Hadewych
Mes (2022)

A holland ezoterikus ambient – dark ambient zenét játszó Hadewych együttes nem szívesen mozdul ki a biztonságot nyújtó sötét orvából, így elég kevés információt lehet megtudni a tagokról. A közösségi és Bandcamp oldalukon is csak szűkszavúan, furcsa művésznevek mögé rejtőzve mutatják meg magukat (Nÿland – vokál, gitárok, dob; St. Álander – vokál, billentyűk; Ko::ded – vokál, további gitárok; Laesk –fúvós hangszerek; Nacht – vokál, ütős hangszerek; Strala k|k – ütős hangszerek; Æ d:Orsaigh Meikasta nOh v|v – szöveg). A rejtélyes zenekar tevékenysége elég hosszú múltra tekint vissza. A kétezres évek eleje óta örvendeztetik meg a szurok fekete muzsikák iránt repeső szíveket. Noha eddig a jó pár EP-től eltekintve két teljes nagylemezzel büszkélkedhetnek.

Az idén januárban, a Tartarus Records gondozásában megjelenő Mes (Kés) nevet viselő új nagylemezt eredetileg a 2014-es Nu című kislemez párjaként szánták. Azonban csak most látták megfelelően érettnek az anyagot, hogy a világra szabadítsák új kiadványukat. A lemezen sok vendégmuzsikus (Mette Essë –  hegedű, cselló, Haask- tenor, Stefanie Janssen – szoprán, Marina Tadic – kiáltások) és egyéb művészi koncepciót támogató vendégek (Johanna, Michael Idehall, Antoine Panaché, Kim Sølve/Swarms- vizuális és zenei textúrák)  szerepelnek.  Az új album alapgondolatai egy lassú utazás, monumentális látkép, őrült és sárral borított szentségek és egzisztenciális kizsigerelés igéi, mely a Kereszt korhadó maradványaira összpontosít. A dalokat úgy jellemezték, mint a hosszú végtagú fantomok éjszakai menete az ultra groteszk csillogásban az üvöltő nevetéstől, egészen a mélységekbe történő zuhanáson át. A Mes mélyebb vágásokat és az elődéihez képes sokkal homályosabb pillanatokat ígér.

A borító Dan Serbanescu  munkája. A minimál koncepció egy szomorkás szamárfejű Krisztust ábrázol. Amúgy az egyszerűséggel nincs bajom, mert a letisztultság néha igazán szívhez szóló tud lenni, de itt nem fogott meg a grafika mélysége. Igazából az elcsépelt, káromló ábrázolásban különösebb fantázia jeleit nem sikerült felfedeznem.  Az összességében harmincöt perces albumon három tétel szerepel. Az első az Hadewych III – Onolatrie. Ezt 2014-és 2018 között írták. A tizenkét perces szerzemény torzított gitár, ambientes alap és dark ambientből jól ismert fémes zörejek kakofóniája. Emellett cselló és hegedű is kiegészíti a repertoárt. Számomra nem jött átt az éjsötét, folytogató őrület és  ezoterikus hangulat. Nem éreztem, hogy a bevetésen a különböző eszközök összetartó akciót folytatnának. Bőven lett volna potenciál a csellóban és a hegedűben is, de nem kaptak teret, hogy kibontakozzanak. Vártam, hogy vokál szekció megszorongassa fagyos ujjaival a lelkemet, de nem hogy megszorongatni, hanem megérinteni sem igazán tudta. Pedig ebben is lett volna lehetőség, amit a tagok gondos figyelemmel elkerültek.

A második szám az Ik Ben Een Mes reményteljesen indul. Egy kis black metal karakterű gitár dinamikát ad a dalnak. Itt már érdekesebb és borzongatóbb az ének. Jaj, de még mindig sokkal többet kilehetett volna hozni belőle. Viszont, az Ik Ben Een Mes egész szívderítően sötétre sikeredett. Noha a rémeknek még csak a körvonalait látom! Kár, hogy ez a legrövidebb szerzemény. A Het Ware Nader (Final Forest) szerzeményt őszi napéjegyenlőség alkalmával vették fel egy erdőben (zenekar a forest ciklusát zárja, de sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy ez a ciklus mely albumokat tartalmazza). Ez már azért önmagában is elég ígéretesnek hangzik. Ennek megfelelően dobbant is. Suttogó vokál, kórus és ambientes hömpölygés, torzított gitár, tompa trombita szólam teszi ki a tizenhét perces játékidőt. Igazából egy tisztességes, de sztenderd dark ambient-ambient tétel. Hozza, de nem haladja meg az elvárásokat. Kétségtelen, hogy érezhető a homály, fojtogató hangulat, de a fantomoknak még most sem sikerült teljes egészében elragadniuk. Mondjuk, el tudom képzelni, hogy egy esti erdőben hogy szólhat ez a felvétel. Biztos, hogy közelebb húzódnék a tábortűzhöz, de ahhoz kevés, hogy a fejemre is húzzam a takarót.

A Mes teszi a dolgát. Hozza az sötét tónusú ambient zenék színvonalát, de kiemelkedő, emlékezetes pillanatokat nem igazán hagyott maga után. Elismeréssel adózok előttük, hogy hangszereken keresztül hozták létre ezt a fekete áradatot. Ezenfelül a természetben rögzített felvétel, mint közeli inspirációs forrás, szintén elismerésre méltó ötlet. Viszont nem éreztem istenigazából azokat a dolgokat, amiket a zenekar az album kapcsán ígért. Továbbá a művészi koncepció sem jött át, hogy valójában mit is akarnak ezekkel a számokkal kifejezni, tudatunkra adni. Ennyi zenésszel felvértezve nem értem, hogy miért nem használták ki a lehetőségeket. Sokkal többet kilehetett volna hozni a produkcióból.  Ajánlásként, a hangszeres dark ambient zene szerelmeseinek megéri belekóstolni a csapat munkásságába a Hadewych bandcamp oldalán.

Frog Leap
május 29.
Ritual Howls
május 29.