Főszerkesztő Urunkról vagy jót, vagy semmit, tehát köszönöm a friss promókat Sanyi!
Rövid bevezetőnk után ugorjunk is neki a nemrég hozzám került Grave Circles nevű egyszemélyes ukrán black metal projekt első nagylemezének, ami a bemutatkozó EP miatt Tome II címmel borította sötétségbe a Naprendszer sárgolyójának gyanútlan lakosságát még valamikor 2019-ben. Nem emlékeztek rá? Semmi gond, a mai fiatalok sem tudják már, mi volt az Y2K hiszti az ezredforduló környékén.
Ahogy sok lemez esetében, a Grave Circles tekintetében sem mérvadó az idő, különösen, hogy egy elég érdekesnek mondható black metal kiadványról van szó. A 2016-ban indult projekt Baal (Goatflesh, Peste Noire, Old Ghosts) szerelemgyereke, aki kísérletezőbb hangvételű csapataiban leginkább a dobok mögött érzi jól magát. Ezzel szemben itt mindent ő kezelt, egészen addig, amíg el nem jött a bemutatkozás ideje. A Tome II felvételeihez ugyanis bőven szerzett segítséget: Exile, Virus és KGD beszállásával komplett zenekarrá váltak. Rajtuk kívül több vendég is felbukkan a korongon, leginkább apró adalékanyagként. Mind-mind kipróbált underground arcok heavy metal, thrash metal, death metal hordákból.
A hirtelenjéből jött csapat ellenére ez minden hangjában Baal agyszüleménye, aki egyéb zenekaraihoz mérten eléggé hagyományos módon közelíti meg a fekete fémet az album esetében, de azért időnként megvillantja egyedibb oldalát is. Egy percig sem merül fel kérdés azzal kapcsolatban, hogy Baal mit szeretne csinálni és mit szeretne elérni. Témakörnek a már bőven csúcsra járatott emberi gonoszságot, bomló társadalmat lőtte be magának, viszont a zenében sikerült egészen friss megoldásokat alkalmaznia. A Grave Circles hozza a hagyományos károgást, zeneszerzőnk alapvetően dobos mivoltából adódóan a folyamatosan jelen lévő, egészen változatos tempókat, valamint egy black metal színtéren kevésbé meghonosodott hangzásvilágot.
Ugyan harmóniákból is kapunk bőven, a közel 43 perces anyag a nagyszerű robbanások mellett egészen kézzel fogható riffeket, már-már indusztriális és thrash metal hatású meneteléseket is tartalmaz, ezek pedig egész jó kapaszkodót biztosítanak a hallgatóknak. Találkozhatunk okosan beépített fúvósokkal, nagyzenekari betétekkel, de ezek tényleg csak színező, kiegészítő szerepet töltenek be a megfelelő helyeken. Szükség is van ezekre a kapaszkodókra, mert a lemez hangulatában egy pillanatig sem enged a feszültségkeltésből, valamint fenyegetően depresszív, keserű mivoltából. A Tome II tehát kellemesen lélekmarcangoló, de zeneileg is tartalmas hallgatni való, ha időtök engedi, tegyetek vele egy próbát.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
