Hangpróba #144

2009. november 7.

A különböző témák átvezetés nélküli felsorakoztatását a Beyond Twilight már megcsinálta, csupán az a különbség, hogy ők a 43 tételt nem erőltették bele halmazokba. (Ezzel az egységtelenségre utalok a számokon belül; jobb lett volna külön hagyni őket.) A gitár folkosabb részei jók, csak kár, hogy azokat is unalomig ismételgeti. A dobos műszerész lehet, mert precíz, de helyenként összecinez mindent. A gyenge pont viszont a krákogás, amit ráadásul megfejel a vokalista visszhangkrákogás. Brrrrr.
Nálam megállt az anyag a küszöbön, nem tudtam teljesen befogadni, csak mint átutazó vendéget.
Kőkemény; abban az értelemben, mint amikor az amúgy masszív mészkövet megőröljül és ecetbe tesszük. Pont olyan lebegősen kemény ez a zene is. Viszont a nejemet is kényezteted vele, Sheol!
Szerintem ismerik ezek a legények az Amon Amarth munkásságát, bár csak érintőlegesen hasonlítanak rá. Hörgésben mondjuk szinte semennyire. Várom a folytatást, hátha lesz váltás a mikrofonnál.
Nekem semmi bajom nincs azzal, hogy nem lett olyan, mint a Downburst. Könnyen befogadható, szórakoztató, dúdolható, maradandó.
Kind Diamond az instrumentális részekbe is több énektémát rak, mint amennyi itt az egész albumon található. A gitárokban viszont van ötlet is, nem lehet szimplán lerokkantosítani a lemezt.
Érdekes hangulatot varázsolt ez az album. A gitárok hangzása visszarepített a 70-es évekbeli Omegához. Nálam ez a dohos múlt felfrissülést hozott.
Itt is a frontember unalmas torokhagja a homokzsák, pedig a gázpalackok töltve vannak. Micsoda futamokat eresztenek el! Kedvenc: a leírhatatlanul hosszú című.
Ezt könnyű pontozni, mert már rongyosra hallgattam és nem azért, mert elakatt a tű, hanem mert oda-vissza játszós volt sokáig mellette a winampom. (Kronológiai képzavarturmix.) Az új Sonata arculatban csalódottaknak erősen ajánlott a fülön keresztüli bevitele!!!
Nem könnyű pontozni ezt a kakastarajos thrasht, ezért adok neki egy igekötőt: le. Lepontozni máris tudom. (A zenei része azért többet sejtetett.)
Sokan sokféleképp értelmezik a black metálokat és a pogány zenéket. Hát ezt az értelmezést én nem tudom komolyan venni.
A hagyományos thrash dalok annyira nem, a Slayertől szokatlannak mondható dalok viszont nagyon bejöttek.
A maga műfajában ez bizony kiválóság! Sheol ezúttal sem tévedett. :)))
Nyert ügye van! Csak az állandó problémám, hogy egybeolvadnak a dalok......
Hát kétségtelen hogy csinált a Brainstorm néhány olyan albumot a múltban amit én csúcskategóriának érzek a Liquid Monsterig bezárólag. Onnantól viszont már csak Andy B. Franck amúgfy kiváló hangja emlékeztet rá hogy ez még mindig ugyanaz a banda.
Nem látok rá okot hogy le kelljen pontoznom! Megintcsak a hitelességet tudom említeni ami nagy erénye......
Tompa hangzás, jellegtelenség............kb ez az amire később emlékezni fogok a Cormorant kapcsán.
Egy dallamos death metál lemez fogós dallamok nélkül nem igazán életképes nálam.
Fogalmam sincs hogy ilyen kisujjból kirázható rutinmunkákra mi szükség van. Jobb mint a Strato próbálkozása de ez szintén feledésre van ítélve.
Rendkívül hitelesen nyomják ezt a felpörgött mikiegér jellegű crossover zenét! Elismerően csettintek, megszeretni viszont sosem tudtam sem most sem régen!
Sosem tudtam mit kezdeni a Slayerrel, meg a trash-vonulattal. Ott van a csúcskategóriás zenei szekció, ami leszedi az ember fejét, de Araya üvöltözésével engem a világból is ki lehetne üldözni. Nálam megöli az egész élvezhetőségét, pedig mekkora riffekkel operálnak újfent...
Különleges és minőségi zenei utazás ez, ami bizony sokszor jól esik a nehézfémek erdejében megfáradtaknak. Kissé talán egyhangú a dolog, de kétség kívül megvan a maga varázsa.
Ha egy melodeath albumnál túljutok 5-6 nótán úgy, hogy fel sem merül bennem, hogy ez egy fogós téma volt, vagy hogy ezt, vagy azt a részt, számot újra kellene hallgatnom, az eléggé minősíti az egészet. Mind a vokál, mind a zene egysíkú, ráadásul helyenként érthetetlenül hosszúra sikerült. Semmi kiemelkedő, semmi maradandó.
Ez egy kimondottan jó kis korong. Külön meglepődtem az énekes érces, és kimondottan karakteres hangján(a power-szcénára azért nem jellemző, hogy elkényeztetne ilyen téren). A zene is abszolút helyén van. Tetszik.
Az első kellemes meglepetés számomra az új ajánlatok között. Pöpec számokkal telepakolt, tökös, de nem túlerőltetett HC-t hallhatunk. Nem fogja őket senki sem ajánlani 20 év múlva, ha csak klasszikusok lesznek a HP-n, de kimondottan jól esik hallgatni, és bólogatok is rendesen:)
Masszív, darálós, ugyanakkor fogós témákkal telepakolt, erősen bólogatós death szösszenet. Nincs leszállás a duplázóról egy másodpercre sem! Really böszme:)
Maga a muzsika nem lenne igazából rossz, de hogy tőlem meglehetősen távol áll, és hogy sosem fogom mégegyszer elővenni, az biztosra vehető. Ami számomra a legidegesítőbb, az-az énekes orgánuma. Olyan magasságokba tör(szerintem nem is mindig tisztán), hogy sokszor könny szökik az ember szemébe, de sajnos nem a gyönyörűségtől...
Ha azt mondtam a Slayer-rel kapcsolatban, hogy nagyszerű muzsika mellett én nem tudok mit kezdeni a kiabálással, akkor itt még rosszabb a helyzet, mivel a zene mérföldekkel a Slayer mögött...nekem ez nagyon nem
Én is jól elvagyok a zenekar kései lemezeivel is! Ez az új opusz bizonyos szempontból követi az előző album csapásvonalát. Legalábbis a 6. nótáig. Aztán jön 4 olyan dal is, melyekben a Slayertől eddig nem túl megszokott megoldásokkal találkozhatunk. A Human Strain második felében van egy jó kis leállás, amit egy Mastodon-szerű "dallamos" ének követ. Az Americon riffelése, zakatolása lehetne akár Rammstein is. A Playing With Dolls úgy kezdődik, mintha egy emo bandát hallanánk, aztán szépen átalakul a lemez legbetegebb szerzeményévé! A záró Not of this God utolsó 2 percében meg egy akkora doom/sludge riffet húznak elő a tarsolyból, hogy csak na! Szóval egy szó, mint száz: a Slayer még mindig A SLAYER!!!
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2009. november 7.
Avatar Critical_Message Otitis_Media oldboy ∑:
1. Caayn
Cain's Offering
Gather The Faithful
10 7 5.5   8.5
2. Avatar
Annwn
Aeon
7 9 8   8
3. viribusunitis
Fractal Gates
Altered State of Consciousness
8 8 5   8
4. Avatar
Brainstorm
Memorial Roots
9 7 8.5   8
5. Mighty_Ravendark
Slayer
World Painted Blood
7 7 6.5 9 7
6. Otitis_Media
Dethklok
Dethalbum II
8 5 8.5   6.5
7. alcapone
Maximum Penalty
Life & Times
5.5 7 7.5   6.3
8. Szadi
Municipal Waste
Massive Aggressive
5.5 7 2   6.3
9. rudolftor
Cormorant
Matezoa
7 4     5.5
10. Pistike66
Nargaroth
Jahreszeiten
5 5     5
∑:
7.2 6.6 6.4 9 6.9

Olvasói beküldések


Vélemény, hozzászólás?

május 05.,
május 20.,