Gojira
Fortitude (2021)

Előre bocsájtom, elfogult vagyok a Gojira-val szemben. Legutóbbi, igen személyes húrokat pengető (gyász)lemezük, a Magma mai napig komoly hatással van rám. Olyannyira, hogy amikor tavaly év elején vásároltam egy lemezjátszót és mellé 3 lemezt, hogy tudjak rajta mit hallgatni, abból az egyik a Magma volt. Tehát nyilván kíváncsian vártam a folytatást, ami a pandémia miatt bő egy évet csúszott, de pár hete csak megjelent a Fortitude. Hogy tetszik-e? Talán válasz helyett elég annyit mondanom, hogy megrendeltem ezt is vinylen és alig várom, hogy kézbe vegyem, majd a szokásos szertartások elvégzése után ráengedjem a tűt a fekete korongra! Előre dörzsölöm a tenyeremet, hogy de jó lesz nagy méretben nézegetni ezt a megkapó borítót, böngészni a szövegeket, stb. És persze megfülelni ezt a csodás hangzással megáldott dalcsokrot. Merthogy ez a fajta természetes sound sajnos nem jött még újra divatba. Nyilván az igényes külső és a penge hangzás mit sem érne, ha nem lennének erős nóták. De a franciák szerencsére e téren is hozzák a tőlük elvárható színvonalat! Bár, akik a korai lemezeikre esküsznek, azok nem fogják szeretni az új albumot. Ugyanis a Duplantier-tesók vezette banda egy újabb lépést tett a közérthetőség és a dallamosodás irányába. Biztos lesznek olyan trve arcok, akik szerint a Fortitude már nem underground, hanem mainstream. Persze ők már a Magma kapcsán, sőt talán már a L’enfant sauvage idején is “temették” a csapatot. Nekem viszont pont a kettővel ezelőtti korongjuknál kezdtek igazán szimpatikussá válni.

A Fortitude szerintem az eddigi legzeneibb Gojira opusz. Kevésbé nyomasztó, mint a Magma volt, néha már pozitív energiák is mozgatják, de alapvetően mégis csak szomorú. Pedig csak azzal szembesítenek minket, hogy nagyon rossz irányba tartunk. Biztosan lesznek, akik számára túl szájbarágósak Joe Duplantier szövegei.

Szerintem viszont fontos dolgokról énekel, bár nyilván egy Amazonia meghallgatása után nem fognak hirtelen leállni az erdőirtásokkal, vagy épp Kína sem fog kesztyűs kézzel bánni Tibettel a The Chant hatására. Súlyos dalok vannak a Fortitude-on, több tételhez figyelemreméltó klipek is készültek. Még tavaly, első fecskeként érkezett az Another World, melynek roppant hatásos az animációs videója, a végén, ahogy a Majmok Bolygója “francia változataként” a Szabadság-szobor helyett az Eiffel-tornyot látják a vízbe süllyedni az űrhajósok, az valami zseniális! Mint ahogy a Gojira által játszott muzsika is az. Tény, hogy nekik is van egy sajátos, leginkább rájuk jellemző eszköztáruk, de mégis akadnak újdonságok, friss megoldások a lemezen. Pl. az instrumentális címadóból kibontakozó The Chant-ben egy Gilmour-ízű gitárszólóval rukkol elő Joe. Aki énekdallamok terén is bátrabb, mint valaha. De Jean-Michel Labadie basszusfutamait is élmény hallgatni. Mario Duplantier pedig korunk egyik legegyénibb metal dobosa. És számomra emberileg is példaértékű ez a zenekar. Kezdetek óta ugyanaz a négy arc alkotja a bandát (Christian Andreu a másik gitáros), nincsenek botrányaik, ugyanolyan szerények, mint pályafutásuk kezdetén. Zene és mondanivaló tekintetében is túlmutatnak a fémzenei kliséken. Az persze már más kérdés, hogy ki mennyire fogékony az általuk közvetített üzenetekre, hangzásokra, zenei megoldásokra. Én nagyon az vagyok! De azt is meg tudom érteni, ha valakinek nem mond semmit a zenéjük.

Fölöslegesnek tartom egyesével kielemezni a nótákat, mert én mindig teljes albumban gondolkodom és a Fortitude-nak is van egy olyan íve, ami egyszerűen nem érvényesülne, ha random módon hallgatnánk a dalokat. Egyelőre a Magma közelebb áll hozzám, de ez sem sokkal marad el mögötte. Tény, hogy a Fortitude az eddigi legváltozatosabb, legszínesebb Gojira album. Olyan atmoszférája van, ami csakis rájuk jellemző. Nekem tetszik az az egyértelmű letisztulási folyamat ami jellemzi az utóbbi lemezeiket. Hiába na, jól áll nekik a rockos hangvétel is. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen felpuhult volna a hangzásuk, elég csak megfülelni a záró Grind-ot. Amibe a 2. perc után beletettek egy eléggé KoRn-os témát, talán ezzel akartak kicsit kedveskedni a nu metal úttörőknek a közös turné miatt. Hazánkban is játszottak volna Jonathan Davies-ék előtt, de az ismert ok miatt újabb 1 évet fog csúszni ez a koncert (is).

Bármi is jöjjön még 2021-ben lemez fronton, nálam a Fortitude egész biztosan ott lesz az év kedvenc korongjai között!