Anno 2004-ben a Therion előzenekara volt Budapesten. Akkor még csak kortyolgatva ízlelgettem őket. Most vedelek!

Olyan régen adtam már négy pontot black lemezre. Ez pedig itten a jujjj kategória szerény képviselője.

Lehet, hogy megúnható, de az csak akkor derül ki, amikorra a pontok már kőbe vésettnek minősülnek.

Kár, hogy sok benne az üresjárat. Simán lekilencezném.

(majdnemmacskaköröm) Egy dal és más semmi, a vágyam csak ennyi és gyorsan léptetni tovább! (majdnemmacskaköröm)

Kár, hogy sok benne az üresjárat. Soha nem adnék rá kilencet, ahhoz túl sok Nazareth-részt hallok benne. Csak érdektelenebbül előadva.

Viribus megtalálta a tökéletes fogamzásgátlás eszközét! Amikor férfitársimra rájönne az ihlet, akkor ezt a cd-t kell csak lejátszani. Garantált a fél hat!

Nagyon jó dalok íródtak erre a lemezre. Kár, hogy a borító kedvét veszi a cd-k között válogató fiataloknak. Ma már csak a név és a dal nem elég. El is kell azt adni.

Nincsen Tool-zott előéletem, tehát nyugodtan megállapíthatom, hogy önmagukhoz képest, mint tükörkép, hasonlítanak magukra. És nem is rosszul. Hogyan lehet ez?

Eleinte olyan modernnek tűnt, hogy meghatosodott. A végére meg megfordult a hatos. Tizenikszévvel ezelőtti hangulatba kerültem tőle, teljesen elvarázsolt még tökpanírozás közben is.

Mitől lesz pl. a Tristania megkülönböztethetően Tristania, az Edenbridge jól felismerhetően Edenbridge, vagy Lacuna Coil és így tovább...csak ez a kérdés vetődött fel bennem, és a válasz, semmitől. Nincs önálló arculat, legalábbis ma. A 90-es évek hozott újdonságot, azóta semmi....

Elsőrangú black metált hallhatunk itt, egy sajnos ritka gyenge és idegesítő károgival. Pedig szívesen hallgatnám...

Az erőteljes, poweres dalok és a görcsösködően könnypotyogtatós szerzemények arányát nem érzem túl egészségesnek. Edu Falaschi énekhangját is póbáltam elfogadni, de egyszerűen nem ment.

Tudom én hogy a zene örök és kortalan (igaz is legtöbbször...), de számomra itt és most a Autumn Hour elavult zenét játszik.

A Doomsday X-szel anno kicsit félrecsúsztak szerintem, az új anyaggal viszont ismét visszatértek az élmezőnybe.

Mélyre hangolt gitárok, okkult hangulat, és....női ének! Beszarás. Ezen része annyira nem tetszik a dolognak, bár nagyon beleillik ebbe az ősrock képbe.

Az a klasszikus svédes death metál gitárhangzás....finnek ugyan, de ha valaki azt mondaná hogy egy 20 éve alakult svéd banda lemeze, elhinném! Csak kicsit sok már a jóból. :D

Sok fiatal tradicionális heavy bandánál keni jobban a témát az Accept. Ez komoly fegyvertény így 30-35 évnyi zenélés után!

Sokan említitek a Tool-os hasonlóságokat, különösebben megcáfolni vagy megerősíteni nem tudnám mert nem ismerem őket, nálam most egy egyszerűbb szempont döntött, ebben a leginkább alternatívhoz közeli stílusban úgy igazából soha nem találtam olyan lemezt ami akár kicsit is tetszett volna, a Boil meg minden tekintetben betalált.

Minden összetevő adva lenne egy kiemelkedő lemezhez, de az ő dalírási elképzeléseik nem találkoztak az én igényeimmel/ízlésemmel. Nincs is ezzel baj..

A '98-as Widow's Weeds nagy favoritom tőlük a mai napig. Szívfájdalmam, hogy valószínűleg ahoz a zenei világhoz már az életben nem fognak visszatérni.

Öt-tíz perc után kibukik, hogy nagyon egysíkú a repertoár.

Rettenetesen elkanyarodtak már attól a vonaltól, amivel annak idején megismerhettük őket. A Widow's Weeds nagy kedvencem volt, és a következő Beyond...is sokat forgott a gépben. Ezt az irányt viszont nem kedvelem igazán. Olyan se színe, se szaga, de azért elmegy.

Az "ének" valóban szőrszáll állító hatású, de az alatta hallható zene ellensúlyozza. Összességében korrekt....és itt is változtatok a pontszámon, mert megérdemli. A sokszori ismétlés után megszoktam a vokált és maga a muzsika igencsak kellemes. Annyira, hogy plussz másfél jár érte!

Ez most igen unalmasra sikeredett. Különösen a Lease Of Life című darab alatt vesztettem el az érdeklődésem maradékát is. Pedig csak a negyedik szám a lemezen. Szóval a lényeg, hogy dögunalmas volt.

Egy másik korong, amin szintén egy feldolgozás nyerte el legjobban a tetszésemet. Az egyik legtöbbször "felújjított" Eurythmics nótáról van szó. A saját dalok is elég korrekt fülelni valók a prog zenék kedvelőinek.

Ahogyan ezt kell csinálni... Muszáj volt korrigálnom az érdemjegyen, mert sokszori hallgatás után valóban egysíkúvá vált. Viszont a lényeg, hogy dörren rendesen.

Az egész egy nagy üresjárat volt számomra. Egyáltalán nem jött be.

Az biztos, hogy a Bolt Thrrower feldolgozás a legjobb tétel a korongon, de azért nincs szégyenkezni valójuk a srácoknak. Sokat nem lassulgatnak.

Hallom rajta, hogy jó, csak nem a kedvenc zenei terepem. El kell ismernem, hogy még egy albumot sem hallottam tőlük, akár mekkora legendák is. ( Csak UDO lemezekhez volt szerencsém. )

Kellemes meglepetés. Megunhatatlannak azért nem nevezném, de valószínűleg a későbbiekben is szívesen látott vendég lesz ez a lemez a zenelejátszó készülékemben.

A nehezét a végére hagytam. ..de még így sem tudom hányadán állok vele. Az biztos, hogy nem rossz...

Első hallásra tipikus 5 pontos lemeznek tűnt, aztán másodjára jobban "átjött".:)Lehet, ha mégegyszer meghallgatnám, 9-es lenne?Azt azért kétlem!Egyébként jó-jó, de a mélység nekem hiányzik a dalokból.

No de kérem!A hangszálakrobata mutatványai hol vannak a mi "one&only" Csihar Attilánk dolgaihoz képest?Na ugye!:D Amúgy a zene valóban nagyon korrekt, van bennük spiritusz, főleg az 5. dalban, amelynek a címében is!:)De tényleg a végén kibontakozó egyszerű, de szép gitárszóló katartikus pillanata a lemeznek!

Vannak rajta figyelemre méltó megoldások, de valóban annyi, az érdeklődésemre sokkal inkább számot tartó lemez jött ki az utóbbi napokban, hogy egyszerűen nincs kedvem még egy esélyt adni nekik.Bocsesz bahon!

Jófajta agyas, progos zene! Nem a mindennapok muzsikája, de néha nagyon jólesik hallgatni!

Ez az a pontszám, amit bahon adni fog rá, miután meghallgatta!:)Szerintem egyébként simán megér egy 5-öst is!

Ínyemre való muzsika! A hangzás a '70-es éveket idézi, bár nem vagyok nagy gitár szakértő, de úgy hallom nem a klasszikus "zúzós" torzítást használják, hanem overdrive-pedált...Az meg, hogy egy kis adag pszichedeliát is belevittek a dalokba, egy holland csapattól el is várható!:)

Borz Alom

Erre a lemezre tökéletesen illik a jóból is megárt a sok mondás. A borító meg, bahon kolléga;úgy tűnik csak nekünk "öregeknek" nem tetszik...:)

Azért egy olyan bandát nem lehet félvállról venni, akik egy akkora dalóriást is tudnak írni, mint az 1000 pontos refrénű Clarity!Ha a többi dal is hasonló színvonalú lenne, simán menne a 10-es, meg az év lemeze titulus!Így viszont "csak" egy erős 8-as, gyenge 9-es, vagyis Fellini után szabadon nyolcésfél. Azért a Tool mellett nekem még olyan nevek is beugrottak, mint Staind, Dead Soul Tribe...

Nem ez a kedvenc COCA lemezem, de azért nagyon rendben van!

Hmmm....pozitív serpenyőjén van a kellemes akusztikus részletek és a hangulatos gitár/dob játék, de a negatív serpenyőjén fekszik nagy súllyal a szörnyű krákogás, amin hol röhögök, hol idegesít és értetlenül rázom a fejemet. Mivel egyenlő súlyban vannak, ezért közepesnek hat az egész. A nem vidám zenékhez nem ilyen vokál szokott passzolni, mert így csak nevetségessé teszi a produkciót. Csak mondom.

Borító alapján valami elvont pszichedelikus agybaszásra gondoltam, amitől picikét óvakodtam. Szerencsére félelmen alaptalan volt! Erőtől és izgalomtól duzzadó prog zene! A torkos meg akkora, de akkora telitalálat, hogy plusz egy pontot emiatt adom meg! Oldboy, te mintha belelátnál az agyamba, annyira vágod, milyen muzsika kell nekem. ;-D

Ajj de kár érte! Magasabb pontot kapna, ha változatosabb lenne. Persze abból a kevés alapanyagból, amiből gyúrnak, remek és jókat lehet rá bólogatni, de zéró újítás nélkül csak átlagnál jobb korong. Ez van.

Súlyos képzavar és kezdeti ijesztést okoz, aki először ismerkedik zenekarral. Kezdek azzal, hogy én a borító és egyéb dizájn (pl. myspace) alapján valami elborult doomra tippeltem, erre meg külsőséggel szemben ellentmondásos zenével vigyorgott bele a pofámba, amire szemöldökeimet ráncoltam. Második nekifutásra már működött. Mégis akkor milyen a zene? Olyan....70-es évekbeli hippirock, okkult felhanggal, remek nótákkal megtöltve. Szerethető lemez. :)

Randa borítója hűen tükrözi a tartalmát, ahol jó gitárhangzású pusztítással kell számolni, de néhol monoton az egész. Értitek, elindítom, aztán később azon kapom magam, hogy már negyedik számnál tartok. Szóval számokat nincs értelme kiemelni, egyben kell hallgatni és punktum. Utolsó számnál lévő feldolgozás sem lóg ki belőle, annyira egységes elegyet alkot a többivel. Egyhangúsága ellenére élvezet hallgatni.

AC/DC metálosan! \m/ Bölcsebb lett volna két lemezre bontani, mert Pistikéhez hasonlóan én is besokalltam, hiába marha jók. A borítója nekem kifejezetten tetszik, felkelti a figyelmemet, mondom ezt fiatalként. :)

Újrafogalmazásra és pontozásra kényszerültem. Több oka van: 1. Tool lemezeket ismételten meghallgattam és valami plusz megvan bennük, ami Boilnál homályosan fedezhető fel. 2.: Autumn Hour szintén progos és jobban bejön, ez alapján lett figyelembe véve a pontkorrigálás. 3:Kellemes és jó, amit csinálnak, de egyszerűen nem érzek olyanfajta ösztönös kényszert, amelytől megint beindítanám... De ha véletlenül becsúszik, akkor nem kapcsolok más lemezre. :)

Kedvem támadt lepumpálni egy sert, némi hagymás, ubis, paprikás zsíros deszka kíséretében /de rég rágtam ilyet és beh jó, hogy van még mivel!:)/. Ráadásul ezúttal sem kellett csalódnom a koros gépezet motorjában. A lecke immáron aztán végképp adott az ifjú HM bandák számára.:)

Fék! Fék! Még fékebb! Legfékebb.. & ott a fal... A Tool áthatás tagadhatatlan, ám a zenei mélység mibenlétét firtatva ugyancsak monumentálisan nagy falnak ütközött a Dán legénység. Hol itt egy Eulogy komplexitású és akár a Forty Six & 2 feelingét megidéző nóta? Ha Maynardék legfrissebb kiadványa lenne, nyomban kötélnek állnék (mondjuk egy gyenge ötössel) ám mivel "Tribute" felfogásban hallgatom, ám legyen, ímé a +2 point...:)

Nem rossz.

Vártam már a lemezt és nem is kellett benne csalódnom!A zene ugyanaz mint régen (ahogy szeretjük) Mike pedig helyenként még UDO mestert is lekörözi.Csak azért nem tízes mert a végére kicsit unalmas lesz már.De hát jó ez így is.

Mi baj az "énekkel"? Bölcsődalt ne énekeljen így, de ebben a nem túl vidám black metalban szerintem a helyén van, mint úgy általában minden. Tetszett. A Dogmatii Duality/blablabla mekkora szám már :) Kár, hogy ilyen rövid album.