Mi történik, ha a Jag Panzer - Thane to The Throne lemeze meghágja irgalmatlanul a Nevermore - Dreaming Neon Black-jét? Meghozza a gólya a The Bottom Deepet... Nekem tetszik a kölök.

Na ez az ének cudar! Tök mindegy, hogy a zenei alap akár még jónak is mondható, ha a csávó hazaküldi az egészet ezzel a szombat hajnali danolászással.

Ki nem állhatom az instrumentális lemezeket, de ennek a hangulata igen magával ragadó!

:D na akkor én leszek az ellentengernagy! Már az Olden Domain Borknagar lemeztől kezdve kiemelten figyelem Garm minden megmozdulását és minden alkalommal bebizonyosodik, hogy az úriember kivételesen ihletett művész. Számomra a Blood Inside után a Shadows of The Sun mélyrepülés volt. Bálnazene Xanaxlebegéssel. Szerencsére a Wars of the Roses ismét élettel, tempókkal teli anyag lett. A Providence női éneke pedig csodálatos! :) (az örök 10 pont marad a Perdition City)

zsííírdesznyó

Jó lesz ez, Gábor! Jöjjön minél hamarabb a folytatás, kristályosodjon, kopjon be ez a fajta zeneszerzés és idővel a kiemelkedő szerzemények is megérkeznek. A lemezhosszal viszont ebben a fázisban csínnyán kell bánni. Az most ebben a formában sok. Valahol 35 perc környékén sokkal hatásosabb kompozíciókat (és velősebb) lehet összehozni érzésem szerint. Nem feltétlenül kell mindent rápakolni egy lemezre, ami ötlet kipattan a buksiból.

Nem igazán találtam meg a "ciki" énekrészeket... Mindegy. Sosem szerettem a Norther zenéjét, de ez a lemez beleillik a friss In Flames / The Haunted vonalba hangulatilag nálam. Valahogy érdekes ez a párhuzamos arculatváltás. Nem kiemelkedő, de mindenképpen korrekt hallgatnivaló.

Fényévekkel összeszedettebb és dal-centrikusabb az első lemeznél. Ezt már szeretem

hát, hát, hát. Ez bizony számomra nem több, mint egy kiforratlan próbatermi felvétel. Azért simán lehet majd belőlük valami, mert vannak jó megoldásaik elvétve.

Nyűg nekem ez a stílus.

Nagyon nagy kedvencem ez a banda a bemutatkozó albumuk óta. Az új lemez is nagyszerű lett; mélyebb, sötétebb mint az elődök, de nagyon élvezetes hallgatnivaló. A Nevermore hasonlóság meg túl van lihegve. Ok, tagadhatatlan, hogy hasonlít 1 db együttesre, a legtöbb banda meg hasonlít több ezerre. :P

Egyértelmű, hogy a hangulatával tudja megnyerni a hallgatóit az album. Persze petát nem tudta, és még sokakat sem fog tudni, de engem sikerült. A hangzás is tetszett és az énekes károgása is. Nem lesz egy alapmű, de igen korrekt munka.

Neten olvasgatáshoz kiváló háttérzenének bizonyult. Mondjuk általában nem ilyen célzattal hallgat az ember zenét, de ezekre az alkalmakra is kell valami muzsika, mert a csendet ki nem állhatom.

A korai albumaikat szerettem, de ez már nem nekem szól sajnos. Nehezen viselem az ilyen zenéket amiben szinte semmi nem történik, és hamar elkezdek unatkozni rajtuk. Az, hogy minőségi, meg mély stb. azzal nem vitatkozom.

Nagyon változatos és hangulatos black/death muzsika ez kérem; a török srácok kitettek magukért rendesen. A borító viszont ocsmány, bár a hp-s lányainknak még be is jöhet. :D

Hát ez borzasztó rossz volt. Az utolsó szám elejéig kellett várni, hogy valami értékelhető történjen. Az Űrbögre című rádiójátéktól különösen a falra másztam.

Elég semmitmondó zenét játszik ma már a Norther, de legalább metal. (Lassan már ennek is örülni kell a hp-n.) Ének nélkül jobb lett volna a lemez.

Kellemesen nyugtató, ellazító zene; merengéshez ideális.

Most mondjam megint, hogy az Opethet sem szeretem ma már? Mondom.

Egyetértek Grimm testvérrel, magam sem mondhattam volna szebben.

Mindig is szerettem ezt a társulatot, a Nevermore hatás természetesen most is erős, de mivel az nagy kedvencem, ezt pozitívumnak tekintem. Kiváló dalokat írtak most is.

Szeretnék mindig ilyen amatőröket magamnak. :-) Csak a tiszta ének gyengeségei miatt nem kap többet. A zene első osztályú.

Én sajnos kevés kivételtől eltekintve csak végigunatkozom az ilyen stílusú lemezeket, a 3. számnál már kényszeríteni kell magam, hogy odafigyeljek, különben menthetetlenül máshova kalandozik a figyelmem és azt se észlelem szinte, hogy szól valami. Pedig szinvonalas zene, elismerem, de a tetszési szintje nem magasabb ennél.

Jó és unalmas dolgok váltják egymást a lemezen. A Perdition City vagy a William Blake-es lemez sokkal jobban tetszett ennél.

Kíméletlen, de szerencsére egyáltalán nem egyhangú, kiválóan megalkotott zene ez.

Csökött agyamnak és beszűkültségemnek köszönhetően nem nagyon tudok mit kezdeni vele. :-P Tisztelem, távolról.

Ezekkel a halál unalmas tucatkategóriás modernkedő melodic death cuccokkal eleve kezd tele lenni a padlás, de itt az ének még külön marha idegesítő is. Kuka.

Fantasztikus hangulata van, és nem szoktam évszakok szerint zenét hallgatni, gond nélkül meghallgatom nyáron is. :-)

A lehetőség ott van, de legközelebb emlékezetesebb, jobb dalokat kérnék tőlük, ha megkérdeznének. :-) Négy dal 10 perc feletti a 6-ból, ehhez azért minimum Opeth szintű zeneszerzési képességek kellenek ebben a műfajban, hogy a dalok végig érdekfeszítőek maradjanak. Ez itt még nincs meg.

Azt hiszem a kollégák mindent leírtak már előttem amit lehetett, más okosat nem tudok mondani én sem.

Sikerült túlszárnyalni a mestereket. Az utolsó Nevermore lemezeket simán veri és az énekhangot is jobban viselem. Csendben jegyzem meg, talán 2 számmal több van a kelleténél.

Vagy nem volt, vagy nem volt elég határozott a producer/hangmérnök/takarító/szomszéd stb. Kell a külső kontroll, egy szűz fül, aki szól, ha gyermeteg hibát, hamis hangokat vél hallani. Erre nem lehet mentség a pénztelenség. Azt meg nem tudom elképzelni, hogy szándékosan ilyen...

Az előzetes hozzászólásokból éreztem, hogy jó lesz ez. Szívesen hallgatom ezeket a könnyed, lebegős, finom elektronikával bolondított post/space zenéket. Persze csak módjával...

Végighallgattam, ennyit ér nekem.

Kíméletlen death/black muzsika tele sötét harmóniákkal. Számomra kellemes meglepetés. Amikor belefáradnék a sűrű tekerésbe, mindig jön valami finom dolog, ami feloldja a feszültséget.

Egy hp-n két ambient művészlemez túl sok. Azt viszont örömmel látom, hogy ez hazai szárnypróbálgatás. (Mégha számomra kicsit szárnyaszegett is.....) Sok sikert!

Eklatáns példa, hogyan lesz egy tehetséges epigonból dögunalmas tucatzenekar. Pedig a Death Unlimitedre anno milyen jól esett bólogatni...

Még mindig sok a feleslegesnek tűnő, vontatott rész, kicsit direktebben kellene a dalokhoz viszonyulni. Az irány továbbra is jó, a tehetség adott. (Most már jöhetne az új Entrails anyag is!)

-Progressziv deathmetál? -Az -Opethes? -Persze....de mégis más. A nyílvánvaló hibái ellenére egy teljesen vállalható, tartalmas anyagot rakott az asztalra a fiatal michigani banda debütként. Sok hallgatás kell hozzá, nem adja olcsón magát, de kincset ér. Kedvenc; Whispering Insanity

Nem éri el a Forged és a Premonition szintjét, de jó kis hallgatnivaló. Megtartom...