A régi recept szerint dolgoztak a fiúk és a lány, szinte a tökéletességig csiszolva azt. Mindeközben hatalmas nótákat sikerült írniuk, és Cathrine is nagyon tud bánni a hangjával.

Ryan barátunk nem aprózta el, és úgy döntött, hogy mindent egyedül fog kivitelezni a lemezen. :) A végeredményt hallva azt mondhatom, hogy ez remekül sikerült is neki. 4 db 10 perc körüli funeral doom nóta sorakozik az albumon; várva, hogy végighömpölyögjön hallójáratainkon valamivel több mint 43 percben. Maguk a dalok nagyszerűek lettek, árad belőlük a kozmikus sötétség, az elmúlás szomorú ténye, mégis egyfajta magasztosság is áthatja őket. Egy nyári éjszakán a csillagokat szemlélve, fejhallgatóval a fülünkön lesz ez az igazi azt hiszem; én ki fogom próbálni.

Nem tudok ezzel mit kezdeni sajnos. Nagyon nem az én világom, így aztán teljesen hidegen hagy az egész. Szóval ez egy olyan "nem értek hozzá" 5 pont, mert a tetszési indexem még ennyi sem lenne.

o.O Ki vagyok én, hogy szembe merjek szállni az őrület, a káosz és a pusztítás ilyetén megtestesülésével? o.O

Nem nagyon tudok erre mit írni, kb. emp véleményén vagyok. :)

Hagyjuk már, Pavarottinak is jó hangja volt, de attól még nem hallgattam. Az "I walk alone" meg köszönöm szépen, de maradok a Tarja Turunen féle változatnál.

Lehet, hogy ketten maradunk Oldboy kollégával akinek tetszik az album, de sebaj. :) Eleinte nem voltam elragadtatva, de aztán nagy hangerőn, odafigyelve, szövegeket olvasgatva már ráéreztem az ízére. Szerintem hozza az elvárt Amorphis hangulatot, a "Silver Bride" meg csúcs kis nóta. Egyedül a néhol már-már nyálba hajló részekkel nem voltam jóban csak.

Hú de elaléltatok ettől a lemeztől. Én viszont megértettem, hogy miért nem viselem ezt a stílust. Ha ez az egyik legjobb banda, akkor milyen lehet a többi? :D

Nem különösebben hozott lázba. Olyan egynek elment kategória.

Haha, hát ezeket a true black csapatokat én meg sem tudom különböztetni egymástól. :D Ez a lemez is pont olyan mint a másik 2 millió bűntársa, azaz hallgathatatlan!

Csömör gyötör hörgő ördögöktől. Sajnos ez a szentimentális teátrális álmélység, a klisék és úgy általában ez az egész gótkodó vonal egyszerűen üres számomra. Nem hiteles. Olyan "jajjmá, hagyjuk" nekem itt minden.

Furcsamód tetszett. Igazi hangulatzene és ez esetben éppen találkozott a dugasz az aljzattal.

Nekem nem tetszik. A dolog egyszerű, mint a WC kefe. Nem szeretem a bluest. Sem így, sem máshogy.

világvége, apokalipszis, halál és pusztulás. Az ultra agresszív vonal egyik legnagyobb neve ismét lesújtott.

Ez tipikusan az a zene, hogy ha megy, akkor semmi bajom sincs vele, ha nem megy akkor viszont nem hiányzik. Nagyjából minden rendben van, csak nem az én ajzószerem.

nekem minden kiszámíthatóságával is nagy élmény. Mondjuk Jornt hallgatni mindíg nagy élmény. Azért bíróság által kötelezném záros időn belül egy harmadik Ark album elkészítésére is!!!!

Bár nem tudom, hogy mire adtam 4 pontot. 1 - élnek 2 - zenélnek 3 - van hangszerük 4 - van kiadójuk... (bocsi Oldboy, nem neked szól a pont...)

Számomra az év legnagyobb és legfontosabb progresszív albuma. Trónfosztás kizárt!

Baromi ötletes, friss és JÓÓÓÓ!!! Szeretem.

egyszer voltam az egyetemista éveimben egy építőipari gyárlátogatáson. Kaptunk sisakot, meg fülvédőt is... Jó volt nosztalgiázni a Behexennel...

A ToT a példa rá, hogy nem kell okvetlen nagyzenekarozni meg áriázni. Király.

A tag pályázhatna legmélyebben bugyborékoló torokakrobata címre.

Átütőerő és fantáziamentes. Ebben a stílusban már volt jobb a HP-n.

Teljesen egyetértek oldboy kollégával. A 3 egységet nálam is a dallamos részek érdemelték ki. Viszont nagyjából képet kaphat az ember, milyen a pokol tüzében senyvedő lelkek hangja.

Tetszenek a hangszeres megoldások, a tompa hörgés viszont nem kicsit gyenge. Ja, és jár a -1 pont is. Na, erről én ennyit kombináltam össze. :)

Maga a zene úgy hetes-nyolcas, de ez az énekhang az egekbe röpíti a lemezt. Kis hiányérzet azért van, mert itt sincsenek olyan mega-dalok, mint a Bridges Will Burn vagy a Tungur.

Ugyan nem egy Elegy, de közelít hozzá. A Silver Bride mellett még jónéhány dalban ott a sláger-potenciál.

Én azért maradok a DT-nél, ha már progressziv metal.

Üresnek ható témahalmaz, tök felesleges...

Zizeg, zörög itt minden, talán nem is lehet ennél "trúbb" "trúság". A jutalma pedig csak ez a pontszám lehett. Mert hogy' nézne ki itt egy magas érték...

Idén ilyen jó gótikus metál lemezt még nem hallottam! Meg kell becsülni! A 10 pont nem egy abszolút pontszám jelen esetben, hanem inkább az elmúlt időszak soványka termésének szól. (A hasonló zenéket beleértve természetesen.)

Rendesen rámtelepedett de nem a jó értelemben. A doom metal halála a monotonitás

Untam, de kegyetlenül. :D

Itt az értékelés alsó határa a 10 pont. Ez mindent elmond arról hogy van-e párja ennek az albumnak!

Nagyon esetlegesnek érzem az itt hallható zenét. Ki kell még hogy forrjon a stílusuk!

Totális időpocsékolás ez a szólólemez egy ilyen jó énekesnek! Főleg úgy hogy a zene már évek óta pont ugyanaz, csak a borító változik!

Azt szerettem az Amorphisban régebben, még főleg a 90-es években hogy szinte mindegyik albummal képesek voltak megújulni, ha kellett totál más irányba menni de mellényúlások érdekes módon sosem voltak. Itt a legnagyobb mellényúlás az hogy ez Amorphis név alatt jött ki.

Sznobzene

Körző, vonalzó, szögmérő nélkül nem is érdemes ennek nekikezdeni :))

A Behexen zenekar tagjain kívül el nem tudom képzelni hogy ez tetszen másnak :)

A fiúk/leány felvették a gothic/death elkoptatott gúnyáját, és kimosták perwoll-lal =). Így kell ezt. A Vanguard legénysége sokat tanulhatna tőlük.

Hihetetlen, hogy ezek a srácok milyen tökéletesen lazán nyomják a sztóner/blues rockot. Ez nálam maximális!

Bazzeg! Ez 10-es! Nem tudok/merek kevesebbet adni nekik. Néha kicsit féltem...

Jól összerakott muzsika, reggeli ébresztőnek tökéletes. Az említett hiányosságok meg majd pótlódnak =)

Igazán nem bántam, amikor a végére értem. Jó hangja van a csókának, de nekem akkor is unalmas.

Mézes-mázas suomi-metál. Nem szeretem.

Egyedi, friss, csak nem tudott nagyon lekötni.

Nem rossz az irány, csak el ne csesszék.

Nem értem ezt a panaszáradatot a hangzás kapcsán, ez egy korrekt munka. Black metál. Trú sátáni black metál :)

Lendületes, dallamos, igényes. Viszont az érzelmi csúcspontok, katartikus pillanatok egy az egyben hiányoznak.Ettől függetlenül nem rossz!

Mondja már meg valaki, ez azért funeral doom, mert halálra untat oszt vihetnek temetni?Mert ha igen, akkor 10 pont!:)

A Clutch a zseniális Blast Tyrant óta albumról-albumra egyre blues-osabb zenét tol, de szerencsére baromira jól áll nekik ez a stílus is!Szerintem a srácok zenéjére találták ki a következő kifejezést: COOL!!!

Ha mondjuk nem zenei albumokat, hanem a Káoszt, mint olyat pontoznánk, akkor rávágnám a max. pontot. Viszont zeneként ez nálam nem ér többet. Ami legjobban zavart, az a több dalban is felbukkanó artikulálatlan gurgulászás-szerű hisztérikus mittudoménmi...:) A dallamos refrének viszont kifejezetten tetszettek! Azért a Behexennél sokkal jobb!:)

Nem rossz cucc, ha a következő lemezen változatosabb lesz az ének és kapunk 1-2 igazi tekerős, visítós gitárszólót a pontszámom is emelkedni fog!

Továbbra is ajánlom mindenki figyelmébe a Black Stone Cherry-t!:)

Természetesen nincs harag emp, nem vagyunk már óvodások, hogy egy esetleges ízléskülönbség miatt veszekedjünk!:)Mindenesetre nekem bejött ez az új lemez, még úgy is, hogy a közepe táján azért akad 1-2 laposabb pillanat.Viszont az első 5 nóta szerintem hibátlan és a végére is ütős dalokat pakoltak, úgyhogy részemről jár nekik a 9 pont!

Mindig is szerettem a srácok Porcupine Tree-rokon zenéjét!Ez az album is nagyszerűen keveri a '70-es években gyökerező kortalan prog/art rock zenét a mai, modernebb megoldásokkal!Hibátlan alkotás!

Rövid leszek: ez a lemez frankó!Nagyon frankó!:)

"Nem zörög a haraszt..." ez viszont zörög, mint állat!:(kész kínszenvedés volt végighallgatni!

Kedvelem ezt a műfajt és ez egy igazán kitűnő képviselője. Ha a Vanguard 9.5 volt, akkor ennek jár a max. pont.

Ünnepélyes, magasztos, komor, szép. Az ilyen zenéket kedvelőknek könnyen bejöhet, a többiek meg kibírják ezt a nem egészen 44 percet. :-)

Feelinges, laza, néha olyan érzésem támadt mintha egy 60-as évekbeli Cream lemez kissé metálosabb változatát hallanám. Kiváló hallgatnivaló.

A totális pusztítás és a hihetetlen magas fokú zeneiség ritka szerencsés találkozása.

Tisztességes, de elég egysíkú, nem sok változatosság van benne.

Lande továbbra is csodálatosan énekel, persze elég kiszámítható az anyag (melyik hard rock nem az...), node kit érdekel ha egy ilyen énekest hallhatok. :-) A záró I Walk Alone meg egy igazán nagyszerű dal.

A lemez jó része meglehetősen lapos lett, itt-ott azért még sikerül felidézni a régi hangulatot.

Emp minden szavával egyetértek. DT elbújhat. :-)

Vannak rajta érdekes dolgok, de nekem mégsem állt össze a dolog valamiért.

Ortodox black metal egészen katasztrófális hangzással. Ebben a formában ez nekem élvezhetetlen. (tudom, untrue vagyok, de örömmel:-))

Nem igazán sikerült megbarátkoznom ezzel az albummal, ahogy hallgatom sokszor úgy érezem ez nagyon jó, aztán itt is jönnek a részek ami miatt inkább váltok másra...

Na, megint egy füneröl düüm lemez amit három negyed órán át élvezhetünk a sarokban kuporogva magzatpózban egy rozsdás késsel a kezünkben szabad utat engedve elménk minden hülye, sokszor alaptalan gondolatának. Mégis, ez a lemez végre sokkal többet nyújt mint a többi funeral doom, ez nem unalmas, tényleg hangulatot teremt.

A nyitó nóta, a Motherless Child nem igazán jött be, azt hiszem később se fog, de aztán jön a Struck Down... uhhh... emellett még a Let A Poor Man Be és a Algo Ha Cambiado a lemez többi kedvenc nótája számomra egyelőre, persze a többi számot is nehéz kiszedni a lejátszóból, és bizony vétek is lenne az, mert ez bizony jó!

Bő fél óra utána arra eszmélek, hogy a szoba romokban hever, testem kisebb-nagyobb karcolásokból, sebekből vérzik.

Én is úgy vagyok kb. mint emp, igaz nekem simán ajzószerem az ilyesmi. A lemez hangzásával van egy olyan probléma, hogy a "fő" ének - ez a rekedtes gyakran nagyon előtérbe kerül, elnyomja a zenét.

Nem rossz album ez végül is, ha valaki erre vágyik.

Amorphist mindig is elhallgattam, de annyira soha nem merültem bele, hogy itthon egyedül toljam, így nincsenek elvárásaim velük szemben. Így hát nem is értem ezeket a alacsony pontszámokat amiket páran dobtak erre, hisz ez egy korrektül összerakott, kellemes hangulatú nagyon jól megszólaló lemez.

Azt mondjátok ez olyan mint a Dream Theater? Lehet akkor végre meg kéne hallgatnom őket is, mert ez bizony jó cucc.

Ez az album sem nekem készült, ugyan tényleg vannak jó részek, de mit sem ér mindez, ha belepakolnak egy kupac értelmetlen, elbaszott, (engem) felettébb idegesítő témákat is.

A hangzás "csöppet" truera sikeredett, ez bizony rendesen segít szelektálni az album hallgatóközönségét. De annak akinek a fülei bírják ezt a mocskos, szemét, tróger, zajos hangzást az találhat magának való dolgokat ezen a lemezen.

Jó kis gótikus riffjeik vannak,és az énektémák is jól váltakoznak,de valamiért nem szól olyan jól ez a lemez!

Kint van még a cipője!Oké,akkor dobjunk rá még néhány lapáttal!

Remek,igazi blúzer csemege.Kedvem szottyant egy kis Kyussra is.

Az emberi fajt olyan csapás érte,ami visszaveti a civilizációt az őskorba!

Jó kis dühös thrash,kár hogy az énekes nem próbálgatja magát,mert az kicsit egysíkú.

Sesom volt a szívem csücske a hard rock,de valami vissza köszönt és eszembe juttata a 80-as éveket,amikor még filctollal firkálgattam a farmer mellényem!

Badarság lenne visszakanyarodni a Black Winter Day es korszakhoz!Az Eclipse lemez óta már réges régen elhagyhattuk a death metal skatulyát! Ez Amorphis

A DT képzett zenészei összecsaptak félgőzzel egy lemezt,ami fele olyan összeszedett mint a Polszki progresszív képviselői!

Súlyos riffek szintihegedűvel spékelve.Olyan mikor a pap,két mise között kimegy betont keverni.

Ettől a lemeztől nemcsak hogy megfordul a kereszt,de még el is süllyed

Nem mondom hogy a kedvencem ez a zene feltétlenül ( a női énekhez mindig, mindenkor szoktatnom kell magam), de a lehetőségekhez képest jól sikerült. A gitárosok is mertek egy kicsit többet vállalni a kötelező 'alapozáson" túl.

Emlékeim szerint Clutch albumot még sosem hallottam. Rosszul nem jártam vele, de azt a bizonyos másféltonnás súlyt /avagy százszor vastagabb gitárhangzást/ nagyon hiányoltam....mert így csak gondolkodóba estem a 4. szám környékén hogy tetszik-e ez egyáltalán vagy sem..

Trónfosztás itt sem valószínű. :}

Kár hogy a dalok kissé egykaptafa sablon alapján íródtak, ezt leszámítva valóban jófajta.

Jorn Lande számtalan bandában bizonyított már, különösebben nem kell bemutatni a képességeit. Igaz hogy ezek a szólólemezek nem a legütőképesebbek (kéne mellé egy sokkal jobb dalszerző), de azért még mindig jó hallgatni.

Én nem éreztem, hogy nagy probléma lenne ezzel az albummal. Azzal együtt nem örülök túlságosan annak, hogy már az Eclipse óta így megfeneklettek ebben a kissé love metal közeli könnyedebb zenei világban. Jó volna ha visszatérnének az Am Universum előtti időkbe, csak azok nem igazán passzolnának az "új" énekeshez....így azt hiszem nem is érdemes erről ábrándozni.

Mivel az egyik kedvenc zenekarom friss lemezéről van szó, ezért nagyon kiváncsi voltam mit hoztak össze idénre. Elsőre nem tudtam hova tenni, mert ez valami egészen más mint amit a banda eddig csinált, hogy úgy mondjam kicsit el is távolodtak a korábbi önmaguktól. Hibát találni mindamellett nehezen lehetne benne...

Messze nem akkora megpróbáltatás végighallgatni, mint a meshuggah újabb dolgait. Friss is, jó is, újdonság is, mégsem nyert meg igazán.

Én alapvetően nem is rónám fel nekik a hangzást, ha nem tudnám hogy az előző lemezük / My Soul For His Glory / marha jól szólt...nameg jobb zenét is rejtett.

Nekem a megszólalása tetszik, de zeneszerzés terén még van hova fejlődni. Mintha a korábbi album jobb lett volna...

Tényleg szép! Ha fogékony vagy a stílus iránt, ezzel nem tévedhetsz. Ataraxie fanoknak kötelező!

Igazi délies kocsmazene. Óriási feeling.....! Remekmű!

Súlyosan durva. A korábbi lemezektől nem voltam elragadtatva és ez is mélyről indult, de a végére összeszedte magát. Szóval kezdtem ráérezni az ízére.... (Azért is vártam ennyit....!) Sajnos ennél feljebb nem fog menni.....!

Méregerős thrash, már-már deathes szigorúsággal. Kiválóan szól, profi a zenészi teljesítmény, istentelen húzása van. Páratlan bemutatkozás.

A legjobb énekesek egyike ma, ez kétségtelen. A Russell Allennel készített albumai viszont jobban bejönnek.

Minden pillanatában igazi Amorphis. Azt hiszem kevesen tudnak ennyire karakteres dalokat írni. Süt a minóség!

Amig az aktuális DT-re nem tudom rászánni magam, addig ezek a lengyel fiúk hamar mosolyt csalnak sokat látott/hallott arcomra. Nagyszerű lemez, ahol a 70-es évek progr. rockzenéje is megidéződik. (A Left Out óriási dal!)

Szintetikusabbra vett Meshuggah klón, ahol nagyon jó motívumokat is találni. Hosszabb távon nem köt le. (A helyenként előbukkanó női kórus, vokál kimondottan ötletes)

Önfegyelem, kitartás és persze a muszáj kellett hozzá, hogy végighallgassam.... nem volt egyszerű...

Amorphisék ügyesen kiválasztották a legjobb számot (Silver Bride) a single-re, én pedig nagy reményekkel álltam neki az album meghallgatásának. A lemez egyrészt nem gyengén önismétlő, másrészt nem túl tartalmas. Azért van még némi hangulata a zenének (ha nem is a régi), ami megér egy közepes alát.