HAGZISSA
They Ride along

kronusz88
2021. október 12.
2
Pontszám
9.5

Azt, hogy miért pont egy osztrák zenekar első nagylemezével kezdem a recenziók írását az nálam is hatalmas rejtély, mivel nem sok black metal zenekar került a figyelmem középpontjába Ausztriából. Sőt, talán egy igazi osztrák hatásom, kedvencem van, az ABIGOR! Erről a térségről valahogy kevés kiemelkedő bandát tudnék megnevezni, akik hatottak is volna rám vagy mély nyomot hagytak volna bennem! De egy internetes szörfölés közben teljesen véletlenül ráakadtam a Hagzissa nevű zenekar első albumára!

Első körben megakadt a szemem a kirívóan lila, egyszerű rajznak tűnő, de mégis nagyon hangulatos borítóképen és a hozzá tartozó szintén firkaszerű logón! Kevés ilyen puritánnak ható, mégis misztikus és hangulatos borítót láttam mostanában! A színvilág meg telitalálat hozzá. Az ember ránéz, és körülbelül be is tudja határolni mi vár rá az elkövetkező negyven percben. A lemez egyébként a német Iron Bonehead kiadónál jelent meg, szóval emiatt  sem jelentett zsákbamacskát! A boszorkányt és démonfejet egyaránt ábrázoló rajz egyértelműen egy folklórral átitatott, sötét misztikával foglalkozó tartalmat hivatott előjelezni.

Intro, vagy egyéb hangulatfelvezetés helyett  Goethe Faustjának egy részletének német nyelvű torzított szavalásával, illetve középtempós, menetelős riffeléssel nyit a lemez,mely hamar átvált gyors és kíméletlen, számomra a Carpathian Forest rock and rollosabb világát idéző Black Metal pusztításba: Die Pforte (A Speech Above the Moor). A lassabb, vontatottabb dalrészek egyébként az egész lemezre jellemzőek. Nagyon jót tett a dalnak a hangulatos szólórész. A zenekar énekese nagyon intenzíven és változatosan nyomja a morbid, beteges, démoni szövegeket-néha kántálva, hörögve, tisztán megszólalva. Hangja egyébként néhol nekem a Taake zenekarból ismert Hoest fröcsögésére emlékeztet.

Érdemes a nyolc kíméletlenül punkos, nagy ritkán avantgard jellegű, itt-ott a Hellhammer doomos részeit is idéző, régi vágású ördögimádó dalcsokrot egyben végighallgatni! Érdekes, de érződik az egész lemez auráján, hogy a zenészekre milyen szinten hatott népük hitvilága. A folklór hangulat átöleli az anyagot, beleillesztve a középkori ördög és boszorkányidéző dalszövegeikbe. Nem beszélve a borító belsejében található Sigil jellegű firkákra, amelyek ténylegesen is a letűnt boszorkány/fekete mágia hiedelmeit jelképezik. Élő felvételeken megnéztem a bandát, és az énekesük színpadi jelmeze is ezeket erősítette meg nálam (mondjuk inkább udvari bohóc jellegű, de én jót szórakoztam rajta).

Személyes kedvencem a középtempós Moonshine glance, melyben nagyon érdekesnek találtam a tiszta, kántálás jellegű éneket. Hidegrázós dal. Vagy épp a címadó They ride along the howling winds!, melynek végén szólórésszel megtámogatott suttogások és misztikus hangok hallhatóak, melyek megkoronázzák a nótát.

Alapjában véve az összes dalt nagyon megkedveltem a lemezről,nem nagyon találtam bennük üresjáratokat, nem odaillő részeket. Punkos attitűd, Black metal, mocskos de mégsem nekro gitárhangzás, remekül kiemelt basszusjáték és egy pokolian egyedi filozófia! Ez a Hagzissa zenekar első lemeze, várom a folytatást! Táncoljunk az ördöggel, sápadt holdfénynél!

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.