Hangpróba #120 - 2008. október 25.

Ezeknek a srácoknak megalszik a tej a szájukban az tuti. :D Egyébként színvonalas album, csak most nem fűlik a fogam ehhez a belassult zenéhez.
Adott egy alig ismert lengyel csapat, akik elkészítik számomra az év black/(death) metal albumát; nem semmi. Ritka az, amikor zenei ízlés és egy album ennyire pontosan találkozik, most ez történt velem. :)
Hát nem ez az, ahogy én a doom/stoner metalt szeretem, az biztos. Elbaszott hangzás, nem kevésbé az ének; amúgy biztos kurva nagy ősfíling van benne, vagy mi a fene. :D
Sok-sok jó momentum volt a korongon, de nem állt össze egységes egésszé nálam.
Igencsak korrekt death/grind túrás, de töménysége miatt ajánlott módjával adagolni. :)
Elzörgött a lejátszóban szó se róla, de az ilyen tucat melodeath albumoktól már nem várok sokat, és nem is kapok.
Nagyon nem vagyok kompetens ebben a hard rock műfajban, így aztán próbálok egy semleges pontot adni. Nincs benne semmi rossz, vagy idegesítő, ezért nem megyek 5 alá, de az is igaz, hogy nekem ez csak egy a sok hasonló nyálalbum közül.
Fura módon a csapat által játszott zene valahogy sosem tudott igazán megfogni. Pedig van itt minden amit egyébként szeretek a zenében, de valahogy mégsem működik. Persze azért nagy gond nincs, csak az isteni szikra hiányzik, ahogy szoktuk mondani. :)
Kellemes, változatos death metalt kap a hallgató ez tény. Érdekes azonban, hogy milyen halkan szól az anyag; nevetségesen alacsony jelszinttel lett rögzítve.
Az első számot nem tudtam végighallgatni, mert a bal oldali hangszóróból olyan idegesítő frekvenciájú zaj jött, hogy 10 perc után rendesen hasogatott a fejem. A második szám már elviselhetőbb volt sokkal, szóval 1 és 5 pontból jött ki a végleges. Zárásként annyit, hogy a kajmánokra és I. Fapalotra én is sokat gondoltam közben. :D
Már elnézést, de mi ez az ének? Azért a jó ízlésnek is van határa.
Korrekt anyag sok emlékezetes momentummal.
Ezekkel az üntyögő-prüntyögő prog csodákkal vallatni lehetne engem. :D
Fú, hát én erre nagyon nem tudok ráhangolódni... Pedig próbálkoztam.
Kellett már, mint a tavaszi eső!
Isten hangzás! Pont ahogy kell, koszos, mocskos, puffant és tolja az érzést rendesen. (most mondjátok meg, hogy szólna ez egy széteditált, széthúzott In Flames sounddal???) Annyira nem friss az anyag, így volt ideje beérni. Az általam ismert egyetlen Sir Hedgehog album okozta izgalmat a The Sword tudja időről időre megközelíteni.
Nagyon vastag max pont! Év végi listán bérelt a helye!
Komoly, minőségi cucc. Az már egyéni problémám, hogy különösebben nem tudnak lázba hozni.
Bár az előző albumuk megkapta a tizest kritikában, a friss anyag először nem vágott földhöz. Aztán sok-sok hallgatás alatt szépen előjöttek az értékei és egész jó barátok lettünk. Azért több van ebben a zenekarban ennél szerintem. A 9 pont megelőlegezett és jóindulatú.
Kellemes zene. Igazábol korrekt itt minden. Szerencsére Caayn nem engedi, hogy AOR/Hard Rock fronton eltunyuljunk! :D
Hát a név és a borító alapján nem pont erre számítottam! Sebaj, nem rossz ez, de a kegyeimért zajló harcban, most alulmaradtak a még mindíg pörgő Brave ellenében. :D
Elsőre azt hittem, hogy nehezebb lessz az anyag, de igazából nem. A technikássága és Death utánérzés miatt hamar utat talált hozzám. Ami a Death hasonlóságot illeti, nem vetem a szemükre, mivel nyilvánvalóan nem második Death akar lenni a banda. (egyébként Schuldiner zsenialitását, hatását a metal szintérre és témái örökérvényűségét erősíti csak)
Na akkor megtöröm a csendet! Emberek! Három és félszer végighallgattam! XD egyszer majdnem kiugrottam az ablakon (ekkor írtam jókívánságaimat Pope-nak!) kétszer csak felidegesített, egyszer pedig belazított, eltompított. Nos a 20-20 perces Intro és Outro szagú elszállás nekem továbbra is túl sok. A középső 16 perces szám viszont tud működni bizonyos hangulatban... Szóval sokak meglepetésére ez nálam összességében 6 pötty.
A zene az állat, a hangzás is odabasz! Viszont! Ezek a szövegek és énekstílus kiveri a biztosítékot. Okádni tudnék az ilyen álintellektüel (Lovasi/WMD/IHM) zagyvaságoktól. Mérhetetlenül frusztrálnak és ideges leszek tőle! Ezeket a halandzsákat elbaszott, kócosfejű bőrkabátos bölcsészek és irodalomszakos egyetemi hallgatók szokták fejtegetni valamelyik retro kávéház asztalánál... ÁÁÁÁÁ bumm a fejbe! Hol a gyógyszerem?
Kellemes anyag, nulla világmegváltás. Nekem az ének kimondottan tetszik, sok helyütt a Winds jut róla eszembe.
Nincsenek itt borzasztó nagy gondok... Néha túljátszák magukat és elég hosszú is az anyag, de rossznak nem mondanám. Furcsa, hogy mindenki rákapott a szaxofonra metal berkekben. Ezek szerint sokan hallgatnak / hallgattak Solefaldot. Helyes! :)
Olyan mint egy Halász Jutka lemez 10-es fordulaton... :)
Hallgathatóság szempontjából egyenrangú a DBirth nevű Death kópiával.
Lecsontozott hangzás, kevés ötlet.
Ez a mélyre vett zsongás nem győzött meg. Ahol a csaj énekel - ott egész korrekt, egyébként massza.
Jól felépített és meghangszerelt lemez (böszme mód szól az a dob), állat tempóváltásokkal.
Zúznak, dübörögnek rendesen; aki összehozta ezt a hangzást, az megérdemel egy tizest. Maga a zene viszont elég középszerű. Elismerem, hogy egy ilyen hörgés/károgás átmeneten nem lehet nagyon variálni; a kidobált vagy lecsócsált Dimmu riffek meg nem váltanak világot.
Végre egy olyan Bob Katalin lemez, ahol nem hallatszik ki a zeneszerző lólába a takaró alól. Minőségi dallamos rock/metal mint eddig, csak kevésbé nyilvánvaló hatásokkal. Csúcs.
Király cucc; a visszatérő lemezek között a helye.
Ez NEM együttes (az ugye közös játékról szól), hanem néhány önjelölt "majd én megmutatom, hogy kell" amcsi totális káoszba fulladó zenélése(?). Soha többet...
Na ezért nem szabad hagyni, hogy a japók betépjenek...
Tényleg kényelmetlen volt végighallgatni. Én a tradicionálisabb zenék híve vagyok.
Remélhetőleg ez a lemez az első ligába repíti a csapatot; megérdemelnék a több figyelmet. Az eddigi lemezek is fantasztikusak voltak. Remekül egészíti ki egymást a dallamos és hörgős énekhang, a 95 körüli P.Lost sound meg egyszerűen kirepít a csukámból.
Fárasztó...
Túlságosan is hangulatzene, nem tudtam ráhangolódni.
Totál középút, semmi extra. Jól tolják az arcok, de a zenéjük arctalan.
Basszus, a szaros lejátszóm füstölt a hallgatása közben!!! Imádom a hangzást, imádom az énekes hangját, imádom az egész anyagot!!! Köszi emp!!!
Baromi izgalmasan indul a lemez, aztán a második részre dalok már csak felejthető masszává válnak. A COF hatás sokat segít, de nem eleget.
Csak, mint a Massemord esetében, azt tudom mondani, hogy elmegy ez, meg megdolgoztak vele, de kilépni a szürkeségből ilyen anyaggal nem lehet.
A lemez címe tetszik.
A refrének kimondottan erősre sikeredtek, a gitárszólókkal ellentétben, meg valahogy az egész albumnak egyfajta "munka-szaga" van, vagyis megcsinálták, mert ki lett adva a meló, de lélek nincs benne. Ami nélkül hard rock lemez nem működik.
Kicsivel fantáziadúsabb albumot sikerült kikavarniuk, mint a műfajban mozgó vetélytársaik, de a hideg továbbra is kiráz az efféle énekesnős albumoktól.
A többiek által emlegetett Death hatást megcáfolni vagy megerősíteni nem tudom, mert soha nem voltam nagy rajongója azon bandának. De talán pont ezért nem tudom igazán élvezni ezt az albumot sem.
Rendkívül nehezen emészthető és elviselhető anyag, nem tudom hova rakni. Bizonyos részek működnek, de csak pillanatokra gyújt meg bennem valamit, ami édeskevés.
Az előző, "Szokásos Hátborzongató Kora Reggeli Ordítás" anyagukat imádom és kicsit kényelmetlenül érzem magam, mert ez az album sem rosszabb, csak nem működik. Remélem, hogy csak átmenetileg nem tudtam ráhangolódni, időt fogok neki adni, de most csak ennyi a pont, nincs előlegezés.
Maradnak a "tökéletesen jellegtelen" kategóriában. Szürke, akárcsak hajnal előtt.
Biztos, hogy szeretik amit csinálnak és szívből játszák, de nem találtak utat hozzám.
Nem a mindennapok zenéje, ettől függetlenül nekem nagyon tetszik. Vannak napok és hangulatok amikor nagyon be tud találni.
Na ez oda lett rakva alaposan. :-) Csúcsteljesítmény a nem folkos black kategóriában (milyen jó egy szinvonalas ilyet hallani a mindent elárasztó folkos dömpingben...).
Viri és Sheol mindent elmondott amit én is gondolok, nekem már nincs mit hozzátenni.
Ez marha jó, ennek a hangpróbának a 2. csúcsteljesítménye! Rég hallottam ilyen érdekes zenét.
Klassz kis brutál cucc, nagyon tömény, de a hossza olyan hogy még épp nem fárasztó. :-)
Nem rossz, de olyan nagyon nem tudott magával ragadni.
Korrekt, de az ilyen zenék engem sehogysem tudnak lekötni mostanság. Valószinűleg ezt sem fogom többet elővenni.
Ez is gyakori vendége lesz a lejátszónak. :-) Kitűnő epikus fantasy metal, Kaisa Jouhki énekesnő hangja igazán szép, és a zene is nagyszerű. Szép munka.
Érdekes, változatos death metal, élvezetes hallgatnivaló.
Sajnálom, de én ezt nem tudom a zene kategóríába besorolni, nekem ez értékelhetetlen zaj. Akik fogékonyak az ilyen pszicho agybaszásokra azoknak ez biztos csemege, én nem tudok vele mit kezdeni.
A Hallgathatatlan Lemez sokkal stílszerűbb cím lett volna. :-P
Kellemes anyag, de a gyenge tiszta ének miatt nem tudok többet adni rá. Mindenesetre az általam utoljára hallott The Ghost című lemeznél sokkal jobb.
Átlagos, nem sok egyéniséget mutató prog-metal lemez. Hallottunk már ebből emlékezetesebbeket is ebben az évben.
Végülis konkrét gondom nem volt az albummal, leszámítva azt hogy ez most szó szerint is gyászzenére sikeredett. Néhányunk elvan ezzel a lemezzel, viszont lesz aki keserves háromnegyed óra elé néz :}}}
Pár helyen a Dark Fortress legutóbbi anyagára emlékeztetett a zene, ami rosszat nem jelent...de egyébként is becsületes próbálkozás, mégha a mostani három meghallgatás után már csak ritkán kerül is vissza majd a lejátszóba.
Hallgatható-élvezhető, de inspirálni aligha fogják a jövő bandáit.
Mint már azt említhettem, kifejezetten meglepett hogy a banda a sok évig tartó lagymatag vegetációból egyszercsak egy ilyen csúcsprodukcióval áll elő. Az itt-ott felbukkanő női énekkel meg abszolút érzéssel bántak, mert ha komplett dalokat építenek rá, akkor sikerült volna vele hazavágni az egészet, lévén nincs abban a hangban semmi különleges. Szintén évvégi esélyes!
Azért nem semmi energia lakozik ezekben a dalokban!
Tavaly egy egész fasza albummal sikerült előrukkolnia a bandának. Azóta viszont csak egy év telt el, így aztán megkérdőjelezhető a villanyszámla gyakoriságú lemezmegjelentetések létjogosultsága..
Rossznak ugye nem mondható, de egyéni ötleteket az istenért sem akar felmutatni. Én úgy vagyok vele, hogyha netán egy évben egyszer rámjön a hardrock-ozhatnék, akkor esetleg előveszem az Allen-Lande-féle korongok egyikét...az szerintem minőség.
Úgy néz ki hogy a Battlelore a korábbi énjéhez képest mintha előnyére változott volna. Persze a hősi csatametál ma már nem a leghitelesebb és legeredetibb valami, de így hogy eltávolodtak a power műfajtól / durvítottak a zenén, már mindjárt jobb!
Ha ez az anyag mondjuk 15 éve érkezik, akkor megváltják a világot! Mondjuk nálam így is...a szólók jól oda vannak pakolva, de az is tetszik hogy pont ugyanannyira tudnak lágyak és finomkodóak lenni, mint amennyire brutális gőzhengerek.
Örömmel látom hogy Pope visszatért az Ufómamutos-színes gömbökkel álmodós ösvényre ;đ Legalább tudjuk hogy jól van, nem beteg :}
Nem fikázni, támogatni a magyar undergroundot :đđđ Kevésbé idegesítő énekkel és szövegekkel mehetett volna feljebb is a pont.
Viri véleményével ellentétben szerintem a BtD már régebben is egy önálló arculattal rendelkező banda volt (a gitárdallamok már messziről felismerhetőek, mint ahogy a jellemző gótikus/darkos atmoszféra is) ,így aztán semmi esetre sem említhető együtt azzal melodic death fosáradattal, ami az elmúlt éveket jellemezte. Az pedig hogy a végeredmény több mint jó, nem meglepő..
Száraz és jellegtelen. Témahalmozások vannak dögivel, dalok - ahogy az sok esetben lenni szokott az ilyen típusú másodvonalas prog lemezeknél - nincsenek.
Eleinte tartottam tőle, aztán lassacskán összebarátkoztunk. Igazi minőségi anyag, bár mint minden ilyen zene, azért nem lesz rendszeres vendég a lejátszóban.
Saját műfajában tényleg jó munka, de nálam ez csak ennyire elég. Legnagyobb gondom vele talán az, hogy tökéletesen kiszámítható és ezért hosszabb távon unalmas.
Ismert, hogy vonzódom a jó stoner/doom zenék iránt. Ez az amcsi csapat azonban nem tartozik közéjük. Mintha sem ötletekből, sem pénzből nem lett volna elég. Ez sajnos hallatszik nagyon. Az énekes meg lehet, hogy jó haver, de ne engedjétek a mikrofon közelébe....
Nagy lendülettel kezdtem a hallgatásába. Aztán az izgalom gyorsan alábbhagyott. Egy szimplán jó lemez, csúcspontok nélkül. Majd talán legközelebb...
Jó nóták, remek hangzás, invenciózus játék, (érdemes a dobos csókára figyelni) ötletek. Kell ennél több?
Minden tekintetben korrekt melodic death. Ma ez már kevés az üdvösséghez. Ennyit a skandináv szintérról érkezőktől minimum elvárok.
A műfaji elvárásokat teljes mértékben teljesíti, ezzel gond nincs. Akár profi produkciónak is nevezhetem. Meghatni viszont nem tud. Nem az én zeném....
A zenekar eddigi legjobb albuma! Meseszép, táncra hívó dallamok és mély, örök érzelmek ezerszínű kavalkádja. Jeles.
A DB valahol mindig a szívem csücske volt. Szeretem, ahogy játszák ezt a brutális death metalt. Féktelenül, virtuóz módon, iszonyú energiával. Egyszerűen letaglóz! (Ha nem ismerném a Suffocation nevű zenekart, a pontszámot is megemelném)
Ha tovább hallgatom, börtönbe vagy vigyorgóba kerülök
Ronda poén lenne, ha azt mondanám, hogy a visszapillantóban sem látom őket? Kényelmetlen helyzet...
Hullanak a kilencesek. Eddig egy tökéletesen jellegtelen zenekar képe élt bennem a BTD kapcsán. Ez most hirtelen megváltozott. Beértek!
Árnyéklovaglás, normális tálalásban. Háttérzenének túl összetett, az odafigyelésre meg érdemtelen.
Azt hiszem ha valaki tudni szeretné mi a fene az a funeral doom, hát ezzel az albummal kéne bezárni egy sötét szobába... Őszintén csodálom, hogy a banda története során még egy öngyilkosság sem történt... 6 pontnál, amit én most adtam, úgy érzem jogosan érdemelnének többet, de én nem vagyok nagy rajongója ennek a stílusnak, ezért csak annyit tudok értékelni, hogy jól szól a lemez, jó a hangulat... de egyik számot se bírom végighallgatni egyszerre.
Kb. 2 hónapja hallgattam bele ebbe a lemezbe először, nekifutottam párszor, aztán mostanáig nem nagyon került lejátszásra. Félreértések elkerülése végett azt tisztázzuk, hogy ez a lengyel Massemord és nem a norvég. (Amiből nemrég kilépett az alapító tag aki norvég, most az énekes viszi tovább új tagokkal, így a banda most már olasz.) Szóval ez itt most a lengyel Massemord 2. stúdiólemeze, amitől csak félig vágtam magam hanyatt. Veszett jól tolják a Black Metal -t a srácok, de nem sok egyedit hoznak, nem tűnnek ki a többiből semmivel azon kívül, hogy ezerszer jobban zenélnek és szólalnak meg mint mások ebben a mezőnyben. Talán majd a következőn.
Igazából a gitártémákból ennél ezerszer jobbat összelehetett volna rakni, főleg a hangzás nem túl jó, meg az ének. Dobok nagyon rosszul szólnak. Úgy szól az egész, mint valami rosszul hangosított koncert. Ennek ellenére biztos sokat fogom hallgatni, a jó stoner témák miatt.
Banda nevéből valami überdoom, befordulós, minden életkedvet kiszipolyozó állatságra számítottam, aztán teljesen mást kaptam. Szerencsére nem mindegyik nótában van egy az egyben COF blokk, ahol van, ott se igazán értem, hogy ez most poén tőlük, vagy tényleg úgy gondolják, hogy ezek oda illenek? Azoknak a bandáknak akik egyértelműen kiszeretik mutatni "saját" zenéjükben, hogy min nőttek fel nem árt vigyázni, mert nagyon könnyen visszafelé sülhet el a dolog.
Minőségi munka az tény, de valahogy egy nagy darálásba fullad az egész, nem hallatszanak ki egyértelműen olyan témák amik lekötnék a figyelmem.
Na, ezt is ha csak úgy berakja valaki, nem vágom rá kik ezek. De ez is teljesen jó, igaz lehet elkéne mennem fülészetre mert úgy hallom mintha ebben is előkúszna néhány helyen a COF feeling, de csak nagyon sunyin.
Teljesen jó lemez, egyetlen probléma, hogy van egy rakat ugyanilyen :) Ezen kívül minden tökéletes.
Az irány jó, de a nagyon jó számok mellett van pár amit nem bírok meghallgatni.
Az énekessel megint nem vagyok kibékülve, kár ez az állandó egyhangú morgás erre az eszméletlen jó zenére...
Végül részemről is csak hatos egyelőre, az első részre többszöri nekifutásra sem tudok ráhangolódni, segédanyagot én meg nem használok, így azthiszem nem is fogom megtudni, hogy jó-e vagy sem. Viszont a második rész teljesen beütött, gyakran fogom használni tompulásra!
A tiszta énekkel igazából nincs semmi gond, csak nekem nem tetszik a srác hangja. A lemez összességében pedig maradandó élmény, megszokott finn minőség \m/
Hangulatomtl függően, és savanyú pofát vágva néhány WTF részre egész jól megvagyok ezzel a lemezzel, nagy ritkán előszedem majd, lehet.

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.