Stoned Jesus, Greenleaf, Burning Full Throttle, Karaul
2015.09.17. Kvlt, Budapest
A Kvlt-os Stoned Jesus, Greenleaf, Burning Full Throttle, Karaul bulira nagyon készültem. Több okból is.
A BFT eddig két zseniális lemezét hallva most már muszáj (és illendő is) volt élőben elcsípni végre a brigádot, az ukrán csapat meg mostanában kapott el, főképp a friss lemezükkel.
Szóval jónak tűnt a felhozatal, na!
A koncerten - ilyen sem volt még tudtommal - a szerkesztőséget hárman is képviseltük, Pewoon és Mindenholottlevo kollégákkal, akik majd kiegészítik a beszámolómat, ha gondolják...

A kezdés joga és kissé hálátlan feladata a Karaul-nak jutott. A trió 2012-ben alakult. Van már lemezük is, ami a Bandcamp oldalunkon elérhető, meg van egy kétszámos felvétel is, az pedig már angolul készült. Van súlya a zenéjüknek, de szerintem még nagyon az útjuk elején járnak. Az az érzésem, hogy még vagy nem döntötték el mit is akarnak játszani, vagy mind a stoneres, sludge-os, mind pedig a punkos stílust magukénak érzik és ebből próbálnak építkezni. Több-kevesebb sikerrel.
Nekem az angol nyelvű, kevésbé punkos, nyers dalaik jobban feküdtek. De nem mondom, hogy nincs bennük lehetőség…


A BFT a szívem csücske, ez nem titok. Nem is fogok elfogulatlanság nélkül írni róluk.
Ez volt ez első alkalom, hogy élőben láthattam a bandát, ráadásul rögtön egy különleges bulit nyomtak. Ennek oka prózai, az énekes-basszer Bandi távozásával kényszerhelyzetbe kerültek. A megoldást az egykori gitárosuk, Badarász Béci ismételt csatasorba állításával (ezúttal basszusgitáron, valamint vokalistaként) oldották meg. Az énekesi feladatokat pedig az anno Béci helyére érkezett gitáros Csabi vállalta, aki a vokálozásban eddig is kivette a részét.
Mintha megéreztem volna, a koncertre igyekezve pont az első lemezt hallgattam, s a buli különlegességét az is adta, hogy kizárólag erről játszottak.
Már a beállás során is lehetett számítani arra, hogy jó lesz a buli, mert a történtek ellenére is jó hangulatban volt a banda, az ott megszólaló dalrészletek is jóleső érzéssel töltöttek el. Borzongás No. 1.


Kicsit fura volt aztán, hogy olyan hosszúra nyúlt a szünet a kezdésig, igaz így legalább jócskán összegyűlt a közönség...
De aztán elindult a buli!
Mekkora volt már a kezdő No Sleep Till Mexico! Huhh ez amúgy is a kedvencem! Borzongás no.2!
Mint említettem, kizárólag a bemutatkozó album dalaiból állították össze a nagyjából félórás programot, így olyan dalokat kaptunk, mint a 336, a címadó No Man’s Land, a The One To Blame, a Downtown Paradise.
A dalok között sem volt üresjárat, viccelődtek, ugratták egymást, de a közönségel is tartották a kapcsolatot. Volt még a Robert Johnson történetéről írt Hellhound, meg a Why? is.
Annyit megjegyeznék, hogy nyilván nem voltak könnyű helyzetben, de tiszteletet érdemelnek, hogy mégis színpadra álltak. Persze némileg hallatszott az összeszokás hiánya, de az számomra nem vont le a fellépésük értékéből. A vokál mondjuk nem kapott elég teret, a bőgő viszont hallatszott… ;-)

Mivel korábban nem ismertem a Greenleaf-et, így a koncertre készülve próbáltam megismerni a svéd csapatot is.
Igazság szerint a tavalyi Trails And Passes lemezt vettem elő és mit mondjak, nem kapott el különösebben.
Na, ellenben a koncert ütött! De még mekkorát! Huhh!
Képzeljétek el, a korai Spiritual Beggars-t egy kissé pörgősebben, néhol blues-osabb, néhol boogiesabb felfogásban. Egy olyan énekessel, aki valóban énekel, ám ha kell keményebben is kiereszti a hangját.
Van itt 70-es évek hangulat, pszichedelia, doom, stb.


Nehéz dolgom lenne, ha csak egy dalt kellene kiemelnem, de a buli csúcspontját nekem az Ocean Deep és a With Eyes Wide Open kettős jelentette. Ebben a két nótában minden benne van szerintem, amiért a svédeket szeretni lehet és érdemes mélyebb ismeretséget kötni a lemezeikkel.
Már a BFT se szólt rosszul, de itt a nagydarab, a Dozer-ben is érdekelt Tommi Holappa gitárjának sikerült valami hihetetlen hangzást adni. A show-t elsősorban a barátságos, ám hihetelen mimikájú és mozgáskultúrájú frontember, Arvid Jonsson produkálta, de a nemrég csatlakozott kölyökképű kockásinges bőgős, Hans Fröhlich is kivette a részét a mozgásból.
Az egész bulinak volt egyfajta laza házibuli hangulata, talán nem hülyeség, ha azt mondom, motoros csehókban is nagy sikerük lenne.
Az egyik nóta során még a Stoned Jesus főnök is megjelent kicsit énekelni.
Mit mondjak, élőben működtek a dalok, a közönség is vette a lapot, igazi klubkoncert hangulat uralkodott. Legközelebb is szívesen megnézem őket, remélhetőleg főbandaként jönnek majd…

A Stoned Jesus a tavasszal megjelent The Harvest címet viselő lemezével ismertem meg igazán. Az viszont eléggé eltalált, így kapóra is jött, hogy a turnéval nem hagytak ki minket.
Viszont a svédek eléggé feladták a leckét Igoréknak.
Bár vannak közös pontok, mégis különböző karakter a két zenekar. Míg a svédek a bulisabb, lazább vonalat követnek, addig az ukrán trió inkább elszállósabb, jammelősebb, pszichedelikusabb zenében utazik.
A banda már előzetesen is jelezte, hogy az első lemezüket el fogják játszani, s ezt majdnem elejétől a végéig meg is tették.
A koncert első felét tehát bemutatkozó First Communion albumnak szentelték. Ez kevésbé dalközpontú, inkább elszállós, jammelős számokból állt. Kicsit furán is hatott a svédek előadása után. Kevésbé voltam ráhangolódva. Meg persze nekem inkább az új lemez dalai a favoritok.
 

A buli második részében aztán meg is kaptuk a The Harvest dalait.
Nekem igazából itt kezdett működni a mutatvány.
A Wound meg a YFS is is jól esett, meg az Indian is a Seven Thunders Roar-ról, de igazából a rendes programot záró, klipes Here Comes The Robots volt az, aminél azt kaptam, amit vártam (kell nekem elvárásokkal koncertre menni…) Ez a nóta amúgy ideális lett volna koncertkezdésre is véleményem szerint, bár így zárásnak se volt rossz. A hangulat már a tetőfokára hágott - Igor még a húrt is eltépte - a végére.
Ez a Wound-dal együtt az este kiugró pontját jelentette.
Némi biztatás után még egy dalt kaptunk ráadásképp. Talán a banda slágerének is nevezhető az I’m The Mountain a második lemezről. Méltó zárása volt ez az estének!

A trió felállás miatt ugyan kissé limitált volt a látvány, de meg kell adni, jól bemozogták a színpadot. Az engem kicsit a fiatal Mike Pattonra emlékeztető Igor és a bőgős Szergej is bejárta a színpadot, de még a dobos Viktor is szolgált látnivalóval. Lendületesen, vicsorogva ütött, beleélte magát a koncert hangulatába.

Év bulija gyanús esemény volt ez nekem.
Köszi, a meghívást!
Stoned_Jesus_Greenleaf_Burning_Full_Throttle_Karaul
Írta:
9000Sanyi
2015. szeptember 21., hétfő, 08:38
Facebook:
Szerkesztőségi kedvencek - 2016 - Kollégáink ajánlják!
Kultúra, Werewolfrulez @ 2017. január 29., vasárnap, 22:37
V/A - Hands Of Doom MMXV ˝Extrema unctio˝ (2015)
Kritika, 9000Sanyi @ 2015. november 6., péntek, 13:41
Stoned Jesus interjú
Interjú, 9000Sanyi @ 2015. szeptember 17., csütörtök, 08:20
Stoned Jesus - The Harvest (2015)
Kritika, 9000Sanyi @ 2015. augusztus 25., kedd, 14:36
Koncertek
Pro-Pain, Don Gatto, Hemlock, Stonedirt
november 18.,
Dürer Kert - Room 041
Nightwish - Decades: Europe 2018 Tour
november 20.,
BudapestArena
Zeke
november 23., 20:00,
Robot
Skalstorm European Tour MMXVIII
november 25.,
Lovarda Egyetemi Kulturális és Konferenciaközpont
Aebsence, Amáliák
december 1., 20:00,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
MTV Headbanger’s Ball Tour 2018
december 2.,
Barba Negra
Takida, Smash Into Pieces, Writing the Future
december 2.,
Dürer Kert - Room 041
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.039 seconds to render