Hangpróba #144 - 2009. november 7.

Na ezt sem gondoltam volna, hogy valaha Nargaroth album tetszeni fog. :D Kár az idegesítő német karattyolós felvezetésért, de a négy évszak nagyon rendben van. Nekem a tavaszi mulatozós nyitány tetszik a legjobban, de mindegyik dal külön egyéniség. A hangzás baromi jó; szép tiszta, de mégis érzem benne a trúságot. :D
Na az a helyzet, hogy Otitis Media tökéletesen leírta az én véleményemet is.
Ne tudjátok meg mennyi folknak tagelt szarba kell belehallgatnom mire találok egy ilyen gyöngyszemet. :D Csodálatos zene, és manapság nálam már nem úgy van, hogy két metal között egy ilyen, hanem éppen fordítva. ;)
Jó bemutatkozó album, lehet még belőlük valami.
Tetszik az énekes hangja, és volt pár emlékezetes nóta is. A hangzás viszont lehetne jobb, és több jó dal is kellene; így csak egy hetesre futja nálam.
Találó a csapat neve; biztos rám gondoltak, mikor kiötlötték.
A göteborgi stílus kialakulásának hajnalán játszottak ilyen zenéket a bandák. Pl. Ceremonial Oath - Carpet albuma ugrik be sokszor a hallgatása közben, és erre a mai füllel hallgatva dohos hangzás is rásegít. Szóval semmi újdonság, de mégis jól esett ezt az érzést újra átélni.
Átlagos album, átlagos pontszám. Szerintem a hangzás is kifejezetten béna; az idei death metal termésben erre nem sokáig fogunk emlékezni.
Hát a két Ca(a)i(y)n ajánlata jó populárisra sikeredett. :D
Úristen, ez az "ének" még viccnek is rossz! Ide a nyugtatómat, most!
A különböző témák átvezetés nélküli felsorakoztatását a Beyond Twilight már megcsinálta, csupán az a különbség, hogy ők a 43 tételt nem erőltették bele halmazokba. (Ezzel az egységtelenségre utalok a számokon belül; jobb lett volna külön hagyni őket.) A gitár folkosabb részei jók, csak kár, hogy azokat is unalomig ismételgeti. A dobos műszerész lehet, mert precíz, de helyenként összecinez mindent. A gyenge pont viszont a krákogás, amit ráadásul megfejel a vokalista visszhangkrákogás. Brrrrr.
Nálam megállt az anyag a küszöbön, nem tudtam teljesen befogadni, csak mint átutazó vendéget.
Kőkemény; abban az értelemben, mint amikor az amúgy masszív mészkövet megőröljül és ecetbe tesszük. Pont olyan lebegősen kemény ez a zene is. Viszont a nejemet is kényezteted vele, Sheol!
Szerintem ismerik ezek a legények az Amon Amarth munkásságát, bár csak érintőlegesen hasonlítanak rá. Hörgésben mondjuk szinte semennyire. Várom a folytatást, hátha lesz váltás a mikrofonnál.
Nekem semmi bajom nincs azzal, hogy nem lett olyan, mint a Downburst. Könnyen befogadható, szórakoztató, dúdolható, maradandó.
Kind Diamond az instrumentális részekbe is több énektémát rak, mint amennyi itt az egész albumon található. A gitárokban viszont van ötlet is, nem lehet szimplán lerokkantosítani a lemezt.
Érdekes hangulatot varázsolt ez az album. A gitárok hangzása visszarepített a 70-es évekbeli Omegához. Nálam ez a dohos múlt felfrissülést hozott.
Itt is a frontember unalmas torokhagja a homokzsák, pedig a gázpalackok töltve vannak. Micsoda futamokat eresztenek el! Kedvenc: a leírhatatlanul hosszú című.
Ezt könnyű pontozni, mert már rongyosra hallgattam és nem azért, mert elakatt a tű, hanem mert oda-vissza játszós volt sokáig mellette a winampom. (Kronológiai képzavarturmix.) Az új Sonata arculatban csalódottaknak erősen ajánlott a fülön keresztüli bevitele!!!
Nem könnyű pontozni ezt a kakastarajos thrasht, ezért adok neki egy igekötőt: le. Lepontozni máris tudom. (A zenei része azért többet sejtetett.)
Borzalmas, a hangzás meg úgy az egész. Ráadásul nem kicsit vicces, ahogy a "Tavasz"-t hallgatván az a kép jelenik meg előttem, ahogy a festett black metal ördögök a napfényes virágos mezőn pillangókat csodálnak, majd pitypangot fújnak egymásra tűz helyett. :)
Gyilkos lemez, állatul szól. Araya nem beszélt mellé - definitív album született.
Gyönyörű, megindítóan szép. A számok talán túlságosan is hajaznak egymásra, így nehéz követni, hogy merre is járunk.
A hallgathatóbb fajtából való a FG cucca, de igazán ez sem nyűgöz le. Változatosság szempontjából csak nagyon szűk határok között mozog.
Hiába mondják ezt a lemezt könnyebben befogadhatónak, a Downburst mégis jobban bejött, pedig ez is lepörgött már párszor. Persze ez még így is magasan csúcskategóriás európai metalzene.
A műfajban alkotóktól általában ún. "agresszió-bombákat" várnak el. Itt én olyanokat nem találtam, max petárdákat. Az meg ijesztő ugyan, de nem veszélyes.
A vokalizálás kritikán aluli, a zene pedig esetleges dallamokat felvonultató valami. Mégis utóbbi miatt volt némileg elviselhető.
Nem tűnik kiemelkedőnek. x-századik lemeznek a polcon meg elfér.
Nnna erre vártam: régi Strato/Sonata találmányokat megcsillogtató fémzene. Meglepő, de ezúttal nem kapok hidegrázást Kotipelto hangjától. Ilyen utoljára talán az Elements pt.1 lemeznél fordult elő. Remélem lesz folytatás.
Jó kis pörgős punk/thrash lemez. Nekem ugyan még ez a szűk fél óra is sok volt, de frankó nyomják.
Sokan sokféleképp értelmezik a black metálokat és a pogány zenéket. Hát ezt az értelmezést én nem tudom komolyan venni.
A hagyományos thrash dalok annyira nem, a Slayertől szokatlannak mondható dalok viszont nagyon bejöttek.
A maga műfajában ez bizony kiválóság! Sheol ezúttal sem tévedett. :)))
Nyert ügye van! Csak az állandó problémám, hogy egybeolvadnak a dalok......
Hát kétségtelen hogy csinált a Brainstorm néhány olyan albumot a múltban amit én csúcskategóriának érzek a Liquid Monsterig bezárólag. Onnantól viszont már csak Andy B. Franck amúgfy kiváló hangja emlékeztet rá hogy ez még mindig ugyanaz a banda.
Nem látok rá okot hogy le kelljen pontoznom! Megintcsak a hitelességet tudom említeni ami nagy erénye......
Tompa hangzás, jellegtelenség............kb ez az amire később emlékezni fogok a Cormorant kapcsán.
Egy dallamos death metál lemez fogós dallamok nélkül nem igazán életképes nálam.
Fogalmam sincs hogy ilyen kisujjból kirázható rutinmunkákra mi szükség van. Jobb mint a Strato próbálkozása de ez szintén feledésre van ítélve.
Rendkívül hitelesen nyomják ezt a felpörgött mikiegér jellegű crossover zenét! Elismerően csettintek, megszeretni viszont sosem tudtam sem most sem régen!
Hogy miért ennyi? Mert kiváló anyag lett. Csak ennyi.
Bizony ez az új anyag is tarkóncsapós lett, s ezt is bátran oda lehet pakolni a klasszikus cuccaik mellé. Zeneileg folytatták a kiváló Christ Illusion vonalát, s így a harmadik X felé közeledve is tudtak újítani. Na igen, ők a SLAYER!
Andalító zenei utazás. Két Slayer között pont ez kell \m/
Ügyes, technikás cuccos, de nem hiszem, hogy többször előfogom venni :P, hisz van ennél sokkal jobb anyag is műfajában.
Annyira nem borzasztó, mint amire számítottam.
Hozzá vagyok szokva a régivonalas hangzáshoz, ez tehát nem okozott problémát, és ki tudtak bontakozni előttem az értékek. Bár rohadt hosszú, de mégis lekötött.
Szinti és béna vokál nélkül egész baba lenne.
Finn sok-sok billentyűs poppóver...Ha a múltkori értékelésem szerint pontozok most is, akkor a szubjektív zenei élmény 3, az objektívszerű véleményem pedig kb. 6 pontot ér.
Kiváló, bulizós thrash/crossover, mint ahogy megszokhattuk. Nem is kell ennél több.
Kellemes, dallamos "könnyed" black metal igen stílusosan megvalósítva (a tavasz és a nyár szinte pattogósan vidám, az ősz kellőképp szomorú, a tél téliesen zord). Kiváló stílusgyakorlat és remek hallgatnivaló. :-)
Sokakkal ellentétben nekem tetszik az újabbkori Slayer működése, tetszik, hogy olyasmiket is hallani a dalaikban amit régebben esetleg nem. Én nem örülnék újabb és újabb Reign in Bloodoknak... Ez a lemez is egy igazán minőségi pusztítás sok kitűnő nótával, pl. Playing with Dolls.
Szép, kikapcsoló, nyugalmat árasztó, élvezetes. A maga nemében tökéletes.
Én nem találtam benne nagyon sok különlegeset, egy jó a sok hasonlóan jó közül. :-) Pár érdekes zenei megoldásra azért felfigyeltem közben.
Hallgatható, de semmi különösebben izgalmas nem történik rajta. Nem fognak soha még egy Unholyt csinálni...
Kellemes meglepetés volt ez, hiszen az ének túlnyomórészt nem üvöltözés, hanem egész kellemes, viszonylag dallamos, a zene pedig nagyon bika. Figyelemreméltó.
Fanyalogtam a hossza miatt, de végig oda tudtam figyelni rá, mert kifejezetten érdekes és jó zene, az ósdi hangzás is megszokható. Visszatérő vendég lesz a lejátszóban.
Ebben én semmi élvezeteset nem találtam. Túlnyomórészt inkább csak idegesített.
Ez olyan édeskésen nyálas, hogy még mindíg törölgetem a monitort. :-D Továbbra is inkább a Strato...
Pontom egyértelműen a zenének szól. Az "ének" számomra nehezen elviselhető.
Sok-sok jó téma köszön vissza az albumon. A baj az, hogy mindez szervezetlenül, gyakran giccses körítéssel kerül elő! Kár érte, itt nagy dolgok születhettek volna!
Lombardo mesteri játéka kiemelkedő, a többi korábban sem tett nagy hatást rám. Így csak ennyi.....
Először azt hittem Loreena Mckennitt adott ki fű alatt egy újabb albumot idén. Aztán leesett a tantusz, ő LM leghitelesebb epigonja manapság. Jó ez, de az eredetit ajánlom mindenkinek inkább.
Kissé elvont, utaztatós progr/melodic death Franciaországból. A műfaj alapvető csapatai mellett elég sokszor ugrott be a Silent... korszakos Anathema is, és ez jóóóóó! Komoly dolgok történnek arrafelé manapság.
Meghatározó zenekar a kortárs európai power metál felhozatalban. A kissé tán erősebb dalírói véna miatt tartom jobbnak, mint a múltkori Thunderstone-t.
Elmegy. (....mellettem)
A gyenge hangzás ellenére kellemes emlékeket ébresztett bennem. Legközelebb nagyot szólhatnak!
Zenészi adottságok megvannak, a hangzás rendben, pénz is - feltehetően - adott. Már csak jó dalokat kell írni. Ez a legkevesebb! Telhetetlen vagyok?!
A maga könnyed módján teljesen rendben van, én azonban nem hallgatom meg többet
Nem kell túl komolyan venni és akkor működik.
Sosem tudtam mit kezdeni a Slayerrel, meg a trash-vonulattal. Ott van a csúcskategóriás zenei szekció, ami leszedi az ember fejét, de Araya üvöltözésével engem a világból is ki lehetne üldözni. Nálam megöli az egész élvezhetőségét, pedig mekkora riffekkel operálnak újfent...
Különleges és minőségi zenei utazás ez, ami bizony sokszor jól esik a nehézfémek erdejében megfáradtaknak. Kissé talán egyhangú a dolog, de kétség kívül megvan a maga varázsa.
Ha egy melodeath albumnál túljutok 5-6 nótán úgy, hogy fel sem merül bennem, hogy ez egy fogós téma volt, vagy hogy ezt, vagy azt a részt, számot újra kellene hallgatnom, az eléggé minősíti az egészet. Mind a vokál, mind a zene egysíkú, ráadásul helyenként érthetetlenül hosszúra sikerült. Semmi kiemelkedő, semmi maradandó.
Ez egy kimondottan jó kis korong. Külön meglepődtem az énekes érces, és kimondottan karakteres hangján(a power-szcénára azért nem jellemző, hogy elkényeztetne ilyen téren). A zene is abszolút helyén van. Tetszik.
Az első kellemes meglepetés számomra az új ajánlatok között. Pöpec számokkal telepakolt, tökös, de nem túlerőltetett HC-t hallhatunk. Nem fogja őket senki sem ajánlani 20 év múlva, ha csak klasszikusok lesznek a HP-n, de kimondottan jól esik hallgatni, és bólogatok is rendesen:)
Masszív, darálós, ugyanakkor fogós témákkal telepakolt, erősen bólogatós death szösszenet. Nincs leszállás a duplázóról egy másodpercre sem! Really böszme:)
Maga a muzsika nem lenne igazából rossz, de hogy tőlem meglehetősen távol áll, és hogy sosem fogom mégegyszer elővenni, az biztosra vehető. Ami számomra a legidegesítőbb, az-az énekes orgánuma. Olyan magasságokba tör(szerintem nem is mindig tisztán), hogy sokszor könny szökik az ember szemébe, de sajnos nem a gyönyörűségtől...
Ha azt mondtam a Slayer-rel kapcsolatban, hogy nagyszerű muzsika mellett én nem tudok mit kezdeni a kiabálással, akkor itt még rosszabb a helyzet, mivel a zene mérföldekkel a Slayer mögött...nekem ez nagyon nem
Én is jól elvagyok a zenekar kései lemezeivel is! Ez az új opusz bizonyos szempontból követi az előző album csapásvonalát. Legalábbis a 6. nótáig. Aztán jön 4 olyan dal is, melyekben a Slayertől eddig nem túl megszokott megoldásokkal találkozhatunk. A Human Strain második felében van egy jó kis leállás, amit egy Mastodon-szerű "dallamos" ének követ. Az Americon riffelése, zakatolása lehetne akár Rammstein is. A Playing With Dolls úgy kezdődik, mintha egy emo bandát hallanánk, aztán szépen átalakul a lemez legbetegebb szerzeményévé! A záró Not of this God utolsó 2 percében meg egy akkora doom/sludge riffet húznak elő a tarsolyból, hogy csak na! Szóval egy szó, mint száz: a Slayer még mindig A SLAYER!!!

Ajánlott lemezek

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.