Gnida

R.A.K. (2020)

Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy itthon hány említésre méltó grind horda működik. Határainkon túl, északabbra tekintve viszont tömegtermelés folyik a talán legszélsőségesebb mezőnyben. A csehek kiemelkedően teljesítenek a grindcore bandák számát tekintve, de a lengyelek sem panaszkodhatnak. A mozaikszók szerelmese, a krakkói Gnida tíz éve terrorizálja a hallójáratokat, négy évenként egy-egy nagylemezt megjelentetve. A S.Y.F. és az A.I.D.S után az idei R.A.K. a harmadik korongjuk, mely maratoni, 22 perc 39 másodperces menetidejével a leghosszabb anyaguk. A csapat háza táján egyébként nem sok változás történt, a régi seprő még mindig jól seper, bár már kicsit megkopott.

A grindcore egyébként is a legkonzervatívabb műfajok egyike. A lengyelek ráadásul még az oly szűkös eszköztárat sem vetik be teljes mértékben, nincs ugyanis malacvisítás, horror filmekből kivágott introk és a jól megszokott gusztustalanságokat sem erőltetik túl. A Hailstorm végén van egy kis fegyverropogás, az intro pedig kapott egy ízléses szöveges felvezetést. Az ének szinte végig mély hörgés, extrák nélkül. Zeneileg viszont rendben van a dolog, a hangszeresek magabiztosan muzsikálnak. Az Antisocial Outcast elején és a nóta középrészében jól esnek a korai Suffocation-t idéző szaggatások. Az ének is sok helyen emlékeztet Frank Mullen mély morgására. A gyors részek kapcsán hozhatnám párhuzamként a Nasum-t vagy a finn Rotten Sound-ot is. A lengyelek ugyanis semmivel sem rosszabb zenészek a nevesebb kollégáiktól. A dalok többsége egy perc körül mozog, de elsütnek két rövid, néhány másodperces kirohanást is. A már emlegetett Hailstorm pedig a maga három percével a CD leghosszabb tétele. Ha angol nyelvterületen is osztogatnák a Kazinczy-díjat, Gnidáék a Cocktus dalcímmel nevezhetnék is magukat. Nyelvújítás felsőfokon… A szövegek a sokat látott szemeknek nem okoznak ugyan meglepetést, de alapvető céljuk a megbotránkoztatás lehetett.

A megboldogult ’90-es évekkel ellentétben manapság már nem fordul elő, hogy egy grind CD óvatlan kezekbe kerül és a gyanútlan vásárló alhasi görcsöt kapna egy gusztustalan borítótól vagy gyengébb gyomor esetén a puszta dalszövegektől. A lengyelek azonban igyekeznek mindent megtenni ennek érdekében. Idén nem nagyon hallottam említésre méltó grindcore anyagot, a Gnida stílusgyakorlata pedig alapvetően kielégíti az ezzel a zord stílussal szemben elvárható alapvető igényeket.

Az ajánlót írta: Andris

február 06.,
február 24.,
március 11.,