több közös pont nincs.

Végül elérkezett a várva várt Dark Tranquillity, zavarba ejtően könnyű volt beférkőzni az első sorok egyikébe a dob beállítása alatt, ami eleinte maradandó halláskárosodással fenyegetően rosszul szólt, de a színpadon rohangászó raszta srácok megoldották, minden okunk megvolt az optimizmusra, hogy a koncert jól fog szólni. De persze nem.


Egy kis Terminus-os intro után rákezdtek az At The Point Of Ignition-re, de ezt inkább csak setlist alapján tudom, mint ráismerésből; kispajtásaimmal csak néztünk egymásra, hogy most ki itt a hülye, meg mi a fene van, ugye ez nem így fog végig szólni? És de. Mindeddig sose figyeltem a DT basszertémáira, most büntetésből mást se hallottam szinte, a gitárokat félig-meddig, a szintit teljesen elnyomta, egyszerűen élvezhetetlen volt az egész. Pár szám után kicsit hátrébb mentünk, ott valamivel jobban szólt, de a jótól mindvégig nagyon távol maradt. Ezúton is gratulálok a hangosítóknak, így tovább.. nem akarom elhinni, hogy feléjük nem hallatszott még abból sem el semmi, hogy számok közti szünetekben a basszer összevissza recsegett meg gerjedt. Bár a zenekaron sem látszott, hogy feltűnne nekik, hogy valami nem oké, elnyomták a számaikat teljes átéléssel, és viszonylag hosszan is játszottak; Mikael Stanne pedig többet mosolygott, mint én egy hónap alatt. Megvoltak a kötelező számok, mint a Lost To Apathy, az ugrálós Misery’s Crown vagy a Thereln, a friss albumról többek közt az Iridium és a Dream Oblivion. Egy visszatérős szám még belefért volna, noha gyakorlottabb rajongóik már nem is reménykedtek ilyenben, mert ugye a koncerteknek a Terminusszal kell vége legyen.. hát csalódottan távoztam, azt meg kell hagyni.

Pénteken a nagyszínpad a magyar metal élet nagy neveinek volt fenntartva, ezek közül az Akela volt az első, ami némiképp érdekelt. Vicces volt, hogy ahogy fesztivál legtrógerebb arcai átvonultak a Kovbojokról a nagyszínpad elé.. egyébként semmi extra nem volt, ezt nem hirdették most „utolsó” koncertként sem; eljátszották a régi albumokról a jó számokat, meg sajnos néhány újabbat is, ami alatt el lehetett menni sörért, aztán jól van. Bocsi, én annak a híve vagyok, hogy nem ártott volna valamelyik feloszlást komolyabban venni.


Ezután próbáltam értelmes programot keresni, nem igazán sikerült, a Prosectura nem nekem való, a Pokolgép új énekesét viszont most sikerült jobban szemügyre vennem, szerintem simán beillene a Manowar-ba is, volt itt bőrtrikó, izomszag, minden ami kell.. hát a heavy metalt így kell előadni; én meg jobbnak láttam elhúzni onnan, mielőtt a rajongók agyonvernek, amiért kiröhögöm a bálványt.

Ekkor volt az egyetlen eset, mikor két engem érdeklő koncertből választanom kellett, és mivel a Sear Bliss-ben sosem sikerült megszoknom a fúvós hangszer számomra idegesítő jelenlétét, két szám után átpártoltam az Idoru sokadik ezévi pécsi koncertjére, mert emlékeim szerint Rockmaratonon valahogy lelkesebbek. Ezúttal nem voltam valami elégedett, elmaradt több kedvenc számom, játszogattak az új albumról, amit nem igazán ismerek, és először fordult meg a fejemben, hogy az énekescseréjük nem is volt annyira szerencsés. A legszebb pillanatok azok voltak, mikor közölték, hogy a színpad mellett asszem 300 promo CD ingyen elvihető a koncert után, nem kell sietni, a közönség létszámának ez legalább a duplája.. ehhez képest mit csinált a nép? Azonnal megrohamozták azt a részt, és pillanatokon belül nem volt egy darab CD se, mindenki vitt egyet a szomszédnak meg anyukája szülinapjára is. Kapjátok be :)


Néztem egy picit az OSSIAN-t is csupa nagy betűvel, Endre szerintem szomjas volt, és mintha fogyott is volna.. mindenesetre magabiztosan nyomatták a jól bevált számaikat az elképesztően sok rock katonájának, hát jó, szeressék.

Végül, de nem utolsó, hanem első sorban megtekintettem a Watain-t, akik végre eleget tettek megjelenés terén az elvárásaimnak; nagyon igényem volt már egy igazi szöges bunkós, pandamacira festett, szakadtbőr ruhás black metal bandára, na ők azok voltak. Szép szegletes gitárokkal és fordított kereszttel léptek színpadra, vörös fények villantak fel, és mikor a háttérben kigyulladt a két gázrózsás tévéantennájuk, elég morcosak lettek ahhoz, hogy zenélni kezdjenek. Nem tudom megmondani, miket játszottak, kellemesen nyomasztó és gonosz hangulata volt az egésznek, ehhez még hozzájött a levegőtlenség, így nem teljesen őszintén mondom, hogy jó volt.

Az utolsó napot elrontotta a szomorú kötelesség, délutános voltam, így nagyjából mindenről lemaradtam, ami érdekelt. Nem láttam a Watch My Dying-ot, ezúttal végre teljes felállásban, bár állítólag nem volt jó. Nem láttam a kedvenc mulatós zenekaromat, a Paddy And The Rats-t, bár állítólag akkora tömeg volt, hogy ha ott vagyok, se láttam volna. Ezek helyett egy thrashes-deathes koncerten találtam magam, amiről gyanítottam, hogy az Evile lesz, sajnos csak a végét láttam, mikor is a gitáros az arc nélküli tömeg felé emelte a kezében lévő hangszert és meghajolt, ezt a jelenetet hamarosan sikerült értelmezni is, mikor egy ismerős majdnemzenésztársam lelkendezve közölte, hogy ez neki szólt, az ugyanis az ő gitárja, az Evile cuccát ugyanis a repülőtéren elkeverték és kölcsöncuccon nyomták. Tanulság? Ne menj fapados járattal.

Láttam még aznap a kissátorból Auróráról kijövő tömeget, nem tudom, hol volt annak az esze, aki oda tette őket; a Keepers of Jericho nevű Helloween tribute zenekart, amire csak nézelődni mentem, hátha szép gitárosfiúk lesznek, meg hátha pont eljátsszák a két számot, amit ismerek.. láttam a Casualties-t, amire vigadtak a punkok, én meg nem, bár a Blitzkrieg Bop jópofa volt. És egy kis időre maradtam az Ill Nino-n is, amin erősen megnövekedett az ifjak és a raszták száma; próbáltam pozitívumokat keresni, de számomra kevés akadt, valahogy nem jön be, mikor egy nagy böhöm énekes összevissza hörög meg üvölt, aztán váratlanul elénekli a refrént a saját kisöccse hangján.

Úgyhogy ezzel zárult is számomra a Rockmaraton, sem pozitív, sem negatív irányba nem billent ezúttal a mérleg. A közlekedés javult, a tisztálkodási lehetőségek továbbra is undorítóak, a kaja-pia nem vészesen drága és a választék is nőtt (van vega kaja, meg zöldségesbódé is), az off programok száma úgy vettem észre, emelkedik, így már nem csak inni lehet napközben; a koncert felhozatalt már leszóltam, a nagyszínpad hangosítói mondjanak le, a többiekkel nagy baj nem volt.
Tartok tőle, hogy találkozunk 2012-ben.

Rockmaraton_2011
Írta:
baathory
2011. július 13., szerda, 11:05
Facebook:
baathory 2011. július 14., csütörtök, 15:36
baathory
Csatlakozott:
2008. november 23.
Hozzászólások: 574
köszi-köszi.
idén nem, úgyhogy ráfoghatják az összes gyengeséget az általam okozott bevétel kiesésre.
Maszvidál 2011. július 14., csütörtök, 11:29
Maszvidál
Csatlakozott:
2006. július 23.
Hozzászólások: 184
Hát ez poén volt:D
--
vérszarosfasz
Sűd 2011. július 13., szerda, 23:02
Sűd
Csatlakozott:
2009. szeptember 23.
Hozzászólások: 39
fizettél ezért a fesztiválért?
bush 2011. július 13., szerda, 18:24
bush
Csatlakozott:
2010. március 9.
Hozzászólások: 708
Gratula az élménybeszámolódhoz. (yes) Tetszett.
Élvezettel olvastam és mosolyogtam! |-D
--
http://rockmetalfusion.tk/
Koncertek
Stranger Fruit - Tour 2018
november 13.,
Akvárium Klub (kishall)
Vinnie Moore
november 13., 20:00,
Dürer Kert - Kisterem
Lordi
november 14., 20:00,
Barba Negra
Tales of the Morbid Butchers #6 fanzine release party vol. II.
november 17.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Pro-Pain, Don Gatto, Hemlock, Stonedirt
november 18.,
Dürer Kert - Room 041
Nightwish - Decades: Europe 2018 Tour
november 20.,
BudapestArena
Zeke
november 23., 20:00,
Robot
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.073 seconds to render