Fehérvár újra várt 2. - A magyar dal napja
FEZEN 2015 - harmadik nap
Mivel a legelső nap szarakodásai eléggé offra tettek, így a második napot passzoltam inkább (a Soilwork mondjuk érdekelt volna, bár a régebbi albumaikat jobban szeretem; a Stabbing The Dramaig közel hibátlan az életmű), így aki szívesen olvasott volna ódákat mondjuk a Sabatonról, annak csalódnia kell. A Sabaton jelenséggel meg úgy vagyok, hogy a maga műfajában egy jó kis zenekar, nem sajnálom tőlük a sikert, népszerűséget, viszont már nagyon uncsi, hogy ennyiszer jönnek egy évben, mikor a büzséjükből kb. 200 másik zenekar közül el lehetne hozni olyanokat, akiktől még az egyszeri rockert nem kerülgeti a hócipő-effektus. Arra meg már ne is térjünk ki, hogy a kanadai tökös rock 'n' roller Danko Jones is mennyire rendszeres vendég kis hazánkban, miközben a juharleveles országból egy Rusht, Anvilt nem tudnak az istennek se elhozni ide.Korábban már kitértem arra, hogy bizony Magyarországnak van még mit behozni külföldi nagyágyúk terén, ez a fesztiválok kérdését tekintve megint csak aktualitást nyert. Mert úgy érzem, valamennyi fesztivál többnyire biztonsági játékot játszik, vagyis a többmilliárd lehetséges előadó közül inkább azokat kötik le, akik egyébként is szívesen járnak ide, csak épp nekünk már herótunk van tőlük. Olyan ez, mint a TV-ben az a megszámlálhatatlanul sok ismétlés. Vakítják a parasztot. Neveket nem mondok, de aki kicsit is jártas a hazai koncertéletben, az úgyis tudja, kikről van szó.

3. nap

A másik két nap különösebben nem kínált nagy izgalmakat, a hármas nap csak és kizárólag a magyar fellépőkről szólt, a zárónapra meg egy HIM-et tudtak elhozni, oszt' jónapot. Mivel nem kell túl nagy ész a minden téren látványos és bombasztikus Judas Priest koncert költségeinek kiszámolásához, valahogy várható volt, hogy a többi napon nem fognak tudni akkorát durrantani a FEZEN-esek. Ugyanakkor úgy érzem, mindkét napból ki lehetett hozni sokkal többet is. A magyar nap pl. úgy érzem, kizárólag a futtatott, népszerű előadókról szólt, hiányoztak az igazán underground kedvencek. Sehol egy Apey&The Pea, Ordog, Magma Rise, Shapat Terror, Asphalt Horsemen, Grand Mexican Warlock, Noa Rock, Nadir, Angertea, Ozone Mama, Remorse, Don Gatto, Wackor, Wall Of Sleep, hogy csak néhányat említsek. Volt viszont Cadaveres (a gitáros Körminek ugye hazai pálya Fehérvár), valamint régi kedvenceimet, az idén búcsúzó Subscribe-ot sem kellett nélkülözni, mondjuk Csongor Bálinték már eléggé mainstreamnek mondhatók.

Részemről a magyar dal napja a FEZEN-en Odettel kezdődött, ő a Rézangyal Cabrio kicsiny színpadán lépett fel. A szőkésbarna hajú leányzó kellemes, soft-rockos dalai jóféle bemelegítést nyújtottak ezen a nyári napon. Majd néhány szám után tűztem át Subscribe-ra, akik a Tele élettel! színpadot vették birtokukba. A szextett vérprofin, a tőle megszokott fiatalos lelkesedéssel szántotta végig a deszkákat, abszolút nem volt búcsúbuli feelingje a dolognak. Bálint magyarázni sem kell, hogy mennyire a színpadra termett frontember, a másik dalnok, Tilk Máté pedig bár visszafogottabban ugyan, de remekül kiegészíti őt. Vegyesen váltogatták a régebbi crossoveres (Use Her Friendly, Crowd Of The Nobodies) és az újabb metalcore, djent hatásokat is magukba foglaló dalokat (The Trice, Gazing). Igen, dalokat mondok, mert bár roppant összetett a Subi zenéje, meg iszonyat technikás muzsikusok játszanak itten együtt, ők mégis tudnak igazi dalokat, akár jó értelemben vett slágereket is írni! Nemcsak az egymás mellé céltalanul pakolt témák tömkelegéről szól a történet. Bár sajnálom, hogy leállnak, rengeteg közös élmény fűz hozzájuk emberi oldalról is, itthon ők az élő példája annak, hogy a csúcson kell abbahagyni.

A rendkívül sűrű programbeosztás miatt a Magashegyi Undergroundnak csupán az utolsó taktusait csíptem el, így róluk érdemben nem tudok írni. Annál inkább a Magna Cum Laudéról. A Gyuláról startolt csapat kevésbé 'Forgács kompatibilis, mint a fellépők nagy hányada; lehet szeretni, nem szeretni őket, de azért lényegében olyan arcokról van szó, akik egyébként szeretik a keményebb rockot is és élőben ott van a rock 'n' roll potenciál bennük. Ezt jól bizonyítja, hogy koncerten sokkal rockosabban, nagyobb krafttal szólalnak meg a jobb híján soft-rocknak címkézhető dalaik, mint pl. a Színezd újra, Lehet, hogy eltört, Te, a hőmérséklet és én, stb. S bár Mező Misinek a Rising Star tehetségkereső TV-műsorban kicsit túl nagynak tűnt az arca, valójában tök szerethető frontember. És igen, nem maradhatott ki a végén a már agyonjátszott ivóhimnusz, a Pálinkadal sem.

Depresszióékra most annyira nem voltam kíváncsi, inkább a Bohemian Betyars mellett döntöttem és nem bántam meg. Hatalmas hangulatot csináltak és rogyásig meg is telt a Rézangyal Cabrio rájuk! Kisebb bandák is tudnak iszonyatosan felejthetetlen élményt adni koncerten, nem feltétlenül csak a legnagyobbakra érdemes áldozni, erre fényes példát statuált a BB! Az ötösfogat ráadásul nem veszi túl komolyra magát, totál lelazulva bazseválták végig a rencdelkezésükre álló időt; két tag is mezítláb nyomta a színpadon. Zenéjük alapján beugorhat a Gogol Bordello és a Babylon Circus egyaránt, vagyis azt a fajta szórakoztató folk-punk/ska/kocsmarock dolgot tolják, amit nem szükséges túlagyalni. Ugyanakkor már a név elárulja, hogy jó adag magyaros íz van abban, ahogy tálalják az egészet. Ennek megfelelően a partizáson volt a hangsúly és az egybegyűltek többsége szemlátomást tudta, mire, illetve miért jött.






A FEZEN Csarnokot a levegőtlenség miatt kevésbé bírom, pedig amúgy családias hely. Újdonság volt a fesztiválon, hogy az emeleten Gépház Mozi címén egy kulturált kikapcsolódást nyújtó filmnézős opciót találtak ki mindazoknak, akik nyitottak a kultúra más ágaira is a zenén kívül, illetve csupán egy jót akartak lazítani két koncert között. De vissza a FEZEN Csarnokhoz, ott zenélt ugyanis a Cloud 9+ nevezetű brigád is. Ők is egyre népszerűbbek idehaza. Muzsikájuk alapján beugorhat a Brains, lényegében ugyanazt a sodró lendületű élő drum 'n' bass dolgot nyomják, amellyel az Agyak is rendkívül sikeres, tömegmozgató fesztiválcsapattá nőtte ki magát. Az egy feka tagot is soraiban tudó  fiatal együttes színpadi teljesítményéről nekem még az MZ/X jutott eszembe (milyen jó lenne már tőlük is látni újra egy koncertet!). Róluk szintén elmondható, hogy élőben sokkal keményeben, rockosabban szólalnak meg és bár kétségtelenül nagyon trendi, amit csinálnak, remélhetőleg nem fogják egyhamar a süllyesztőben végezni.

Ákos két éve már játszott ugyanitt a Nagyszínpadon. A hihetetlenül megosztó művész ezúttal egy volt Bonanza Banzai beli társát is csatasorba állította jól bevált kísérőmuzsikusai mellé: Hauber Zsoltot! A producerként is évekig a zeneiparban ügyködött figura visszatérése remek apropónak bizonyult volna, hogy a talán soha újjá nem alakuló Bonanza repertoárjából is előkerüljön több nóta, de mégis azért jellemzően Ákos szólómunkásságán volt a nagyobb hangsúly. Ennek megfelelően eljártuk az Indiántáncot, meghozták az Új törvényt, tombolt a Bosszú népe, felszabadítottak minket, kerestük az utunkat, s alig hittük el, hogy ilyen létezik. :D Ezúttal már nem az elektronikára volt kihegyezve a produkció, mint 2 éve, hanem mertek rockosak is lenni (bár én a Majom a ketrecbent és a Ne fájjon többét hiányoltam, ezek a metalosabb témák jól álltak Ákosnak). Látványilag is okés volt a koncert, dolgoztak végig a kivetítők, hatalmas neon molinók voltak, mondjuk erre a gigantomán megjelenítésre mindig is adott hősünk. Bánfalvi Sanyiról továbbra is tartom, hogy szuper dobos, bár még mindig azt érezni, hogy az Ákos produkció keretei nekik túl szűkek, nem igazán tud ott kibontakozni. Ott nem igazán játszhat John Bonhamet, mint mondjuk a Magma Rise-ban. :D





Fennállásának 25. szülinapját ünnepli idén a Sex Action. A legendás dirty rockerek a Tele élettel! színpadon utaztattak vissza a megboldogult 90-es évekbeli, Fekete Lyukas időkbe. Bár az Ákos koncerttel való ütközés miatt nem nézték őket túl sokan, olyan lelkesedéssel csörtettek végig klasszikusaikon, mintha még mindig ugyanolyan fiatalok lennének! Pedig már lefolyt azóta sok víz a Dunán. Újra együtt van a banda, ami jó, s bár Áfonyával sem volt különösebb bajom, azért mégis csak Szasza az igazi megfejtés oda. Sorjáztak is az első két lemez alapdalai (Zuhansz velem a mélybe, Olyan vörös a szád, Ahova lépsz, Valami vár,  Nem használ a szó, Nem hagyom abba, stb.)   A Jöhet bármi és az Olaj a tűzre c. újabb lemezek dalai is olyan jól simultak a repertoárba, mintha csak abban az időszakban születtek volna. Személyes kedvencem ezek közül a Napszemüveg. Nem csoda, hiszen a jól felismerhető Szexakciós védjegyek mind ott figyelnek bennük.

Utolsóként a Blind Myselfbe néztem bele, Gergőék is valósággal robbantak a színpadon. Noha jobban szeretem a banda angol nyelvű korszakát, azért a magyar nyelvű számok közt is vannak, amiket kimagaslónak tartok, ilyen pl. a Veszélyes hulladék, A Fekete Lovag mindig győz, Maradék (ez utóbbihoz Kulka Jánossal forgattak videoklipet), vagy a Megszentségteleníthetetlen..., nem inkább nem írom le teljesen, úgyis tudjátok. :D Mára a több vasat tűzben tartó (szervezés, színpadmesterkedés, tévés műsorvezetés) Tóth Gergő maradt az egyetlen alapítótag a Blindban, '95-ös indulásuk óta hosszú utat tettek meg, mérföldkövekkel és buktatókkal egyaránt. Bár már messze nem olyan népszerűek, mint az új évezred elején, azért jó tudni, hogy még mindig vannak és hogy lemezről lemezre tudnak fejlődni. Zenéjük sem annyira Neurosisos már, mint az elején. Ők is olyan színpadi bemozdulást produkáltak, hogy öröm volt nézni! Akinek elege van az unott képpel és fölbe gyökerezett lábbal színpadra álló előadókból, annak ők az egyik megfejtés! Sajnos nem tudtam végigvárni műsorukat, mivel a bagolyjáratomat el kellett érnem hazafelé.

Folyt köv.



Fehervar_ujra_vart_2_A_magyar_dal_napja
Írta:
Mindenholottlevo
2015. augusztus 13., csütörtök, 16:39
Facebook:
Mindenholottlevo 2015. augusztus 16., vasárnap, 15:56
Mindenholottlevo
Csatlakozott:
2013. március 24.
Hozzászólások: 333
Kösz Dina! =D
Dina Ivory 2015. augusztus 14., péntek, 16:29
Dina Ivory
Csatlakozott:
2015. augusztus 6.
Hozzászólások: 1312
Jó írás volt ez is! (b)
Koncertek
Kingmaker Tour
december 18., 20:00,
Barba Negra
Nomad lemezbemutató
december 19., 19:00,
ELLÁTÓház
III. METAL-X-MASS
december 22., 18:00,
Hemo Klub
Fekete Zaj Tél 2018
december 28.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass IX.
december 28.,
Ti-ti-tá
ExtremeNoiseFest 2018
december 29.,
Szerencsi Rákóczi Vár
Mood
január 4.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.07 seconds to render