Hangpróba #153 - 2010. március 13.

Nagyon jó album ez semmi kétség, de a pont csak nem akaródzik ennél feljebb menni; fene sem érti miért van ez.
Sajnos ennek a zenének nagyon sok hallgatás kell, hogy közel tudjon az emberhez férkőzni, és amit itt szerintem sokaktól nem kapott meg. Csak azért nem maximális pont, mert a 2. dal (ami egyben a lemez második fele is) nem olyan jó mint az első.
Nagyon szépen, tisztán szól a lemez, élmény volt a hangszerek hangját hallgatni. Sajnos zeneileg viszont nem nekem szánták.
Bahon kommentjéről jutott eszembe, hogy volt egy haverom, aki úgy vásárolt anno metal kazettákat, hogy kirakatta maga elé a készletet, és amelyeknek nem bírta kiolvasni a nevét a logóból azokat mind megvette. Akkoriban egyéb információ nem lévén ezt a módszert fejlesztette ki magának, és meglepően jól működött. :) Na de visszatérve a Darkthrone-ra, sosem szerettem őket, a nagy trve black anyagaikat sem. Ja, a Soulside Journey-t azt igen, de az még death metal volt. Ez a mostani lemez is elég szar, de néha vannak egészen hangulatos részek is benne. A pont még változhat....lefelé.
Tipikusan az a lemez, amivel semmi nagy gondja nincs az embernek, de a hallgatása közben már azon filózik, hogy melyik ütős albumot fogja meghallgatni, ha ennek egyszer vége lesz.
Nem igazán tudtam ezzel mit kezdeni. Egyszerűen nem tetszett amit hallottam, nem kötött le egyáltalán, és már nagyon vártam a végét. Fura, hogy ezek az arcok erre adták a fejüket, mert pl. Ice Dale igen jó bandákban tevékenykedik egyébként.
Végig attól tartottam, nehogy valaki rámhívja a mentőt az anyag hallgatása közben. Szerencsére a fehér ruhás ápolók nem érkeztek meg, szóval megúsztam a kényszerzubbonyt. :) Szerintem maga emp is meglepődött a sok jó pont láttán, meg én is. Legközelebb jobban kell figyelni, ha kollektív büntetésben gondolkodsz, kolléga. :D
De kellett már egy kis hard rock a HP-ba. /o\
Kellemes dark metal lemez, de nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne kalandozzon el a figyelmem. Szóval jól csinálják az arcok amit csinálnak, de lehetne még jobban is.
Nekem nagyon bejött a lemez; ízig-vérig Dark Tranquillity minőség. Igaz, én átéltem azt, hogy milyen volt a maga korában megvenni egy Skydancer-t vagy egy The Gallery-t, és hónapokig, évekig nyúzni azokat. A göteborgi stílus egyik alapítójától ma is hitelesebb (és jobb) ez a muzsika, mint a sok-sok klóntól.
Rutinosak a srácok, a dett-hívők istencsászár lemezre lelhetnek, én meg már el is felejtettem, hogy meghallgattam.
Két nagyjából 19 perces, rendezetlen témahalmaz (fantáziadús elnevezésekkel), aminek a muzikalitáshoz semmi köze sincsen. Sheol, kérlek maradj inkább a csajos ajánlatoknál, mert ez még a szar kategóriába is csak nagy jóindulattal fér bele.
Ezmiez? :)
Érdekes, hogy az egyik legfeketébb black bandából, hogy lesz beleszarós punk/rokkendro tánckar. Egy azonban nem változott - a dirket pocsékra vett hangzás.
A dallamos death-ért élők megismerkedhetnek egy huszon-századik bandával, aki igényesen és frankón nyomul, de hozzáadott értéke nulla.
A grunge-os felhangok ellenére tetszetős dalcsokor - amit ráadásul nem mértek szűkmarkúan.
Igen!!! Megszületett!!! Ez az! Rock és metal világsztárok vonuljatok nyugdíjba, égessétek el a hangszereiteket, mert itt a Shining és mellettük hangyává töpörödtök. A rock különben is halott. Meghipnotizáltak... csak ezt hallgatom éjjel és nappal. Még a munkahelyen is bele-bele kell fülelnem, mert nem bírnám ki hazáig. :)
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert fantasztikus az a gitárjáték, amit itt hallhatunk és úgy az egész koncepció tényleg megérdemli a nemzetközi elismertséget. Sír, mert nem találom sehol a Traveller-féle Hard-ot: a melegebb tónusú hangzást, a megavokálokat és dallamokat és a kiváló énekhangot. Van viszont: száraz hangzás, Bon Scott-szerű limitált hang. Tulajdonképpen ez egy Baltimoore 2. Björn nem csak a mikrofont, de az uralmat is átvette?
Remek zene mélázáshoz, álmodozáshoz és olyan gondolatok körbejárásához mint az elmúlás.
Annak ellenére, hogy az In Flames sincs manapság kirobbanó formában (már ami a lemezeikeit illeti), azért mégis őket szívesebben hallgatom, mint a DT-t.
Ennél már csak a debütalbumuk tetszik jobban, csupán ezért nem maximális.
Zseniális vagy szar? Zseniális vagy szar? Zseniális vagy szar?...Inkább előbbi.
A lengyel skacoknak olyan egyedi és izgalmas kohéziót sikerült alkotni, amelynek szinte egyik összetevője sem való az ínyemre, sem a Meshuggah, a KoRn meg végképp nem. Valószínűleg a post-rockos, post-hardcore-os elszállások nélkül nem lenne annyira zsíros. De mivel jelentős szerep jut nekik, a pont is jelentősebb.
A norvég művészuraknak igazából mindhárom korszakát komálom, mind a death metálos, mind a black metálos, mind a mostani mittomén milyen korszakukat. A mostani lemezen sem csinálnak mást, mint régen. Lázadnak. A maguk egyedi módján.
Az átlagnál azért jobb album ez, de így is sablonos.
Azénemábazze!! 73 perc?! De tudom nemszeretni az ilyet! Brrr...
Wow! Ennél kattantabb zenét nem hiszem, hogy hallottam már. Viszont egy idő után ráállt az agyam, és működött a dolog.
Jó ez a zene, nincs ezzel gond.
Újabb unalmas finn metál. Ezektől a népektől eltiltanám a szintetizátort...
Sajnos elmarad a hazája által elvárható szinttől ez az album. Minek bele ez a sok billentyűs prüttyögés?
Én biza nem adok erre kevesebbet, nagyon oda lett ez téve, brutális, lehengerlő és egyéni, és ahogy szól...
Nekem nagyon bejön ez az egyébként borzasztó nehéz zene. Tény, hogy nagyon sűrű, tény, hogy nagyon sokat kell hallgatni, hogy érvényesülni tudjon, de ez cseppet sem von le a minőségéből, sőt... mestermunka.
Marha fárasztó, különösen ilyen hosszú számok formájában adagolva, egyáltalán nem tudott nálam működni. A sok üvöltözés az idegeimre ment rendesen.
Életem során elég sok Ramonest és még sokkal több Motörheadet hallgattam, ennélfogva az ilyen zene nem feltétlenül áll távol tőlem. A zenei résszel nincs is itt sem semmi bajom, annál több az énekkel, amihez képest még szegény Joey Ramone (RIP) is maga volt a dalos pacsirta, pedig hát ott sem beszélhettünk hangszálakrobatikáról. :-) Összegezve: felejtős.
Kimondottan tetszett, a tiszta ének kicsit furcsa, zeneileg viszont ez egy kitűnő lemez.
Nem igazán az én műfajom, mégis nagyon megtetszett, van ilyen.:-) Jó dalok, jó ének, minden a helyén van.
Egy-két részletben, ahol nem csap át totális zűrzavarba érdekes, a többiben szörnyű. :-) Összességében nem nekem való.
Unalmas, semmi emlékezetes nincs benne, semmi olyan, amiért még egyszer meghallgatnám.
Kellemes muzsika, adott hangulatban kiváló hallgatnivaló.
Nem sorolom fel én is a kollégák által már említett alapműveiket, amiket én is nagyon szerettem, azokhoz képest ez a lemez nekem kevesebb izgalmat tartogatott, de azért rossznak semmiképp sem mondanám.
A korai anyagokért nem rajongtam, de az utóbbi tíz év lemezeiért maximális köszönet. Megérdemlik, minden a helyén van.
Nem számítottam könnyű 40 percre, az egyszer igaz, de ez megfeküdte a gyomrom. Pedig tobzódnak az ötletes megoldásokban. Túlzsúfolt!
Adtam neki időt, nem tudott élni vele. Az agyamra ment....ebből a fajta zenéból kettőnél több dalt nem tudok egyszerre meghallgatni.
Ramones egy Motörhead tribute lemezen? Naneeee....vagy ez csak vicc volt?
Már meg sem lepődöm, hogy Ukrajnában ilyen míves progr/melodic death dolgok születnek, ráadásul ilyen megszólalással. Kötelező anyag, remélem valaki felfigyel rájuk....
Rövid pihenő a vinyón, aztán bye......de lehet, hogy csak rosszkor került hozzám
Azért nem baj, ha egy zene élvezhető. Itt és most ez nem volt cél, büntetem is őket!
Ha nagy ritkán hazai hard-rockot akarok hallgatni, mindig valami 30-40 éves kedvencnél kötök ki. (Pl. P.Box, Senator) A mai felhozatal igen ritkán hoz lázba. Azt viszont elismerem, hogy ez a lemez semmivel sem gyengébb, a kortárs HR albumok átlagánál, legyen az bárhonnét származó anyag.
Izgalmasnak nem mondanám, de legalább jól szól. Karakteresebb dalokkal messzebbre jutnának.
Nosztalgia pont. .....mert emlékszem a The Gallery, és a The Mind's I klasszisára. (Amióta fix billentyűssel dolgoznak, nem tudok igazán lelkesedni értük)
profik, tépi is a bőrt az arcról de... Majd talán újra nekifutok, amikor majd úgy érzem, hogy alapból, zene nélkül sem ugrál 15 Immolation az idegszálaimon. Akkor majd lehet fejben megadom neki a maximumot is.
már barátkozom az anyaggal jó pár hete és konzekvensen két érzés váltakozik bennem. Az egyik, hogy qrvajó a cucc, a másik, hogy megőrülök tőle. :) A kurvajó az kurvajó, a megőrülök, viszont általában fáradsággal párosul, mivel ez a zene tiszta fejet és némi nyitottságot, na meg a Dödheimsgard ismeretét is igényli. Marad a jó pont.
Improprius integrálok, valószínűség és mátrixszámolok, mérek és méretezek, logaritmikus algoritmusokat állítok fel. A válasz az élet értelmére pedig ennyi: nyolc.
béke és együttérzés melengeti keblemet
bla-bla-bla-zsab-zsab-zsab-bla-bla-bla
boldogság és szeretet önti el kicsiny szívemet
Kellemes, az elektronikát sem sajnáló meditációs gyakorlat. Akinek a Trinacria túl kommersz volt, annak érdemes itt keresgélnie. Gruttle Kjelson feltünése plussz pont!
affene tudja, hogy mit művel ez a banda... Mindíg megörülök, hogy ennyire, meg annyira jó a friss anyag, 1-2 hétig aktívan hallgatom, majd ismét csak a Projektor költözik be a lejátszóba. Klasszis zenekar vérprofi munkákkal, túl a zeniten...

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.