Hangpróba #109 - 2008. május 24.

Borzasztóan klisés, csapongó. Számról-számra az összes nagy magyar zenekar neve beugrott, de sajnos nem csak sejtés szintjén, hanem nagyon konkrétan. Ez nem egy érett és egységes produkció. Korai ez a nagylemez. Az aranytól meg fényévnyire van.
Azért még mindíg masszívan áll a Nevermore párhuzam, de lassan a Nevermore írhatna Communicos számokat és nem fordítva, mivel sokak kedvenc prog.power.thrash.avantgarde akármilyen zenekara maradandót és értékelhetőt utoljára a Dreaming Neon Blacken alkotott. Szerintem...
Hát én speciel kimondottan szeretem Barlow hangját és stílusát. Végre újra érzem benne az elszántságot és a lelkesedést. Remélem az Iced Earth is egy kimagasló anyaggal jelentkezik vele a sikoltozókirályos vakvágány után.
Hát srácok le a kalappal előttetek. Állat hangzás, piszok jó számok, intenzív és abszolút állja a versenyt akármelyik nyugati bandával.A Slytract az első olyan magyar zenekar számomra, akinek a munkája inspiráló és sokaknak útmutató lehet. Ez nem kicsi, sárga és savanyú, hanem nagy, narancssárga és édes, és a miénk! Maximális teljesítményre max pont jár!!!
Számomra minden tekintetben egy tökéletes anyagot tett le Ihsahn az Angl képében az asztalra. Szép, kiérlelt szerkezetek, tiszta megoldások, finom avantgarde hangulat. Én mondjuk a black metalt nem érzem mérvadónak. Inkább Winds, Arcturus és hasonló zenék kedvelőinek csemege ez, na meg csalódott (és nyilván elégedett) Opeth fanoknak is. :) GRATULA!
A rotor pörög, sisak a fejen, egy-két-háááá. Már repül is a kocsiba!
Kellemes anyag, korrekt hangzással, erős tool párhuzammal. A magyar nyelvű számok viszont marhára elütnek az angoltol, viszont mind kettő jó. Kérdés, hogy a Flop számára melyik út a járhatóbb... (részemről mindegy, mert mindkettő tetszett, csak együtt furcsa)
Soha sem voltam Don D. fan, de ez az anyag rendben van. Kicsit öreges, de kellemes. Masszív Scorpions párhuzammal, ami nem baj, lévén szeretem a német őskövületek munkáit. Azért több Disease hangulatú számot elviseltem volna.
Nagyon távol áll tőlem ez a rock & roll életérzés vagy mi a frász, ezért sem a dalokkal, sem a szövegekkel nem tudok azonosulni. Viszont én nem érzem sem nívótlannak, sem korainak a lemezt. A hangzás meg egyenesen király, ritkán hallok ilyet, pláne magyar albumon. A fanoknak könnyen nagy kedvencükké válhat ez a lemez.
Ebben a prog heavy/power stílusban alig van banda akik közel tudnának kerülni hozzám, de akik igen, azok nagyon. :) Az előző lemezt valamivel erősebbnek érzem, és több fogós énektéma tényleg nem ártott volna, valamint az egy óra fölötti játékidőt is butus dolognak tartom. Azonban nálam nincs több negatívum, csak hangulatos, remek metal dalok amik befészkelték magukat jó időre a foobar2000-be. ;)
Teljesen rendben van ez az album minden szempontból. Mondjuk amúgy is bírom a dán bandákat pl. a Wuthering Heights is nagy kedvenc.
Az Illdisposed neve elég sokszor beugrott az anyag hallgatása közben, ami nem feltétlenül baj. Minőségi lemez minden tekintetben.
Nekem kicsit sok a progresszívkodás, és Ihsahn nyekergő énekét is nehezen viselem időnként.
Tingli-tangli zene.
Nem fogok reklamálni ha nem lesz sűrűn grunge a hp-n. :|
Minden elismerés a csapatnak, hogy ennyi éve a szakmában vannak, ám a hard rock ajánlatokkal még mindig nem tudok mit kezdeni.
Lásd lemezismertető.
A korábi lemezeiket az erős Nevermore-hatások ellenére is jobbnak tartom. A pontszám jóindulatú.
Szeretm Barlow hangját, itt is tetszik. A dalokon lehett volna még dolgozni.
Nem találtam benne sok különlegességet, viszont a minőség rendben van.
Engem igazából nem nyűgözött le, de vitathatatlanul vannak értékei.
Remek felfolgozáslemez, lehetne hosszabb is. Búcsúnak (milyen kár!) meg tökéletes.
Magyarország legjobb grunge bandája. Vitán felül. A grunge pedig a gyengém.
Dallamos is, kellemes is. Lehet, hogy néhe elő kerül még... bár azért ennek azért nagy esélyét nem látom.
Elsőre a hangzás hengerel, pedig inkább a daloknak kéne... A hétvégi házibuliban működtek a dalok, de nem lesz nagy kedvenc... egyenlőre.
Nagyon jó témák sora található ezen a lemezen, de valahogy nem áll össze az egész.
Átlagos, elmegy, jó de minek stb.
A halál metal lemezekről sok jót nem tudok mondani, úgyhogy inkább ugorjunk...
A Road hangzása elképesztett, ugyanúgy ezt tette az ex-Császár albuma csak más előjellel. Ez a művészet alapból is sok nekem, nemhogy ilyen megszólalással.
Mintha a 70-es évekből előástak volna egy r'n'r albumot...
Inkább bármilyen halál metal...
Ez a villám alaposan letaglózott.
Már az előző albumon is akadtak részek amik tetszettek és ezen a lemez még több ilyen van pedig nem is mondanám magam a stílus kedvelőjének :)
Ha egy iparosbrigád 7-8 perces számokat ír annak ez lesz az eredménye.
Nincs ezzel különösebb baj csak jobb számok kellenének.
Nos valóban felveszi a versenyt a külföldi albumokkal csak hogy én azokat sem tartom sokra és ezt sem.
Egész pofás kis album de a több ponthoz több Emancipation szintű szám kéne.
Legalább nem hosszú…
Maximális tisztelet az arcoknak amiért képesek ébren maradni miközben ezt a baromi unalmas zenét játsszák :P
Ebben a műfajban én sokkal több fogósabb témát várnék el ez így elég gyenge.
Az előző anyag jobban tetszett, sőt, mondhatom azt, az még mindig tetszik. A hangzásban óriási az előrelépés.
Sosem hallgattam őket, de ezen teljesítményük alapján kíváncsi lettem a korábbi munkájukra is.
Talán az ének teszi, talán a zene, talán mindkettő, de nekem ez nagyon semmilyen. Háttérzenének megteszi.
Értékes és érdekes amit csinálnak a srácok, de azért ne zavarjuk még ki őket a nagyvilágba. Lépésről lépésre majd szépen begyűrűznek az európai zenei életbe. A képességük megvan hozzá.
Tényleg oda van rakva minden ahová kell, talán ezért is üli meg a gyomromat néhány rész.
Az egykori Entombed dobos Nicke Anderson bandájának munkásságát a kezdetektől fogva követem, bár feltétlen híve nem lettem. Szeretem ezt a R'n'R alapú muzsikát és nagyon tetszik Nicke orgánuma (merthogy itt énekel). A teljesítményük hullámzó volt az elmúlt években, de a "Rock and Roll is Dead" című 2005-ben megjelent anyaguk ismét felfelé görbítette a képzeletbeli mutatót, ez az album pedig ugyan nem szárnyalta túl, de hasonló minőségű és hangulatú dalokból áll, tehát sokat fogom hallgatni.
Valódi minőség amit ezek a srácok csinálnak, mindössze annyi bajom van az anyaggal, hogy Sanyi kollégával ellentétben én soha a büdös életben nem szerettem a grunge stílust. Ezért aztán azt sem tudom megmondani, hogy most hasonlítanak-e valakire vagy sem :D Sok sikert kívánok Nekik, de magasabb pontszámot sajna nem adhatok.
Sosem voltam "fan", de ezek a dalok nagyon ott vannak. A hangzás meg egész egyszerűen kifogástalan. Minden Hard Rock/AOR rajongónak KÖTELEZŐ darab!!!
Tele a padlás már az ilyen Saint Petrol, Markus Nagyfejű és Aranylemez-féle nívótlanságokkal :((((
Sajnos egy kicsit előre ittam a medve bőrére, mikor már az évvégi képzeletbeli dobogóra helyeztem ezt a lemezt előzetesen...szóval önmagukhoz képest ez gyenge, hatástalan dalok emlékezetes énektémák nélkül.
Nem túlzottan zsánerem a műfaj, így ez az ajánlás most annak köszönhető hogy a változatosság fenntartása végett egy kicsit random böktem rá erre a lemezre...ettől függetlenül mindigis képben voltam a zenekarral kapcsolatban, legalábbis ami a Lance King-érabeli lemezeiket illeti. Ezeket a dalokat az Iced Earth-ös Matt Barlow énekelte fel totálisan jellegtelen hangjával, gyakorlatilag ez a cucc most jó példa arra hogy mennyire le tudja tompítani a végeredményt az, ha a csapat egy meghatározó énekest veszít el. Szóval elég nagy közepes ez, pláne annak fényében ha valaki belehallgat a Melancholy Beast-be (2004) vagy a Legend of the Bone Carver-be (2006).
Ahhoz képest egész korrekt a dolog hogy magyarok, jófajta thrash/death betonkeverést nyomnak, bár egy kicsit egysíkúan.
Jó anyag ez az ex-Emperoros arctól. Néha művészieskedő, néha avantgárd, de attól függetlenül ez egy jó black album.
Tetszik a borító!
Ha ez a legjobb grunge banda Magyarországon, akkor lehet nem akarom megtudni milyen a többi :}}}
Már megint egy 30 éves zenekar akar világot megváltani :( A tősgyökeres fanokon kívül nem tudom hogy ezek a számok kinek tetszenének.
Kitaposott ösvényen
Nekem jobban tetszik elődeinél, és már a Nevermore hatások sem annyira feltűnőek. (Azért letagadni még nem lehetne....)
Amíg az ének és vokáltémák nem jönnek, addig rendben is van. Aztán meghal a mutatvány. Egyrészt zavaróan klisés, másrészt erősen ismerős...
Már a demok is ütöttek rendesen, de ez az anyag aztán mindent visz. Technikás death/thrash kiváló megszólalásban. Mintha egyenesen az én elvárásaim szerint készült volna. Egy feltétel nélküli rajongójuk már van! Óriási gratuláció!
Valamit nagyon tud ez a srác! Nehezen adja meg magát, súlyos hallgatnivaló, de hosszú távon is elő-előkerül majd.
Magamtól soha nem hallgatnám, de egy jó nagy szabadtéri fesztiválon a sokadik sör után elviselhető
Nem az én zeném.....
Kár, hogy ezeket a dalokat az UFO nagyrészt már 35 évvel ezelőtt megírta...

Vélemény, hozzászólás?