A folyóparton állva...
Riverside koncert az A38-on
Még fel sem ocsúdtam a Spock's Beard frenetikus koncertjéből, máris egy újabb progresszív pionyír tette tiszteletét az A38-on a közép-európai régió talán legkiemelkedőbb prog. rock csapatának személyében.
A Riverside is szeret kis hazánkba járni, immár harmadik alkalommal jelentkeztek be hozzánk, most éppen Shrines Of New Generation Slaves című aktuális albumuk turnéjának apropójából. Volt némi para induláskor, hogy a műsor elejét le fogom késni, de hála a magasságosnak, sikerült még azelőtt odaérnem a a hajóra, mielőtt a zenészek színpadra sétáltak volna (este 8-ra volt kiírva a kezdés). Úgy negyedóra csúszással a világot jelentő deszkákon is termett a varsói banda. Előzenekart ezúttal nem hoztak magukkal, magyar részről sem volt fellépője az estének, ez a buli egyedül a polákokról szólt.
Az új album félig címadójával (New Generation Slave) vette kezdetét a mágia. A zenekart kevésbé ismerők (voltak vajon ilyenek?) számára már itt nyilvánvalóvá vált, hogy a lengyelek a prog. rock eleganciáját egy komorabb, acélosabb környezetbe ágyazzák, vagyis nem átallanak sok kifejezetten metalos elemet beépíteni a stílusukba (ahogy pl. a Porcupine Tree tette azt a Lightbulb Sun óta valamennyi lemezén), ami a legtöbb proggerrel ellentétben a fémfejek számára is szerethetőbbé teszi a varsói gárdát. Ennek megfelelően pl. a Pantera és Dream Theater éppúgy hathatott a fiúkra, mint mondjuk a Marillion vagy Supertramp. Aki hozzám hasonlóan él-hal a zúzósabb, szilajabb hangzású zenékért, garantáltan nem unatkozhatott az este folyamán, mivel rendkívül dinamikusan volt felépítve a menü.
A muzsika sötétebb, elborultabb jellegéből adódóan itt nem is lehetett azt várni, hogy dőlni fognak majd a poénok, mint a Spock's Beardnél, jóllehet Mariusz Duda énekes-bőgős-frontember igyekezett azért humorát is megcsillogtatni. Mindjárt az elején próbált magyarul konferálni (egy papírról olvasva azon mondatokat, amiket bemagolt), a jelek szerint sikerrel, mivel a közönség nagy ovációval fogadta. Bár az "egészségedre" valahogy kimaradt, ezt egy havercsajszival hiányoltuk is a betanulandó magyar szavak repertoárjából. :)

A kissé Porcupine/újkori Opeth ízű (Mariusz hangja némileg emlékeztet is az említett csapatok frontembereire) The Depth Of Self-Delusion érkezett a folytatásban, ez egy alapvetően líraibb szám, de azért szorult ebbe is kellő rockfaktor. Aki ismeri a Riverside-ot és látta már élőben, az tudja, hogy nagy extra látványosságokat nem vetnek be, a színpadképük nagyjából statikusnak mondható; nincs vetítés vagy ilyesmi, nem egy Muse ők, ezek a lengyelek kizárólag a zenére helyezik a hangsúlyt. A pöppet modernebb hangzású Feel Like Falling (ezt a számot legtalálóbban egy fokozatosan beteljesedő szexuális aktushoz tudnám hasonlítani, a végén pedig mennyire emberevő már az a riff!) tett helyre mindenkit, majd következett - ugyancsak a modernebb vonalra ráerősítve - a zaklatott Driven To Destruction az Anno Domini High Definition című korongról. A Living In The Past képében pedig egy 12 perces lassan kibontakozó eposzt vezettek elő, amely gyakorlatilag a Riverside összes erényét felvonultatja: a lírát, a keménységet, a minőségi dallamokat, a technikás részeket.
Piotr Grudzinski, a tetovált bárdista szinte dalonként cserélgette a gitárjait, de mindegyik nagyon pengén szólt a keze alatt. Sziklaszilárd riffjei, briliánsan kidolgozott szólói és effektjei mind ütöttek. A többi zenész is mind magasan átlag felett teljesített: Mariusz kezében valóságos szólóhangszerként funkcionált a basszusgitár, nem csupán a háttérben brummogott, a zenekar másik Piotrja és másik kivarrt tagja, Mittloff Kozieradzki a Neil Peart/Gavin Harrison féle iskolát remekül elsajátítva fifikásan, ugyanakkor az ősi rakenroll groove-okról sem megfeledkezve dobolt végig, míg Michał Łapaj billentyűs a legkülönfélébb hangszínekkel (Hammond, "lézeres" sound, stb.) operálva színezte ki a szerzeményeket. A hangzást eleve csak dícsérni tudom; az A38-tól megszokott patent megszólalás jellemezte ezt a koncertet is (az együttes saját hangmérnököt hozott magával, ahogy elnéztem).

Az igazi csúcspontok még csak eztán kerültek sorra: a hátborzongató Epilogue/We Got Used To Us/Egoist Hedonist (a videó nem az A38-on készült - szerk.)hármas maga volt a tökély! Hihetetlen finomságok lakoznak ezekben a tételekben is, aki a nagybetűs ZENÉT szereti, az süket, ha nem tudja ezeket értékelni! Itt a három egymásba fűzött szám közül az első kettőben mutatkozott meg talán legkitűnőbben a csapat lírai vénája, az Egoist pedig egy, a Porcupine Tree korai lemezeit idéző, már-már space rockosan utaztatós, pozitív értelemben hidegrázós téma. 



Ezt követően a kettes számú pánikszobában találtuk magunkat (02 Panic Room), onnan kikeveredve pedig a koncert számomra második leg-leg-leg csúcspontja jött a New Generation albumon található Escalator Shrines révén. Ez egy közel negyedórás, lassan építkező, ámde zseniális opus; megéri végighallgatni. A végén azt a pravoszláv stílusú lalalázós kórusrészt más is énekelte rajtam kívül, akkora hatása volt.

Két órás műsort ígértek, ehhez tartották is magukat. A ráadásban Mariusz bemutatta a zenekar tagjait, majd az überzúzós, klipesített Celebrity Touch-csal rengették meg a hajót. A buli harmadik csúcspontját ez jelentette nekem, ennek a számnak minden kétséget kizáróan ott lenne a helye minden idők legnagyobb hard-rock/metal himnuszai között!



A nagy zúzda után újra líráztunk kicsit a Second Life Syndrome-ról való Conceiving You-val, ami szintén jóféle dallamokat rejt. Legvégül a 11 perc hosszúságú, a banda zsenialitását ismét kicsúcsosító Left Out-tal köszöntek el a publikumtól és meglepően korán (negyed 11-kor) véget is ért a konci.

A műsor gerincét igazából az újgenerációs album képezte, a korábbiakról csupán mutatóba vettek elő egy-két darabot, de így se nagyon volt hiányérzetem. Nagyon magas színvonalú, profi előadás volt ez, átkozottul jó hangzással megtámogatva egy igényes együttestől. Aki ettől többet várt, reménytelen eset!

A_folyoparton_allva
Írta:
Mindenholottlevo
2013. május 26., vasárnap, 23:24
Facebook:
Riverside - Wasteland (2018)
Kritika, oldboy @ 2018. november 24., szombat, 11:30
Riverside - Love, Fear and the Time Machine (2015)
Kritika, oldboy @ 2015. szeptember 25., péntek, 20:20
Riverside - Shrine of New Generation Slaves (2013)
Kritika, oldboy @ 2013. január 13., vasárnap, 11:23
Riverside, Devon Graves, Deadwing - 2010, május 16 - A38
Koncertbeszámoló, emp @ 2010. május 19., szerda, 22:26
Riverside - Anno Domini High Definition (2009)
Kritika, 9000Sanyi @ 2009. július 22., szerda, 15:28
Koncertek
Ken Hensley & Live Fire
május 22.,
A38 Hajó
Simulation Theory World Tour
május 28.,
Papp László Budapest Sportaréna
Deiphago, Pyre, Insulter, Matterhorn
május 28.,
S8 Underground Club
Return of the Enemy Tour 2019
május 29.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Metalfest Open Air 2019
május 31., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Cannibal Corpse, Slytract
június 10.,
A38 Hajó
Slayer, Anthrax
június 11.,
Papp László Budapest Sportaréna
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.036 seconds to render