Sokunk kedvenc énekesnője ismét megmutatta, hogy miért is birtokolja ezt az előkelő címet. :) Csodálatos album lett, amin érződik, hogy Anneke kiélhette alkotói vágyait, abszolút nem kellett korlátok közé szorítania önmagát. Kedvenc számok: Hey Okay!, Physical, Adore.

Korrekt tekerés, bár én nem érzem annyira zseniálisnak, mint itt sokan.

Sokkal jobban kedvelem a Mardukot az előző album (Rom 5:12) óta. Előtte végigzúzták a lemezeiket szinte ugyanazon a fordulatszámon, amitől meglehetősen hamar unalomba fulladtak. Mostanában viszont sokkal változatosabb zenét rejtő korongokat tesznek le az asztalra. Ugyanúgy jelen van a szélvészgyors tempó, de sokszor váltanak át közepes ill. lassú sebességi fokozatba, és szerepet kapnak a különféle hangulatfokozó elemek is. Ezzel ki is alakítva a saját stílusukat, amitől könnyen felismerhetővé válik a banda zenéje; és ez nálam mindig üdvözölendő dolog.

Epikus doomot nem sokat találtam benne, olyan elszólogat kategória; rossznak nem rossz.

Egy thrash album a sok közül.

Noha nem szoktam ilyesmit hallgatni, de ezt érdekes és jó zenének találom. Sajna nem volt egységes a színvonal, pedig még több pont is lehetett volna. Azt hiszem meg kell hallgatnom az előző albumukat, mert azt a többség jobbnak tartja.

Az előző "Dominator" lemezük is tetszett, ennek is ugyanúgy jár a 8 pont.

Nem tudom hová lágyul még ez a banda, de ez már nekem nem tetszik.

Azt hittem az a-ha együttes adott ki új lemezt; ez a buzeráns "férfi" ének jó is lenne oda.

Színvonalas produkció, de én nem szeretem a Panterát, következésképpen ezt sem.

Hát...ööö...nem kommentálnám :)

Imádom a svéd death metált, imádom a sírontúli hangulatot is, s a kettőt együtt még inkább :)

Hahahaha! Méghogy primitív! Gonoszságban, atmoszférában hazavágja a Panzer Division Mardukot is.

Bár sok köze nincs a doom metálhoz, a hangulata nagyon epic :)

Nem ettől a fajta zenétől szeretem a thrash metált :)

Hiányoltam az olyan kaliberű slágereket, mint az előző lemezről az In The Night/Double Nature páros. Kár.

Nem vagyok betege a heavy metálnak, de ez jól esett.

Valószínűleg csak melankóliázhatnékom-időszakban fogom elővenni, mert akkor kiváló hangulatfokozó.

A megérzés ellenére kiváló albumot készítettek a srácok, s még ez a herélt orgánum sem zavar (:

Odab*szós groove-os, thrashes déli metáál! Csápcsáp!

Nem tudok neki kevesebbet adni, olyan csodásan énekel. Arról nem is beszélve, hogy nagyszerű dalok vannak a lemezen, (Wonder, Longest Day, Home Again, Adore).

Mit is mondhatnék, így kell ezt csinálni. Semmi új, de ami van az maga a tökély.

Szerintem egyáltalán nem primitív, roppant hangulatos és jó cucc, csak azért nem 10 pont, mert az a szintén idei és hasonló (ugyanazon énekes által énekelt) Funeral Mist lemeznek járna. Én az előző lemezzel, meg ezzel szerettem meg a bandát igazán.

Inkább epic mint doom, ez utóbbit én nemigen érzem benne, ettől függetlenül hangulatos, jó anyag, kellemes hallgatnivaló.

Nem rossz, de lehetne változatosabb is, a végére igencsak beleuntam.

Tetszett, jól szórakoztam. Arra a bizonyos előző lemezre én is igen kíváncsi lettem. :-)

Nem lett rajtam úrrá tőle nagy izgalom, de nem is késztetett a hanghordozó ablakon át történő kihajítására. :-) Háttérzenének egész kellemes.

Nekem ez a lemez csalódás. Kellő szomorúság megvan, még sincs igazi hangulata, véget ér és nem marad utána semmi, nem érzek egyáltalán vágyat, hogy újra és újra meghallgassam.

Nem tudott igazán lekötni, pedig alapvetően igényes zene. Minősége nem vitatható.

Egész ügyes Pantera klón némi Down-nal. :-) De egyrészt rohadt hosszú, másrészt az énekes (aki egyébként tiszta Anselmo) túl sokat visít, amitől a dolog egy idő után igen fárasztó lesz. A két ballada (Weeping Willow, Eating the Sun) nagyon jó, összességében azonban inkább az eredetit (Pantera) hallgatom

Kellemes háttérzene jobb, rosszabb dalokkal.Nem izgatott fel...

Ez nagyon ott van! Intenzív, változatos, gonosz...ahogy kell! Félpont levonás a kissé tompa sound miatt!

Megerősítettek abban a hitemben, hogy továbbra is lejtmenetben vannak...

Az év epikus doom anyaga! Ennyi!

Egy lemez, ami bár jó, de senki sem fog emlékezni rá jövőre.

Bár a Sparzanza jobban tetszik, - sőt egyik kedvencem ebből a műfajból - de ez is remek darab. Nosza, memóriakártyára fel!

Profizmus magas szinten, de az innováció gondolatát messziről elkerülik. Nem féltem őket, van még tíz jó évük a szakmában!

Ki voltam éhezve erre a lemezre. Be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Nem véletlenül összehasonlítási alap mindig, mindenkor ebben a zenei közegben.

Hát igen, szokni kell a srác hangját, de nem reménytelen ügy. A zene kellően izgalmas, de néha túl édeskésnek tűnik. Na, meg egy kicsit sok nekem a billentyű....

Nem olyan égbekáltó bűn, ha a "nagytestvér" jelenléte túl szembetűnő. Most például gondolkodás nélkül megbocsátom. Jó lemez.