Grieving

Songs For The Weary (2021)

Mindig kifejezetten várom a Godz Ov War által küldött promós anyagokat, mert rengeteg régi sulis, mocskos death/black cuccot lehet közülük kikanalazni, épp ezért lepett meg igazán, amikor a sátán-halál-koponyák-vérfertőzött patkánymajmok és egyéb borítók között ráleltem egy meglehetősen szelídre, ami a Grieving zenekar bemutatkozását rejtette. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy itt semmi embergyűlölő aprítással nem találtam szemben magam, mivel a zenekar hagyományos doom metalban kíván érvényesülni. A lengyel brigád ezzel igencsak szegényes környezetbe pottyant bele, hiszen jelenleg ezen a vonalon a testvérzenekarként működő Monasterium és Evangelist párost érdemes megemlíteni az országból. Pedig a ’90-es években elég nagy élet indult el Lengyelországban, rengeteg underground banda kezdett el lassú zenében gondolkodni, de ezek jellemzően a death/funeral doom területén számítottak reménységnek, melyek többnyire nem teljesültek be. Szóval nem hétköznapi Artur Ruminski gitáros, basszer, Bartosz Licholap dobos és Wojciech Kaluza énekes vállalása, melyben leginkább a Cathedral irányába kapaszkodó végzet metalt kívánnak játszani.

Az ismeretlenségből fakadóan igencsak komoly kétejek gyűltek össze bennem, de azért kíváncsi voltam a korongra. Ezért sunyi módon nem is osztottam meg a közös promók közt és nekiláttam a hallgatásnak. Aztán újra és újra lecsúszott az anyag…

Ez persze nemcsak nagyszerűségének köszönhető, hanem annak is, hogy egy kifejezetten mini albumról beszélhetünk, ami nem is tudom, hogy miért nem EP-ként jelent meg. A kiadványon található 6 szerzemény összesen 28 percet vesz el az életünből, ami valljuk meg, igencsak kevésnek mondható. Viszont azt elmondhatjuk, hogy a rendelkezésre álló időt viszonylag hasznosan sikerült eltölteni. Ennek ékes bizonyítéka a nyitó Crippled By The Weight Of Powerlessness, mely igen hosszan, majd 6 percben nyitja a korongot. Erős hangzás, pofonszerűen lecsapó kemény riff kísér végig minket az egész tételen egy átlagosabb, de elfogadható ének kíséretében, a dal vége felé pedig egy kis misztikum is beúszik a képbe a billentyűknek köszönhetően. A Cathedral mellett bizony a Candlemass hatása sem megkérdőjelezhető. Ugyanez igaz a This Godless Chapelre is, ahol azonban az arányokat nem kapták el a megfelelő módon. Lassú, pszichedelikus elemeket tartalmazó slágernek rövid és kissé áthatja némi stoneres beütés is, amit igazán Lee Dorrian-ék tudtak vegyíteni az ősi doommal.

Ezt szóról szóra leírhatnám az A Crow Funeral-lal kapcsolatban is, de az némileg energikusabb, húzósabb dalként tereli vissza a figyelmünket a zenekar teljesítményére. A Foreboding Of A Great Ruin tér vissza ahhoz a formulához, amiben jobban otthon érzi magát a csapat és ismét egy meggyőző, epikusabb hangvételű slágert tesz le az asztalra megfelelő hosszúságban. Ugyan akad egy rövid, elszállós rész a dalban némi extra gitárjátékkal, azért egy rendes szólót is elviselt volna a szerzemény. Ezek után kívánta bizonyítani a csapat, hogy a heavy metal felé pislantva is megállja a helyét, aminek tényleg eleget is tesznek a Witch Hunt Eternal című, galoppozósabb dallal. Valamelyest elüt hangulatában a többi daltól (már csak ezért is maradtam volna az EP megjelölésnél), de sok gond nem akad vele. A lemez során fel-felbukkanó pszichedelikus vonal teljesedik ki a záró Lucifer Wept képében. Ez sem sikerült rosszul, de arányaiban fura dalok sorát növeli.

szeptember 25.,
október 01.,