Hangpróba #160 - 2010. június 19.

Nem vagyok nagy Nevermore fan, sőt azok közé tartozom akik a norvég Communic zenéjét jobban kedvelik; azonban ez az új lemez most nagyon megfogott. Elő is fogom keresni a régieket, hogy akkor most mi is a helyzet velük. :)
Sok hallgatáson vagyok túl mikor azt mondom, hogy semmi extrát nem hallok ezen az albumon. Igazából untam is már rendesen, mert hát messze nincs itt annyi ötlet ami indokolná, hogy majdnem egy és negyed óráig tartson.
Sokadik hallgatás után sem maradt meg semmi belőle az emlékezetemben. Netezés közben háttérzenének azért elment.
Jó alapanyagokból kotyvasztották össze a nagy öregek ezt az albumot. Eddig nem ismertem őket, de rászolgáltak a jövőbeli bizalomra.
Úgy érzem, hogy egy állat hangzással célt érhetne nálam, de így ebben a formában megy a kukába.
Egy jó énekes biztosan sokat dobna rajta.
Hihetetlen, hogy a tivornyázás ennyire a bűvöletébe tud keríteni egy csapatot. Vooodkaaaa! Vooooodkaaaa! Vicc!
Nem hallgatok ilyesmit magamtól, nem is véletlenül.
Jó nagy zagyvaság ez úgy ahogy van. Az idő nagyobb részében csak idegesítenie sikerült.
Nem rossz ez a militarista power metal, bár gyanítom nem lesz sokat hallgatott album a jövőben nálam. Az énekesnek meg szólni kéne, hogy ne ropogtassa már azt a szerencsétlen "r" hangot, ha már angolul próbál énekelni.
Nem vártam körmöt tövig rágva az új Nevermore lemezt. Nem vagyok rajongójuk inkább csak tisztelőjük. Az új lemezzel is úgy leszek/vagyok mint az előzőekkel, ha véletlenül bekerül a lejátszóba nem pörgetem tovább. Itt is érezni a profizmust, hallani a kiválóan összerakott dalokat és a performansz is tökéletes.
A hp meglepetése. A blekker hangzást kicsit szokni kellett ugyan, de utána előbukkantak az értékek (egy-egy kiállásra, hangszeres megoldásra gondolok). Kicsit hosszúnak tűnhetnek a dalok, de nem hiszem, hogy ezek a pozitív dolgok rövidebb megfogalmazásban előbújtak volna. Erős anyag.
Büntetés volt hallgatni.
Sataaaan... siiiiiiixxx... - inkább felezzük meg, az is bőven elég erre a gyalulásra.
Elsőre azt hittem ez vmi punk/grind ötvözet (egy fos énekessel) a régi Napalm Death nyomdokain. Azátn kiderült, hogy ez is blekkmetááll; nahát mik vannak. Végülis tökmindegy így is úgy is karó jár erre a zajhalmazra.
Tényleg nehéz egy instru lemezre végig odafigyelni, ezt már többen is megállapítottátok. Én is ezen a véleményen vagyok. A technika, a tudás ott van Gus ujjaiban, nem vitás, de kéne néhány énekes szám pl. úgy ahogy Szekeres Tamás Dreamlake lemezén.
Ugyan nem tegnapi sütés a Karkelo, de a Vodka című örökbecsűt nehéz feledni. A másik 12 dínom-dánom metal szerzemény is hasonló színvonalú. Kellemetes.
Zsíros riffek+Ozzy-feelinggel rendelkező ének=Sweet Deal
Ami azonnal szembeötlő és zavaró - az ének nagyon is elöl van, háttérbe szorítvan minden más hangszerest. Az ötlet, a stílusok ötvözete viszont kiváló. A sokat hallott progresszív "közhelyeket" jó volt kicsit újabb formában újra hallani.
Semmi meglepő nincs... még szerencse. Csak heavy metal.
Száradjon le a kezem, ha valaha is ennél kevesebbet adok egy Nevermore lemezre. :-) Igaz, hogy egyszerűsödtek a dalszerkezetek, de a sajátosan izgalmas Nevermore világ még mindíg nagyon ott van.
Jó. :-) (természetesen lehetne jóval rövidebb, de ez szinte általános mostanában)
Abszolút hangulatfüggő és most nem vagyok ennyire bánatos. :-)
Nem volt vele gondom, tetszett, azzal a megjegyzéssel, hogy 8-9 perces dalokat továbbra is túl merész vállalásnak tartok ebben a konzervatív műfajban. Itt találni viszonylag sok érdekességet, de azért nem ártana visszafogni kicsit a dalok hosszát.
Nem valami barátságos zene az már igaz, de nagyritkán az ilyen őrjöngés is bejöhet.
Fárasztó, a 4. perc táján már minden szám olyan mintha fél órája szólna. Képességet nem kétségbevonva nem nekem szól.
Ez most nem jött be. Általában jobban kedvelem a komolyabb hangvételű folk metált, ez tényleg afféle kocsmai dínom-dánom, vagy csuhajkodás, ahogy errefelé mondják. :-)
Nem fogott meg túlzottan, messze van a múltkori Corruptiontől. Plusz fél pont az érdekes és jó One Hundred című számért,
Túl sok a modernkedés, pedig van bennük fantázia. De ez egyelőre ebben a formában ha nem is rossz, de nem az igazi.
Csak azt tudom mondani amit már elmondtak előttem páran; jó anyag, de nem fogom agyonhallgatni.
Warrel hangját továbbra sem szeretem, minden más rendben van. Nekem az első két lemez a kedvencem tőlük.
Nem találtam rá az üdvözítő útra, pedig még nem látszik a fény az alagút végén.
Új utakat kereső, de a ködben eltévedő zenekar Kanadából. Nem hiszem, hogy lesz belőlük valami....Komoly meló volt végigküzdeni a hét-nyolc perces "dalokat"
Death/black a játék neve és hozza az elvárható szintet. Közel 25 éves a banda, és még nem hallottam tőlük semmit, Van mit pótolni.
Kezeim a tarkómon, várom a megváltó villanást.....nosza, mi lesz!
Tud a gyerek, az biztos. A munka dandár részét azért a Paradoxra kellene fordítani. A jó pont a hangszeres teljesítménynek jár....
Tipikusan az a zene, amiből sok egyszerre egy albumnyi. Néhány dal pedig egyszerűen idegesítő. Az apróra váltott tehetség mintapéldányai.
Újabb minőségi stoner/groove, rock/metal ezúttal Svédországból. Ugyan annyira nem vágott nyakon, mint múltkor a Corruption, de belekötni nem igazán tudok.
Bátorságra vall, hogy többféle stílus elemeiből mernek építkezni. A hangzással nincs is baj, de a fogósság nagyon hiányzik.
Sem hiánypótlónak, sem forradalminak nem lehet nevezni, mégis beleköt a lejátszóba. Szerethető!

Vélemény, hozzászólás?

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.