Hangpróba #168

2010. október 9.

okat em ogom allgatni, e eppet em evezném eleslegesnek. ejem éldául enyűgözve lt ellettem.
A viszonylag sok dalolós éneklés ellenére felejtős lett nálam.
Margarétás hangulatom volt miközben szólt: jó, nem jó, jó, nem jó, jó, nem jó... A végén pedig szimplán döntött a borító: jó!
Én végig azon gondolkodtam, hogy hogyan készülhet az Uni-tóból pia. Az oroszok már a halat is lefőzik? Igy már értem, hogy miért ment össze az Aral-tó is!
No nem azért, mert visszakerült a tv-be az "Egy kicsi mozgás mindenkinek kell..."és én éppen azt néztem, de közlöm, hogy nyolcig tornásztam. Igaz hétről indult.
A kör citromdíjasa. Számomra ez annyira emészthető csupán, mint a kenyér árnyéka.
Van olyan sűrű, mint a sarki kocsma tökfőzeléke akkor, amikor a szakács pont annyival több felest ivott, mint ahány kanál liszttel többet tett a rántásba.
A viszonylag sok zenei rész ellenére felejtős lett nálam. Csak ez még lejtősebb...
Rájöttem (Viribusunitis segítségével), hogy én akkor nagyon hasonlítok a Horn of the Rhino ezen lemezére, amikor reggelente a fél évszázados kerékpárommal kitekerek az állomásra. Ugyanis eszeveszetten zörög a sárhányóm. A zaj változatlanságát csak a pedálok felől esetenként feltörő nyekergés szaggatja meg, ami alá néha a nyereg vokálozik. Az úttesten száguldozó csigák tompa szörcsenése pedig már egyenesen zenének számít. És ha mindezt nem hallja meg a járókelő, akkor elgázolom az összes csontját összetörve.
Az utóbbi hetekben elég sok lemez lepett meg kellemesen. Ez is. Nem véletlenül lett a futam győztese. Viszont annyira nem ivódott belém, mint pl... Majd a következő körökben úgyis megtudjátok melyikek!
A maga nemében ez közel maxpontos. Nem is tudtam hogy Candice Nightnak ilyen szép hangja van.
A Below the Lights utáni időszak termése iránt kicsit közömbösebb vagyok, de attól függetlenül lemezről lemezre lenyűgöznek. Diszkográfiájuk teljes ismeretében még nem merem azt mondani, hogy a legjobb művüket készítették el, de nagyon közel állnak hozzá. (kis rossz szájíz a tiszta ének miatt van, néhol azt érzem hogy így még én is elénekelgetek, ami nem feltétlen jó...)
Kevésbé csapnivaló vokál és egy kicsit több dallam, ezekkel lennék elégedettebb.
Én maradnék a modernebb felfogású prog. zenéknél, ha már arról van szó. Nem mintha egy Yes-t, vagy Genesist nem tartanék sokra, de az Unitopiának sansza nincs, meg ehhez a sok elavult, három évtizedes porral fedett hangszínhez sincs most nagy kedvem......
Én semmi problémát nem látok az új lemezzel kapcsolatban. Ezúttal is megvan az az érzésem hogy egy színdarabot látok-hallok, sőt....ráadásul ennyire sötét és baljós számokat talán még soha nem írtak. Szóval bejön.
A vokál néha fájt, de alapvetően egész fincsi dolgokat hallunk.
Jófajta mészárlásnak tűnt, aztán rájöttem hogy csak a hangzás brutálissága miatt tűnt többnek, mint ami.
Jól példázza ez az album, hogy a mai ingerszegénység közepette bizony nem kell leírni a jelenkor zenészeit! Akkora ötletek vannak itt hogy a heréim leszállnak.
Pont olyan volt számomra ezt a borzadályt végighallgatni, mint amit a borító is ábrázolni szeretne: terhes.
Nem is áll annyira távol zeneileg a Kamelottól, mint hittem. Az énekes hangja is kellemes meglepetés.
Előszöris szerintem egyértelműen idevaló ez a reneszánszos muzsika. Úgymint az ambient, dark, stb. zenék is, amiknek viszonylag kisebb a hallgatósága és ráadásul sok metál kedvelő szereti. Speciel én még Enyát is eltudnám képzelni a Hp-n. Amúgy meg mindenki gondoljon úgy erre a korongra, mint egy kis megújulásra a Brutal R. és a H. of the Rhino között. Ami jelen albumot illeti: a közepes pontszámot a korábbi műveikhez mérten kapják. Drága nejem rendszeresen hallgatja a régebbi munkáikat ( így én is ) és a Fires At Midnighthoz képest ez gyengébb produkció.
Nem sok mindent lehet hozzátenni pontozótársaim által leírtakhoz. Kiemlendő talán a tiszta ének és a hihetetlenül hangulatos gitárjáték. A Raidho a kedvenc.
Az erő van a srácokkal. A borító nagyon bejövős. Jó hangzás. Viszont nem fogom agyonhallgatni.
Ez most pont a lágyságával feküdte meg a gyomromat. Később talán többet ér majd.
Az album első fele, valahogy emlékezetesebbre sikeredett. A csúcspont rögtön az első számban megvalósult. Kellemes meglepetés a morcosabb ének. Több helyen feltűnhetett volna a lemez folyamán.
Eddig még csak nem is hallottam erről a bandáról, így jár a köszönet emp-nek. Számokat külön nem is emelnék ki csak a Catharsist, ami szinte fenyegeti a hallgatót a fokozatos "izmosodásával". A meglepi kategória nyertese.
A srácok lánctalpassal nyomulnak keresztül az ember hallójáratain, porcokat, csontocskákat összezúzva. Hol gyorsabban, hol lassabban. Közben egy-két helyen kellemetes szólókat nyomnak. Egyszóval vulgárisan: odabasznak.
Érdekes, sokrétű zene, amit nem elég néhányszor végigpörgetni, hogy igazán értékelhetni lehessen. Minden hallgatáskor más pontot adtam volna.
Ha egy zenének lenne szaga, itt biztos iszapbűz terjengene. Nehéz, cuppogó, büdüs kipárolgású ingovány, gusztustalan buborékkokkal. Remek vokális teljesítménnyel.
Érdektelen.
Na, ez pont olyan élvezhetetlen számomra, mint a Brutál Nyúl-nak hitt banda. Semmi olyat nem találtam benne, ami megfogna. A női ének is idegesített. Néha jobban esett volna, ha férfihangot hallok. A zene is elég gyengécske, néha nem is hallok semmit...
Változatos, igényes, gyönyörű... Elképesztő, hogy mire képes egy zenekar. Nem tudnék egy számot sem kiemelni, mert mind: kiemelkedő. Órákig hallgattam, teljesen belevesztem, az időt sem érzékeltem... Maximum pont, de nagyon erős maximum.
"A Dagoba(h)... igen, emlékszem már, jártam ott réges-rég egy messzi galaxisban. Félelmetes, idegen világ, az Erő jó oldalának, a galaxis varázslójának otthona. Elmerültem a MOCSARAS POKOLban, és JÓL éreztem magam...aztán valami szörny lehúzott a mélybe....de megmenekültem, s ennek köszönhetően az én adományom egy végtelen, mint a világűr...csak épp a fejére állitva" :)
Ha van szerelem első látásra (márpedig van), akkor ez nekem szerelem első hallásra: mintha az ember nem is a földön járna, hanem valahol a föld és az ég között lebegne... Néhol eszembe juttatta a Tears For Fearst és a Spandau Balletet. (mindkettőjükből van jó pár lemezem, és elő-előveszem, ha álmodozni van kedvem). Ezt a szép zenét is gyakran fogom hallgatni.
Nekem kicsit erőltetettnek tűnik; mintha mindenáron azt akarnák bizonygatni, hogy ők a legjobbak. Néhány szám is igen rövidre sikeredett: jobb szeretem a hosszabb dalokat, szeretek alámerülni benne. Ennek ellenére profi munka és az énekes hangja is pazar. (Amikor olyan finoman énekel {rebegteti a hangját}, nekem David Bowie jut eszembe. Ezt bóknak szántam, mert én csípem őt. )
Huhh; nekem ebben a körben túl sok volt a jóból... :) Ezt így is - úgy is lehet érteni. Tetszik a lemez, a srácok nagyon tudnak és ráadásul nagyon egyedit. A bajom csak az volt, hogy néha túlzottan "sűrű" és kusza volt a hangzás, néha meg nem ártott volna kihagyni pár fúvós hangszert, de ez adja meg (többek közt) egyediségét.
Biztos ennek a zenének is megvan a maga szépsége, de a srácok feladták a leckét... Most azon gondolkozom, hogy nem-e este (mondjuk 1-2 sör után) kellett volna pontozni, mint így, tiszta fejjel, fülhallgatóval a fülemen, melyből ordít a Totál Brutál Metál!!! (1 alkotásuk, ami tetszett: Prefabricated World)
Alapjába véve egy igen zseniális kis album ez, de volt hogy elolvadtam, volt hogy depressziós kedvem támadt. Hullámzóan hatott rám. Azért a nyolc és felet megérdemli (tőlem meg főleg)... egy kis szójáték...Nagyon tetszett a You Vs. the...számuk.
Már konkrétan a második nótánál elkezdett remegni a gyomrom, a rosszullét környékezett, a fejem belefájdult, és a kezem is remegni kezdett (az idegességtől). Ilyen monoton és semmitmondó zenei produkciót rég hallottam. Ami pozitivum volt számomra: az énekes hangja (de nem ebben a közegben)...
Mivel az én ajánlásom, csak jó lehet :) (számomra legalábbis); különleges, mesterien összeállitott anyag, dallamos, változatos, nagyon szép énekkel. Csak azért 9-es, mert nekem túl sok a lassú rész benne.
Érdekes képződmény ez...Nem tudom ki lehet a célközönségük, mert reneszánsz folk-rocknak túl popos, popnak meg nem elég slágeres. Vannak rajta jobb dalok, de a lemez nagy része nálam a kellemesen unalmas kategóriába tartozik.
Nekem az előző lemez (Vertebrae) is nagy kedvencem, ez meg legalább olyan jó, ha nem jobb, úgyhogy jár nekik a magas pontszám!
Ezúttal úgy tűnik még Dagoba bácsi Kacsameséit is bekajálom!:D Persze igazi csemege akkor lenne, ha a lemez közepén tapasztalható színvonalat az elejétől-végéig tartani tudták volna! Azért így is ízletes táplálék!
Lásd kritika!
Talán ezúttal kevesebb a direkt power metalos rész, inkább az agyasan, progosan előadott, Queensryche-osan lüktető témák dominálnak, ami nálam feltétlenül pozitívum!
A fene se gondolta volna, hogy lesz egyszer egy olyan HP, ahol 3 black alapú banda lemezétől is majd lepetézek! És lőn! Az album hallatán egy kósza gondolat befurakodott a homlokom mögé, mégpedig az, hogy ha a Korogot összeturmixolnánk a Másféllel, akkor abból valami tök jó dolog keletkezne...
Ha a hatodikos Pistike technika órán megkérdezi a tanár nénit/bácsit, hogy mi az a gyalu, akkor ezzel a lemezzel bátran lehet demonstrálni! Egy kis reformpedagógia nem árthat senkinek!:D
És íme a forduló 3. "fekete levese", amit jóízűen el tudok fogyasztani! Nyammm-nyammm!!!:D
Ez egy ihletett, baromira súlyos, szutykos, letaglózó torzszülött! Egy jó sludge lemeztől persze ezt el is várná az ember. Azért itt nem puszta mocsármetalról van szó, mert grunge fertőzések és blues gyökerek teszik méregerőssé ezt a lőrét! Nálam az énekes hangja is rendben van, a gitárhangzás meg némelyik nótában úgy horzsol, hogy szinte már fáj! SÚLY!!!
Hozzák a szokásos színvonalat és minőséget a srácok, de ha nem lenne a lemezen a csodálatos francia nyelvű záró nóta, akkor a pontszámom is kevesebb lenne.
Vicces ez a HP azért. A 'Horn of the Rhino' után ilyen fellépő...Mondjuk személy szerint nem értem, hogy egy ilyen anyag metálzenei portálon mit keres, mert még a rock-zenei megjelölés is erőltett vele kapcsolatban. Ettől persze még nem rossz, amit hallunk; mint a népi hatásokkal tűzdelt szerzemények zömének, ennek is van egyfajta atmoszférája, bár a nagy gyönyörködés közepette nem ártott volna több tartalommal és kevesebb mellébeszéléssel megtölteni a sorokat. Különösebb megerőltetés nélkül végigment, de nem lesz gyakori vendég.
Olyan ez, mint a nem túl szép, de okos és kedves hölgy esete. Minél több időt adsz neki, annál jobban hozzád nő, és végül pillangó lesz belőle. Méregerős anyag, le vagyok nyűgözve.
Bomba témák váltakoznak kevésbé fogós és számomra érdektelen dolgokkal. Ott pislog a potenciál a sarokban, csak nekem kicsit zabolátlan az egész (nem először érzem ezt a Dagoba-val kapcsolatban). Amit szerintem jobban ki lehetett volna aknázni az az a fajta atmoszféra-teremtés, amit mondjuk a 'The Horn Cape'-ben vagy a 'Shen Lung'-ban sikerült megvalósítani. Nem rossz, nem rossz, de lett volna még benne...
Habkönnyű kis rock-zene, amivel nekem különösebb bajom nincs, de lekötnie hosszabb távon nem sikerült.
A nyitó 'The Great Pandemonium' hamar extázis közeli állapotba repített, ezt a számot azóta is naponta meghallgatom. A folytatás sem lett rossz, de ezt a nagyon magasra tett lécet azért le-leverik menetközben. Szerethető; kerek nyolcas a végeredmény.
Még mielőtt a HP-kör végeztével tősgyökeres black-metál fannak titulálna valaki, itt parancsolnék megálljt. Habár alapjában véve nem rossz ez a korong sem, azért a Bluntmond és Enslaved szintjétől messze leledzik. Ahogy egy 'kultikus médiaszemélyiségünk' mondaná: 'ez most nem jött át...'
Nem tagadom, van egy-két jó riff (pl. Prefabricated World, Abject Memories), de Bahon hasonlatát használva, az én tökfőzelékembe csak liszt került, a többi hozzávalót kispórolták. Brutális volt, azonban az újjászületés elmaradt...
Komplett audio-'vizuális' kirándulás térben és időben. Ha képes az ember ráhangolni piciny receptorai sokaságát, egészen kivételes élményt nyújt. Az elmúlt hónapok (vagy talán nem túlzok azzal, hogy az év) egyik legnagyobb meglepetése. Számomra bizonyosan. Hangulat és koncepció etalon, művészet. Brávó.
Sokat elmond egy albumról, hogyha a hallgató a track-ek közötti csendre emlékszik a legszívesebben. Nos itt ez a helyzet.
Jó összetevők kevésbé jó keveréke.
Alapvetően kellemes muzsika (bár nem sok fogós témát találtam benne), de ha valami hangulatos, szép zenét szeretnék hallgatni, nem hinném, hogy őket választom (hanem -bár nem egészen ez a stílus - pl. Ophelia's Dream, Arcana, Elend, stb)
Az utóbbi albumaikhoz képest szerintem ez a legkiemelkedőbb, sőt van néhány pillanata is, amikor azt hittem, valamelyik korai, viking metálos alkotásuk szól (The Beacon szám eleje). Sokadik hallgatás után is tud újat mutatni az Axioma. Látszik a zenekar törekvése a változatosságra, az éneklős rész alapból még okés lenne, bár van mit fejlődni (Night Side eleje pl. kivágta nálam a biztosítékot első hallásra) - de mindez csak fél pontot von le a jól megérdemelt (majdnem) maximális pontszámból.
Látszik, hogy a srácok anno odafigyeltek a matekórákon, és most is igyekeztek valami változatosat, és jót összedobni, de nekem ez most kevésnek tűnik. Aztán lehet, hogy még több hallgatás után több pozitívuma is előjön, de most nálam ez ennyi.
Kellemes kis prog.rock, de azért a nagyokhoz még fel kell nőnie (mondjuk nem vok egy nagy prog.rock szakértő, de pl. egy Arena-t szívesebben elhallgatok, igaz azt is csak nagy ritkán :)
Bombasztikus hangzás, ötletes, változatos, minden adott egy jó albumhoz... több hallgatás után viszont nálam most csak ennyire küzdötte fel magát...
Hozzávalók: végy egy nagy rakás ÖTLETET innen-onnan (a stílus nem is fontos, a végeredmény a lényeg), fűszerezd meg némi szinti/hangeffekttel, adj hozzá egy kis sötét hangulatot. Elkészítése: a hozzávalókat dobáld bele egy mixerbe, keverd össze alaposan! Tálald blackes, károgós üvöltözéssel szomszédjaid örömére!
Korrekt arclezúzás...
Az album hallgatása közben a köv. nevek jutottak eszembe: DHG, Arcturus, Aborym, Ulver, ezekhez a bandákhoz ok nélkül nem szoktam bármit hasonlítgatni, legalábbis minőségben, kísérletezgetésben, elborultságban simán megközelíti a "nagyokat"... Van itt mindenféle stílus, de főként blackes alapokon. A lényeg, hogy mégis egy jól felépített, kerek az egész. Nem is szaporítom a szót, az Év kellemes meglepetése, bátran ajánlom mindekinek! "Tökéletesre kísérletezve": ZSENIÁLIS!
a zene még úgy ahogy elmenne szódával, de az "énekkel" együtt nálam ez nem bejövős... (Bár lehet a csalódásomnak az is okot adott, hogy a borító (és kommentek) alapján én valami kellemes kis belezős, gyomorbólfeljövőhörgős grindra számítottam)
1 bajom van vele: totál nem az én stílusom (bár sokkal jobbakat is hallottam már), úgyh. az én pontszámom ne is legyen mérvadó a stílus rajongóinak :)
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
AJÁNLÁSI, PONTOZÁSI SZABÁLYZAT
Figyelmesen olvasd el, mert a be nem tartás szankciókat vonhat maga után.
2010. október 9.
Avatar chipmonkey jpeter Linci oldboy Otitis_Media Perszepeta ∑:
1. Pistike66
Enslaved
Axioma Ethica Odini
6 9.5 9.5 10 9.5 10 9.5 9.1
2. snecy
Blutmond
Thirteen Urban Ways 4 Groovy Bohemian Days
5.5 9 7.5 8.5 9 9.5 10 8.4
3. Caayn
Kamelot
Poetry For The Poisoned
8 9.5 8 8 9 8 6 8.1
4. Mighty_Ravendark
Dagoba
Poseidon
7 7.5 7 8 8 7.5 6 7.3
5. Avatar
In Lingua Mortua
Salon des Refusés
3.5 7.5 8.5 8 9 6 7 7.1
6. oldboy
Unitopia
Artificial
7.5 4 4 10 10 7.5 5.5 6.9
7. Linci
Vanden Plas
The Seraphic Clockwork
8.5 8 5 9 8 7 3 6.9
8. viribusunitis
Brutal Rebirth
Death Row
7.5 5 8 4 6 6 8 6.4
9. Avatar
Blackmore's Night
Autumn Sky
7.5 9 6 4 5 7 5 6.2
10. haragSICK
Horn of the Rhino
Weight Of Coronation
4 4 8 2 9 3 4 4.9
∑:
6.5 7.3 7.2 7.2 8.3 7.2 6.4 7.1

Olvasói beküldések


Vélemény, hozzászólás?

május 05.,
május 20.,