Nem szokásom azonnal pontozni, főleg nem a sajátomat, de most kell, hogy kint legyen az üzi. Szóval mindenkinek boldog békés ünnepeket és őszintén remélem, hogy szenteste elénekeltek a családdal egy Svart Crown meghitt ünnepi keringőst is! :D

Hát ez bizony minden tekintetben kétszer olyan jó, mint az előző kör "betege", jár neki a dupla pont!

Nem éreztem rá elsőre, de megérte a ráfordított idő és energia.

Eddig én erőltettem a bandát HP-n, most máson keresztül támadják a dicső szakavatott ítészeket szerény oldalunkon. Ezek szerint nekik itt a helyük... Bár érdekesnek tartom, hogy eddig mindig le lettek szarozva, most meg micsoda hozsanna morzsák potyognak az előző lemezekkel kapcsolatban... De hát nem lehet mindent érteni, a világmindenség már csak ilyen.

Minél többet hallgatom, annál erősebbnek érzem. Szóval mentális energiaráfordításommal serkennek a muzikális izomszövetek és neuronok összetett hálózatai.

Neeeeeem, most nem a női ének miatt nem nyalom fel a padlót idült révületemben, hanem azért mert szépnek szép, aranyosnak aranyos, kellemesnek kellemes, lazítónak lazító, csak éppen nincsenek igazán jó nóták a lemezen. És a kötelező HP-s pár hallgatást leszámítva bizony nem ez kerül fel egy erős merengős hangulatban sem.

ŐSFÍLING FOR PRESIDENT! Na én mondjuk Alice Cooper szellemét látom a háttérben huhogni, de ez így kőkorszaki távlatokból abszolút szubjektív, hogy ki mit lát bele. A borító retro, pofátlan, egyszerű és zseniális. :) Lugosi Béla újra kísért!

Szerintem ez egyben egy meglepően jó lemez és egyben egy meglepően rossz lemez is. A zene odaküld pofátlanul, a szkreccselős ötletek simán életképesek és egyediek, azonban a vokál kritikán aluli. Gyenge, tucat és fárasztó. Ha ezt ki tudnák küszöbölni, akkor még lelkesedni is tudnék értük.

Na most mi a tökömet csináljak??? Lassan kezdem én szarul érezni magam... Kb. annyira feláll a szőr a hátamon ezektől a zenéktől, mint amennyire Sheol szereti. És ha hiszitek, ha nem, nem miatta húzom ezeket le. Még anyám kárálását is szívesebben hallgatom ezeknél. Egyébként a prog. lemezek és ezen gothic csodák "lagymatagságát" számomra össze sem lehet hasonlítani.

Kiváló zene. Nagyon jól megfogták a lényeget és sikerült az Arcturus árnyékából is kisettenkedni.

Az a baj, hogy hiányzik belőle a hangulat, ami nélkül meg csak darálásnak érzem az egészet.

Ez az üvöltözés teljesen kikészített mire az album végére értem. :'(

Nehéz hallgatnivaló, ami időt és hangulatot kíván. Ha ezek megvannak akkor nagyon tud tetszeni; és hát illik olyankor bevésni a pontot.

Egyfelől ott voltak a hangulatos, tiszta énekes részek amik tetszettek, másfelől meg a kóros ordítozás, amitől felállt a szőr a hátamon. Ez a kettősség most pont ennyi pontot fialt. A 6. szám volt a legjobb; vajon miért? :P

Mivel lassan 1 éves album, így jó néhányszor előkerült egy-egy meghallgatásra az eltelt idő folyamán. Ilyet pedig rossz album nem tud elérni nálam. :) Nem is rossz ez, inkább azt mondanám, hogy minőségi muzsika, de zseniálisra, vagy kiugróan jóra senki se számítson.

Szeretem Loreena hangját és zenéjét egyaránt. A problémám viszont jó ideje az, hogy a múltban sokkal jobb albumokat készített; elég csak a '97-ben megjelent The Book of Secrets című remekművet megemlíteni. Szóval jó album ez, szép zene, de nekem kis csalódás ismét.

Hát ezt nem egyszerű megítélnem, de mivel sokszor egészen hangulatos volt ez a retro rock féleség, ezért nincs szívem lehúzni. Mindenesetre a hangpróbát színesebbé tette, amiért dicséret illeti.

Ezek a modern metal izék nem nekem szólnak, és ezen még a hülye hangok sem tudtak változtatni.

Nagyon jó hangzással megáldott symphonic power metal lemez a szomszédból. A fanyalgók meg igazán mondhatnának nekem jobb albumokat a stílusban 2010-ből, hadd tudjam már mik a jó lemezek amik náluk is 9-10 pontot érnek. Senki? Értem.

A lemez hallgatása közben belémhasított a felismerés, hogy én valószínűleg nem szeretem ezeket az avant-garde csodákat. Black metalhoz meg annyi köze van, hogy néha van egy kis károgás benne. Maradok inkább Arcturuséknál, ha nagyon avantgárdkodni támad kedvem.

Takarodj!

Nincs itt gond egy szál se. :-) Ha nem is rendkívüli, de jó.

Egy hangyányival jobb mint az előző kör kóros csodája, de ez még nem jelent nagy dicsőséget. :-) Igazából lehet, hogy ez a lemez kiemelkedő a műfajában, azonban ezzel a műfajjal én kibékíthetetlen ellentétben állok, így esélytelen, hogy egy ilyen nálam jól szerepeljen, ez van. :-)

Én viszont kimondottan szeretem az ilyen szupernehéz hallgatnivalókat. :-) Magas szinvonalú és hangulatos, ajánlom minden vállalkozó kedvű metálkedvelőnek. :-)

Súlyos, elszállós, sokkal jobban tetszik, mint a "lemezkettős" első darabja. A Precambriant legalábbis egyelőre még nálam sem előzi meg.

Ha a Mennyből az angyal felvételét hirtelen nem lehet karácsony este megtalálni, bátran javaslom helyettesíteni ezzel, garantáltan frenetikus lesz a hatás! :-D

Jó lemez, de sok még jobbat alkotott a múltban. Ettől függetlenül kellemes hallgatnivaló.

Most valahogy nem tudott ez a retro feeling elragadni, nem tudom, talán a nem túl emlékezetes dalok, talán a szintelen ének miatt.

Minőségi produkció, ami azonban nem egészen nekem szól.

A MyEarthDream jobban tetszett.

Teljes mértékben osztom Oldboy véleményét.

Újabb kitűnő francia banda, akik többre is képesek, mint amit most megmutattak nekünk. Ez elég arctalan lett, kár érte.

Unalmas, kiszámítható de profi munka. Úgy látom, a görcsös erőlködés mögött a kilátástalanság szomorú képe dereng.

A túl hosszú dalok nem segítik az ismerkedést, sőt....Fele ennyi időben - okosan szelektálva az egyébként jó témákból - akár több pontot is adnék rá.

A borítóval ellentétben az előző lemezt érzem színesebbnek. Valahogy emberközelibb....

Intenzív és kimunkált lemez. Nem erőssége a változatosság, ezért sok is a majd' egy órányi játékidő, de kávé/energiaital helyett egyszer-kétszer megteszi.

"A szépség a boldogság ígérete" A The Mask and Mirror és a The Book of Secrets a művésznő két legjobb albuma, de a koncertlemezek is klasszikussá váltak. Folk/worldmusic terén megkerülhetetlen tényező.

Próbáltam fogást találni rajta, hiába. Le sem merem írni, milyen zenekarok ugrottak be a hallgatása közben....Legyen elég, hogy egyiket sem szeretem.

A kissé élettelen dobon és a jellegtelen énekhangon kívül minden a helyén van. Korábban nem tudtam semmit róluk, de ez most hirtelen változni fog. Pozitív meglepetés!

Szimfonikus, gótikus, női-énekes zenekar? Osztrák? Akár végighallgatás nélkül is bátran adtam volna ennyit rá. De nyugodt a lelkiismeretem...

Az említett zenei párhuzam áll, de köztük azért fényévnyi a különbség. Nem ide!