Grog

Ablutionary Rituals (2017)

Szégyen, felszínesség ide vagy oda, bizony a portugál Grog lemezét pusztán a borítója miatt választottam. Persze mi mást tehettem volna, amikor olyan levelet kaptam a kiadótól, hogy bökjek rá pár anyagra a listájukon, ami érdekelne és épp nem volt időm végighallgatni a teljes diszkográfiájukat. A pofás és brutális külcsín azonban rögtön kíváncsivá tett és ez az érzés az, amely miatt fontosnak tartom egy-egy kiadvány kinézetét. Számomra fontos, hogy összhangban legyen a zenével, hiszen az élménynek éppúgy a részét képzi, még ha nem is olyan hatalmas százalékban. Első hallásra azonban kétségbe vontam ezt a kiválasztási módszert, mivel a zenekar 2017-es Ablutionary Rituals címen futó anyaga morbid, értelmezhetetlen zajok és morgások közepette próbált ráhangolni a további élvezetekre. Amíg a teljesen felesleges Revelation – Open Wound kiszenvedte magát nyitásként, addig utánanéztem, hogy voltaképp egy 1991 óta létező brutális death/grind horda anyagába próbálok belekóstolni. Végignézve pályafutásukat voltak már a csúcson és a süllyesztőben is egyaránt, de az a fajta brigád, akik bármikor képesek kihúzni a kalapból egy megbízható, erős albumot.

Nagy szerencsémre azonban egy ereje teljében funkcionáló Grog lemez került hozzám, melynek jelenlegi tagsága nagyon odatette magát. Az évtizedek alatt sok tapasztalt zenész megfordult már ebben a zenekarban, jelenleg Alexandre Ribeiro (Earth Electric, Fungus, Neoplasmah) basszer, Rolando Barros (Di.Soul.Ved, Namek, Nephtys, Innards, Nethemancy) dobos, Ivo Martins (Painstruck, Putregod) gitáros és Pedro Petra (Di.Soul.Ved, Nethermancy) énekes alkotja a formációt, akik egyértelműen jól érzik magukat az extrém vonalon.

Ennek megfelelően brutális lendülettel ugranak a torkunknak a már említett felesleges intrót leszámítva. Innentől kezdve nincs megállás: innen-onnan ismerős, mégis okos és szórakoztató riff özön közepette szítják a legmagasabb fokozatra a pokol tüzét. A hagyományos 90-es évek beli death metal mellett szaggatott, modern ütemek is megjelennek, amihez külön hozzjárul Alexandre jól hallható basszusgitárjának kalandozása. A grind érzést a változatosabb vokál adja: a mély hörgés mellé élesebb sikolyok, acsarkodások társulnak, néha pedig thrash metalos csordavokálba, punkos narrációkba is belefuthatunk. Ezek rendkívül jól működnek a csapat esetében és sokat hozzátesznek ahhoz, hogy egy a brutális zenék kedvelőinek ne csak egy szimpla sorlemez legyen.

Az alapvetően 2-3 perc közé szorított dalokból összesen 14-et kapunk az elég soknak tűnő 40 perces játékidő mellett, de ha ebből levonjuk a nyitányt és a lemezt záró kellemes, de alapvetően más vizeken utazó Katharsis – The Cortex Of Doom And Left Hand Moon című szerzeményt, akkor egy egészséges fél órás aprítást kapunk, ami végig képes fenntartani az érdeklődést. Hiába csak pár másodpercnyi időt ad nekünk a lélegzetvételre a rengeteg aprítás, mégsem esik nehezünkre végighallgatni, ami a jó dalírásnak köszönhető. Ugyan a többség egy színvonalon mozog, mégis sikerült viszonylag arányosan az átlagnál is ütősebb szerzeményeket elszórni az albumon. Ilyen például a másodikként érkező Uterine Casket, ami úgy feltornászta az adrenalinszintemet a már említett basszusjátékkal, hogy néhány percre úgy éreztem pattanásig feszültek az idegszálaim. Hasonló érzésekkel hallgattam végig a Cannibal Corpse kezdeti éveire emlékeztető Sarco-Eso-Paghus című dalát, ami egyértelműen a kedvencemmé vált az egész albumról, de feltétlen említést érdemel a Vortex Of Bowelism bődületes sodrása, a Gut Throne és a …Of Leeches Vultures And Zombies kaotikus őrülete.

Érdekes lezárást kap tehát a lemez egy hat perces tétellel, ami portugál nyelven szól hozzánk. A death/doom lassúsággal induló tétel nagy részében narrációt hallhatunk. Előbb elektronikával megtoldott lüktetéssé válik, majd szép lassan ambient morajlások, zörejek közepette búcsúzik tőlünk az albummal együtt. Ugyan ez is eltér az album egészétől, mégis több jogosultsága van, mint a kezdésnek.

Nem friss anyag az Ablutionary Rituals, viszont a death/grind rajongók számára szerintem ez egy olyan lemez, amit nem érdemes kihagyni sem. A csapat egész jól összeszedte magát és évtizedes tapasztalatát préselte bele ebbe az intenzív pusztításba, ahol a régi értékek mellett a modern megszólalás is kellő hangsúlyt kap. A teljes anyagot elérhetitek, meghallgathatjátok a zenekar bandcamp oldalán a teljes életművükkel együtt.

április 03.,
május 04.,
május 05.,