Hangpróba #158 - 2010. május 22.

Ínyemre való lenne ha a fogaim is olyan finoman éreznék a hangok keltette transzverzális nyomáshullámokat, mint a dobhártyám. Így csupán kellemes hallgatnivaló ez a dallamos death lemez! (A Sodomos feldolgozás azért jobban megfogott, mint az itt hallható.)
Hihetetlen album, és mindez egy karnyújtásnyira tőlem született; bizsergető érzés, mint a hangyák libatollal való lekergetése a hátunkról. Rengeteg hatás keveredik a lemezen, ez az út járható most és szerintem csak felfelé vezethet. Csak a lendület és az ötletek forrása el ne apadjon. És külön köszönet Oldboynak!
Egyszerű, mint a napfelkelte, de legalább annyira élvezhető is. Semmi újat nem ad, de második nekifutásra (ez nem kézilabda, itt nem büntetik) még tetszett is.
Mit nem adnék, ha felvennék újra egy másik énekessel...
Nem mondom, hogy rossz, vagy hogy nem hallgatom meg többé, de nem egy remekmű. A Therion profizmusa sokat lendíthetne a harcosok finn tavakban ragadt szomorú szamaras szekerén.
Mit tesz az előítélet; név és borító alapján nekem a Fejd ugrott be, és csalódtam hatalmasat, amikor nem azt kaptam. Nekem ez a püfölés most sok volt.
Nagyvonalakban egyet értek Ragnarral, habár szerintem a kaleja amuru alanyi ragozásban használatos, tehát itt a kaluju amera kifelyezés helyénvalóbb. Részletesen: a vokalitás kritikán aluli, míg a zene néhol egészen jó, de többnyire csupán csak átlagos.
Amíg a mikrofon mögött szakavatatlan kezek által folyamatosan elkövetett gégemetszést hallhatunk amit valószínűleg az unalmas dobjáték miatt követnek el, addig hiába a jó gitártémák, a nagyszerű instrumentális részek és a már-már zseniális zongorabetétek, nem fogom többet meghallgatni őket. Kár a lemezért, sokkal több van benne.
Annyi fantázia került itt rögzítésre, mint amennyit a fűnyíróra való téligumi és hólánc csak adhat.
A norvég fiatalok olyan hangulatos lemezt hoztak össze, ami nekem a Circus Maximust juttatja eszembe. Talán csak a tempót kellene még fokozni. Várom a következő anyagot, mint a vashasznosítási Ladás szakbrigád a lomtalanítást hóvégén.
Lisää, lisää, lisää! Uskomattoman teknisiä, monimutkaisia, paha kuulostava albumi, mukana suuri innostus, sitä kutsutaan laatua musiikki, kaikki on kunnossa! Vakavasti, täydellinen!
Sajna ez abszolút nem az én műfajom, tudom elég sablonszöveg, mert attól még tetszhetne, de ez a veszély sem fenyeget, úgyhogy ez esetben 100%-ig fedi a valóságot...
Doskonały album! Po prostu przyjemne słuchać, wszystko idealne, a na koniec, tylko tyle chcesz dodać, że Yihaaa!
The vocals are really annoying. Otherwise the music would not be bad. Overall, totally average. I fully agree with jpeter!
Miellyttävä musiikki lainataan muinoin oli, ja unohtaa taistelut, jotka kuitenkin muistaa puut, kivet, siemenet, ja maa...
Íslensk Víkingur gaeđi tónlistar. Ađeins öđru hverju hefur a einhver fjöldi af sóknar, of mikiđ ...
Debesis atkal parsteidza Perkuna kaleja amuru, lai paraditu, ka attistit Latvijas paganu metala, udens, ar uguns ...
Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius.
In sostanza, la musica non é male. Io non sono in grado di cogliere, a qualsiasi livello. Questo é tutto!
Til tross for hva nordmenn vi virkelig mork musikk, melodiske linje pa finnene i dette er den eneste veien a ga hit til oss...
Kalmah-ék mindig a CoB kistestvéreként éltek az emlékezetemben, akik képtelenek előbukkanni a nagy tesó árnyékából. Most sem sikerült. Bár a zene tetszik, valami még mindig hiányzik.
Tetszik; nagyon ütős és komoly alkotás. Nálam a 155. hp legjobbja.
Az olyan lendületesebb számok mint a Candy Lee meg az Engines királyok, no meg a nyitó Beelzeboss is. A hagyományosabb "mocsárba léptem" kategóriájúak meg csak szimplán jók. :)
Az énekest jól tarkón kellett volna vágni - széténekli a dalokat. Ezúttal a sokkal-sokkal kevesebb több lett volna. Mert a zene frankó, az énekes kvalitásai is rendben vannak, csak nem hangszál-akrobatát kéne játszania.
Szódával elmegy. A(z) (h)orkoló sráccal egyáltalán nem vagyok kibékülve, a csaj meg túlontúl édeskés.
Már megint... ez a "hóesés"-gitársound annyira tipikus... ennek szimpla elviseléséhez kell nekem egy fájdalomcsillapító... vagy egy deci házipálesz... esetleg mindkettő egyszerre. :)
Ragnarr hagyatéka király lemez. A sípok, dudák egyébk szőrös-bőrös hangszerek kiváló egységet alkotnak a zúzós gitárokkal.
Ismét egy tomboló nordikus vihar kényszerképzetét ránk erőltető banda Germánia havasabb vidékéről. Bocs, de nekem most egy időre elég volt a viharból, esőből/hóból.
Puttos hangzás, szavaló, kántáló thrash - a kazimásolós időszakomat idézi. Sokat hallgatni nem fogom, de nosztaligázásnak jó volt.
Bahon külön ajánlására már hetekkel ezelőtt megkezdtem az ismerkedést a Ripples-szel, de valahogy nem jutunk közös nevezőre. Az énekes helyében hagynám ezt a progozás és keresnék egy tökös hard rock bandát. A hangja meglenne hozzá. Az Aspera zenéje meg olyan semilyen, pont ez a legnagyobb gond vele.
Ez csak egy szimplán jó lemez, ám az elég elszomorító hogy az összes korábbi albumuk jobban sikerült.
Jó hallani végre egy nem Osszián, Pokolgép stílusú magyar heavy & power lemezt. Belépőszint az európai hadtérre!
Stonerben viszonylag könnyű lenne kiugróan jót alkotni, mert általában elég a bevált sémákat tökéletesen alkalmazni mmert olyan hatalmas követeléseket nem is támaszt a stílus, de ezt kismillió banda tudja is profi szinten...Azt hiszem egy markánsabb énekessel 2 ponttal biztos többet adtam volna.
Az első három számig nem volt vészes, aztán már kezdett uncsivá válni az ének, a dalok hasonló felépítése, a skálázgatós gitárvirtuozitás etc..
Képzeljünk el egy olyan olvasztótégelyt, amibe a finn metál elmúlt 10 évének jellemző kellékeit belehányták egytől-egyig. Jaj.
Nem fogott meg. Van hogy néha többet sejtet a borító..
Én ezt a részegeskedős, asztalracsapós északi hangulatú sörmetált ma már sem szórakoztatónak, sem eredetinek nem találom. Süllyesztő.
A korai Katatoniára vagy a Lifelover-re való hasonlóságra lenne érdemes jobban rágyúrni, de a tiszta dallamos ének se tenne rosszat. Így egyszerűen csak idegtépő.
Hát ez elég amatőr, vagy nem is tudom mi a jobb szó rá. Nagyjából a nyolcvanas évekbeli demók szintjét hozza.
A fő gondot a rutin hiányában látom, mert csak egy lépésre vannak attól hogy jó dalok szülessenek, de egyszerűen túl fiatalok még és súlyosan kevés az emlékezetes téma.
Az első két alkotásuknál mindenképp jobb. A többihez viszonyítva sem érzek különösebb minőség romlást.
Igényes, profi. Csak a műfaját nem érzem a magaménak, így nyílván nem az én pontszámom a legmérvadóbb.
Kiváló teljesítmény. Érdemes lesz megfülelni a korábbi anyagaikat, hátha hasonló szinvonalat nyújtottak rajta.
A zene egész jó volt, de az ének néhol kifejezetten idegesített.
Elképzelhető, hogy a lágyabb és dallamosabb zenekedvelőknek is bejön majd a finn banda terméke. Desolation: White Wolf című tétel magába foglal mindent, amit egy ilyen germános északi keltás vikinges anyagnak kell tartalmaznia. Nálam egyértelműen a csúcspontja az albumnak. Említésre méltó még a bónuszként felpakolt reneszánszos prüncögéssel induló Veljet is.
fasza
A gyönyörű borítóhoz méltó muzsikát társított a német banda. Rengetegszer hallgattam meg és mindig hasonló hangiulatot ébresztett, mint annak idején a Katatonia - Dance... albuma. Szép átkötő részek teszik hangulatosabbá a lemezt. Nálam a 2010-es év eddigi legjobbja. Tökéletes!
Általában szívesen hallgatok trash muzsikát is, bár eddig ezt a bandát nem ismertem. Az új Exodus után hallgattam meg először és azt kell írjam, hogy annál sokkal gyengébb. Amúgy nem rossz.
Számomra ez csak egyszer hallgatós lemez. Ráadásul most még az időjárás is a funerálós zenéknek kedvez.
Az előzményeiket nem vettem figyelembe, egyrészt, mert így objektívebben hallgathattam, másrészt meg annyira nem is ismerem őket. A végeredmény kellemes, sajátosan (tipikusan) finn melodeath.
Túlzottan is póver metál, ez nem nekem való.
Retrospektív utazás a stoner rock/metál fénykorába.
Nem szoktam ilyesfajta zenei közegben mászkálni, lehet ezért tetszik ennyire. A zene kimagasló, a vokál lehetne kissé marconább.
Sablonos, tipikus suomi harcos mesemetál.
Nem vészes annyira, csak már százezerszer hallottam, ilyen-olyan formában.
Sokszor megizzasztott ez a zene. Egyszer a szörnyű vokál miatt. Másodszor csupán azért, mert elszoktam az ilyenektől. Összeségében a gyorsabb, sodróbb részek mentik meg.
Húúú, magával ragadott, és nem engedett, és nem bántam.
Visszatértek!!! Bár csak most ismertem meg őket...Ha korábbi anyagaik ennél csak jobbak, akkor teljesen helytálló a kult státuszuk.
Jó ez (a maga nemében), csak mindenfajta izgalomtól mentes. Csak tudnám ezt miért nevezik még progresszív metálnak?
Szerintem lehetne ez a lemez sokkal jobb is, ha az itt-ott felbukkanó csordavokálok/kórusok száma magasabb lenne! Ugyanis azokba jól bele lehet kapaszkodni. Mert egyébként a vokalista elég egysíkú produkciót visz véghez. Viszont a gitárszólók nagyon ott vannak a szeren!
Lásd lemezkritika!
Úgy látszik a polskik southern/stoner rockban is menők! Ez a lemez minőségben csakis a C.O.C (főleg Wiseblood lemez), Brand New Sin (első 2 album), Black Stone Cherry dolgaival említhető egy lapon! Sőt néhol még a mi Stardrive-unk neve is beugrott! Minden dal kiváló, de én a Worlds Collide refrénjétől dobtam egy hátast! Röviden: pazar lemez, fíling hegyek! Yeahhhhh!!!!!!
Az a helyzet, hogy a hasonló énekstílusú bandák közül több is nagy kedvenvem (the Mars Volta, 3, COCA), de valahogy most nagyon nem találtam ide illőnek ezt a screamo-alapú dalolászást. Talán azért mert jóval metalosabb zenét tolnak, mint az említett bandák...nem tudom...amúgy zeneileg meg a kütyük miatt többször is beugrott a Muse, meg a néhai miskolci After All neve is! A borító egyébként nagyon tetszik! Valahogy jól passzol az utóbbi hetek időjárásához...ehhh...
Hasonló a helyzet, mint a Skyforger esetében, viszont vagyok annyira szemét disznó, hogy kapnak egy fél plusz pontot az énekes hölgy miatt. Nem, nem a hangja fogott meg, hanem a digipack verzió bookletjében díszelgő fotó, amelyen olyan bájos a leányzó, hogy csak na!:)
Bár nem annyira az én stílusom ez a fajta muzsika, mégis egy nagyon kellemes, hangulatos anyag ez, aminek a minősége megkérdőjelezhetetlen!
Egész jól indult a lemez, egy kellemes riffel, meg egy kis szólóval, aztán ahogy teltek-múltak a percek, úgy lett számomra egyre érdektelenebb...
Teljes mértékben egyetértek bahonnal! Annyit hozzátéve, hogy én azért 2-szer meghallgattam...:)
Olasz banda tolmácsolásában sem hallottam még ezidáig thrash-t! De azt kell mondjam, hogy elég jól tolják! Zeneileg inkább az ős-Slayerre hajaznak (legalábbis a lemez első fele) mint az európai thrash hordákra, úgyhogy elég nosztalgikus, kortalan az anyag. Amúgy nem is digók lennének, ha nem tolnának a képünkbe egy neoklasszikus virgát a Buried Alive by Trash elején!:)
Van potenciál a csapatban, az rögtön szembe tűnik! Viszont tény, hogy dalszerzésben még van hová fejlődniük, és szerintem az énekesnek is figyelembe kellene vennie a "kevesebb néha több" mondást, ugyanis úgy érzem a rekesztéseknél és a magasabb hangoknál igencsak erőlködik...Mindenesetre ígéretes lemez ez, várom én is a folytatást!
Jó zenét játszanak Kálmánék, a szintetizátor jelenléte ugyan jól érzékelhető, de nagyon nincs túlzásba víve, a dalok meg jók, rendben van a dolog.
Stílusában kiváló munka, ha szeretném a heavy/power metált, esküszöm, hogy többet is adnék rá. :-)
Ez a lemez egy olyan kivétel, ami erősíti a szabályt. Stoner létére élvezetes, nagyszerű dalokkal, kimondottan hallgattatja magát. A Worlds Collide meg egyenesen zseniális!
A színtelen, jellegtelen ének sokat levesz az élvezeti értékből. A zene az első osztályú.
Élvezetes, szórakoztató, kiváló hallgatnivaló.
Nagyon jó cucc, kimondottan tetszik, fantáziadúsabbat nem tudok mondani róla. :-)
Kicsit bajban vagyok ezzel. Egyrészt a vokál számomra is elég hajmeresztő, néhol már komolytalan, a zene viszont kimondottan tetszik. Jelenleg ennyinél tartok...
Bevallom, soha nem hallottam még erről a társulatról, de nagy hiba volt, mert ez egy minden szempontból szinte tökéletes alkotás! Nem tudom eddig mit alkottak és milyen szinvonalon, de mindenképpen utánajárok.
Nagy gond nincs vele azon kívül, hogy hosszabb távon hajlamos kissé unalmassá válni.
Jó prog metál a gyengém, de ez egyelőre nem az igazi, a dalok meglehetősen gyengék, emlékezetes momentumok nélküliek, a vokális teljesítmény sem túl meggyőző számomra. Viszont mivel debütlemez, van lehetőség a fejlődésre, javításra...
Jó dallamos halálmetállal nem könnyű engem megörvendeztetni, van egy rakat a porondon, ez tetszett, és ők megtalálták a saját ösvényüket is!
Azt mondhatom hogy ez jó,magyar is,ízes is!
Na kérem szépen ez örömzene a javából!
Én már az egy ütembe is belefáradtam,aztán szaggatott gitár riffek monotonusa rugott belém még egyet,az énekes meg már megkapta mástól!
Sokszínűnek találtam de pont ettől lett nálam ötös.Hol jobb,hol rosszabb! Egyszer zúzás máskor bor dal harsan fel!
Ez a csapat a Norvég black metal hadszintéren,legfeljebb összeszedheti a láncingeket és leadhatja a MÉHbe.
Gyáj ez á muzsiká iholgyűn a devla feketíbe,ván rájt lánc,csák nem árány! Főnök há getározzámá válámi szípet hagy mulasson itt a pulya vaker!!!!.......Nos Ragnarr?
Ködös erdőn át a hegyre és még vihar elött vissza! Szilárd és nyers, jól megszerkesztve!
Szét léggitároztam annó a fejemet Buldózerre!! A modern hangzás és technika mindenképpen valami pluszt adott a bandának,nekem meg régi szép emlékeket!......hmmm azok a 90 perces polimer kazik,az igen......
A következő lemezig várok a magasztalással,mert az a gyanum hogy ez csak egy hullócsillag lesz!
Valószínűleg túl nagy volt az elvárásom velük szemben, de most kissé csalódtam bennük. Egy korrekt anyag kiemelkedő dalok nélkül. (A feldolgozás most nem számít. Az mondjuk nagyon ott van!)
Remélem a nemzetközi szintéren is felkapják a fejüket erre munkára. Sokkal több, mint bíztató....
Ma is az Addict, Lovers......dallal ébresztettem a szomszédokat. Szerintem megfestették a lepedőt.....Egyébként az utóbbi évek egyik legjobb stoner lemeze ez. Kérem, a hangerő gombbal nem kíméletesen bánni!
Nehezen szokható ének, amit kompenzál a változatos és virtuóz hangszeres munka. Több volt benne...
A Battlelore neve többször is eszembe jutott, pedig ott más a női ének. Az az epikus megközelítés itt is ül. Aztán más finn zenekarok is befigyeltek, de nem számít. Ezért most nem vonok le pontot. Kellemes hallgatnivaló!
Nagy kerek massza, kapaszkodók nélkül,viszont legyalult rendesen. Néha bőven elég ez is!
Közel állnak hozzám, bár nem ez a legjobb lemezük. A kelet-európai bandákban meg lehet bízni és a minőség is megkérdőjelezhetetlen.
A black metál egy atmoszférikusabb, de összeszedett változatát tárja elénk a fekete-erdei csapat. Képszerű és lebilincselő. Nincs mese, mestermunka!
Az elmúlt 10 évben még zenélni is megtanultak a fiúk. Vagy a tagcserék hozták a nyílvánvaló zenei fejlődést? Az a fíling még mindig ott van...és értékelem..
Első lemez. Nincs gond, de még az út elején vannak. Talán 2 lemez múlva érdemes lesz újra elővenni őket.

Vélemény, hozzászólás?