Hangpróba #168

2010. október 9.

A Blackmore házaspárban most sem csalódott aki kedveli az általuk művelt stílust. (Melyben szerintem az egyik legjobbak.) A nagyon lassú dalok nekem sem hiányoztak annyira, ahogy a lemez hosszából is csippenthettek volna le.
Hatalmas album; az Isa óta nem tetszett ennyire Enslaved korong.
Nem igazán szeretem az ipari zenéket, és ahogyan a frontember végigsüvöltötte a lemezt az sem aratott nagy tetszést nálam.
Ezzel a nyálas progszarsággal vallatni lehetne engem.
A változatossága fogott meg legjobban, mivel emiatt a sokadik hallgatás is nyújt még újdonságokat. Plusz fél pont a csodás női ének miatt, azaz Simone Simons vendégeskedéséért.
Ötletes és sötét hangulatú zene, a kísérletezés sem ment az élvezhetőség rovására.
Nem tudom egyesek mit hallottak ezen az albumon, mert én csak egy középszerű death darálást. A jó dalok meg emlékezetes témák az én verziómról biztosan lemaradtak.
Nem egy tucatalbum az biztos; ennek ellenére nem szórakoztatott túlzottan.
Unalmas muzsika, irritáló kornyikálással. Pontozása után azonnali Shift + Del.
Műfaján belül ez egy kiemelkedő album, de mivel nem a szívem csücske a progresszív metál, így nem kap több pontot. Azért be kell valljam, hogy szívesen hallgattam, és meg is marad időnkénti hallgatási célzattal.
Olyan dolgok jutottak eszembe hallgatásakor, mint Celine Dion, egy utazási iroda reklámzenéje, vagy a rettenthetetlen és a pocakos túlkoros ausztrál Robin Hood, illetve a Journeyman tételnél még a Neoton Familia is beugrott gyermekkoromból, valamint a "miéééért?" kérdés. Brühühü, erre én nem vagyok méltó.
Mestermunka.
Felemásak az érzéseim az albummal kapcsolatban. Egyik kézben ott sorakoznak a zseniális, ötletes, izgalmas számok mint a The Horn Cape vagy az I Sea Red, másik kézben pedig a lemez első egyharmada, ami egész eseménytelen. Valahogy mégis elő-elő kerül. A következő lemezre sokkal több samplert kellene pakolniuk, az említett két tétel hangulatában!
Rájöttem arra, hogy a bónusszámok nagyon kártékonyak tudnak lenni. Birkóztunk, harcoltunk egymással aztán mikor a 17 percnyi bónusztölteléket leszedtem, rögtön összeállt az anyag. Vannak nagyon jó pillanatai, de 1-2 nem éppen helyénvaló asszociációm nem engedi feljebb a pontot.
Nem tökéletes. Ez tény. Viszont izgalmas, kísérletező, merész. Ezek azok a tulajdonságok, amik nálam sokat nyomnak a latban. Illetve az is, hogy imádom a zenekart... :)
Ötletes, újító, avantgarde, öntörvényű, zenei, és norvég. Ez nálam szinte egyet jelent a maximum ponttal.
Lepusztítottak elemi összetevőimre! I'm lovin it!
Basszus, ez zseniális. Első körben csak úgy bekerült több lemez közé és egyszerűen beszippantott. Zseniális a koncepció, az albumcím, a borító, zseniálisak a számcímek, a zenei kitekintések, a nap adott részéhez-eseményéhez kapcsolódó általam is annyira közelről ismert hangulatmontázsok és mindez egy black metal alapba ágyazva. KÉSZ!!!!
Vannak olyan húrok, amiket nem mindenki szeret, ha megpendítenek ott bent. Ez az anyag maga Vergilius, aki ha akarjuk, végigkalauzol a személyes poklon.
Kellemes, bármikor előkapható power lemez, a borzasztó karlóbáló sárkánykergető kliséktől mentesen!
Az előző albumukkal kilóra megvettek, így roppant kíváncsi voltam az új lemezre. Nem csalódtam: csodálatos, gyönyörű zene. Candice hangja pedig varázslatos. Egyetlen aprócska negatívum, hogy a lassabb számok leültetik a hangulatot, az azt követő gyorsak pedig már nehezen hozzák vissza a lendületet. Élmény hallgatni Ritchie játékát, szólói simán beférnének bármelyik (hard)rock lemezre.
Mindig is szimpatikus banda volt az Enslaved. Őket még a korai időszakukban is meghallgattam - igaz főleg tesóm unszolására. Az újabb kori, kísérletezőbb lemezeik nem nagyon hatottak meg. Az Axioma-nak viszont van esélye; muzikálisabb, mint elődei. Kap is egy jó pontot.
Nemá, hogy franciák. Na, a Kerion mellé felzárkózott még egy banda az "egész hallgatható" kategóriában. :) Zúzós, ütős groove metal nem kevés Fear Factory hatással. Konzekvencia: inkább ez, mint Dino-ék.
Laza, teazene.
Nem egyszerű lemez, ráadásul a maradéktalan örömködést beárnyékolja a néhol középszerűnek tűnő zene. Viszont Khan elad mindent. Nem csak elénekli, de átéli a dalokat és azt valamilyen mágikus módon át is tudja adni a hallgatónak az érzéseit.
Még akár jó is kisülhetett volna a black/death metal és a Louis de Funes filmek fúvósainak házasításából. Ez azonban elsőre vicces, aztán hervasztó, majd idegesítő.
Régisulis death metal a számomra totál rock/metal-zéró Franciaországból. A tapasztalt arcok a szabályok szerint játszanak talán túlságosan is.
Stíluskavalkád; van itt károgással kísért jazz, blekk meg dettt is, szavalások, zajok/zörejek, elektronika stb. Inkább hagyjuk...
"Linoszalv, linoszalv"- hajtogatta a kis japán ENSZ katona a parókáját vakaró sivatagjárónak. Annak meg fingja sem volt arról, hogy mit is akar mondani a kántáló egyenruhás... valahogy így volt ez egy asszem dél-afriaki sivatagi vígjátékban. No hát én is így vagyok a Linoszalv nevű bandával. No, de mindegy is. A filmbeli csóka a japót elküldte a búsba, én meg a lomtáron át Linoékat kilövöm az űrbe.
Tekerik jobbra, tekerik balra - néha (sajnos többször mint kéne) öncélú éz a kevergés. A prog-mentes néhány perc tetszik, de a többi nem tudott megfogni.
Nem vagyok tisztába a csapat valós múltjával, így nem fogom tudni megmondani, hogy az előző korongokhoz képest kiemelkedő, avagy sem, mindenesetre igényes kipislogás a jelenből, csekkolgatjuk a középkort, szoknyás muffokat a főtéren, amint haverunk sört vagy bort rendel a csapostól. Jók a gitárok, és változatos az összjáték, túl sokat nem fogom hallgatni, ám ennek ellenére korrektül összepasszított korong, megfelelő koncepcióval és kelta atmoszférával.
Egyszerűen bámulatos ez az anyag, rengeteg a váltás, komplex témák, monumentális megoldások és kísérletezés, melynek köszönhetően nekem többször is beugrott az Ulver illetve a Satyricon.
Egy kicsit elment mellettem ez az új Dagoba anyag, pedig hajdanán a What Hell Is About korongot szarrá hallgattam. Olyan érzésem van, mintha a srácok túl nagy fába vágták volna azt a fejszét, számomra a komplex témák és technikás matekozás ellenére is olyan semmilyen. Egy nagy üst, tele finom dolgokkal, de a végeredménynek az illata jobb, mint az íze. A borító viszont fasza, az eddigi legjobb Dagoba fedő, kár hogy a lemezről magáról ezt nem mondhatom el!
Ehhez a zenéhez vagy madárlelkűnek kell lenni, vagy 40 éves álmodózónak illetve folyamat spanglit szívva elmélkedve a 70'es évek nagy tragédiáiról... nem mindennapi muzsika, valahogy engem a King Crimson vagy Emerson, Lake & Palmerr - Tarkus lemezére emlékeztet. Ettől függetlenül (vagy éppen ezért) igényes anyag, amiben érdemes elmerülni és nem művészkedő, hanem művészi!
Nekem ez büntetés! Bár érzem benne a tudást, a jól összepasszított nótákat, melyek telis-tele vannak remek szólókkal, jól samplerezett vokálokkal, de nekem ez háttérnek se jó, falra mászok az ilyesmitől. Remek zene, csak nem nekem!
Annyira végülis nem csodálkozom, hogy ezt ajánlottad be és nem a lengyel Moon-t. Párszor még forogni fog az anyag, briliáns cucc!!!
A már jól megszokott és telibe hányt death metalt kapjuk, túl sok eredetiség nincs benne, de remek témák és old school filing annál inkább, nem erre fogok belezni, de csámcsogni nagyon is jó!
Nem kicsit beteg és eklektikus, de gondoljunk már bele a Code666 hozta ki az anyagot, ezzel el is mondtunk mindent, mai napig a Relapse, Earache, Peaceville, az említett Code666 és a Deity Down Records mindössze azok a kiadók, amikben megbízok, pedig hajdanán volt ám nekünk Century Mediánk, Metal Bladeünk, Roadrunnerünk, Music For Nationsünk, Nuclear Blastünk és ezek a kiadók a 90'es évek elején és közepén rengeteg remek és korszakalkotó anyagot adtak ki, mára a divat és a marketing kapitalista monstrumának köszönhetően ezek már lófaszt se érnek, nem garantálnak semmilyen -féle minőséget sem! A code666 meg olyan bandákért felelős, mint a Ephel Duath , Aborym, Manes, Atrox, Control Human Delete és sokan mások, mind de mind igényes és kísérletező zene, melyhez erő és idő kell, de megéri. Ez a helyzet az ezerarcú vérholdunkkal is!
...többet ad, mint a lucskos lyuk a nők lélegző testében, s többet, mint a világ duzzadó erekkel átszőtt pénisze, bugyogó sperma és sikamlós glitering-árbocok a kéj hullámait ölelve. Mesterséges manna, szintetikus ambrózia, pénzsóvár patikus, felemelkedés a fájdalom gleccsereiből, álmosító hasadás, tudattalan éberség.
Jól összerakott, remek zenészekkel feljátszott nem nekem szóló zene! Sajnálom...
Tetszett, azt kell, hogy mondjam. Sok más okosat nem tudok róla mondani, idegen tőlem ez a zenei világ.
A többiek már mindent leírtak. Beállok az ajnározók sorába.
Zsíros, kövér 10-es.
Szívesen elhallgattam. Néha kell ilyen is.
Hasonló stílusban maradok inkább az Evergreynél, ők nem idegesítenek.
Egyedi, újító=avantgárd, de nem kötött le, s szórakoztatott annyira, hogy túlélje a hangpeóbát.
Ehhh...hagyjuk. Nem tudom melyik a rosszabb, Kamelot vagy ez. Maradjon az egál.
Ezen nem kell sokat gondolkodni, csodálatos muzsika, élvezet hallgatni.
Zseniális.
1-2 hallgatásig jó volt, utána fokozatosan vesztett érdekességéből számomra.
Ez most nem tudott igazán megfogni. Az igényesség ott van, csak nem tudott közelebb kerülni hozzám.
Nem vagyok valami nagy Kamelot rajongó, de most összehoztak egy számomra is érdekes lemezt, a dalok jók, a női ének természetesen gyönyörű, nagyjából minden a helyén van.
Nem könnyen befogadható zene, de úgy érzem nekem elég jól sikerült. :-) A sok-sok hallgatás után is izgalmas zenék kategóriájába tartozik.
Igazán kedvemre való módon játszák a death metalt, remek dalok, emlékezetes témák, brutálisan jó hangzás, minden nagyon egyben van. Különösen tetszenek a súlyos lassulást is tartalmazó számok, pl. Laws of War.
A zene csak önmagában nem érne ennyit, azonban mint ennek az igen eredeti és érdekes koncepciónak a kifejtésére szolgáló eszköz nagyon is hatásos. Különleges és érdekes hangulatkavalkád.
Ez baromi jó, állati súlyos és lehúzó hangulata van. Bedarált rendesen :-) A Sovereign című tételtől a hideg szaladgált a hátamon...(Az ének egyszerűen zseniális ebben a nótában! De máshol is kiváló.)
Kellemes kis prog. metál album, nem mondanám valami nagy szenzációnak, de az ilyesmi bármikor jól elhallgatható.
Jópofa zene. Érdekes hogy az elektromos gitár /ha jól figyeltem/ csak 1-2 számban kapott szerepet, és ott is csak egy-egy gitárszóló erejéig. Érdemes próbát tenni vele.
Az ezt megelőző Enslaved lemez nagyon nem talált be, ezt már kapásból szívesen hallgatom, de bőven vannak olyan dalok is amiket átlépek, mert untat, nem vköt le, vagy már ismerős. (végefelé)
Modernkedő divatmetál. Ezt a címet nálam már lassan kezdik átvenni a metalcoretól az ilyen industrial groove/math/death/akármilyen metálok. Nem arról van szó hogy rossz, csak messze van tőlem.
A tengernyi, szinte ugyanolyan zenét rejtő kasszikus progresszív albumok közt elfér ez is. Nem lóg kis sem felülről, sem alulról.
Csúcs az amit Kameloték művelnek, egy-egy daluk a friss lemezen többet ér mint sok más hasonló körökben mozgó banda egész munkássága. Csak kicsit soknak látom most a mellébeszélést, amit nem rovok fel, mert így alkot teljes egészet. A Karma-Epica-Black Halo dobogót semmiképp sem veszélyezteti.
emp rövid értékelését látva szinte biztos voltam benne hogy ez nálam is 9-10 pont lesz, aztán az anyagot hallgatva kicsit csalódott vagyok, na nem a minősége miatt mert az hibátlan, hanem mert az én személyes ízlésbeli elvárásaimnak nem felelt meg 100%-ig. Kicsit lehetne szellősebb, ugyanis a cucc tömör, az agyam áteresztőképessége pedig a szűk keresztmetszet. ;Đ
Na ez az amire mindigis vevő voltam...és vagyok most is.
Én ezt ajánlom nektek a nyűgös hajnali ébredések után. Garantáltan lehangol! :D Hangulatában amúgy totálisan újszerűnek érzem, zeneileg nyilván nem mert van amit már pár norvég banda ellőtt, de a DHG, Arcturus, Unexpect stb. "különc bandák" elit társaságába méltón behelyezhető.
Élvezhető elegye a doom, sludge és stonernek. Egy biztos, nem egy rádió adagolta slágerzene. Énamúgy azt mondanám, hogy az ötös track elején hallható, Robert Löwe-szerű tiszta ének jobban állna nekik, de így is oké.
Valahol nálam is az 1 pont környékén mozog a dolog élvezeti értékét tekintve, de azért necces hogy ezt a totál érdektelen germán progmetált ilyen jellegtelen dalokkal kelljen prezentálni...:(
Számomra ez már semmit nem mond. Hol vannak az egykori Under a Violet Moon, Fires at Midnight szintű dalok?
Továbbra sem leszek egy blackmetál fan, de ennyire egyedien kevesen tolják még manapság is. Ez elismerésre késztet.
Friss és ötletes, nem úgy, mint az idei Soilwork. Bátran mondom, meg lehet bízni a franciákban.
Reménykedve kezdtem hallgatni, aztán egyre inkább legörbült a szám. Nem kellett volna eloy-i magasságokat keresni....
Nekem ez - a maga erényei ellenére is - érdektelen lemez.Talán a két bonus dalra kaptam fel a fejem.
.....én meg beszédes pontot adok!
Pazarul megszólaló, inkább a skandináv iskola elemeit mutató deathmetál Franciaországból. Mint egy lórugás....A Prefabricated World Bolt Throweres riffje alatt konkrétan kicsúszott a világ alólam.
Kissé eklektikus, de tetszik. Tobzódnak a fiúk az ötletekben. A konkrétabb megközelítés sokat segíthetne...
Kihalás előtt álló szörnyszülött. Elsőre elgázolt, aztán összetörte az összes csontomat, majd feldobott a levegőbe. Brutális jószág.
Amilyen rossz viszonyban vagyok az utóbbi évtized DT lemezeivel, ez annál jobban bejön. A The God Thing továbbra is a kedvencem, de ez sem lesz mostohagyerek.
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2010. október 9.
Avatar Avatar Caayn haragSICK Mighty_Ravendark Pistike66 snecy viribusunitis ∑:
1. Pistike66
Enslaved
Axioma Ethica Odini
9.5 10 6 9.5 10 10 8.5 9 9.1
2. Avatar
In Lingua Mortua
Salon des Refusés
8 10 3 10 8.5 9 8.5 8.5 8.2
3. snecy
Blutmond
Thirteen Urban Ways 4 Groovy Bohemian Days
7.5 10 2 10 8 8.5 10 8 8
4. Avatar
Blackmore's Night
Autumn Sky
9 4 9 9 7 10 8 5 7.6
5. viribusunitis
Brutal Rebirth
Death Row
6 9 4 9 6 9 8.5 9.5 7.6
6. Mighty_Ravendark
Dagoba
Poseidon
5 8 7 7 10 6.5 6 8.5 7.3
7. haragSICK
Horn of the Rhino
Weight Of Coronation
4 9 2 9 8 9 8 9 7.3
8. oldboy
Unitopia
Artificial
3 8.5 7 9 8 6 7 5.5 6.8
9. Caayn
Kamelot
Poetry For The Poisoned
8.5 9 9 1 4 8 8 6 6.7
10. Linci
Vanden Plas
The Seraphic Clockwork
7.5 9 6 1 4 7.5 4 8 5.9
∑:
6.8 8.7 5.5 7.5 7.4 8.4 7.7 7.7 7.4

Olvasói beküldések


Vélemény, hozzászólás?

május 05.,
május 20.,