A folyóparton állva...
Riverside koncert az A38-on
Még fel sem ocsúdtam a Spock's Beard frenetikus koncertjéből, máris egy újabb progresszív pionyír tette tiszteletét az A38-on a közép-európai régió talán legkiemelkedőbb prog. rock csapatának személyében.
A Riverside is szeret kis hazánkba járni, immár harmadik alkalommal jelentkeztek be hozzánk, most éppen Shrines Of New Generation Slaves című aktuális albumuk turnéjának apropójából. Volt némi para induláskor, hogy a műsor elejét le fogom késni, de hála a magasságosnak, sikerült még azelőtt odaérnem a a hajóra, mielőtt a zenészek színpadra sétáltak volna (este 8-ra volt kiírva a kezdés). Úgy negyedóra csúszással a világot jelentő deszkákon is termett a varsói banda. Előzenekart ezúttal nem hoztak magukkal, magyar részről sem volt fellépője az estének, ez a buli egyedül a polákokról szólt.
Az új album félig címadójával (New Generation Slave) vette kezdetét a mágia. A zenekart kevésbé ismerők (voltak vajon ilyenek?) számára már itt nyilvánvalóvá vált, hogy a lengyelek a prog. rock eleganciáját egy komorabb, acélosabb környezetbe ágyazzák, vagyis nem átallanak sok kifejezetten metalos elemet beépíteni a stílusukba (ahogy pl. a Porcupine Tree tette azt a Lightbulb Sun óta valamennyi lemezén), ami a legtöbb proggerrel ellentétben a fémfejek számára is szerethetőbbé teszi a varsói gárdát. Ennek megfelelően pl. a Pantera és Dream Theater éppúgy hathatott a fiúkra, mint mondjuk a Marillion vagy Supertramp. Aki hozzám hasonlóan él-hal a zúzósabb, szilajabb hangzású zenékért, garantáltan nem unatkozhatott az este folyamán, mivel rendkívül dinamikusan volt felépítve a menü.
A muzsika sötétebb, elborultabb jellegéből adódóan itt nem is lehetett azt várni, hogy dőlni fognak majd a poénok, mint a Spock's Beardnél, jóllehet Mariusz Duda énekes-bőgős-frontember igyekezett azért humorát is megcsillogtatni. Mindjárt az elején próbált magyarul konferálni (egy papírról olvasva azon mondatokat, amiket bemagolt), a jelek szerint sikerrel, mivel a közönség nagy ovációval fogadta. Bár az "egészségedre" valahogy kimaradt, ezt egy havercsajszival hiányoltuk is a betanulandó magyar szavak repertoárjából. :)

A kissé Porcupine/újkori Opeth ízű (Mariusz hangja némileg emlékeztet is az említett csapatok frontembereire) The Depth Of Self-Delusion érkezett a folytatásban, ez egy alapvetően líraibb szám, de azért szorult ebbe is kellő rockfaktor. Aki ismeri a Riverside-ot és látta már élőben, az tudja, hogy nagy extra látványosságokat nem vetnek be, a színpadképük nagyjából statikusnak mondható; nincs vetítés vagy ilyesmi, nem egy Muse ők, ezek a lengyelek kizárólag a zenére helyezik a hangsúlyt. A pöppet modernebb hangzású Feel Like Falling (ezt a számot legtalálóbban egy fokozatosan beteljesedő szexuális aktushoz tudnám hasonlítani, a végén pedig mennyire emberevő már az a riff!) tett helyre mindenkit, majd következett - ugyancsak a modernebb vonalra ráerősítve - a zaklatott Driven To Destruction az Anno Domini High Definition című korongról. A Living In The Past képében pedig egy 12 perces lassan kibontakozó eposzt vezettek elő, amely gyakorlatilag a Riverside összes erényét felvonultatja: a lírát, a keménységet, a minőségi dallamokat, a technikás részeket.
Piotr Grudzinski, a tetovált bárdista szinte dalonként cserélgette a gitárjait, de mindegyik nagyon pengén szólt a keze alatt. Sziklaszilárd riffjei, briliánsan kidolgozott szólói és effektjei mind ütöttek. A többi zenész is mind magasan átlag felett teljesített: Mariusz kezében valóságos szólóhangszerként funkcionált a basszusgitár, nem csupán a háttérben brummogott, a zenekar másik Piotrja és másik kivarrt tagja, Mittloff Kozieradzki a Neil Peart/Gavin Harrison féle iskolát remekül elsajátítva fifikásan, ugyanakkor az ősi rakenroll groove-okról sem megfeledkezve dobolt végig, míg Michał Łapaj billentyűs a legkülönfélébb hangszínekkel (Hammond, "lézeres" sound, stb.) operálva színezte ki a szerzeményeket. A hangzást eleve csak dícsérni tudom; az A38-tól megszokott patent megszólalás jellemezte ezt a koncertet is (az együttes saját hangmérnököt hozott magával, ahogy elnéztem).

Az igazi csúcspontok még csak eztán kerültek sorra: a hátborzongató Epilogue/We Got Used To Us/Egoist Hedonist (a videó nem az A38-on készült - szerk.)hármas maga volt a tökély! Hihetetlen finomságok lakoznak ezekben a tételekben is, aki a nagybetűs ZENÉT szereti, az süket, ha nem tudja ezeket értékelni! Itt a három egymásba fűzött szám közül az első kettőben mutatkozott meg talán legkitűnőbben a csapat lírai vénája, az Egoist pedig egy, a Porcupine Tree korai lemezeit idéző, már-már space rockosan utaztatós, pozitív értelemben hidegrázós téma. 



Ezt követően a kettes számú pánikszobában találtuk magunkat (02 Panic Room), onnan kikeveredve pedig a koncert számomra második leg-leg-leg csúcspontja jött a New Generation albumon található Escalator Shrines révén. Ez egy közel negyedórás, lassan építkező, ámde zseniális opus; megéri végighallgatni. A végén azt a pravoszláv stílusú lalalázós kórusrészt más is énekelte rajtam kívül, akkora hatása volt.

Két órás műsort ígértek, ehhez tartották is magukat. A ráadásban Mariusz bemutatta a zenekar tagjait, majd az überzúzós, klipesített Celebrity Touch-csal rengették meg a hajót. A buli harmadik csúcspontját ez jelentette nekem, ennek a számnak minden kétséget kizáróan ott lenne a helye minden idők legnagyobb hard-rock/metal himnuszai között!



A nagy zúzda után újra líráztunk kicsit a Second Life Syndrome-ról való Conceiving You-val, ami szintén jóféle dallamokat rejt. Legvégül a 11 perc hosszúságú, a banda zsenialitását ismét kicsúcsosító Left Out-tal köszöntek el a publikumtól és meglepően korán (negyed 11-kor) véget is ért a konci.

A műsor gerincét igazából az újgenerációs album képezte, a korábbiakról csupán mutatóba vettek elő egy-két darabot, de így se nagyon volt hiányérzetem. Nagyon magas színvonalú, profi előadás volt ez, átkozottul jó hangzással megtámogatva egy igényes együttestől. Aki ettől többet várt, reménytelen eset!

A_folyoparton_allva
Írta:
Mindenholottlevo
2013. május 26., vasárnap, 23:24
Facebook:
Riverside - Wasteland (2018)
Kritika, oldboy @ 2018. november 24., szombat, 11:30
Riverside - Love, Fear and the Time Machine (2015)
Kritika, oldboy @ 2015. szeptember 25., péntek, 20:20
Riverside - Shrine of New Generation Slaves (2013)
Kritika, oldboy @ 2013. január 13., vasárnap, 11:23
Riverside, Devon Graves, Deadwing - 2010, május 16 - A38
Koncertbeszámoló, emp @ 2010. május 19., szerda, 22:26
Riverside - Anno Domini High Definition (2009)
Kritika, 9000Sanyi @ 2009. július 22., szerda, 15:28
Koncertek
Midnight Ghost Tour 2019
január 27.,
Dürer Kert - Room 041
Blackened Mysticism Fesztivál 2019
február 16.,
Kaptár Klub
Emerson, Lake & Palmer Lives On Tour
február 24., 20:00,
A38 Hajó
Riverside
március 9.,
A38 Hajó
Killfest Tour 2019
március 11., 18:00,
Barba Negra
Reduced To Ashes Tour
március 11., 20:00,
Collosseum Club
Post Traumatic Tour 2019
március 12.,
BudapestArena
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.038 seconds to render