Hangpróba #144 - 2009. november 7.

Na ezt sem gondoltam volna, hogy valaha Nargaroth album tetszeni fog. :D Kár az idegesítő német karattyolós felvezetésért, de a négy évszak nagyon rendben van. Nekem a tavaszi mulatozós nyitány tetszik a legjobban, de mindegyik dal külön egyéniség. A hangzás baromi jó; szép tiszta, de mégis érzem benne a trúságot. :D
Na az a helyzet, hogy Otitis Media tökéletesen leírta az én véleményemet is.
Ne tudjátok meg mennyi folknak tagelt szarba kell belehallgatnom mire találok egy ilyen gyöngyszemet. :D Csodálatos zene, és manapság nálam már nem úgy van, hogy két metal között egy ilyen, hanem éppen fordítva. ;)
Jó bemutatkozó album, lehet még belőlük valami.
Tetszik az énekes hangja, és volt pár emlékezetes nóta is. A hangzás viszont lehetne jobb, és több jó dal is kellene; így csak egy hetesre futja nálam.
Találó a csapat neve; biztos rám gondoltak, mikor kiötlötték.
A göteborgi stílus kialakulásának hajnalán játszottak ilyen zenéket a bandák. Pl. Ceremonial Oath - Carpet albuma ugrik be sokszor a hallgatása közben, és erre a mai füllel hallgatva dohos hangzás is rásegít. Szóval semmi újdonság, de mégis jól esett ezt az érzést újra átélni.
Átlagos album, átlagos pontszám. Szerintem a hangzás is kifejezetten béna; az idei death metal termésben erre nem sokáig fogunk emlékezni.
Hát a két Ca(a)i(y)n ajánlata jó populárisra sikeredett. :D
Úristen, ez az "ének" még viccnek is rossz! Ide a nyugtatómat, most!
Borzalmas, a hangzás meg úgy az egész. Ráadásul nem kicsit vicces, ahogy a "Tavasz"-t hallgatván az a kép jelenik meg előttem, ahogy a festett black metal ördögök a napfényes virágos mezőn pillangókat csodálnak, majd pitypangot fújnak egymásra tűz helyett. :)
Gyilkos lemez, állatul szól. Araya nem beszélt mellé - definitív album született.
Gyönyörű, megindítóan szép. A számok talán túlságosan is hajaznak egymásra, így nehéz követni, hogy merre is járunk.
A hallgathatóbb fajtából való a FG cucca, de igazán ez sem nyűgöz le. Változatosság szempontjából csak nagyon szűk határok között mozog.
Hiába mondják ezt a lemezt könnyebben befogadhatónak, a Downburst mégis jobban bejött, pedig ez is lepörgött már párszor. Persze ez még így is magasan csúcskategóriás európai metalzene.
A műfajban alkotóktól általában ún. "agresszió-bombákat" várnak el. Itt én olyanokat nem találtam, max petárdákat. Az meg ijesztő ugyan, de nem veszélyes.
A vokalizálás kritikán aluli, a zene pedig esetleges dallamokat felvonultató valami. Mégis utóbbi miatt volt némileg elviselhető.
Nem tűnik kiemelkedőnek. x-századik lemeznek a polcon meg elfér.
Nnna erre vártam: régi Strato/Sonata találmányokat megcsillogtató fémzene. Meglepő, de ezúttal nem kapok hidegrázást Kotipelto hangjától. Ilyen utoljára talán az Elements pt.1 lemeznél fordult elő. Remélem lesz folytatás.
Jó kis pörgős punk/thrash lemez. Nekem ugyan még ez a szűk fél óra is sok volt, de frankó nyomják.
Hogy miért ennyi? Mert kiváló anyag lett. Csak ennyi.
Bizony ez az új anyag is tarkóncsapós lett, s ezt is bátran oda lehet pakolni a klasszikus cuccaik mellé. Zeneileg folytatták a kiváló Christ Illusion vonalát, s így a harmadik X felé közeledve is tudtak újítani. Na igen, ők a SLAYER!
Andalító zenei utazás. Két Slayer között pont ez kell \m/
Ügyes, technikás cuccos, de nem hiszem, hogy többször előfogom venni :P, hisz van ennél sokkal jobb anyag is műfajában.
Annyira nem borzasztó, mint amire számítottam.
Hozzá vagyok szokva a régivonalas hangzáshoz, ez tehát nem okozott problémát, és ki tudtak bontakozni előttem az értékek. Bár rohadt hosszú, de mégis lekötött.
Szinti és béna vokál nélkül egész baba lenne.
Finn sok-sok billentyűs poppóver...Ha a múltkori értékelésem szerint pontozok most is, akkor a szubjektív zenei élmény 3, az objektívszerű véleményem pedig kb. 6 pontot ér.
Kiváló, bulizós thrash/crossover, mint ahogy megszokhattuk. Nem is kell ennél több.
Kellemes, dallamos "könnyed" black metal igen stílusosan megvalósítva (a tavasz és a nyár szinte pattogósan vidám, az ősz kellőképp szomorú, a tél téliesen zord). Kiváló stílusgyakorlat és remek hallgatnivaló. :-)
Sokakkal ellentétben nekem tetszik az újabbkori Slayer működése, tetszik, hogy olyasmiket is hallani a dalaikban amit régebben esetleg nem. Én nem örülnék újabb és újabb Reign in Bloodoknak... Ez a lemez is egy igazán minőségi pusztítás sok kitűnő nótával, pl. Playing with Dolls.
Szép, kikapcsoló, nyugalmat árasztó, élvezetes. A maga nemében tökéletes.
Én nem találtam benne nagyon sok különlegeset, egy jó a sok hasonlóan jó közül. :-) Pár érdekes zenei megoldásra azért felfigyeltem közben.
Hallgatható, de semmi különösebben izgalmas nem történik rajta. Nem fognak soha még egy Unholyt csinálni...
Kellemes meglepetés volt ez, hiszen az ének túlnyomórészt nem üvöltözés, hanem egész kellemes, viszonylag dallamos, a zene pedig nagyon bika. Figyelemreméltó.
Fanyalogtam a hossza miatt, de végig oda tudtam figyelni rá, mert kifejezetten érdekes és jó zene, az ósdi hangzás is megszokható. Visszatérő vendég lesz a lejátszóban.
Ebben én semmi élvezeteset nem találtam. Túlnyomórészt inkább csak idegesített.
Ez olyan édeskésen nyálas, hogy még mindíg törölgetem a monitort. :-D Továbbra is inkább a Strato...
Pontom egyértelműen a zenének szól. Az "ének" számomra nehezen elviselhető.
Sok-sok jó téma köszön vissza az albumon. A baj az, hogy mindez szervezetlenül, gyakran giccses körítéssel kerül elő! Kár érte, itt nagy dolgok születhettek volna!
Lombardo mesteri játéka kiemelkedő, a többi korábban sem tett nagy hatást rám. Így csak ennyi.....
Először azt hittem Loreena Mckennitt adott ki fű alatt egy újabb albumot idén. Aztán leesett a tantusz, ő LM leghitelesebb epigonja manapság. Jó ez, de az eredetit ajánlom mindenkinek inkább.
Kissé elvont, utaztatós progr/melodic death Franciaországból. A műfaj alapvető csapatai mellett elég sokszor ugrott be a Silent... korszakos Anathema is, és ez jóóóóó! Komoly dolgok történnek arrafelé manapság.
Meghatározó zenekar a kortárs európai power metál felhozatalban. A kissé tán erősebb dalírói véna miatt tartom jobbnak, mint a múltkori Thunderstone-t.
Elmegy. (....mellettem)
A gyenge hangzás ellenére kellemes emlékeket ébresztett bennem. Legközelebb nagyot szólhatnak!
Zenészi adottságok megvannak, a hangzás rendben, pénz is - feltehetően - adott. Már csak jó dalokat kell írni. Ez a legkevesebb! Telhetetlen vagyok?!
A maga könnyed módján teljesen rendben van, én azonban nem hallgatom meg többet
Nem kell túl komolyan venni és akkor működik.

Ajánlott lemezek

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.