Osztom Emp véleményét. Kettővel...

Aki túléli az első szám borzalmait az egy nagyszerű lemezre lelhet!

Savas lett tőle a gyomrom. Meg különben is, ha több pontot adnék rá és az kitudódik a faluban, akkor kitilthatnának a plébániáról. :)

Elsőre hét volt, másodikra ennyi. Mi lesz a vége?

Elmondhatom, hogy meghallgattam. Ennek a kopácsolásnak talán csak Falkay és Bozodi elvtársak örültek volna, ha a ladagyárból szűrődött volna ki.

Nem hallok kivetni valót benne, tehát nem búzászsák és nem is esett rosszul, de ha merengeni szeretnék a prionok változatosságán, akkor a jól megszokott lemezeimet hallgatom.

Hagytam érni a lemezt és megérte! A kilenc pontosakat beérte.

Sehol egy fehér köpenyes, felül gombhiányos nővérke, csak zaklató zajmassza. Ez sajnos jujjj...

Ez most jólesett! És remélem még fog is párszor. Dallampásztor.

Oldboy, te jósnőnek is elmehetnél! Ha ez is black (nálam nem), akkor minden bizonnyal szeretm ezt a műfajt is. Az egyetlen gyenge pontja az ének. Az sajnos annyira emészthetetlen számomra, mint a bóraxos, gépzsíros habszivacstekercs a lekváros piskótatekercs helyett.

Valaki vagy valami nagyon felkúrta a franciák agyát.Agressziv ,mindent elsöprő düh zenébe oltva.A tiz tonnás gitártémák emelik az átlag fölé a produktumot.

Az album szinvonala hullámzóbb mint a svájci frank árfolyama manapság.igy közepesnél jobb érdemjegyet az egynéhány kiemelkedő darab ellenére sem kaphat

Agyérgörcsöt kaptam,mire a végére értem!Ez már nem szórakozás,kökemény meló volt!!

Valamivel homogénebbnek,arctalanabbnak érzem az albumpár előző darabjánál.(a régebbi dolgaikat nem is emlitve)Az ötlettelenség szürke apálya telepedett német barátaink oceánjára!Hajóvonták találkozása tilos!!

Ugy száguldott el mellettem mint egy TGV,és csak a hu baszki de gyors volt az egyetlen benyomás amit tett rám.Mindamellett a hangzás tényleg példaértékű.

Ilyen szivbemarkolóan még nem hallottam előadni a The parting glass cimű Ir kesergőt.A produkció meglehetősen hangulatfüggő,de művészi értéke kétségbevonhatatlan.

Engem eltalált ez a 70-es éveket idéző hangzással felvértezett,Black Sabbath/King Diamond izeket felvonultató furcsa vegyület.

Megvannak a maga magyaros betegségei,de egy szilárd alapot lefektet és egy biztató jövöképet vázol fel.

Mint annak idején a sogoroktól becsempészett import csokoládé.Kis mennyiségben mennyei manna,de ha nagyon beettünk,garantált volt a gyomorrontás.

Nagyon tetszik az a szürreális hagulat ami átszövi az egyész projektet,énekestől,zenéstől,boritóstúl.Egy egészen különleges egyedi élmény.

Kicsit erősebb death metal jelenléttel lehet hogy jobban tetszene.

Úgy ímmel-ámmal tetszik, akárcsak az All That Remains, ilyen lemezekkel viszont aligha lehet fenntartani az érdeklődést egy már leáldozóban lévő stílus iránt. Mindenesetre a címmel ellentétben nincs szó erőtlenségről!

Kezdeti Borknagar, és a későbbi Emperor keveredésének érzem, de biztos van még jó pár feltűnő hatás. Nem rossz ez csak kásás, néha a szólógitár feltűnése okozta a kellemesebb pillanatokat.

Az előző cuccuk esetében azért könnyebben el tudtam vonatkoztatni attól a stílustól, amit képviselnek. Ha úgymond zúzást akarok, akkor egy Ocean-féle zene az utolsó ami szóbajöhet :-$

Tökéletes hangzásba csomagolt nihil. Én csak a darálást hallom.

Én begyepesedett vagyok, és csak fémet eszek fémmel!

Pofonegyszerű, azonnal ható dalok (de még mekkorák) a kora 70-es évek stílusában. Pazar!

Legalább lenne bűn rossz ez a zene, hogy valami egyértelmű véleményt meg tudjak fogalmazni...de ez az hogy semmilyen.

Pont olyan gáz a zene is mint a borító. (2 perces PS munka rulzik)

Sheol véleményét a magaménak tudom érezni. Semmi közös nincs bennem és a Vulture Industries-ben.

Gyanítom, ha ezt előbb kezdem el hallgatni, most egy Sennheisert találnék a fa alatt diszkrét célzásként a kiscsaládtól.. a vokálon bukott el nálam, a súlyos és barátságtalan zenére egy rossz szavam sincs, a borítót meg hosszú percekig nézegettem gyönyörködve.

Lehet becsípte a hajam a divat fogaskereke.. de nem mondanám, hogy nem tetszett. Megy ez is a régi ATR lemezek közé, hogy ha elkapna a metálkór, kéznél legyen. A levonást a stílusra jellemző mélyebb tartalom hiánya miatt kapta, viszont kategóriáján belül nálam rendben van. A kategória itt nem a metalcore, hanem a zenék, amiket "csak úgy" hallgatok.

Nem lep meg, hogy ez az album is megosztja a pontozókat; hosszúsága, mélysége és stílusa is maga után vonja, hogy csak az tudja megszeretni, aki igazán akarja és ad neki időt. Egyet értek nesthorral, két hetes ismeretség után aligha tudok végleges pontszámot adni, úgyhogy ez inkább csak elismerésem jele most.

Mikor kiderült, hogy ők lesznek az Anathema előzenekara, ismerkedtem én már velük, de különösebben nem fogott meg, nem értem miért, jó kis zene ez, a tiszta énekes, elszállós részek különösen bejönnek. A "kóros" elemek ilyen mennyiségű alkalmazásával sincs bajom, nagyon messze van az Óceán attól, hogy üres, tucattermék legyen.

Minden hozzávaló jó benne, az eredmény mégis felejthető.. én nem találom azt a bizonyos pluszt, ami megkülönböztetné másoktól, vagy meggyőzne, hogy ezt akarom hallgatni. A borító ronda, bár emiatt nem vontam le.

Én nem vagyok kizárólagos fémfogyasztó, de ha valaki szép hangon úgy énekel, hogy az nem tetszik, olyasmiről, ami nem érdekel, olyan zenére, amit egy óra alatt bőven elunok, akkor ahhoz sok közöm nincs.

Nem tudom, hogy csinálták, de úgy indultam neki, hogy: ének és gagyiorgona-hang nagyon NEM, minden egyéb elmegy, de minek. Aztán jött a Hangulat.. meg a pirospont az Elizabeth című számért :]

Meglepően jó volt hallgatni, az énekkel sem volt semmi bajom. Lehet a pontszámban van szerepe annak is (mint pár körrel ezelőtt a Solar Screamnél), hogy jó tudni, hogy egész ötletes, igényes zenekarok is működnek a közelemben.

Sok vizet nem zavart, kellemes zeneként fogok rá emlékezni, amit az ember bármikor meghallgathat, ha nincs jobb ötlete.

Végülis örülök, hogy csak most került be, így volt időm igazán megszeretni. Nekem tetszik, azért, amiért sokaknak nem: mert ez a teátrális, elmebeteg hangulat egységesen átszövi az egészet, és az ember tényleg úgy érzi magát hallgatás közben, mint aki egy 100 évvel ezelőtti vásárban keveregve Dr. Caligari mutatványosbódéjában kötött ki. Úgy mellékesen meg jól szól, jól van hangszerelve, jók a basszustémák, blabla.

Tetszetős, no.

A fél pont a borítóé.

Személy szerint más énekhangot tudnék elképzelni, viszont amit nagyon faszán eltaláltak, az a "zenei részleg". Nagyon kevesen tudják elérni azt, hogy a hosszúság ne menjen a minőség rovására, főleg az ambient-témák tudják ezt elérni. Ha már ambient, akk plusz 1 pont az egyes nótaszámokban található elmerülős betétekért.

Volt időm megemészteni, nálam "megüti a szintet" :)

Möghallgattam, és jóval "betegebbre" számítottam. Az ének jellegtelensége nálam elrontotta az egészet. Nem vagyok otthon az ilyen "modern" zenében, de ezek alapján nem is akarok :)

Csak 2-3 nóta erejéig (azokban is csak néhol) mászott bele a fülembe 1-2 kósza, ötletes dallamocska, de mire ezt leírom, elfelejtem. Vannak(voltak) akik ezt hatásosabban mívelik.

Irgalmatlan black/death hangfolyam, telt hangzással. Aki az óévet tömény darálással szeretné búcsúztatni, válassza a négy csigapusztító új lemezét.

Az előző hp-n szereplő All That Remains tetszett, ez nem. A zúzás/kalapálás megvan, az oké, de a dallamos részek nem működnek értve mind a gitárra, mind az énekre.

Ez valami környezetvédő banda? Nja, valamivel ki kell tűnni. Ma már nem egyedi sem a black metal sem a 10 perces rétestészták legyártása sőt ennek kombinációja sem.

Ez ugye a Helio "B" oldala. (Vagy az, ennek A-ja - mindegy.) A pontszámon miért is változtatnék.

Itt minden egyedi és újító: a banda neve, zenéje, használt megoldásai stb. Aki megfejti, hogy mire szolgál az Advent c. intro és egyáltalán miért kell kb. 1,5 percnyi alig hallható zúgás, az vendégem egy sörre.

Gyönyörű zene, Loreena fantasztikus énekével. Egy a gondom az ilyen típusú zenékkel. Amikor meg kell hallgatni, jól esik, de magamtól nem tenném be. Egyébként a McKennitt-számok/lemezek megkülönböztetésével ugyanolyan gondban vagyok mint bármelyik szigorúbb metal banda kiadványaival. Olyan összefolyós.

és Lucifer felölti rózsaszín tüllszoknyáját és idétlen kislány módjára ugrándozik a "lávpícnovar" jelvényes trapézgatyások zenéjére…" Bizarr jelenet - mint a zene maga: 70-es évek pop/rock-ja Mercyful Fate-tel nyakonöntve.

Húz és zúz, ahogy kell. Az industral hatásként jelenlévő lemezsikálást is ügyesen épül a szervezetbe (jó hp-hoz hasonlóan). Gratula, ez bizony fasza lett.

Az osztrák családi vállalkozás új lemezét Sabine hangja menti meg a középszerűségtől. Lanvall - sajna - mind dalszerzői képesség, mind hangszerelés tekintetében távol marad Tuomastól. Vannak ügyes próbálkozások, mint a Skyline's End, vagy a klippes Higher, de a hasonszőrű holland bandák simán kenterbe verik a sógorokat.

A felvezetés alapján le mertem volna fogadni, hogy ismét egy francia bandával hozott össze a sors. Kis meglepődés: norgék. Maga a zene olyan mintha Kispálék északon, a hűs fjordok és sűrű erdők találkozásánál intenzív fekete fém beöntést kaptak volna. Mondjuk ettől ez még nem tetszik.

Nem minden dalban, de némelyikben érzek egy kellemes szabadszelleműséget és bohémságot a francia arcok zenéjében, így lényegében maradnak a rotációban, mégha csak 1-2 nóóta erejéig is.

Ez az idei sem a metalcore éve volt (hála istennek)

Feltörhetetlen dió! Az ilyen halmozottan nehéz hallgatnivalóktól ki tudok akadni....

Még tavasszal a Heliocentric-re úgy adtam 7 pontot, hogy valójában egyáltalán nem tetszett, és maximum csak szerettem volna elismerni annak az albumnak az erényeit. De itt a második lehetőség, és korrigálom is magam a bandával kapcsolatban.

Nagyon rendben van ez a lemez (de csak amíg szól, túl különlegeset nem nyújt...), tudja Linci mi a jó!

Ez a kelta zenei világ úgy általában csodálatos, mindegy is milyen zenei környezetbe helyezzük. A macskáimat egészen leszedálta!

Az orgonás bevezető után kicsit én is megrettentem, de kellemes pszichedelikus meglepetésről van itt szó. És még a hummorral sem állnak hadilábon, ők magukat a myspaceükün black metal/powerpop-nak nevezik. :D

Baromi jó modern ízű thrash-heavy-stoner anyag! Magam is meglepődtem rajta mennyire tetszik, pedig egy csomó olyan idegen stílus elem van benne amit alapból elutasítok. Azért a közép-szar igazi magyaros énekért kár, külföldön ilyen zenékhez is kegyetlen jó énekhangok társulnak, de így is jó ez! A kör végéig gondolkodom a 9-en.

Az Edenbridge még egész tűrhető zenét játszik, tartalékoljuk a fikát az arra méltóbbakra :))

Hát igen, az első album valóban egy szemérmetlen Arcturus-koppincs volt, ám az ezzel a csúnya ténnyel együtt is jobban tetszett.

Citrom

Málna

Arany

Ezüst

Bronz1

Különdíjjas

Bronz2

Bronz3

Szürke

Platina

Ehhez hasonló csodákat a "blekk-feszt"-en hallottam, az "erőszakos vadkanok"-hoz tudnám hasonlítani, ahogy csörtetnek csapatostul a hideg, hajnali, havas tájon át...(micsoda alliteráció!)

Ez az ordibálás most nem hiányzik az idegeimnek! Borzasztóan fárasztó. Nehéz így a zenére is koncentrálni, ami meg nem is lenne olyan rossz, csak éppen nem egyedi.

Nagyon különleges album; minél többször hallgatom, annál jobban tetszik. A hosszúsága tényleg ne befolyásoljon senkit: rá kell szánni az időt, de megéri.

Kifogtam két "üvöltözős" albumot egy napra...Nagyon nem szeretem és idegesít, ha "orditoznak" velem/nekem, ezen még a tiszta ének sem segít. (Meghallgattam az album instrumentális változatát is, ami nagyon tetszett!!)

Nem ragoznám túl: Imádom ezt az albumot az első hangtól az utolsóig.

Azon jár az eszem, mikor jönne el számomra az a pillanat, az a hangulat hogy én ilyet hallgassak. Ha pl. feszült lennék nem ezzel nyugtatnám magam, ha meg andalító muzsikára vágynék, biztosan nem ezt a stílust választanám. (Amúgy a hölgynek nagyon szép a hangja.)

Szeretek nosztalgiázni, de az effajta "újításokra" nem vagyok kapható.

Az énekes egy "James Hetfield-imitátor" (a Metallicától is borsódzik a hátam), magáról a produkcióról meg nem tudok más véleményt nyilvánitani, minthogy: összességében olyan semmilyen (hatással nem volt rám).

Ha bahonnak "dallampásztor", akkor nekem "villanypásztor": távolságtartás végett. (Nem is bánom...)

E lemez hallgatása közben úgy éreztem magam, mintha a bolondok házában lennék: és én vagyok az egyedüli, akinek még nem "mentek el otthonról".

Hát.háát... Nem lennének a black elemek, imádnám ezt az anyagot, így csak tetszik, de nem lesz sűrű hallgatnivaló. :)

Ez meg itten szépen elveszett, úgyhogy újra: A keresztény metalcore legtehetségtelenebb bandája még mindig nem tanult meg zenélni, de legalább teszik, amit tudnak: tucat-kórság dallamszerűséggel. A borító miatt +2 pont, de aztán karácsonyig semmi kérés! :)

Tetszik is meg nem is. Taszít is, egyben vonz is. Szépséges is, meg csúf is. 1 és 10 között bármelyik pontszámot megérdemelné, attól függ, épp milyen a kedvem aznap. Nehéz dönteni. Talán legyen egy 8-as, aztán ki tudja, merrefelé fog még csúszkálni az a bizonyos pontszám is....

Azért még nem veri a Precambriant, de még így is egy mesterművet adtak ki a kezükből germán barátaink. :) Ajánlom mindenkinek, aki hányt a Heliocentric nyugis zenéjétől, és a zúzást várta vissza!

Úgy látszik, ezen a héten nem működnek nálam a lányok ajánlatai. Átlagos black zúzást hallok csak, az meg nekem annyira nem bejövős.

Eddig csak névről ismertem a művésznőt, de most már a munkásságába is belekukkanthattam, és azt kell mondjam, ez most nagyon kellett! Igen jó zene, gyönyörű hanggal. És ha azt mondjátok, hogy a korábbi albumai még ennél is jobbak, akkor kénytelen leszek beszerezni. :) (Ui.: a legelején azt hittem rossz albumot raktam be, mert a gitár az Éjféli Lányt kezdte játszani, de utána helyreállt a rend. :) )

Ez aztán retro a javából, csak vigyázzanak, ne maradjanak túl sokáig a múltban!

Nem értek egyet azokkal, akik szerint ez egy jellegtelen szürke modern ez a cucc. Megvannak a maga értékei, de szerintem még bőven benne van a fejlődés a srácokban, de már jó, hogy már itt tartanak, és szerintem a következő anyag még ütősebbre fog sikerülni. Én legalábbis drukkolok nekik, hogy sikerüljön. :)

Most legalább sikerült az osztrák Nightwishnek közelebb érnie kicsivel a példaképhez, és ez jó hír. :) Ui.: Nekem ez a nyersebb, nem képzett operás női énekhang sokkal jobban bejön, mint az áriázás.

Nem akarom megbántani egyáltalán szegény baathory-t, hogy lehúzom azt az albumot, amit ő kitartóan ajánlott minden egyes héten, de szerintem ez borzalmas volt. Egyébként sem vagyok az avantgárd blekkmetál híve, de ez mindenen túltett, olyan volt, mint egy cirkuszi kavalkád, egy szórakozott professzor és egy őrült szélhámos keveréke, nyakon öntve a viktoriánus Angliára emlékeztető elemekkel. Na megyek is Slayerrel kiheverni ezt a sokkot.... Bocsi baathory! :(

Békés, boldog Karácsonyt Neked is Petikém, de ha nem haragszol én nem ezen lemez reggeltől-estig történő hallgatásával várom a Jézuska eljövetelét!:-)

Nekem az előző körös All That Remains jobban tetszett, mert kevésbé tipikus metalcore, mint ez. Ami ezen a lemezen hallható az pedig a "Metálkór előételek, főételek és desszertek" című szakácskönyv "hogyan főzzünk fűszerek nélkül" című fejezetében leírtakat maximálisan betartó rutinmunka.

Nem érzem feltörhetetlen diónak, szerintem 4-5 hallgatás után föl tudnám törni, de töredelmesen bevallom, hogy kettőnél többször nem volt kedvem végighallgatni.

Akik túl lightosnak tartják a két részes koncept-album első darabját, a Heliocentricet, azok most megnyugodhatnak, hisz ezúttal újra metalosabb, súlyosabb az összkép. Szerencsére a dallamos ének és az ember tudatát, lelkét kozmikus síkra emelő lebegések, elszállások most is zseniálisak! Egymás után hallgatva a két lemezt pedig egy nagyon különleges élményben lehet része az arra fogékony emberkéknek. Kellemes merülést mindenkinek!

Hat. Kire jobban, kire kevésbé...

Legalább olyan hatásos nyugtató, mint a Xanax, viszont a gyógyszerrel ellentétben a rászokás esélye igen alacsony...

Bár az ősfíling szele meglegyintett, le azért nem döntött a lábamról.

Betegszobáék olyasmi zenét tolnak, mintha az első 2 lemezes Neck Spraint és a Wackort összemixelnénk és megbolondítanánk egy kis ipari samplinggel és szkreccseléssel. Nekem baromira bejön ez a perverz paradicsom, csak azért nem adok rá több pontot, mert ha jól tudom a rendes (nem a promó) lemezen még van 2 dal, amik valszeg ugyancsak jók, viszont szerintem ez a fajta zene nagyobbat üt 38-40 percbe sűrítve, mint bővebb lére eresztve.

Teljesen közömbös lemez ez számomra. Többszöri végighallgatás után sem maradt meg bennem egy emlékezetes dallam, megoldás sem, viszont nem is zavart míg ment, elszólogatott a háttérben. A borító meg gyanús, hogy ugyanúgy készült, mint a pár körrel ezelőtt megmérettetett Therioné...

Nagyon erős nótákat tartalmazó, néhol modern extrém metalba hajló avantgarde black bújik meg a nem hétköznapi (David Lynch és Jim Jarmusch fekete-fehér filmjeinek világát idéző) borító mögött! Örülök, hogy végre bekerült, mert még olyanoknak is bejöhet, akik amúgy nem igazán csipázzák a fekete fémet!

Egy fokkal jobb a Valkyrja-nál, de ettől még bőven fagypont alatt maradt a maghőmérséklet.

Bár magam sem vagyok egy hold-core-os, én nem érzem olyan vállalhatatlannak és borzasztónak ezt a lemezt. Az egyébként igen korlátolt stílus keretei között kimondottan jó, amit csinálnak. A legtöbb ilyen album 2 szám után F8 + lomtár ürítése kombóval végzi. Jelen versenyző végigment különösebb erőlködés nélkül, bár gyakori vendég aligha lesz.

Kezdem sejteni milyen lehet, mikor valaki közel egy órára darázsfészekbe dugja a fejét. Kőkemény, pedig nem is csípnek, csak zümmögnek kíméletlenül, megállás nélkül.

Nem tartozom a banda rajongói közé, sőt kifejezetten túlzottnak tartottam mindig is, ahogy egyes emberek, orgánumok ömleng(enek)/tek a germánokról. A mostani felhozatal viszont kifejezetten tetszik, s többekkel ellentétben, én sokkal jobban élveztem, mint elsőszülött kistestvérét. Igen kellemes meglepetés.

Attól tartok, nem ez a hanghordozó lesz, ami majd karácsonyi hangulatba repít. Sőt, másfajta hangulat meg/átélésehez és generálásához sem lesz alapanyag az elkövetkezendőkben.

Nem sok dolgom maradt, ugyanis Caayn Úr tökéletesen megfogalmazta az én véleményemet is. BÚÉK!!

Tény és való, hogy van egyfajta tradicionális, ódon atmoszférája, de igazán kiemelkedő nóták és témák híján sajnos megrekedt az erős közepes kategóriában.

Garázshangulatú zene, leginkább mosolygásra késztető, néhol teljesen érthetetlen és értemletlen effektekkel, adalékanyagokkal. A vokál, pedig borzalmas. Nem tudok jó pontot adni hazánk fiainak, mert igen szürke a végeredmény.

Kellemes, viszont mindenféle önálló karakter nélkülöző, egybefolyó dallammassza. Máshol is igaz, de ebben a kategóriában különösen, hogy, ha 11 track megy végig anélkül, hogy bármi megragadna az emberben, az maga a kritika. Nem vettek le a lábamról.

Akik ismernek, tudják, hogy igen nagy rajongója vagyok a progresszív és avant-gard zenéknek. Itt mindenből kapunk egy kicsit, viszont többszöri fülelést követően sem tudok egyértelmű tetszést nyílvánítani. Kimagasló részek váltakoznak betegesen torz dolgokkal, nehéz azonosulni a hallottakkal. Nem mindennapi korong, és érdemes volt beprotezsálni, de nem én vagyok itt az elsőszámú haszonélvező.

Akaratlanul is össze kell hasonlítanom a Valkyrja-val... Amíg ott érzek egy kis pluszt a daráláson felül, itt ez picit hiányzik, és az "énekkel" sem vagyok kibékülve. Ennek ellenére akadnak bőven jó témák, és tetszik is, de számomra semmi extra. (1,5 végighallgatás alapján ítélkeztem idő/energiahiány miatt, úgyh simán lehet, hogy később magasabb pontot is adnék rá)

Tucatcore

Úgy hallottam, fekete karácsonyunk lesz... hát remélem nem annyira, mint amennyire ez az album! Ismét egy nagyon erős újgenerációs, de az éjfekete black metal gyökereket megtartó zenekart ismertem meg. Számok hosszúsága senki ne riasszon el, én észre sem vettem az idő múlását, annyira magával söprő a hangulat! Korai Emperor rajongóknak egy próbát simán megér (főleg a záró tétel miatt), de minden sötétebb zenét kedvelőnek bátran merném ajánlani!

Összességében erős album, de nálam most ez nem működött

Van benne valami plusz, ami megkülönbözteti az átlag blackes tekerésektől.

Megvan az ideális zene, mi szóljon majd a karácsonyfa alatt! De hogy mennyire lesz gyakori vendég a lejátszómban, azt nem a Jézuska dönti el (és nem is a Nyúl) :) Ui: Vannak sokkal-sokkal erősebb albumai is...

A világból ki lehet kergetni az ilyesmivel, az énekkel(?) az élen. Még viccnek is rossz!

Első nemtetszésemhez képest most meglepően jónak tartom, köszönhetően a néhány igen ötletes megoldásnak. Azt viszont nem hiszem, hogy tartós barátságot kötünk, de majd legközelebb talán.

Arcana lemezüket hallottam anno egyedül (talán néhányba még belehallgattam), azóta felejtős lett. Solitaire-ben ha eredetiség nem keresünk, egész kellemes hallgatnivaló, de számomra ez is csak porfogó lesz.. (a borító tényleg gyenge, a zene viszont megérdemel 7 pöttyöt).

3-4 meghallgatás után azt tudom mondani, hogy kifejezetten erős, változatos amit hallottam, de vannak kevésbé kimagasló pillanatai is (de nem sok).

Év végéig pont elégendő gonoszságot tartalmaz! Ha addig valami jót cselekednék Swart Crown-t fogok mormolgatni vezeklésül !

Hol bejön,hol nem! Vagy igen? Inkább nem! Felemás!

Egy órán át (!!) próbáltam elkapni egy szálat, hogy kihúzzak valamit ebből a sűrű gitártéma halmazból! Még piszkálom egy kicsit hátha a legalján találok valamit!

Heliokozmoarhetantizmus témaköre még csak-csak érdekel, de ennek a zenének nem én vagyok a megcélzott hallgatósága!

2010.januári lemez???? Hol rejtőzött ez a kincs eddig? Tessék karóba húzni a promótereket !!

Ajádék csomagoláshoz megfelelő háttérzene! Mivel a feleségem mindenkire gondol (hhrrrr!!!) az én kézügyességemmel és szépérzékemmel a zene ki is tartott a végéig! Egy biztos itt más zenei értékeket kell felszívni(abszorbálni) ,mint a HP többi szereplőjénél!

Hát ez csak tovább nehezítette a sok ünnepi kaja megemésztését!!

Bármikor szívesen kardoskodom a magyar metal zenekarok mellett, mert itthon nem könnyű az élet! A zenekarnak meg sok sikert kívánok!

A hölgyeknek meg kell küzdeniük a kegyeimért, Sabinenek ez most nem sikerült! De Sabina Classen-nek már igen!

Teátrális mint a Muppets show! Az ének meg kib@szott elmebajos!

A Behemoth-ra meg a Belphegor-ra emlékeztet, úgyhogy tetszik!

Jó, de ezt más szempontból kell értékelni. Csak azt nem értem hogy ez hogy illik ide.

A Mercyful Fate, King Diamond, Black Sabbath meg a Witchfynde, többek között gyakori inspirációk. De annak ellenére az ilyen végeredmény az igen igen ritkaság.