Cseppenként adagolva, mint ecetet a kocsonyára, még jó is lehetne. Viszont ebben a töménységben még a velőt is kimarta a hajam alól. Nagyon vártam a lemez végét.

Végre valaki, aki fel tudta borítani számomra a black metal skatulyát. A lemezen ugyanis az elviselhetetlen károgáson kívül hagyományos éneket is hallhattam, méghozzá nem is akármilyet! Bármelyik falusi kocsma pultján állók közül találomra kiválasztva egy még megállni képes alakot jobb hangú énekestre lelhetnék. Inkább varjúskodta és mesélte volna végig az egészet. Én ilyet eddig még nem kívántam soha. Az irreálisan magas pontszám pedig kizárólag a borítón található idomok miatt kerültek a mátrixba.

Ez sem külömb a Deákné vásznánál! Persze itt Deáknét az aktuális lemezbörze, a vásznat meg a death műfaj adja. Talán még a Kali-Yugánái is több egy lehelletnyivel és jópár D hanggal. :)

Körgyőztes! A srácok csendben belopóztak a metál zene üvegházába és szinte minden termésből szedtek a tarisznyájukba. Én ezzel a szövövénnyel hosszú túrákra képes vagyok elmenni.

Ezen pusztulástan hallatán még nekem is (lélek)harangvirágként fejet kell hajtanom. Szinte magam előtt látom a zenére koncentrálva, ahogyan a világ összes atomerőműve egyszerre robban fel. Brrrr.

Mi van máááá? Ez az anyag jó! Kell hozzá munkábamenetel előtti hangulat, az biztos, de akkor nagyot szakít! Normál állapotomban viszont illékony, mint a gyerekek fájdalma csokoládé adagolására.

A hatalmas dallamok és érzelmek mellett olyan megoldásokat tartalmaz a lemez, ami miatt azt kell mondanom, hogy előbb varrjak kucsmát egy kancsal küklopsznak, minthogy újra hallgassam.

UH FF PH-n csak KO-t kaphat, de nem tőlem! Igaz, NO1 sem lesz.

Mivel nem volt itthon sajt és a fószer hangját nem bírtam elviselni, kénytelen voltam megcsáklyázni a napot és lehúzva, majd kettétörve azt dugtam a fülembe. Ebből annyit ti is észlelhettetek, hogy fél órára eltűnt az égről.

Nem kiemelkedő, de teljesen hallgatható. Én a Welcome to the Ball-t ismerem csak tőlük (nem tudtam soha megszeretni), örülök, hogy sokkal jobb a friss lemez.

Megadom! Ez a lemez egyike az általam mostanában nagyon vártaknak. Nincs nagy meglepetés: hamisítatlan Primordial. A legegyénibb bandák egyike. A hangzásba sem tudok belekötni - szerény véleményem szerint jobban áll nekik ez a természetesebb hangzás, mintha agyon lenne polírozva. Egyszerűen nagyszerű!

Kölyökkoromban nagyon nagy lelkierőt adott a Burzum hallgatása. A kölyökkor elmúlt, a Burzum ottmaradt.

Hűha! A másodiktól a hetedik trackig minden dal D-n kezdődik és nekem egy dalnak tűnnek (hallgassatok bele 2-7-ig 1-2 másodpercig - sorban). Aztán jön a nyolcas prünytikézés és a kilencessel folytatja a 2-7 sorát. Az 1998-as "extra track" legalább kicsit más. Bocsánat, de ez nekem dögunalom (ritkán mondok ilyet zenére).

Hat pont lenne, vagy talán még kevesebb, de van benne jópár jól eltalált ötlet, ezért hét. Amúgy most hallgattam először és utoljára.

A halálnak e fajtája csontig hatol. Jobban szeretem, ha csak a húsomig jut el. Ennyi jutott eszembe.

Vannak jó pillanatai, vannak benne jó megoldások, de ez így még nem nagy valami.

Szerelem első hallásra!

Nagyon megijedtem tőle az elején. Nem azért mert rémisztő, hanem azért mert soha nem hallgatok ilyesmit. Aztán ahogy jöttek-mentek a dalok egymásután, elkezdtünk megbarátkozni. A Trail of Diamonds-ban a Psychotic Waltz-os Buddy énekelt nekem, szóval jól megvoltunk. :) Nem vagyok kompetens, így a pontszámom egy laikus pontszáma, bármiféle érdekképviselet nélkül. :D

Nem kísértem figyelemmel a munkásságukat, de nem is bánom. Szeretem a death metált, de ez olyan, mint a vasárnapi húsleves: már jóval előtte tudom, hogy mi lesz és hogy milyen lesz.

Állásfoglalásom hiteltelen lenne, megengedtek nekem egy no comment-et, nemde?

Majdnem felébredt bennem az ir öntudat,de csak majdnem.Néhány zeneszámnál nem láttam indokoltnak a játékidő 7 perc fölé csúsztatását.ellenben a kedvenc Lain Whit The Wolf-nak éppen ez az érdeme.

Hát igen,Vikernes ismét dobott egy sárgát széllel szembe.Röhejes énekhang,kőegyszerű témák és moslék hangzás.Mégis számomra is megmagyarázhatatlan,de működik a dolog.Emberünk átnyújtotta csiszolatlan gyémántját,mely a lelkemben drágakővé alakúlt.

Az tény hogy nem a változatosság az album legföbb érdeme,végighallgatást követően azonban felléphetnek nyak körüli izomfájdalmak.

A Holographic-ot anno én is rongyosra hallgattam,ami akkor formabontóan egyedi volt,ma már kimeriti a mainstream fogalmát.A Scar egyfajta populárisabb hangnemet megütve probál társai fölé kerekedni.Ez többé-kevésbé sikerül is nekik.

Otitis-szal egyetértésben én is a dallamos számaikat preferáltam a többit meghagyom az erősebb idegzetűeknek .

Szürke,mint a fehér holló,vagy mi....

A kör számomra legizgalmasabb,legszinesebb,albuma,már csak a gitárszólók miatt is maximumot érdemelne.A szélvészgyors tempók mellett a zenekar nem feledkezett meg a dallamokról sem.Igy ebben a formában stilustól függetenűl adom meg magam,meg ami jár.

Tipikus a légynek sem tud ártani muzsika.Talán egy nagyobb elmélyülést követően felfedezném a fifikás basszus témákat,fürdenék a varázslatos Hammond harmoniákban,bologatnék a fogós dallamokra.Mivel két hallgatást követően is csak unalmat éreztem,ez most elmarad.

Szól mint disznó,ezzel ki is meritette nálam a pozitiv tulajdonságok halmazát.Van pár jó téma ill szóló a lemezen,de az egész elvész a nem túl karakteres dalszerkezetekben.

Az tény,hogy a zenekar már a csúcsról lefelé baktat,az emlékezetes témák száma is leredukálodott.Azért még okozhatnak kellemes perceket a minőségi power metalra éhes embereknek.

A The Gathering Wildernessel elváltak útjaink és azóta is távolodunk egymástól. Pá, pá és pá.

Egy ponttal gyengébb, mint a Bélus volt. Varg szép lassan Quorthon nyomdokain bandukol. Roppant norvég erdőben búslakodva, kavicsokat egymásra hányva, kankalinból és jácintból töviskoszorút fonva.

Demonaz is bement a roppant erdőbe, csak miután nem találta az erdei tisztáson lepkékkel játszadozó Vargot, felment a hegyre ahol dideregve grimaszol a hegyi repcebecő ormányosok képébe.

Pop-death. Ülnek a refrének - fogyasztom a terméket.

Mondják a srácok, ahogy a csövön befér. Csak az én oldalamon szűkül a cső és már nem fér ki rajta, ami bement.

Tipikus semmi különös. Eljátszották ami a tarsolyukban volt, piros retek mogyoró, én meghallgattam, majd mindenki tette tovább a dolgát.

Torcsbírer én így szeretlek!

A Salisbury és a Look at Yourself botlásuk után rátaláltak az útjukra, amin boldogan beballagtak a régen leszedett málnásba és ott guggolnak, de a málnát közben kitaposták és a levelek lepotyogtak, így a friss termés helyett csak medvebré a jussuk. Nem értik a dolgot, csak nyögnek kikerekedett szemekkel...

Hánytatóék asszem valahol a Revelation Nausea környékén beakadtak, mint egy Karádi bakelit tempóváltáskor. Azóta is ugyan ott kattog a gépezet.

A lovag, ki a csata hevében nem vette észre, hogy maga is elesett, holtában is derék mód tovább kűzd.

Hatalmas zene lett ismét, de hát tőlük ezt el is vártam. A színtér kincsei ők, senkire sem hasonlítanak csak saját magukra. Egy dalukban több hangulat és érzelem van, mint a hp-n szereplő összesben együtt. Igen, vannak jobb albumaik, és a hangzás sem a legjobb, még magukhoz képest sem, ezért nem adok nekik 10 pontot.

Ezt most nem vártam már annyira, mint a sok év szünet utáni Belust. Remélem nem gondolja komolyan Varg, hogy évente új lemezzel fog előállni.

Jó album lett, de nem fogom sokat hallgatni a jövőben, mert annyira azért nem köt le. Abbath "I" formációja sokkal jobb albumot tett le anno az asztalra a "Between Two Worlds" képében. Ez azért is érdekes, mert itt is és ott is Armagedda és Ice Dale játszott főhőseink mellett.

Sehol egy jó dal, egy emlékezetes rész. Ez a stílus nálam nem működhet ezek megléte nélkül. Amíg szólt addig nem zavart, de nem érzem a késztetést, hogy minden nap ezt akarnám hallgatni.

Elég hamar ráuntam, mivel nem sok változatosság volt benne. Persze ez a stílus ilyen is, úgyhogy a műfaj keretei között korrekt munka.

Az én értékrendemben ez egy újabb felesleges lemez. Különlegesség semmi nincs benne, csak a milliószor hallott megoldások. Egy újabb csepp a tengerben.

Kb. mint a Vomitory, csak a stílus más.

Mi a fenét lehet mondani egy ennyire nem idevaló zenére? Kétségkívül minőség, meg elismerés nekik stb. A célközönség biztosan jól fog szórakozni, én azonban már töröltem is.

Ebből a fajta death metalból már csak azokat a bandákat tudom igazán szeretni, akik kivételes képességek birtokában készítik a lemezeiket. A Vomitory nem ilyen, de kutyaütőknek sem lehet őket nevezni.

A zene teljesen semmitmondó, az énekes süvöltései meg a jó ízlés elleni komoly bűntettnek minősülnek, szóval haggyuk egymást békén azt mondom.

Nemtheanga hangja és kisugárzása most is, mint mindig elvarázsolt és magával ragadott. Csak azért vontam le egy kicsit, mert az előző jobban tetszett, de ettől még ritka erőteljes és szép zenét csinált most is a Primordial, remélem, ez így is marad. A kedvenc erről talán a Mouth of Judas.

"Was einst war, ist nun vorbei.All das Blut,all das Verlangen und der Kummer, der herrschte und die Gefühle, die man greifen konnte sind nicht mehr..für immer." Ezt sem én mondtam, de úgy tűnik, Varg pajtás nem vette magát komolyan, meg hogy idővel bizonyos dolgok elmúlnak, és ennél már kicsit többet le lehetne tenni zeneileg és hangulatilag is az asztalra; nekem konkrétan nem kell csak azért, mert az ő nevével jött ki.

Más kommenteket elolvasva örömmel látom, hogy nem csak nekem tűnt fel, hogy van némi késő-Bathory beütés itt; talán kicsit túl sok is, elhallgatva az introt, a vokált, a gitárhangzást. Jobban szeretem ezt ugyan Quorthon bácsitól hallgatni, de ő várhatólag nem ad ki új albumot, így örülök, hogy más meg ellát ilyen kellemes hallgatnivalóval.

Eddig is kicsit másodrangú bandának tartottam a Scar Symmetryt, ez a lemez sem változtat rajta. Könnyen megbarátkozik velük az ember, jó hallgatni, profik, de könnyen kopik, mert csak a fülnek zenélnek, nem az észnek. Vagy mi.

Az All Will Perish című szerzeménytől kezdődik az a blokk, ahonnan már értem a többiek lelkesedését. Valahogy oda összpontosultak a megjegyezhető nóták, dallamok, jó szólók, szóval az olyasmi, ami death metalban esetenként csak megragadja a fajtámat.

Ezt se hallgattam volna végig soha a HP nélkül. Minőség van, de ez önmagában nekem nem mond semmit.

Ez nem különösebben fogott meg. Az intro olyan Tim Burton filmekre emlékeztető hangulatot teremt, hogy aztán ez a kellemes ígéret rohadtul ne teljesedjen be.

Magam is meglepődtem a pozitív érzéseken, amiket bennem ébresztett, mert nem az én korosztályom és zeném. Mégis egész jó nóták ezek, különösebb újítás nélkül az elmúlt évtizedekhez képest. Talán van köztük pár, ami ha mondjuk 30 éve jelenik meg, mostanra örökzöldnek számítana. Úgyhogy eredeti szándékommal ellentétben nem írom azt, hogy ha Into The Wild, akkor inkább a film. Döntetlen.

Ha jobb kedvemben talál, egy jellegtelen death metal albumnak találom. Ha rosszabban, akkor folyton a nomen est omen szállóige jut róla eszembe.

Minőség van, ügyesek vagytok, de nem fogok rátok emlékezni holnap már. Az itt-ott (pl. a Blood stained Sunday című szerzeményben) felbukkanó, általam a korábbiakban "nagyon utállak" típusúnak nevezett, leginkább thrash metalra jellemző éneklésmódnak különösen nem örültem.

A hangulata magával ragadó, a dobos állandó keveréseivel is megbarátkoztam, de egy-két dalt kivéve többet nem jelentett számomra.

Volt már szerencsétlenségem a lemezhez. A Belus-tól egy picivel mintha jobb lenne, de ez is megy a süllyesztőbe. Az előző lemezt túlpontoztam, de ezt már nem fogom. Én sohasem fogom megszeretni a Burzum-ot.

zeba -val egyetértek, de nem lehet, hogy éppen az ének teszi picit unalmassá? Én örültem volna annak, ha változatosabban énekelne, de azért nem rossz ez így sem.

Pitch Black Progress - ide, Christian Älvestam - oda, ...nekem továbbra is a kedvenceim maradnak!!!

"...a pusztítás a teremtés egy formája..." D.D.

Szerintem ez nem old school. Ez svéd death metal, belekeverve metalcore-os megoldásokkal és vegyítve egy kis thrash-el. A szólókon még agyalhattak volna, mert elég gyengék, de egyébként nem rossz lemez!

Érdekesen alakult ez a HP. A Scar Symmetry-ben már nem Christian Älvestam énekel, de a Torchbearer-ben ő is énekel, …igaz csak a háttérben, mert most a gitár a hang-szere. Nem hallottam még olyan produkciót, amiben ha benne volt a keze, …az szar lett volna!!!

Fasza kis rock lemezt hoztak össze az öreg csókák.

Több pontot akartam adni, de nem megy. Hiába pusztít, mint állat, de egy-két dalon kívül nem marad más csak egy lerombolt világ!!! (Ez aztán a mondat) hehe

Az új énekes sikoltozásai teljesen feleslegesek és főleg idegesítőek, egyébként minden rendben van.

Nagyon is tetszik, de a Gathering Wilderness és a To the Nameless Dead után valahogy már nem tudtak meglepni. Mondjuk fura, mert nem is számítottam semmi gyökeresen eltérőre, de azért a jövőben ki lehetne próbálni esetleg egy új irányt.

Nagyon tudtam volna szeretni "Burzum mestert" már régebben is, ha ilyen minőségű lemezeket képes lett volna alkotni. A zene nem egy bonyolult valami, viszont rendkívül hangulatos, és érezhetően trendek, kordivatok felett álló a végeredmény.

Rossz ötlet volt ezeket a dalokat tizenpár évig érlelgetni, ki kellett volna hozni idejében. Bár így is úgy is unalmas a cucc.

A Pitch Black Progress óta egyre rosszabb lemezeket készítenek. :( Nem a kommerszségével van gond mert mindig is azok voltak, de itt most valami nagyon nem állt össze.

Semmi újszerűről, vagy hihetetlenről nincs szó, de mégis sima 10-es! Egyszerűen mert ennél jobban old school svéd deathmetált nem lehet játszani ..

Tipikusnak mondható dallamos death a második-harmadik ligából. Bár mióta a Soilwork, DT , Scar Symmetry csak aolyan lemezekre képes mint amilyenekre, eljöhet az ismeretlen kiskiadós bandák ideje.

Volt szerencsém már az eddigi összes Torchbearer albumhoz, és eddig egy tök jellegtelen bandaként éltek az emlékezetemben. A helyzet sajnos változatlan!

Hát....én értékelem a több évtizednyi kitartást, meg sok elkötelezett hivőt is kivánok nekik, de nagyon nagy bajban lennék ha még mindig azokban az évtizedekben lennénk, amikor egy ilyen hangszerelésű zene számított a létező legfajsúlyosabbnak!

A 8.5-et érzem méltányosnak, megbízhatóan hozzák ki a szinvonalas albumokat, de nekik is kéne egy olyan lépés a legfelsőbb ligába, mint ami a Demonical-nak összejött ezúttal.

Nehéz az egykaptafa heavy metálok között különbséget tenni. :) Ezen a fronton a fiatal északi bandáktól jobb anyagok szoktak kijönni tapasztalataim szerint.

A hangzás (nem igazán szeretem), Nemtheanga hangja védjegye a csapatnak. A zene valóban nem változott sokat, de nem is kellett, miért változott volna. Első pillantban felismerhetően Primordial. Nem tudom, hogy milyen irányba léphetnének innen, de egyszerűen csak várom a következő hasonló művüket, ami majd kitart megint 3 évig és kész.

Jobban tetszik, mint a Belus meg az összes korábbi Vikernes korong, de a pontszámból látható, hogy milyen értéket képvisel szerintem. Mondhatni újfent nem győzött meg a kiemelkedő páratlanságáról. Az meg, hogy "őszintén" énekel tiszta hangon, hát...magam is szoktam itthon, de nem hiszem, hogy bárki hallani szeretné.

Nem vagyok nagy Immortal rajongó, az utolsó Bathory lemezeket viszont szeretem- így ez is okozott kellemes pillanatokat.

Kétségtelen, hogy a stílusuk legjobbjai. Az első két lemezükért még a pénzt sem sajnáltam, ma már eredetiben nem venném meg, de így a próbázáson jól megleszünk még.

Elsöprő brutalitás. Finom.

A Dunát lehetne vele rekeszteni megjegyzés ide is illő lenne, de ez kevésbé zavar, mint az, hogy semmi olyat nem hallottam, amiért többet tudnék adni rá.

Vannak felettéb érdekes pillanatok, amire felkapja az ember a fejét, de valahogy mégsem tudott maradéktalanul elkápráztatni.

Először megijedtem, hogy mihez fogok kezdeni ezzel a számomra nem túl vonzó irányzatot képviselő rock muzsikával, de szerencsére csalatkoznom kellett. A Trail Of Diamonds című tétel nagyon tetszett, de a többi szerzemény sem okozott nehézséget. A rajongóknak nem az én pontszámom lesz a mérvadó.

Jó kis borító, közepes zene, mondjuk nem vártam semmi extrát, ezért nagyon elmarasztalni sem tudom a csapatot.

Jóindulatom jeleként kap egy ötöst, az időmet meg inkább a többi pontozni valóra áldozom a továbbiakban.

"Kemény dió."

"Hosszú szenvedésnek halál a vége."

"Fordítva teljesedett, mint Bori álma."

" Szebb mint gyönyörű. "

"Nem elég az üdvösséghez."

"Erős, mint a zsidó vallás."

"Kicsi kell ebből, mint az oldalnyilallásból."

" Nem minden jó, ami régi."

" Jobban esett, mint egy pofonütés."

"Alkalmatos, mint a vak a tetűfogásra."

A Primordial tagjai nem csupán hangszereken játszanak, hanem a zenéjükre fogékony elmék lelkének húrjait is megpendítik. És ilyenkor olyan apróságok, mint gyenge hangzás, ronda borító mit sem számítanak.

Azért a hangzás jobb, mint a Belus-é, a hangulat ugyanúgy megvan, a borító pedig ezúttal is gyönyörű. Ennek ellenére nagyon ritkán látott/hallott vendég lesz nálam...

Ez annyira epikus black metal, hogy szinte már nem is black...Mondjuk én nem is bánom, hogy a sok szélvészgyors reszelés és károgás helyett jó kis dallamokat és középtempókat kapunk. Szép munka!

Van itt tehetség dögivel, igaz kommerszség is...De hát ugye sokan jobban szeretik a tejcsokit, mint a 90%-os kakaótartalmú étet...

Ha sikerült volna 35 percbe sűríteni a dolgot, majdnem akkorát ütne, mint Mike Tyson! Így viszont a 8. menet környékén kicsit megfárad, úgy, mint a mi Madárunk...

Egy-egy fajin szólón, díszítésen kívül semmi maradandót nem tartogatott számomra ez a szűk 3/4 óra...

A hangszeres játék és a szólók már-már zavarba ejtően technikásak, de az egész lemez annyira tömény, mint egy 65 fokos házipálesz. A dalos pacsirta se lopta be magát a szívembe, de mentségére szóljon, hogy biztos meg volt fázva stúdiózás közben, azért skandálja az utolsó előtti nóta "refrénjében", hogy Coldrex...:D

A lüktető basszus és a Hammond hangjának nehéz ellenállni...És nem mellesleg a dalok se rosszak ám!

Bájosan primitív death metal, jó sok tikatikával, sivító szólóval és egy Dörmögő Dömötörrel a mikrofon mögött... Egy biztos: nem hányadék zene!

Ha power metal, akkor eddig idén a Jag Panzer a nyerő! És ez lehet, hogy év végéig így is marad...

Eddig sem rajongtam a muzsikájukért és ez most sem változott. Kritikán aluli a hangzás, amihez ha hozzáveszem, hogy a 'The Mouth of Judas' az egyetlen résztvevő, amiből sikerült elcsípnem valami maradandót, akkor nem meglepő a végeredmény.

Mintha a Tisza-parton egy táskarádióból szólna a 60-70-es évek közepén. De sajnos ez még nem a neheze, azt a belcsín tartogatja. Bűnrossz.

Lassan macskakörmözni fogom a 'jó zene, keserves vokál' megjelölést, mert megint csak ez a helyzet. Nem is igazán tudom eldönteni, hogy mit akartak ezzel a kántálós dologgal, pedig kellően pörgős, elsőre megnyerő, ragadós témák futnak a háttérben. 'A March of the Norse', és az 'A Son of the Sword' különösen tetszettek. Kicsit lehetett volna jobban színezni, de van spiritusz dögivel. Nem rossz, nem rossz.

Sosem értettem mit akar a Scar Symmetry, mert én akárhogy pakolgattam, akármilyen szögből nézegettem, hallgattam, mindig aszimmetrikus, érthetetlen és befogadhatatlan maradt. Teljesen értetlenül állok az új lemez előtt is. Hiába a jó zenészek, ha egyrészt ízetlen, másrészt, helyenként olyan émelyítő műanyag szaga van, hogy elkap a hányinger. Valami nagyon nem stimmel.

Pontosan fordítva látom, mint thekey mester: 'Black Inferno', 'March for Victory', 'All Will Perish', 'Slain warriors'; egyszóval a dallamosabb oldal az, ami emeli számomra eme produkció értékét. A többi nóta már sokkal inkább a monoton és korlátozottan élvezhető kategória.

Volt egy-két jobb szám: 'In Blood we trust', 'Dead shall reign', 'Sanctimonious'; ezt leszámítva, teljes mértékben hidegen hagyott ez az egész.

Kicsit tömény, de minőségien hangszerelt, kellő fogós témával felvértezett monstrum. Van rajta pár különösen addiktív nóta ('The Momentum', 'Coffin-Shaped Heart', vagy a záró instrumetális 'The Aphotic Depths'). Gyakori vendégem volt az elmúlt napokban.

Marha jó és szórakoztató album a 'Nagy Öregektől'. Minden vonatkozásban profi és időt álló alkotás, szuper hangszereléssel. Remekül vegyíti a 70-80-as évek milliőjét, hangulatát a modern kor adta zenei lehetőségekkel. Azért nem max pont, mert a végére kicsit leül a lendület és ezzel együtt az én lelkesedésem is. Kedvencek: 'I can See You', 'I'm Ready', 'Trail of Diamonds'

Pontosan az a finesz és plussz hiányzik ebből a darálásból, ami miatt 7 pontot adtam a Demonicalnak. Szürke eminenciás.

Az első két dal után 3 pontot akartam adni, de a Razorback Blade, meg még egy-két kissé trash-esebb hangvételű nóta ('Axe To Grind', 'Let the Garden Burn') emeltek valamelyest a hallgathatósági indexén. Ezekért a klasszikus heavy/power cuccokért én sohasem lelkesedtem egyébként.

Továbbra is magas színvonalú munka! Csak azért nem 10 pont, mert a The Gathering Wilderness számomra a legjobb, legkomplexebb lemezük.

lásd:kritika

Demonaz visszatért, igaz a mikrofon mögött! Viszont aki Immortal-féle darára számít, annak csalódást fog okozni. Egy picit valóban lehetne változatosabb, de több hallgatás után előjönnek az értékei: Bathory hatások, nagyszerű szólók, témák. Engem abszolút meggyőztek, szinte naponta végighallgatom!

Kellemesen megvoltunk együtt, néhol hörgicséltünk, hol énekeltünk, hol berendezést törtünk, máshol meg békésen táncikáltunk. Hol volt hol nem volt, de ez a mese nálam csak egyszer volt nyerő.

Nem fektetett kétvállra, bár nekem is a 2. fele tűnik erősebbnek egy hangyányit. Nem tudok többet adni rá, pedig korrekt munka.

Nem rossz, de én már vártam a végét. Korrektül megszólaló dallamos death nulla emlékezetes pillanattal.

Szép is, jó is, de valamiért most nem lettem szerelmes. Lehet 1 hónap múlva 10-et is adnék már rá, de 1 hetes ismerkedés után is "csak" ennyi most.

Sheol-lal kell egyetértenem! Minőségi produkció, meghallgattam, minden tiszteletem a zenekarnak, ennyi.

Jó ha egy (death) banda évről-évre hozza a minőséget, az sem baj, ha nagyobb változtatások nélkül. Nekem most már hiányzik tőlük is egy kis megújulás, és ezért felelniük kell, ha már hetesek! :)

Feszengtem alatta mint herezacskó a lendületesen felé haladó acélbetétes bakancstól.

A hangzáson kívül semmibe nem tudok belekötni (nem emlékszem, hogy valaha egyetlen Primordial lemez jól szólt volna...). Zeneileg és vokálisan nálam ez maximális teljesítmény.

Egy hajszállal Bélus mögött, de még mindíg a nagy többség előtt. :-)

Jó lemez, de nem csúcsalkotás. Az "I" lemezt én is jobbnak tartom, az Immortal alkotásokról nem is szólva...

Nem ájultam el tőle. Maradok a koraiaknál.

Ha életem első svéd death lemeze lenne, gondolkodás nélkül 10-et adnék rá. :-) Remek nóták, ütős hangzás, az egész húz magával végig. Így kell ezt csinálni.

Jó, de nem találom kiemelkedőnek.

Sokszinű, változatos, és jó. Más okos dolog nem jut eszembe róla. :-)

Szinvonalas muzsika, a régi nagy anyagaikhoz természetesen nem mérhető, de én azt hiszem, ez nem is igazán várható el.

Nagyon sok fantázia nincs benne, megbízható zúzás, ami olykor jól tud esni.

Csak gratulálni tudok nekik, nem lehetett kis meló, mire sikerült ilyen gyenge nótákat összehozni. :-D Egy megjegyezhető hangja nincs az egésznek.

Én viszont ezt nem élveztem volna brutal hangzással mert attól szerintem veszített volna a lényegét! Nekem lejött ezzel a sounddal is! Egy negatívum... kib@szott hosszú!

Irgum-Burzum!! Lehet hogy nekem van születési rendellenességem, de az az ideg szál ami ezt élvezetessé teszi,belőlem hiányzik!

Demonaz...minden téma Ugyanaz! Na jó azért helyenként sikerült letakarni feelinges dallamokkal, ezek voltak a legjobb pillanatai!

Ez a műfaj az amit nem szeretek,és nem is fogok soha!

Engem a véresszájú dettert meggyőztek! Pusztít mint az atom!

Nem rossz de kicsit fantáziátlan!Viszont dörög rendesen!

Ez volt az első találkozásom a csapattal,nem ismertem az előző anyagaikat, de szigorú vagyok a Svéd bandákkal ezáltal a pontszám ennél jobb már nem lesz!

Négy pont a zenének, és még egy képzeletbeli hatost nyomok ide az 1969-óta tartó fennállásuk iránti tiszteletem jeléül!Én ennyi idősen a seggem se tudom majd kitörölni önállóan ,nem hogy még a gitáromat nyúzam!!

A Vomitory energiája mindig kiveszi belőlem a pusztítani akaró démont! Most éppen egy kis nyuszi vagyok és Barbie babát öltöztetek!

Igazságos közepest megemelem egy fél ponttal mert a Scar Symnél ez jobban szórakoztatott!

Unalmas, vontatott meg egyforma. A 8 dalt elég nehéz volt külön választani. De egészben nem rossz.

A tavalyi 'Belus' az szó szerint csak monton zaj volt. Ez persze zeneileg sokkal jobb, de sajnos még mindig majdhogynem hallgathatatlan a minőség miatt, ami az utóbbi Burzum albumokon elment, de most már, a mai napban nem. A 'Filosofem' (1996) az örökké a kedvenc lemezeim között fog maradni; de ezt a 21. század-i Burzum-ot sose fogom tudni megszeretni. Úgy látszik hogy Varg most évente fog új lemezt kiadni, úgyhogy majd meglátjuk hogy jövőre mi lesz; alig várom(!)

Abbath "I" zenekarának a 'Between Two Worlds' albuma 2006-ban is kivételes volt, Amikor előszor megtudtam hogy Demonaz is fog szólo albumot kiadni, már előre tudtam hogy nem lehet rossz.

Az utóbbi lemezeiket mind rongyosra hallgattam; de ezt lehet hogy nem fogom... annyira. Túlságosan külömböző a többitől.

Kellemes meglepetés. Manapság ritka az ilyen 'old-school' hangulatú Death Metal.

Én szerintem, az hogy egy zenekar 42 év után is még mindig megy, és még a 23. alkalomból is képes egy ilyen (minden értelemben) 'korrekt' sorozat albumra, az egyszerűen hihetetlen. Reméljük azt hogy a 'fiatalabb' kedvenceink is majd betöltik a 42+ évet, mert elvileg a Uriah Heep most bebizonyította hogy simán lehetséges.

Ami erre a műfajra jellemző, vagy amit lehet benne szeretni, az mind itt van.

Csak azért hat pont mert másik négy lemez megelőzte nálam. Amúgy se a kedvenc bandám de az értékeit/egyéniségét elismerem

Nem tudja hozni azt a hangulati szintet mint a korai lemezek, de a mai utánzóit alázza. A tiszta ének meg érdekes újítás és azért is tetszik mert természetes. Semmi erőltett nincs benne.

Kellemes csalódás ez a lemez. Első hallásra nem tetszett de aztán előjöttek az erényei. Nagyon Bathory-s lett.

Pfff......

Nekem néhány helyen túl dallmos lett. Néha meg beugrik az Amon Amarth ami nem jó jel de az idei svéd halálmetáltermésből eddigi a legjobb.

Ezért se adnék pénzt.

Van de minek lemez.

Nagy név de nem nagyon ismerem és ez a lemez se fog arra kényszeríteni, hogy többször ill. a többit meghallgasam.

Egyértelműen a legerősebb lemez ebből a mezőnyből.

Még egy nagyobbnak mondott név, de nem szeretem és nem is érdekel bocs. Egy hallgatást megért.(pont)

Távol a trendektől és mindentől, ami kommersz....Jó! Nekem csak ennyire...

Magamtól nem hallgatnám meg, de azt el kell ismerni, hogy jobb, mint az elődje.

Fogyasztható és kerek lemez lett, de nem ezt várná az ember tőle...

Eleinte nagyon tetszett a zenekar, az első lemezért "odavoltam". Ma már nagyon sokan szólnak így, és a tökéletes hangszeres teljesítmény sem menti meg ezt az albumot az unalomtól.

10 pont. Ami jó ebben a műfajban, az itt mind megtalálható. Remekmű

Ha lehet ilyet mondani, akkor ez old school melodic death, ahol nincs dallamos ének, nincs köze a mai divatos Scar Symmetry, Mercenary vonalhoz. Egyszerűen húz, lüktet és földhöz vág.

Sajnálom, hogy a borító nem az előző album koncepcióját folytatja, de a zenével továbbra sincs gond. Dúsan hangszerelt black/death, kiváló hangzással, képzett zenészekkel.

Kellemes emlékeket ébreszt bennem. Dalszerzés terén minden rendben van ma is. Az izgalom varázsa ugyan hiányzik, hiszen nem csak a Deep Purple, Black Sabbath, AC/DC, Ufo, Scorpions, Nazareth, stb lemezek megjelenését kell kiböjtölni...

Nem nagyon lehet tévedni velük. A szakma megbecsült, érdemes dolgozói, de egyszer szeretnék legalább egy picit meglepődni...

Nálam viszont a Welcome a favorit, amit a maga idejében elég sokat hallgattam. Ez, ahhoz képest gyenge teljesítmény a semmitmondó, üres dalaival.

Eleddig nem soroltam legkedveltebb fülelnivalóim közé az S.S. albumait, ám az "Unseen" felettébb meggyőző, és számomra maradandóan kellemes pillanatokat okozott. A hab pedig, a kegyetlenül eltalált, ötletes és ízes szólók személyében csattan a torta tetejére. Néhol mintha az Amorphis dallamvilága köszönne vissza, de sebaj! Ilyen hangszeres teljesítmény mellett ez még ugyancsak elnézhető.:)

Kétségtelenül hatásos a maga infantilis módján, ráadásul Dino & Hoglan (F.F.) munkássága is meg vagyon idézve, némi In Flames áthatással. A végeredmény viszont szánalmasan fojtogató. Szubjektíve.:)

A '70-es évek muzsikáját általában nagy kanállal eszem, és nem volt ez másképp jelen albumunkkal kapcsolatban sem. Mi tagadás, mind a tíz ujjamat megnyaltam a szólók, és a szárnyaló Hammond futamok okozta élmlények után. Egy kedves barátom ajánlotta még figyelmembe anno a bandát, de ő már sajnos ezt az anyagot nem hallhatja. Tehát, tiszteletem jeléül & megemlékezésképpen, egy plusz ponttal az ő nevében is növelem az amúgy sem gyenge teljesítményre vonatkozó értéket.

Legyen 10! Sokat agyaltam, hogy számítsanak-é a nagy elődök munkálatai ebben a stílusban, de úgy döntöttem, hogy nem. Ez kurvára tökéletes zene. A kedvenc műfajom egy újabb gyöngyszemmel gyarapodott. ...és mellékesen kurva sokat fejlődtek az előző - nem kevésbé nagy kedvenc - hangzóanyaguk óta. _O_

Rendkívül kellemesen horzsol, bár néha rifftúltengés tapasztalható. El van nézve!

Svéd death metál a durvább szekcióból. Nem tökölnek, most is eldózerolnak könyörületet nem ismerve. Mennyire szeretem én az ilyet...