Hangpróba #151 - 2010. február 13.

Jó sokszor meghallgattam már, de még mindig nem ismertem ki, ami a brutál hossz miatt is lehet. Egyelőre nem merek többet adni rá.
Változatos, végig érdekes zenét rejt a korong; ügyesen sáfárkodik a banda a melodic black metal stílus nyújtotta lehetőségekkel. A végére azért már kicsit megfárad a hallgató, ami nem is csoda, hiszen a bonus track nélkül is 1 óra 10 perc a játékidő.
Az egész albumot Nils Patrik Johansson mentette meg, mivel nagyon kedvelem a hangját. (Alig várom az új Wuthering Heights lemezt.) Zeneileg semmi különlegeset nem hallunk, és hát nagyon hosszú is az anyag.
Elmondható az albumról, hogy nem egy tucattermék, hiszen mind a zene, mind a hangzás a múltat idézi. Érdekességképpen jól is esett hallgatni, de sajnos nem tudtam jobban rákattanni.
Progressive Metal másfeles énekessel, huhh a kedvenc kombóm! :)
Érdekes, meg kísérletezős, meg műfajokat mixelős; elmondtatok jó sokféle jelzőt amik igazak is, viszont nem kötött le a végeredmény.
Semmi olyat nem hallok ami miatt újra elővenném ezt a lemezt. Nálam ez a fajta zene csak akkor működik ha jók a dalok; sajnos erről itt nincs szó.
Hahaha, mi ez a fejhangon vonyító "ének"? Pedig már azt hittem, hogy minden szart hallottam. :(
Én ismerem az összes albumukat, így azt mondhatom, hogy továbbra is felismerhetően Crematory a zene. Az viszont biztos, hogy sokkal kevésbé populáris megközelítésű, mint a régiek. A diszkós ütemek, refrének szinte teljesen eltűntek, és velük együtt a dalok megjegyezhetősége is a béka feneke alá süllyedt.
Démon Ilonáék sem hagytak maguk után mély nyomokat bennem, de mégis úgy vélem, hogy igényes muzsika ez. Thrash fanoknak akár még kellemes meglepetésül is szolgálhat.
Kiváló zene... Azonban valószínűleg már akkorára duzzadtak az elvárásaim, hogy törvényszerűen úgy érzem, nem üt akkorát mint szeretném. Majd idővel beérik. Addig is marad az orientál trónon nálam az Amaseffer!
jeee jee jeee! Verjed Csimpi, verjed!!!!
1. ez esetben "sajnos" tudok angolul. 2.értem is a szövegeket, 3.figyelek is a szövegekre, 4.nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek annyira szánalmasak. 5.Az énekesnek egy kibiztosított kukoricagránátot raknék a szájába, annyira irritáló. Soha többet.
semmi gond sincs az anyaggal. Nekem tetszik a hangzása is. Az más kérdés, hogy már nagyon régóta nem hallgatom ezt a vonalat. Ha mégis kedvet kapok, akkor előveszem valamelyik Bloodbath albumot, vagy a klasszikusok közt guberálok.
Nagyjából osztom Öregfiú véleményét, annyival kiegészítve, hogy azért szerintem párhuzamként még a Dead Soul Tribe és a Biomechanical is megemlíthető. Befogadhatóság? Nálam még a horizonton sincs az emészthetőség határa. Ajánlom, hogy mindenki fülelje meg először a Biomechanical legutóbbi lemezét, utána a Darkology Balázs Pali komplexitásával fog egyenértékűnek tűnni! :D
Igazán érdekes fába vágta a norvég csapat a fejszéjét! Szinte tökéletesen mossa össze a Something Wicked... fagyottföld hangulatát az északi rekesztéssel, és rámutat a műfajok közti valóban vékony határvonalra. Aki otthon van a stílusokban, nyitott az érdekes és minőségi kísérletekre és zenei intelligenciája is meghaladja a warriormetal és ökölrázás sekélyes zsákutcáját, annak szerezhet kellemes perceket ez a debüt!!! lemez.
ennyi az annyi.
Ez annyira szar, hogy már jó! :DDD Még a végén máskor is meghallgatom mokásabb kedvemben. Egy valamit viszont nem értek. A borítón látható mindhárom konszolidált, megnyerő külsőjű fiatalember közül a középső mi a toszt akarhat azzal a batár kamrakulcssal a kezében???
Aktuális kedvtől függően határeset a kellemes és a semmilyen litty-lötty között. Érdemes elfogadni, hogy a jelenkori Crema ennyire képes. Az előző lemezt jobbnak érzem. Kolbászt és sört ide de azonnal, had lengedezzek dús keblű bajor lányok gyűrűjében!
Kedvemre való ez a modernebb, némi urbánus HC attitüdöt is magába foglaló aktuálthrash. Akárhányszór hallgatom, mindíg furcsán kezdenek el ringani az ArchiCAD vonalak meló közben és mindíg arra eszmélek, hogy nagyokat bólogatok. Már-már megmozdul az a 8 cm-nyi hajam is. Ejjha!!!
Én egyáltalán nem érzem a metál szerepét másodrendűnek a lemezen, amúgy meg ez egy minden ízében különleges és kiváló zene, amely nem is kaphat mást, mint a maximumot.
A hosszúságon kívül tényleg nem lehet semmibe belekötni. Szerencsére nem csak a sebességre mentek rá hanem ügyeltek a megfelelő hangulat megteremtésére, ezért sok a lassabb, atmoszférikusabb rész. Kiváló munka.
Nils Patrik Johansson egymagában megér ennyit. A zene nem váltja meg a világot, de az összhatás élvezetes. Azért a Wuthering Heights lemez reméljük még jobb lesz ennél.
Kétségtelen hogy itt valami olyasmit hallhatunk, ami manapság elég ritkán fordul elő, jócskán visszament az időben a banda, valamilyen szinten értékelem a hagyománytiszteletüket, de jobban én sem tudtam élvezni, nem utolsósorban a gyatra hangzás miatt és azért, mert valahogy összefolyik az egész, semmi változatosság nincs az anyagban.
Kelly Sundown Carpentert sokan zseniálisnak tartják, szerintem semmivel nem jobb mint a többi sikoltozós stílusú énekes :-) viszont zeneileg az album határozottan jó és fantáziadús.
Igazán érdekes muzsika, határozottan tetszik, életképes alternatíva black metalon innen, heavy metalon túl.
Kellemes metal album, de nálam az Empty Hollow többtételes darab lefelé vitte a pontszámot, nem azért mintha nagyon rossz lenne, csak szerintem valahogy nem illeszkedik a lemez többi részéhez.
Oldboy büntetés javaslatát túl enyhének érzem, én inkább a fejbelövést javasolnám. :-) Zene elmegy.
Eléggé kommersz, de végülis nem rossz; a könnyedebb, nem igazán fajsúlyos zenék kedvelői jól ellehetnek vele.
Van benne fantázia, de az ének itt is gyenge pont.
Úgy gondolom, ők ezzel a lemezzel érnek a csúcspontra. Közel-keleti folk és metál szerves egységben. Csak azért nem maximum, mert az utóbbi összetevő erősen alárendelt szereppel bír!
Ez a progresszívre vett irány nem áll rosszul nekik, de biztos vagyok benne, hogy legközelebb maradandóbb dalcsokrot kapunk az arcunkba.
Kitalált és jól felépített heavy/power markáns hatásokkal. Zeneileg megkérdőjelezhetetlen és az énekes hangja is nagyon rendben van. Műfajában kiemelkedő.
Primitív is, ismerős is, mégis tetszik. Hiába, gyarló az ember..
A második tracktől legszivesebben lekevertem volna az éneksávot. Hihetetlen, mennyit levon az élvezhetőségéből. Nem mintha rossz torok lenne a srác, de a hangfekvése idegesít.
Lassan feltárulkozó, belemélyedést igénylő lemez. Igazi norvég minőség. Várom a következőt.
Tisztelet a zenekarnak a közel 30 évnyi jelenlétért. Jöhetne a jól megérdemelt nyugdíj. Szép volt, de ennyi elég!
Perverz disznó vagyok, nekem ez tetszik. Persze az énekes csávó itt is a kakukktojás. Olyan a hangja néha, mint egy kasztrált Zetro-nak........de gondolom ő fizeti a sört esténként.
Lájtos - mondhatnám kommersz - ilyen-olyan metálzene. Egyértelműen üzleti szempontok dominálnak náluk már elég rég óta. El lehet hallgatni éppen, ha nincs a közelben valami fajsúlyos anyag.
Az énekesi teljesítményen kívül meg vagyok elégedve a csapattal. Külön kiemelném a gitárosok munkáját. Van itt potenciál....!
Ettől az anyagtól féltem előzetesen nehogy bekerüljön. Azóta sem barátkoztunk össze. Egyrészt bitang hosszú, másrészt nem szeretem az efféle prog rock/metált, lehet ez akármennyire orientális. A 7 pont kizárólag a minőségnek szól, mert amúgy nem tetszett.
Hangulatában emlékeztet az új Mardukra, igaz utóbbi több pontot kapott, de rövidebb is volt :P (meg jobb is). Meg különben is...a meloblack metal nálam nem itt kezdődik, s nem is itt folytatódik.
Semmi különös, de tetszetős.
Léleksimogató muzsika ez biza :) A hangzása pedig állat :P
A koncepció nem rossz, bár még kiforratlan.
Semmi rosszat sem tudok mondani erről a műről. Standard heavy/power metál.
Korrekt zenei alapokra nem túl meggyőző vokál. Ez olyan fele-fele, vagy egy kicsivel több :)
Nem szeretem a gótikus metálkodást. Cinkes.
Egyértelműen NPJ énekes teljesítménye húzza az AD szekerét. Viszont amig a hangszeres szekció hozza - legalább - ezt a szintet, nálam kedves hallgatnivaló lesz. Csak egy apró észrevétel: kicsit mintha sok - vagy teljesen felesleges - lenne a billentyű. Nem azért mert lágyít az összhatáson, hanem azért mert az arcbamászó sounddal együtt már túl sok (pl. Rainbow Warrior).
Huh, vazze. Kezdem azt hinni, hogy a kazimásolós hőskorban nem azért szóltak cudarul a zenék, mert már a 30. copy-t sikerült beszerezni, hanem alapból szóltak így a bandák. :) Jah, zenei mivoltában ez nálam tök zéró, de kapnak pár pöttyöt mert megmosolyogtattak.
Elég nehéz hallgatni, sőt nagyon nehéz elviselni...
Az első néhány hallgatásra nem tűnik olyan erősnek mint a Soundchaser vagy a Unity. Néhány szerzemény (Hellgirl, vagy az Empty Hollow összes része) azért visszahúzza majd a lemezt a lejátszóba.
Hát igen, az egész buktatója a vinnyogó vokalizátor. A zene amúgy tök oké, ezzel az idétlen, tökét fájlaló ogréval viszont bakot lőttek.
Kb ugyanaz a megállapításom, mint a Rage esetében. Ez is marad.
A szar, monoton ének miatt elmaradnak a dícsérő szavak, pedig a zene kifejezetten jó.

Vélemény, hozzászólás?