Először bíztam benne, hogy nagyon jó lesz, aztán akartam, hogy nagyon jó legyen, aztán elővettem emlékeztetőnek az Iron Will-t és ez a friss cucmák bizony elmarad tőle. Nálam 2 pöttyel keskenyebb...

lásd kritikát.

sokadik hallgatás után is az a véleményem, hogy ez egy vastag kamukatyvasz

sok sikert...

Igazi felsőligás death metal amerikába szakadt hazánkfiától. Gratula Pista!

ebben a körben a házi death metal verseny harmadik helyezettje nálam a Grave. Tisztességes munka, de a másik kettő death lemez betemeti a nyitott sírt.

igazi láncfűrészhangzás, hullaszag és nosztalgia. Faja hentesáru.

Na állítólag ez az anyag jó lett. Hát nálam a debüt album simán max pontos a maga nemében, a Dawn of Victory olyan 9 közeli, a többi savanyúkáposzta, ez meg valahol féluton van. Mintha Fabioból kiveszett volna a tűz.

Sajnálom ezen az albumon az Anathema nevet. Szerintem "Daniel Cavanagh's Christmas songs" vagy "D.C.'s love tunes" címen erősebb lenne.

Nagyon lassan adta meg magát, azonban minden egyes hallgatással egyre jobban megtetszettek a dalok. Még ha egy kicsit igaza is van Pistikének és már a törött főtengelyből is Jorn Lande hangja szól, nekem akkor is élvezet minden perce. Persze az egyes Masterplannal nem ér fel, így marad a kilenc pötty.

Ez a kalapács nem sújt akkorát, mint az előző lemez. Alapvetően nincs gond, de a "dalműködtető szikrát" kevesebb alkalommal tudták előállítani.

Tömény, pusztító és brutális. Kb. olyan, mint amikor egy kicsit erősebbre sikerült nyomjelzős röviditalt 50 percen keresztül nyelnél le. A végére tuti olyan lenne az arcberendezésed, mint a 1349 tagjainak... és még festék sem kell hozzá. :)

Szerintem még a banda sem tudja, hogy mi a búbánatot akartak ezzel egyáltalán. Én legalábbis nem hallok itt többet néhány 9-10 perces rendezetlen témahalmaznál.

A második-harmadik szám környékén nyilalt belém a felismerés: jé, hiszen magyarul tolják. :) Ettől eltekintve frankó az ST által elővezetett zúzós metal. Egy "mentés másként"-et pedig mindenképpen megér.

Nem rosszabb és nem is jobb, mint a Grave.

Régi vágású death metal szigorúan a kilencvenes évek elvárásai/szabályai szerint. Érdekes, hogy pályafutásuk elején tucatbandának számítottak, néhány évvel később elavultank, aztán halottnak (feloszlás/szünetelés). Most meg megy az örömködés, hogy tyuhúú végre valaki - minőségi - oldszkúl death-et játszik. Na, ezen csak úgy elfilóztam.

Mogorvább és nyersebb hangzású, mint a Rise. A pontszám a szokásos dolog miatt egyel kevesebb mint a többieké.

Ezzel a Rhapsody lemezzel is az a bajom, mint a korábbiakkal is: az énekdallamok - főleg a verzékben - esetlegesek. Olyan majdcsak kijön valami. Zeneileg profi meg minden, de... A régi szép emlékek erősen befolyásolták a pontszámot.

Háttérzenének tökéletes. De annyi háttérzeném van már...

Keverem, kavarom, forgatom, pakolgatom; hallgatom hangosan, halkan, fülessel, hangfalon keresztül mégsem találom igazán azt a varázst, ami felfedezhető volt az első két Masterplan albumon. Imádok mindent, amin Jorn énekel, de ez sántít picit. Próbálgatom még, de ennek a királynak nem jött el az ideje.

Igen, az előző talán kicsit jobb lett, de kit érdekel?? Elit heavy/doom metál, ha szabad ilyet mondani.

Még ha "enyhén meg is leszek mosolyogva" akkor is ez egy baromi jó black metál muzsika.

Ismerem a munkásságukat, tetszik amit művelnek kezdettől fogva, s talán az előző Colors opusz jobban sikerült, ezért jár a fél pnot mínusz.

A stoneres jelleg tetszett, a többi olyan izé...

Igazából hibátlan anyag. Kérdés miért nem 10-es. Nem tudom.

Régivonalas is, meg svéd is, meg pusztulatos death metál is, de annyira nem gyönyörködtetett el.

Imádom a régivonalas svéd death metált. Ez meg tipikusan az.

No, meg kell hagyni, ez tetszett. Ifjúrocker koromra emlékeztet. Talán nem törlöm.

Alváshoz király zene \m/

Műfajában kiemelkedő (gondolom)!

Elmarad az előző Iron Willtől, ami egy szép kövér 10-es volt nálam, de így is igen kellemes hallgatnivaló ez.

A legutóbbi albumnál hagyományosabb vonalon, de továbbra is magas színvonalon teljesítenek Frosték.

Érdekes, sokrétű zene, változatosabb vokált én is el tudtam volna képzelni hozzá.

Zene jó, az ének viszont idegesítő, ha a Dalriadánál annak idején említettük a magyar nyelv kiejtési szabályainak megerőszakolását, hát akkor itt is ugyanúgy lehet említeni... Az instrumentális tételek meg többnyire unalmasak, pláne így, egymás után elhelyezve.

Ebbe se tudok belekötni, csúcskategóriás death metált hallunk ezen a lemezen.

Kíméletlen gyilkológép, ami magával tudja ragadni az embert.

Óckúl death metált szeressük :-)

Rossznak nem nevezhetem, csak éppen nem igazán érdekel. :-)

A régi lemezeikhez képest ez csak tingli-tangli, felhígult popzene sajnos, pedig én igazán szerettem a metáltól eltávolodott anyagaikat is.

A daloktól nem dobom el magam, Lande mércével mérve 1-2 kivétellel eléggé átlagosnak érzem őket, viszont Lande fan lévén, nem adhatok ennél kevesebbet. (Zárójeles megjegyzés: Masterplan ide vagy oda, fele királyságomat odaadnám egy új Ark vagy Beyond Twilight lemezért Lande énekével. Mindkettőért meg az egészet.:-))

Nagyszerű album, tele jó nótákkal, de ezt már megszokhattuk....

Végtelenül tömény, embert próbáló massza. Saját közönségük ezt várja tőlük, én meg legfeljebb mást hallgatok.

Bennem lehet a hiba. Nem találtam semmi olyat, ami miatt újra elővenném.

Sokat forgott az első időkben, mára lassan kikopott a lejátszóból. Egyébként bátran oda lehet tenni bármely kortárs stoner lemez mellé, nem vall szégyent!

Nekem szürke, rosszul megszólaló albumok rémlettek a csapattal kapcsolatban, erre nesze....Kirakott kétvállra!

Most még nem érzem elég átütő erejűnek, de később nagy kedvenc is lehet belőle...Képtelen vagyok ennél rosszabb pontot adni.

Megállt az idő! 1992-et írunk, old school deathmetal pőrén és csupaszon.........döngessétek!

Nem mondom, egy-két dal még elszórakoztat, de egy egész lemez sok. Ezek a barokkos futamok a gitáron/billentyűn inkább csak elismerő mosolyt váltanak ki belőlem.

Néha működik, sajnos legtöbbször nem. Az utóbbi tíz-tizenkét év lemezeit más néven kellett volna kiadni. Így egy mítosszal kevesebb...egy felejtésre ítélt lemezzel több.

Műfajának krémje, kevesen művelik ilyen szinten. Jorn meg jöhet bármikor, nem tudom megunni.