Gronibard
Regarde Les Hommes Sucer (2022)

A múltkoriban az egyik ismerősömtől tanácsként megkaptam, hogy jót tenne nekem, ha egy kicsit kimozdulnék a komfortzónából. Nem vagyok benne biztos, hogy az egyedfejlődésem rögös útjára való lépés gyanánt egy goregrind zenekarról való ismertetőre gondolt, de kétségtelen, hogy üdítő kitekintésnek bizonyult a hosszúra nyúlt alkotói csendet megtörő Gronibard új lemezével való ismerkedés.

Bizarr altáji humort költői hitvallásként viselő francia banda első életjelét 1998-ban adta, amikor rögzítették „Prendez-Moi!” címet viselő demójukat. Ami meglepően jól, 600 darabos példányszámban fogyott. Annak ellenére, hogy csekély promóciót és még kevesebb stúdiómunkát öltek a kiadványba. A 2001-es év negatív események láncolatának kezdetét indították a világunkra nézve, többek között a Gronibard első, a zenekar saját nevével fémjeltett lemezének a felvételét. Ezt követte 2005-ben egy kislemez, majd egy 2008-as We are French Fukk you címre hallgató második nagy album. Ezután eluralkodott a zenekaron a fáradtság és a lustaság, melynek következtében nem is hallottak magukról. A rajongók már joggal híhettek azt, hogy grindcore hőseik elvesztek a metal zene Marianna-árkában. De a sok álmatlanul forgolódó éjszakái után a rajongók számára megnyugtató hír érkezett, hogy tizennégy év hallgatás után, idén május 20-án a visszatérnek a Regarde Les Hommes Sucer címet viselő harmadik nagylemezükkel, ezúttal a neves Season Of Mist gondos szárnyai alatt.

Kétségtelen, hogy a franciák a humorban és az egyedi underground zenék megteremtésében komolyan jeleskednek. A banda esetében is a fekete-humor az egyik legalapvetőbb elem. Na persze jó, kérdés, hogy ez a fajta altáji, vagy pornográf metodika mennyire számít viccesnek. Ezért a jó öreg Pungent Stench Club Mondo Bizarre albumán feltüntetett For Members Only!  figyelmeztetőjével tudnám leginkább közelebb hozni a zenekar ars poetica-jának a megértését. Tehát ez a zene, amihez ha valakiben nincs meg a morbid bohózat iránti igény, komolyan tartsa távol magát tőle! Annak ellenére, hogy a világ sokat változott az elmúlt tizennégy év alatt, a banda családias felállása stabil maradt. Anal Capone (vocal), Albatard (basszus), Godemichel (dob), Necronembourg (gitár és vocal), Merdic (gitár) tagok művésznevei már egyfajta Isteni Színjáték figyelmeztetőjeként is hatnak, hogy aki elindítja ezt a korongot, annak bizony fel kell hagynia minden konzervatív elképzeléseivel!

A Regarde Les Hommes Sucer stíluskövetelménynek eleget téve egy intróval dobbant. El kell ismerni, hogy ékes francia nyelv csak hozzá ad a produkció hangulatához. Gondolok itt éppen a témába vágó “szerelem nyelvén” megszólaló felvezetőkre, infantilis ujjongásokra. Egyébként a banda néha fittyet hány a bábeli zűrzavar nehézségeire, és gyakran egész egyszerűen értelmetlen halandzsázásba váltanak át. Természetesen csak azért, hogy a zenére jól kijöjjön a vocal rész. Tehát a “ének” igen változatos. A tipikus goregrind röfögéstől, az idétlen hangokon át a sikongatásokig mindennel találkozhatunk a harmincnégy perces zenei utazás során. Ebben, és a beteges humor tekintetében is leginkább a legendás Macabre zenekarra emlékeztettek. Viszont zeneileg azért elmaradnak a Murder metal képviselőitől. Ellenben bevallom, hogy e-tekintetben még így is meglepetést hozott a lemez. No, ebből azért ne gondoljunk azt, hogy a technikás-progresszív futamok ékesítik a kiadvány. De nem a pár másodperces agyatlan darálásból állnak a szerzemények. (Persze, ez utóbbi nem áll távol a bandától ez sem, de ezen a lemezen azért csak megemberelték magukat). Összességében élvezhetők a dalok, amik egyenként is fellehet ismerni, megkülönböztetni. Az alapvető grind vonal mellet a death metal (death and roll) és természetesen a punkosabb riffek nyomai is tetten érhetők a produkción.

A csibészek (a Cannabis Corpse-hoz hasonlóan) számcím béli áthajlásokkal, azaz egyfajta fricskával, is éltek a dalrepertoár összeállítása során. Imigyen szerepelnek a lemezen az Unholy Horses Of Evil, Individual Thought Pâté, De Mysterfriize Pomme Bananas című epikus tételek. Az utóbbi szerzeményben még egy kis balck metal-ra emlékeztető (szerintem még Csihar Attila énekét is utánozni próbálja Anal Capone úr) futamok is hallhatók. A korongon tizenhat morálra fittyet hányó nóta kapott helyet. Amik egyébként elég változatosra sikeredtek. Természetesen a színes vocal paletta, intrók is komolyan hozzájárulnak ehhez. Végül is ez esetben az szórakoztatás, a tombolás a cél, nem a mély gondolat és érzésvilág átadása. Azt meg teljes mértékben teljesíti a lemez. Rendben állnak a hangszerek és a hangzás is kellőképpen súlyos és mocskos, mint egy Tágra Zárt Szemek party. Ellenben mintha egy kicsit tompán szólna a lemez, de azért egy goregrind albumtól az ember ne várjon tiszta lecsengéseket. A korong hozza azt, amit az ember elvár egy ilyen fajsúlyos kiadványtól.

A promó anyagot ingázás közben hallgatva az a gondolat fogott el, hogy a körülöttem lévő munkába igyekvő, vagy ügyes bajos dolgaikat intéző polgárok mit sem sejtenek arról, hogy a világ valami sötét zugaiban ilyen aberrált zenék leskelődnek ránk, mint amit a Regarde Les Hommes Sucer Nyilván egy átlagember számára ez egy viszolyogtató förmedvény és valószínűleg meg sem értené mi ez a beteg alkotás. Pedig ha az ember tényleg szabadon tudja befogadni a zenei impulzusokat, akkor láthatja, hogy van, bizony van ennek is helye. Kell, amikor eluralkodik az emberen a világunk által szabadon áramoltatott mizantróp energiái. Kell, amikor besokallunk akár a munkahelyen, akár a suliban. Amikor kell valami, ami kirángat és az arcunkba nyom egy ilyen elmebeteg produkciót, ami segít kicsit kizökkenteni a földi lét problémáiból. A Regarde Les Hommes Sucer stílusának berkein belül egy jól sikerült lemez. Változatos, szórakoztató a maga beteges módján. Nem egy erőltetett, milliószor hallott pár másodperces darálást kapunk a számoktól. Viszont elvártam volna, hogy a zenei korlátokat is sokkal szabadabban értelmezzék (akár ahogy anno a Meat Shits tette), nem csak a vocal részeket. Jó lett volna, ha több olyan megoldást belevisznek a számokban, mint amilyen a Mon Siamois Maléfique kapcsán hallhatunk.

Egy kicsit több zenei merészséget vártam volna egy ilyen őrült kiadványtól. A játékidő pontosan elég, mert ettől több már úgy is megfeküdné az ember gyomrát. Impetigo, Macabre, Meat Shits, Pungent Stench rajongók számára kötelező jelleggel fogyasztandó! A kiadvány fizikai hordozókon beszerezhető a kiadó honlapjáról, és természetesen, digitális verzióban a Bandcamp oldalukról.  Ki tudja, hogy ismét kell egy tizennégy évet várni a következő kiadványukra, addig is talán tegyük magunkévá a zenekar lemezen hallható “költői” üzenetét: To Ride, Shoot Sperm And Drink The Juice!

Life of Agony, Pentagram
augusztus 09.
Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.