Hangpróba #183 - 2011. május 7.

A The Gathering Wildernessel elváltak útjaink és azóta is távolodunk egymástól. Pá, pá és pá.
Egy ponttal gyengébb, mint a Bélus volt. Varg szép lassan Quorthon nyomdokain bandukol. Roppant norvég erdőben búslakodva, kavicsokat egymásra hányva, kankalinból és jácintból töviskoszorút fonva.
Demonaz is bement a roppant erdőbe, csak miután nem találta az erdei tisztáson lepkékkel játszadozó Vargot, felment a hegyre ahol dideregve grimaszol a hegyi repcebecő ormányosok képébe.
Pop-death. Ülnek a refrének - fogyasztom a terméket.
Mondják a srácok, ahogy a csövön befér. Csak az én oldalamon szűkül a cső és már nem fér ki rajta, ami bement.
Tipikus semmi különös. Eljátszották ami a tarsolyukban volt, piros retek mogyoró, én meghallgattam, majd mindenki tette tovább a dolgát.
Torcsbírer én így szeretlek!
A Salisbury és a Look at Yourself botlásuk után rátaláltak az útjukra, amin boldogan beballagtak a régen leszedett málnásba és ott guggolnak, de a málnát közben kitaposták és a levelek lepotyogtak, így a friss termés helyett csak medvebré a jussuk. Nem értik a dolgot, csak nyögnek kikerekedett szemekkel...
Hánytatóék asszem valahol a Revelation Nausea környékén beakadtak, mint egy Karádi bakelit tempóváltáskor. Azóta is ugyan ott kattog a gépezet.
A lovag, ki a csata hevében nem vette észre, hogy maga is elesett, holtában is derék mód tovább kűzd.
Hatalmas zene lett ismét, de hát tőlük ezt el is vártam. A színtér kincsei ők, senkire sem hasonlítanak csak saját magukra. Egy dalukban több hangulat és érzelem van, mint a hp-n szereplő összesben együtt. Igen, vannak jobb albumaik, és a hangzás sem a legjobb, még magukhoz képest sem, ezért nem adok nekik 10 pontot.
Ezt most nem vártam már annyira, mint a sok év szünet utáni Belust. Remélem nem gondolja komolyan Varg, hogy évente új lemezzel fog előállni.
Jó album lett, de nem fogom sokat hallgatni a jövőben, mert annyira azért nem köt le. Abbath "I" formációja sokkal jobb albumot tett le anno az asztalra a "Between Two Worlds" képében. Ez azért is érdekes, mert itt is és ott is Armagedda és Ice Dale játszott főhőseink mellett.
Sehol egy jó dal, egy emlékezetes rész. Ez a stílus nálam nem működhet ezek megléte nélkül. Amíg szólt addig nem zavart, de nem érzem a késztetést, hogy minden nap ezt akarnám hallgatni.
Elég hamar ráuntam, mivel nem sok változatosság volt benne. Persze ez a stílus ilyen is, úgyhogy a műfaj keretei között korrekt munka.
Az én értékrendemben ez egy újabb felesleges lemez. Különlegesség semmi nincs benne, csak a milliószor hallott megoldások. Egy újabb csepp a tengerben.
Kb. mint a Vomitory, csak a stílus más.
Mi a fenét lehet mondani egy ennyire nem idevaló zenére? Kétségkívül minőség, meg elismerés nekik stb. A célközönség biztosan jól fog szórakozni, én azonban már töröltem is.
Ebből a fajta death metalból már csak azokat a bandákat tudom igazán szeretni, akik kivételes képességek birtokában készítik a lemezeiket. A Vomitory nem ilyen, de kutyaütőknek sem lehet őket nevezni.
A zene teljesen semmitmondó, az énekes süvöltései meg a jó ízlés elleni komoly bűntettnek minősülnek, szóval haggyuk egymást békén azt mondom.
A hangzáson kívül semmibe nem tudok belekötni (nem emlékszem, hogy valaha egyetlen Primordial lemez jól szólt volna...). Zeneileg és vokálisan nálam ez maximális teljesítmény.
Egy hajszállal Bélus mögött, de még mindíg a nagy többség előtt. :-)
Jó lemez, de nem csúcsalkotás. Az "I" lemezt én is jobbnak tartom, az Immortal alkotásokról nem is szólva...
Nem ájultam el tőle. Maradok a koraiaknál.
Ha életem első svéd death lemeze lenne, gondolkodás nélkül 10-et adnék rá. :-) Remek nóták, ütős hangzás, az egész húz magával végig. Így kell ezt csinálni.
Jó, de nem találom kiemelkedőnek.
Sokszinű, változatos, és jó. Más okos dolog nem jut eszembe róla. :-)
Szinvonalas muzsika, a régi nagy anyagaikhoz természetesen nem mérhető, de én azt hiszem, ez nem is igazán várható el.
Nagyon sok fantázia nincs benne, megbízható zúzás, ami olykor jól tud esni.
Csak gratulálni tudok nekik, nem lehetett kis meló, mire sikerült ilyen gyenge nótákat összehozni. :-D Egy megjegyezhető hangja nincs az egésznek.
Távol a trendektől és mindentől, ami kommersz....Jó! Nekem csak ennyire...
Magamtól nem hallgatnám meg, de azt el kell ismerni, hogy jobb, mint az elődje.
Fogyasztható és kerek lemez lett, de nem ezt várná az ember tőle...
Eleinte nagyon tetszett a zenekar, az első lemezért "odavoltam". Ma már nagyon sokan szólnak így, és a tökéletes hangszeres teljesítmény sem menti meg ezt az albumot az unalomtól.
10 pont. Ami jó ebben a műfajban, az itt mind megtalálható. Remekmű
Ha lehet ilyet mondani, akkor ez old school melodic death, ahol nincs dallamos ének, nincs köze a mai divatos Scar Symmetry, Mercenary vonalhoz. Egyszerűen húz, lüktet és földhöz vág.
Sajnálom, hogy a borító nem az előző album koncepcióját folytatja, de a zenével továbbra sincs gond. Dúsan hangszerelt black/death, kiváló hangzással, képzett zenészekkel.
Kellemes emlékeket ébreszt bennem. Dalszerzés terén minden rendben van ma is. Az izgalom varázsa ugyan hiányzik, hiszen nem csak a Deep Purple, Black Sabbath, AC/DC, Ufo, Scorpions, Nazareth, stb lemezek megjelenését kell kiböjtölni...
Nem nagyon lehet tévedni velük. A szakma megbecsült, érdemes dolgozói, de egyszer szeretnék legalább egy picit meglepődni...
Nálam viszont a Welcome a favorit, amit a maga idejében elég sokat hallgattam. Ez, ahhoz képest gyenge teljesítmény a semmitmondó, üres dalaival.
Legyen 10! Sokat agyaltam, hogy számítsanak-é a nagy elődök munkálatai ebben a stílusban, de úgy döntöttem, hogy nem. Ez kurvára tökéletes zene. A kedvenc műfajom egy újabb gyöngyszemmel gyarapodott. ...és mellékesen kurva sokat fejlődtek az előző - nem kevésbé nagy kedvenc - hangzóanyaguk óta. _O_
Rendkívül kellemesen horzsol, bár néha rifftúltengés tapasztalható. El van nézve!
Svéd death metál a durvább szekcióból. Nem tökölnek, most is eldózerolnak könyörületet nem ismerve. Mennyire szeretem én az ilyet...

Vélemény, hozzászólás?