Na hát az alpha szarsághoz képest megváltás. Ritka pillanat, hogy élvezem az instrumentális zenét. Ez a pillanat eljött, megéltem és tovaszállt. :)

Minél többször meghallgatom, annál kevesebb pontot osztok ki nekik magamban, úgy hogy itt most megálljt parancsoltam.

Egyáltalán nem rossz zene. Sok minden a helyén van és pár dolog nincs a helyén. Kevés az igazán megragadó, mélyre nyúló pillanat

kb. vagy huszonötször meghallgattam már, de olyan mint Lázár Piroska néni aki középsuliban makrogazdaságot tanított. Ő is beszélt, beszélt, de egy büdös mondatot nem jegyeztem meg belőle.

Igazából szerintem ennek a zenének semmi köze sincs a black metalhoz. Ezt vagy érzi valaki, vagy nem. Nincs középút.

Kellemes, bármikor bedobható nyári kikapcsolódás. Azért az előző jobban sikerült.

Egyáltalán nem hozott lázba. Persze jól szól. Én azt mondom, hogy közfelkiáltással szavazzuk meg, hogy mostantól ez az alapelvárás a hazai bandáknál is... a többit jelen esetben hagyjuk.

Valahogy nekem ez az album sokkal inkább hatott az eszemre, mint a szívemre. Nehezen nyílt meg, de gyakran összefutunk egy pár szóra.

Nem a polgárpukkasztás, nem a meghökkentőség, undorítóság stb. okán büntetem, hanem pontosan ezek elmaradása miatt. Nálam a középszerűségnél nincs nagyobb bűn. A közelébe sem ér egy Child Abuse - Shining - vagy Zu betegségéhez

Bár totálisan egy kutya szülte az Intronauttal még is szívesebben hallgatom, jobban el tudok merülni benne.

A srácok szeretik a Meshuggah féle betonos matekpéldákat, hallottam már a műfajból kiemelkedőbbet is, de azért 8-ast simán érdemelnek!

A helyzet az, hogy nem követem a csapat változásait, de az már régóta tudatosult bennem, hogy mikor a Nuclear Blast karmai tépni kezdenek és Christofer Johnsson-t kötik a szerződések, no meg nem tudja hova verje a faszát, akkor összeröffent egy bagázst, és kidobnak egy lemezt. A Theli minden idők legjobb remekje ebben a műfajban, s nem csak az emlék íze miatt. A sokat ajnározott Vovin már nem győzött meg annyira, ez az új meg egy lófasz. Szégyen! Hol vannak a monumentális megoldások? Hol van benne az energia? Ez művészkedés profi zenészekkel, a pénzért meg pár lucskos muffért!

Színes, változatos, csak éppen a feketség hiányzik belőle!

Kellemes művészkedés, de semmi több!

Kellemessen gyűlölettes :}

Ilyeneket 14 évesen se hallgattam! Persze jó, de csak ingerel az ilyen dallamos vezeklés...

Ügyesek, de annyira messze esik tőlem ez a világ, hogy csak felidegesít, hazai szinten amúgy ügyes anyag, de ezzel a nemzetközi vizeken túl nagy hullámot ettől még nem vernek; - na aztán ne legyen igazam!

Naaa, naaa, mi a picsa?!

Muff tágítás vasbetonnal...

Nem adja magát elsőre, de a szülésnek ziláltsága ellenére szép gyermek-fakadás a jutalma, ha egészségesnek nem is egészséges, de kiválónak, kiváló :}

Az előző remekmű nyomába sem ér sajnos. Kissé öncélú, és művészkedő. Bizony csalódás, de ennek ellenére szívesen hallgatom.

Kiváló magyar termék!

:D

Unalmas.

Szintén elfogult vagyok. :-) A maximum a Lepaca Kliffoth - Theli - Vovin hármasnak jár, ettől függetlenül tényleg érdemes hallgatni, nagyszerű dallamokkal találkozhatunk benne.

A világot tényleg nem váltja meg, de kellemes, élvezetes zene és én ezesetben ennyivel meg is elégszem.

Én nem érzem csalódásnak. Nagyszerű muzsika, amiben remekül el lehet merülni.

A világ összes mocska és fájdalma bele lett sűrítve ebbe a közel 43 percbe. Nem valami barátságos de nagyon kifejező.

Ez nekem tökéletesen semleges, és még rohadt hosszú is ráadásul. Nem nekem készült.

Kőprofi, vitathatatlan, de az ilyen modern metál továbbra sem szívügyem. Az mindenesetre biztos, hogy nyugodtan összehasonlítható a külföldi vetélytársakkal és nemigen marad alul velük szemben.

Tényleg nem olyan utánozhatatlanul hangulatos, mint a Rain without End, ettől függetlenül szép munka, élvezetes hallgatnivaló.

Ez egy kalap szar nyílvánvalóan, zenének nevezni nem lehet, viszont puszta extrémitásnak is gyenge. Vannak olyanok, akik ezt a hihetetlenül undorító műfajt úgy művelik, hogy legalább ki lehet akadni tőlük, ezen még azt sem lehet...

Nagyon kemény dió, aminek a teljes kiismerésére nem elég ez a 2 hét, hiszen akkor semmi mást nem hallgathatnék... Így a pontszámom is hozzávetőleges, akár még változhat is. Az biztos, hogy sok izgalmas, érdekes momentuma van.

Az instrumentális zenék hosszabb távon untatnak. Kevés az igazán jó anyag ebben a műfajban. Itt is inkább témahalmazzal van dolgunk, mint egységes, kerek dalokkal.

A Symphony Masses óta nem lelem örömöm bennük. Öncélú és hatásvadász zene.

Nem vagyok a csapat nagy ismerője. Összességében kiforrott, igényes anyagnak tartom, amely kellően kommersz ahhoz, hogy széles körben felfigyeljenek rá.

Véleményem szerint ez az igazi progresszív metál. Az a kis post/space hangulati csapongás pedig egyenesen üdítő! Olyan, mint a jó viszki. Az idő még nemesebbé teszi a meglévő értékeket.

Súlyosan megszólaló, nehezen befogadható anyag valahol a death és a black között félúton, talán paraszthajszálnyival közelebb a blackmetálhoz. Érdemes munka!

Magamtól sosem hallgattam volna meg, de nem kellett a kínok kínját kiállni....Megtörtént, lépjünk tovább.....

Kidolgozott, gondos munka a srácok második teljes anyaga. Örömmel hallgattam, pedig nem is az én terepemen autóznak.

El sem hiszem, hogy 10 év is eltelt a Grey Dawn óta. Minden maradt a régiben és ez így jó....

Mint valami hentelős/horror pc-s játék "zenéje", mert annak akár jó is lenne.

Nem igazán hallgatóbarát zenével tarol ez az amcsi banda. Ez a technikás megközelítésű postmetál keveseket fog rajongóvá tenni, de nem is ez a célja. Én egész jól megvoltam vele.