Hangpróba #134 - 2009. június 6.

Belefáradtam már, hogy védjem a női énekes albumokat. Aki szereti őket az adjon neki egy esélyt, aki meg nem, az kerülje el! Ennyi.
A kollégák lelkesedése most sajnos nem ragadt át rám.
Ez direkt ilyen unalmas? A vége felé már húzgáltam a csúszkát a foobar-ban, hogy mielőbb normális zene után nézhessek.
A felbukkanó grindcore-os üvöltés tudott némi színt vinni a "zenébe", de ez sem sokat segített rajta.
Na jah, engem is majdnem megölt....az unalom. :P Na de tényleg, ilyen szintű death metal albumot minden nap találok a megjelenő lemezek között nem is egyet. Teljesen középszerű az egész, mind a dalok, mind a hangzás. Persze majd az itteni death fanatikók megmondják, hogy király zene ez, de sajna én már nem tudok ilyesmire több pontot adni.
Tudják a srácok, hogy mi kell a népnek; talán túlságosan is. Minőségi a cucc, és ez a lényeg.
Nem nagy titok, hogy ez a stílus nem a sajátom. Nem idegesít, de nem is tetszik. Olyan semleges az egész; ebből következően nem is hallgatnám magamtól. Most pedig shift + del. :)
Na hát nincs ebben annyi füstölés, hogy megrontsa a jó kis black metalt. ;)
Én nem szoktam foglalkozni azzal, hogy milyen albumai voltak egy bandának a múltban. Elfogadom, hogy minden változik, így a zenekarok összetétele és maguk az emberek is. Szóval ez egy tisztességes munka; szép hangzással, amit kellemes hallgatni. A fogósabb nóták hiányát tudom csak felróni a csapatnak.
Nem egyszerű a helyzet, mert ez tényleg egy jó hard rock lemez, viszont azt is tudom, hogy soha nem hallgatom meg többé. Meg aztán nem fogom a Stratoval egy szintre pontozni az is biztos.
Számomra totálisan érdektelen löttymötty. Becsületemre végighallgattam.
megevett reggelire, pedig nem vagyok nagy death metal párti...
jó ideje megvan, de még egyszer sem bírtam egyvégtében végighallgatn i...
Szokni kell mint a büdös sajtot. A borzasztó műmájerkedések azért rejtenek érdekes pillanatokat is.
párnák közt halni meg... érdektelen.
Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. (azért plussz pont a Midnight Bird-ért, ha már az Amorphis nem képes ezt összehozni a Tales album óta)
Füst! Jöjj velem!
az avantgarde black finom. ééérteeeem????
Ha nem Strato lenne a borítóra írva, akkor a pont is kevesebb lenne. Egyébként is marha fárasztó már a vergődésük.
szórakoztató, jó nótákkal teli subidubi rikk-rokk.
az énekesnőnek szerintem van annyira jó hangja hogy akár a főszerepet is elvállalhatná..........
Egyedül a hangulata, atmoszférája fogott meg de ebből még nem lehet várat építeni. :)))
A szólómunkái közül a Terriát tartom a legértékesebbnek, és ez már lehet hogy így is fog maradni. Igényes munka ez a friss album csak kár hogy nem sikerült megértenem.
ez kérem művészet..
végig lehet hallgatni, de ettől sokkal többet nem tud felmutatni.
Ők is abba a hibába estek hogy világosan áttekinthető dalok helyett inkább bonyolították a dolgot , túl nagyot akartak fogni. Sok sallangot le lehetne róla szedni!
szerintem sikerült hozniuk azt a fílinget, amitől ez a fajta zene jó lesz. A man hates space meg egyenesen frenetikusan nagy nóta!
hú milyen gitársoundot kalapáltak ennek alája :) Hiába na, a franciákban olyan kísérletezőkedv rejtőzik, hogy néha csak ámulok!
nem nehéz megjósolni, nagyjából mindnyájan azon a véleményen leszünk hogy a múltbéli sikereket ezzel a lemezzel nem tudták felmelegíteni a srácok . Pedig a mai felhozatalból nagyon hiányzik egy jó Strato,, szóval lenne olyan űr amit hivatottak lennének betölteni, de majd legközelebb!
nekem ezek a mai hard rock bandák már nagyon üresnek tűnnek. A Shakra is magas színvonalat üt meg, kár tagadni, de a régi bevált sémák újramelegítésén kívül mi olyat kapunk, amit eddig még ne hallottunk volna több tucatszor?
Hát ez borzasztó volt...A végére már rángatott az ideg. Kösz, nem kérek többet.
Ha jól emlékszem 4-5 alkalommal hallgattam meg. Nem adja könnyen magát. Most még csak 8-as, de néhány hallgatás még jobban megérik magasabb pontszámra.
Csak nem tudott a seggén megmaradni az őrült zseni. Ez most olyan felemás. Egyszer jólesik, máskor nem.
Egyetértek emp kolléga kinyilatkoztatásával. Nekem az ötös track gitárszólója tetszett a legjobban :)
Oly sok különlegességet nem találtam benne, hogy több pontot adjak rá.
Kevesebb billentyű, több húzós riff, és a pont máris több lesz =)
Imádom a sztóóner/doom/sludge muzsikákat, de ez az album nem meggyőző.
Emlékeztet a Code fedűnevű hordára. Ez is tetszett.
Roppant alacsony azon power bandák száma, akik zenéjét szívesen hallgatnám. Ez az album is megerősített a power-undoromban.Sőt a suomi metál undoromban is.Szörnyűek ezek a billentyűs futamok...
Nem "erő" metál, mégis sokkal több erő, energia van benne, mint a Stratoban.
Gratula Sheol!Egy újabb korrekt énekesnős bandát sikerült ide beprotezsálnod!:)Azért annyit megjegyeznék, hogy a "She's in love with herself, she likes the dark" sor szerintem hitelesebben hangzott Pete bátyó szájából...:)
Mit is mondhatnék egy olyan lemezről, ami szerintem olyan bandák legjobb pillanataival említhető egy lapon, mint Atheist, Carcass, Cynic, Death, Opeth, Pestilence?A '60-as '70-es években gyakran aggaták zenekarokra az art-rock kifejezést stílusmeghatározásként. Ebből kiindulva ez a zene simán art-metal! Hisz az album zenei anyaga és a csodálatos borító együttesen maga a nagybetűs MŰVÉSZET!
Hevy Devy ezen a lemezen a light-osabb oldalát mutatja meg. Soha nem kreált még ennyire természetes, szép hangzást és a zene sem volt még soha ennyire letisztult. Nekem nagyon bejön ez a koncepció (mert azért nagyon ki lett itt találva minden) és minden egyes alkalommal elrepít valami más dimenzióba ez a lemez. Egyébként Devin hatalmasakat énekel, kedvenc dalomban a Heaven Send címűben megidézi Freddie Mercury szellemét, a gitárszóló pedig Steve Vai borultabb pillanatait idézi! A Trainfire pedig simán befért volna David Lynch: Veszett a Világ című kult-filmjébe betétdal gyanánt! Mestermű ez kérem szépen!
Nem olyan vészes ez, bár tény, hogy nekem a jazzes elemek jobban bejöttek, mint a keménykedések!Ki a fene érti ezt...?:)
Ez a fajta death metal távolabb áll tőlem, mint a Dead Eyed Sleeper-féle, de magam is meglepődtem, hogy tulajdonképpen nekem ez a lemez tetszik.Legalábbis edzés közben jól esett hallgatni!:)
Nagyon igényes muzsika, a Sea of Whispersből meg akár még sláger is lehet(ne, egy normális zenei kultúrájú országban)...
Nem olyan "füstös", mint a Kyuss és nem annyira súlyosan dallamos, mint a Floodgate, de azért nagyon fincsi!
Jó kis zene ez! A 6. dal meg simán úgy kezdődik, mint egy Down szerzemény!:)
A Strato eddig sem tartozott a kedvenc bandáim közé, és azt hiszem ezután sem fog...
Ez a dalcsokor azért nem annyira kiemelkedő a hard rock lemezek közül, mint a Csomolungma (Mount Everest) a hegyek közül!:)Én egy dolgot hiányolok innen, de azt nagyon.Ez pedig a dög, a kosz.Aki valóban dögös hard rockot akar hallgatni, annak ajánlom figyelmébe a Black Stone Cherry lemezeit!
Szerintem viszont ez egy kiemelkedő képviselője a műfajnak, nagyon nagy élvezettel hallgattam, meg fogom hallgatni még sokszor.
Nagyszerű, cseppet sem klisés technikás death metal, az év eddigi egyik legnagyobb alkotása ebben a műfajban!
Igényesen unalmas. :-) 1-2 rész magával ragadott, túlnyomó részén masszívan unatkoztam. Hevy Devy nagyszerűen énekel, de hiába teszi, ha a zenei körítés és a dalok nagyrészt érdektelenek számomra.
Egész végig úgy állt a dolog, hogy meg tudom adni neki az 1 pontot. De sajnos a végére rá kellett jönnöm, hogy nincs ez annyira jó. :-P Komolyra fordítva a szót: ez egy totálisan hallgathatatlan antizene és hogy én mégiscsak végighallgattam, minimum kitüntetést érdemlek. :-)
12 egy tucat.
Mindíg is szerettem ezt a csapatot, most is egy roppant igényes és jó lemezt hoztak össze.
Nem igazán az én stílusom. A kevés doomosabb rész volt valamennyire érdekesebb.
Király cucc, nyers és vad mégse primitív, nóták kiválóak, minden a legnagyobb rendben van.
Strato mércével mérve ez igencsak közepes sajnos. Nem hallok igazán emlékezetes dalokat, úgy végigmegy az egész, és nem marad igazán nyoma. Marad a Visions, Infinite és a többi csodálatos Strato lemez...
Ez most meglepett rendesen. Ilyen jó hard rock muzsikát a szintén svájci Gotthard legutóbbi lemeze óta nem hallottam! Mindenféle felesleges sallangtól, cicomázástól mentes, feelinges hard rock lemez, telepakolva óriási nótákkal és megfejelve egy nagyon jó énekessel. Svájcban úgy tűnik nagyon értik ezt a dolgot.
6 pontot még felköhögtem volna erre, ha leküzdöm azt, hogy én mennyi mindenbe belekötnék, de ugye mások nem ilyen válogatósak... azért az énekesnőről mégis mondanék annyit, hogy jó hangja ugyan van, csak használni nem tudja rendesen. Vagy csak rosszul van össze hozva ez az egész? Végül a borzalmas Type O feldolgozás csodálatos befejezése volt az albumnak.
A Dead Eyed Sleeper első lemezénél is elismerően bólogattam, szerencsére a második albumuk sem okozott csalódást. Ezek után azt hiszem muszáj lesz meghallgatnom a másik első két lemezét a bandának, amit még Legacy név alatt adtak ki. Annyi biztos, hogy a DES névvel kiadott két mű hatalmas felüdülés az egyhangú, monoton death metalok meg a szarrá, fossá, élvezhetetlenné technikázott death metalok között.
Ezt nem igazán hallgattam végig, nekem nagyon nem jön be, de egyáltalán nem szar, jól szól, jó előadás... de ez szerintem Townsendtől alap... ettől függetlenül unalom, ja.
Ravendark ajánlására nemrég először egyik régebbi lemezüket hallgattam meg, az akkor nem igazán jött be, de ezzel nem értem mi bajotok van? Nagyon állat dührohamok össze vissza gitározgatással, jazz, minden egyéb. Hangulat viszont kell hozzá, nem mindig ehető. Ja, akinek ez bejött, az talán hallgassa meg a Fuck The Facts nevű bandát is. Na meg a Kaospilot névre keresztelt formációt is.
Nekem is van olyan death metal lemezem ami szerintem kurva jó, mások szerint meg tök átlagos az egész. Úgy látszik viribusunitis is épp talált magának egy ilyet.
Himbi-limbi vidámpark móka, kirakodó vásár. Néha ilyen érzésem van mikor ezt hallgatom. Nagy zajt csapnak sok csingi - lingi szintivel, egyik nótának még erős Dimmu Borgir íze is van a szintinél (summon the wild). Ettől függetlenül korrekt.
Az énekest itt is szoknom kellett, igaz jól tolja, csak néhány helyen idegesítő, de ott eléggé. Ezt félretéve nagyon állat, súlyos albumot tolnak az arcunkba a srácok, sok panasz nem lehet rájuk, maximum annyi, hogy van 1-2 gyengébb pillanat a lemezen.
Nagyon sokszor nekifutottam ennek az albumnak, de továbbra is csak untat, azt hiszem elég lesz. Legalább a harmadik nótában, a Swamp That Shame -ben csöndben van az "énekes"...
Nagyjából most lehet 10 éve, hogy megismertem a Stratot, elég szomorú volt nézni a banda széthullását az utóbbi években az egyik megőrült tag miatt (tudjuk kiről van szó), aztán a Revolution Renaissance villantott számunkra nem kevés reményt, de végül félőrült tesvírünk úgy látszik belátta, hogy mekkora barmot csinált magából, rendezte a jogi dolgokat, lelépett a színről és íme, itt az új Strato album! Első pár hallgatásnál nem vágott hanyatt a lemez, nekem kicsit talán túl lassú volt, én valahogy mindig is a tempósabb nótákat szerettem. Az ének+vokál megoldásokkal is nehezen barátkoztam meg pár helyen... de menthetetlen Strato fan vagyok így mostanra már ezt a lemezt is nagyon megkedveltem egy kis ismerkedés után. Már a lassú nóták is fertőzik a füleim, pl. a Winter Skies nagyon jó. Szívem szerint adnék erre 9 pontot is, de figyelembe véve a régi hatalmas albumokat most be kell érni egy nyolcassal.
Na, ettől a lemeztől hamar kiakadtam! Két dolog miatt főleg: gyakran vannak veszett jó részek, zúzások, de aztán mindig visszaállnak valami lassan lépegetős átlagos mélázásra... egyszerűen nem lehet beindulni rá rendesen. Aztán az énekes, akinek őszintén semmi baj nincs a hangjával, jól énekel, csak nekem nem fekszik össze ezzel a zenével, a srác csak elénekelget, semmi vadulás. Pedig tényleg jól szól a lemez és jó témák is akadnak bőven.
Halvány lila köd!Az énekenő keressen egy másik bandát
Elsőre nem!Mászodszorra már-már!Harmadik hallgatásra azonban betalált.Kellet csócsálgatnom egy kicsit,mert ezt a fajta death metalt nehezen emésztem. Nem egyszerűek a germán srácok, de végeredményében majdnem tökéletes!
Én nem hallgatok ilyen zenéket, pedig gitárosként el kellene lesni néhány gitárvirtouoz trükköt! Nos mint már említettem ehhez a műfajhoz én nem értek sajna!Egy biztos,ez metál és már veszem is elő a hangszerem,tanulni!
Futurista macska zene.Egy jó pillanata sincs.
Na ez pont az amire már jó ideje várok! Végre!! Dörgő gitár ,brutál hangzás,érthető hörgő ének, és csak úgy örvénylik,az egész húz magával. Nyam-nyam,kicsit Hypocrisy íze van,
Ez az első E.T.O.S. lemez ami még jópárszor előkerül a polcról.
Végig bólogattam.Tetszett.
Az újítás szele elérte a black metal műfaját is.Lelki szemeim elött agyon tetkózott Emperor pólós úriemberek próbálnak valamicskét meríteni B.B. King örökségéből,és ez az elegy amit itt kapunk,hát ezt valahogy nem tudom helyre tenni.Az Entombed Wolwerine Bluest-ját jobban tudnám ajánlani!
Twilight Time, Dreamspace 10 pont, majd le, és lejjebb,még lejjebb, és itt tartunk most, 6pont.
Ez annyira soft hogy még a Danubius rádióban is felbukkanhat.
Ezekben a váltott énekes gótik metálokban én már nem érzem azt a potenciált mint régebben. Itt is él a mondás, hogy aki szereti, hát hallgassa két marékkal. :D
Részemről ez az egyik legnehezebben értékelhető / kiértékelhető lemez volt ez eddig a hangpróbán. Ha azt nézem hogy az itt hallható zene minimum olyan jó, mint a stílus alapkőletételénél jelenlévő zenekarok klasszikussá vált lemezei, akkor a 9-10 pont nem is túlzás. Nekem viszont annyira már nem tetszett, hogy ezt kimagasló ponstzámmal is igazolni tudjam.
Én úgy tudom hogy a "Ki" egy három vagy négy albumból álló sorozat első tagja, szóval még a végső értékelés odébb van. Így önmagában nézve viszont ez egy nagy üresjárat.
Annyi sok szép szakma van még amiből választhatnának a zenélésen kívül! Mondjuk seperhetnének utcát vagy ilyenek, szóval szögre azokkal a hangszerekkel :@))
Az ujjgyakorlatozáson kívül több tényleg nincs a tarsolyban.
Kétségtelen, hogy most értek a srácok dalszerzői képességük csúcsára...igazi nagybetűs finn minőség. Annak mondjuk nem örülök hogy ilyen szinten sikerült telezsúfolni a dalokat teátrális elemekkel. Viszont a hibátlan és érdekes gitárszólókért jár egy plusszpont!
Ennek aztán nem semmi húzása van! Borúsabb napokon simán kiránt az ágyból :D
Régóta vártam már egy olyan lemezt, amelyik ennyire különböző stílusokat próbál ötvözni. Nem csak próbál..sikerül is neki. Aki meg egyszerre kedveli a black metalt, stonert, southern és egyéb füstölős zenéket, nameg a bluest, az elégedetten dőlhet hátra. Sokáig nálam az említett Entombed anyag volt az etalon e téren, de a Meet Us at the Southern Sign csak ott nem veri agyon ahol nem akarja. :)
Mivel számomra a sikereket jelentő albumok sem jelentettek semmit a múltban, ezért nyugodt szívvel és lekiismeretfurdalás nélkül tudom megadni a méltó pontot az anyagnak :)
A dalokkal semmi baj nincs. Viszont egy Jorn Lande-szintű hard rockban jártas énekes sokat tudna dobni a dolgon.
Nem tudom, mi a "különlegesebb", a zenekar neve vagy a zenéje. (Metal Archives szerint csak 11 csapat fut ezzel a névvel) A zene tökéletesen semmitmondó váltott énekes gothic, műanyag hangzásban.
Korábban egyszer majdnem jelöltem ide. Tökéletes technikás death metal, amit bizony sokszor meg kell hallgatni ahhoz, hogy képben legyél. (Az énekes az anyazenekarában - F.o.U. - is felböföghetne már valamit. Nagy kedvenceim voltak)
Egy-egy számot hallgatva még elmegy, de egyvégtében azért megfekszi a gyomrom. Sok érdekes ötlet felbukkan,de úgy érzem, hogy a mester elpazarolja tehetségét ebben a projektben.
Sokkal jobb an(n)ál, mint amire Pistike66 kommentje és pontja után számítottam!
Egyszerű, mint a sárga tányér és újdonságokat se keress benne. Viszont, ha elindítod, pillanatok alatt kivégez. ........MÉG HANGOSABBRA......!
Nehéz megmagyarázni, de valahogy mégsem az igazi ez a lemez. Nem, a dalokkal most sincs gond, a hangszeres munka is példás, mégsem kerek az egész. A megszólalás ugyan profi, de nem az esetem...nekem túl steril.
Jó szutykos fém. Egy kiadós hagymás, szalonnás, kolbászos tojásrántotta reggeli után pedig maga a megváltás. Le van sz@rva, hogy esik az eső!
Minden nyom nélkül elszaladt mellettem. Pedig nem fegyvertelenek a srácok.
Csuklóból kirázott rutinmunka, természetesen magas minőségben. Nem tudom, hogy a rajongótábor meddig tolerálja még....
Igen távol áll tőlem ez a műfaj. E lemez előtt azonban fejet kell hajtanom. Mind a hangzás, mind a dalok kimagaslóak, az egészet áthatja az igényességre törekvés aurája. (Mekkora dal már a Love & Pain...!)Talán öregszem?
Távozz tőlem teknikdekker!
Ez tényleg lágyabb muzsikát tartalmaz, mint az eddigi Devin szólócuccok - számomra ez egyben hallgathatóbbat is jelent. Ezúttal sincsenek korlátok, talán emiatt is nehéz cumó.
Néhány kibírhatatlan perctől eltekintve nem szörnyűbb ezt hallgatni, mint az esetenként itt felbukkanó harmad/negyedvonalas death bandákat.
A combos hangzás néhány számig elviszi a lemezt, utána viszont okozhat némi bealvást. Egyébként frankó ez a bokából jövő hörgés, tényleg hangerőt érdemel.
Szimpatikus volt mindig is, amit műveltek, ez is tök okkkké.
... és még a hangzás is egész korrekt.
Semmi különöset nem jelent számomra... azaz mégis... ezt törölni kell. :)
Sokszori nekifutás után is az a véleményem, hogy a sok jellegtelen téma alaposan beszürkíti a teljesítményt. Már valahogy Kotipelto enyhén falsetto hangja sem bizergálja a fülemet és ez nem azért van, mert megtanulta volna eltalálni a hangokat. Kezdem kapizsgálni, miért ragaszkodtak a banda nevéhez... új titulus alatt simán mennének a lecsóba... sajnos.
A svájci hard rockban nem lehet csalódni; marha jó hallgatni: csutka hangerő, léggitár, oszt mehet az ordibálás! :) Egy aprócska negatívum: az előző albumon több volt a riffelős, tökös nóta.

Vélemény, hozzászólás?