Első nekifutásra inkább csalódás, habár csak a saját mércéjükhöz képest. Nem tudom, hogy direkt lett mélyebb az ének, vagy csak gödörben vették-e fel, de fura.

Olyan, mint az M.L., ugyanis vannak kimondottan tetszetős részek; csak a fekete motívumoktól kikattanok, mint a melltartókapocs nászéjszakán.

Sűrű síri.

Ha ez a lemez itóka lenne, akkor azt mondanám rá, hogy a sokszor és sokat kortyolt lőre nem szívódott fel annyira bennem, hogy megerőltetést jelentsen veséim kötőféken tartása. De mert nem az, csupán gitáralapú gége zsinnyegtetés, így marad a rossz emlék.

Beteglelkű, unatkozó zenészek stúdióba kerülvén döbbennek rá, hogy nincsen semmi ötletük. Ennél még a tyúkudvarba ollózva becsűrt éticsiga (Helix aspersa) tompa puffanása a kakas (gallus) begyén is jobb hallgatnivaló.

Legtöbb esetben a vokalistákra tettem eddig negatív észrevételt. Ez most kimarad, a gitárorgia pedig fenséges csemege, amit itt hallhatunk. Minden szám más érzelmmel bír, és nem un rá az ember a gitár hangjára az utolsó számnál sem. Csak dícsérni tudom!

Jó volt újra levenni a már beporosodott lemezt a polcról és végigüvölteni a Juodaan Viinaa opust. Folk ez a javából, ám valahogy mégis beporosodott az idő múlásával...

Elhallgattam, mint Pelikán elvtárs az igazságot. De csak ennyi. Túl sokszor villant fel a "nem értem, hogy ez most miért kellett" vörösen izzó lámpája.

Gömbölödik a hatos, pedig próbáltam befogni az új idők divatszelét megtépázott vitorlámmal, de csak nem akart sikerülni. A nu-theater, avagy Scenes from a terminal részek viszont reménymagként elvetödtek, a következő lemez remélem belőle nő majd ki.

Hány pontot érdemel ez az ásóval a tűzhöz cipelt, Szupermenpólós sasfióka? Hetet alapból, mert hallgatható; egyet meg mert csak.

Én megint egy külön kasztot képviselek érzésem szerint, mert soha korábban nem kedveltem a Nevermore-t, és nem is nagyon értettem a zenéjüket, szóval nálam jó lóra tettek a slágeresedéssel és a közérthetőbb dalokkal.

áttörés! (de már megint mi ez a lemezhosszúság?)

Erősen jelen van a zenében az egykori NWOBHM bandák hatása, ami nem véletlen főleg ha azt vesszük hogy alig fiatalabbak mint mondjuk az Iron Maiden. A végeredmény is amolyan heavy-black nwobhm, szigorúan régies felfogásban.

Nagyon nehéz úgy összerakni egy gitárlemezt, hogy az az elejétől a végéig odaszegezze a figyelmünket a hangfalakhoz /vagy épp amin hallgatjuk.../. Ez most sem sikerült maradéktalanul, de feltétlenül elismerésre méltó a végeredmény!

Azt hiszem abban konszenzus alakulhat ki a pontózok közt, hogy a Korpiklaani egyre szarabb.

A nu-metal és rádiópop elemek pont olyan mértékben vannak jelen, hogy az metálos fülnek már épp élvezhetetlenné teszi az egészet. NightProwler, te hol hallasz ki ebből power vagy progresszív metált? Költői kérdés. :D

Apám szokta mindig azt mondogatni, hogy aki egyszer volt már katona, az az ott szerzett "élmények" miatt az életben többé nem akar uniformist magára ölteni. Ahhoz kell valami beütés...amúgy szerintem a Sabaton az első lemez kivételével egy masszív 7 pontos kategória.

Egy picit jobbat vártam, de azért így is igen jó!

Kicsit tömény volt ez most.

Most inkább a napfény hiányzik...

Elég későn tudtam, megszerezni, így nem volt időm annyit hallgatni, mint kellett volna. Ezért a pontszám nyílván változhatna is.

Ez most tényleg nagyon hiányzott. Kellemetlen volt , mint a nagy meleg, meg a szúnyogok. Egységes, egyszínvonalú remekmű, nehéz lenne kiemelni belőle dalokat.

Ez most nagyon nem jön be. ( Bár a Star Wars-t komázom. Jobb lett volna, ha az öreg Vödörfejű zihál közben. )

Megjelenésekor sem ragadott meg és most sem okozott felejthetetlen perceket. Az első két lemezükkel a stílus élmezőnyében voltak, de ez már unalmas.

Szeretem a műfajt és mostnában elég sok hasonlót hallgattam. Sajna elég közepes cucc, lehetne változatosabb. Először jobb pontszámot akartam adni, de még nem érdemlik meg a strácok. Majd legközelebb.

Kiemelném a Kezdetet és a Véget, mert mindkettő remek. Csak sajnos, ami közte van az nem üti meg a közepesnél jobb szintet. Valamiért még a Deep Inside tetszett a legjobban.

Nem lesz a kedvencem, de azért párszor végig hallgattam már.

A nevük egyenlő a minőséggel. Most sincs ez másképp, még ha jóval könnyebben fogyasztható is lett. Zárójelben azért megjegyezném, hogy ennél jóval több van bennük.

Totál inkompatibilis momentán ez velem.

Óhh, én érzem benne a jóságot. Igaz, hogy hangulatzene, de nekem most meg van a hangulatom hozzá.

Na végre egy király fekete halál az USA-ból.

Köszi, ez jót tett a fogfájásomnak.

Merész volt végiggitározni egy teljes albumot ének nélkül. Nem is jött be.

Ehhhh, nem szeretem a vodkát :(

Az amcsik után bizony a svédek értik igazán ezt a műfajt.

Nem rossz ez. Néha ilyen is kell.

A kezdetektől fogva ugyanazt a zenét játsszák, ami korrekt power metál. A rendkívül egydimenziós szövegeken igazán változtathatnának valamit, meglehetősen unalmas.

Egy Nevermore album alapból nem lehet gyenge, de ez az új opusz nem fektetett két vállra. Talán ez az eddigi legslágeresebb lemezük, melyen keveredik a két maestro szólóalbumainak világa, de egyébként sok újdonságot nem hoz. A legtöbb dal a jó kategóriába sorolható, míg az Emptiness Unobstructed kiváló! Ha még 3-4 ahhoz foghatóan zseniális nóta lenne a lemezen, a pontszámom is magasabb lenne.

Majdnem sikerült beszippantania, mint a borítón látható örvénynek a körülötte lévő dolgokat. De csak majdnem...

Zeneileg még nem is lenne rossz, de a vokalizálás sajnos kritikán aluli...:(

Ez most kb. annyira esett jól, mint Bendegúznak a nyakleves...

Ez meg mi a szösz? Jah, a cím beszédes: istentelen zaj. Na így már mindjárt más a leányzó fekvése!

Az ilyen neoklasszikus virgákra, gitárnyakon történő masztizásra épülő instru zene távol áll tőlem. A zenei tudás nyilvánvaló, a hangszerkezelés viszont öncélú...

Eddig csak a banda nevét ismertem...és talán jobban jártam volna, ha ez így is marad...:)

Jó kis lemez, jó kis dalokkal. Nem egy átlagos stoner cucc, az A Song for the Fool refrénje pl. Cult-os, a One Hundred különleges, a Rise Above meg akár NIN is lehetne...Jó anyag!:)

Még szerencse, hogy nem metalos fülekkel rendelkezem, ugyanis szerintem ez egy nagyszerű lemez! A powerhez tényleg semmi köze, viszont progresszív. Persze nem a theateri értelemben, bár a billentyű témák megidézik Rudi bátyó szellemét...Érdemes esélyt adni a lemeznek, nekem is az 5-6. hallgatás után tárulkozott fel, viszont azóta egyre jobban tetszik!Ha a hajdani miskolci After All futurocknak titulálta saját zenéjét, akkor ez többé-kevésbé illik a lengyelek muzsikájára is.

Egy-két kiváló szólótól, dallamtól eltekintve teljesen középszerű képződmény.

Bizony zseniális nóták sorakoznak az új Nevermore albumon (is). Ami nekem hiányérzetet okoz, az az, hogy nem egységesen magas a színvonal.A kerettel nem tudok maradéktalanul kibékülni, viszont a lemez középső része mindent visz. Nálam az 'And the maiden spoke' a csúcs.

Igen hosszúra nyúlt ez az örvénylő gyülöletmassza. Ugyanakkor azon kis részét képviseli a fekete fém kuttúrának, ami számomra is (hellyel-közzel) befogadható. Kifejezetten minőségi anyag a stílus keretein belül.

Öngyilkos merénylők munkamorál javításához kiváló, egyébként közel hallgathatatlan, zeneiség zéró.

Vannak egészen jó részek is, de egy idő után fárasztóvá válik a gyalulás, meg a 'változatos' szövegvilág. Ma esti matek példa: Kedves hallgatók, hányszor szerepel eme szívhez szóló hanghordozón a Satan és Lucifer szó? Nem, nem gyökkető.

Nomen est omen. 3 és fél számig bírtam.

Töredelmesen bevallom, hogy Chipmonkey Úr a létező legjobban összefoglalta az én véleményemet is, így nem marad más hátra, mint bólogatás :-) (még annyi, hogy kedvencem az In loving memory)

Jó idő van, megy a foci VB, jöhet a vodka, de ilyen mennyiségben komoly fejfájás okozója...Nem ártott volna kijózanodni egy-két szám erejéig, mert ez így másnapos híg f*s.

Szeretem a stoner muzsikát, de ez a lemez nem fog meg túlzottan. Szürke és lapos, nem tudnék egy igazán kiemelkedő számot sem említeni, pedig többször is belefüleltem.

Kritikáról lévén szó: Túl sok az elektronikus betét, túl steril az egész (mind a hangzás, mind az énektémák), hiányolom a karcosságot, valamint a rap-szerű marháskodást el kell felejteni (borzalmas). Ez a lemez egyelőre még nem kiemelkedő, de van potenciál a csapatban, és nem is áll tőlem távol az, amit csinálnak. Kíváncsian várom majd a folytatást.

Nem vagyok oda a power-metálért, de ez egy korrekt album. Kicsit lehetne változatosabb, mind zeneileg, mind szövegek tekintetében, plusz helyenként kabaré jelleget kölcsönöz a raccsoló énekes, de ettől még jó, amit csinálnak.

Ezért megérte várni!Szinte hibátlan anyag, a magasabb pontszámot csak azért nem kapta meg mert, a lassabb számok (tudom ez is a NM-el jár de akkor is)nem hiányoztak nekem.Mondjuk volt persze amelyik tetszett.De lényeg a lényeg:egy nagyon erős lemezt raktak le az asztalra a srácok amit érdemes meghallgatni!

Ez most nekem túl elborult.Lehet ha olyan hangulatban lennék jobban tetszene de nem most.

Annyira nem vett le a lábamról, valahogy túl egysíkú volt ez nekem.De ettől függetlenül nem volt olyan rossz sem ez így tök feles.Ezért az 5-ös.

Kellemes hallgatnivaló meleg nyári napokra,engem kifejezetten nyugtat!Általában nem rajongom az ilyen instrumentális cuccokért de ami jó az jó!

Az első 7 szám mestermunka!Ezután azonban kezd monotonná válni és már nem tud lekötni.Addig viszont őrjöngés!

Az énekes hangja kimondottan tetszik de a zene olyan erős közepes.Valószínüleg lehet ez még jobb is több hallgatás után.Most ennyit adok de mondom ez a pontszám még nőhet akár később.

Szeretem a prog/power metált de ez a lemez/banda most egyáltalán nem fogott meg.Talán majd legközelebb...

Tökös gitártémák,király refrének és a többi...Minden ami miatt egy power banda jó lehet én megtaláltam ezen a lemezen!Ez bizony a műfaly élmezőnye!.A Sabaton ismét megmutatta ,hpgy miért is az egyik kedvenc bandám!

Loomis bátyó húrtépései mintha az Annihilatoros Jeff Waters által kitaposott ösvényt követnék ezúttal... Magával ragad a The Obsidian, de nem üt akkorát mint vártam, az Emptiness-t hallgatva pedig marhamód tagló alá kerültem...:)