Hangpróba #190 - 2011. augusztus 13.

Nekem is tetszik, sokkal jobban, mint a korábbi lemezeik. Még végén az Overkill cover is nagyon bejött, pedig nem igazán szeretem a feldolgozásokat. Közel tökéletes, nálam harcban lesz év végén, az év albuma címért, legalábbis jelenleg úgy néz ki.
Azt hiszem mindent elmondtak az előttem szólók...
Sajnos tényleg csak háttérzene... Ezenkívül kegyetlenül jó pillanatai vannak.
Untam minden percét. Bele-belehallgattam régebbi albumaikba is, azok sokkal inkább tetszettek, mint ez. Bár még így sem jött be annyira, hogy máskor előkerüljön.
Érdekes, hogy a 'Slay' című számtól lefele kezdett el tetszeni. Akárhányszor hallgattam, az előtte lévő számok nem érték el a megfelelő hatást. Összességében az album sem, de emellett nem rossz, mert néha tényleg van egy-két ütős téma, ezt pedig díjazom. Bár ez így kevés.
Ez tipikusan olyan stílus, ami tőlem annyira távol áll, hogy távcsővel sem látom.
A Mirror Of Madness mai napig nagy kedvencem, de amúgy soha nem vonzott különösebben a zenéjük. Ez az album pedig egyenesen a mélypont, remélem kimásznak belőle, és a jövőben végre visszatér az eredeti íz (bár ezt kétlem, hiányzik Petri)
Elképesztő hangulata van, viszont tényleg túl van nyújtva néhol... ha tíz perccel rövidebb, az két plusz ponttal járt volna. Mindenféle hörgést, gurgulázást elviselek (pl. a Cattle Decapitation), de itt valamiért az énekes(ek) helyében befogtam volna sokszor.
Na ez viszont tényleg kellemes meglepetés volt, mert minden másra gondoltam, csak arra nem, hogy ez bejön majd. Nem lesz a kedvencem, de bármikor szívesen elhallgatom. És kíváncsi vagyok rá, hogyan is alakul tovább az együttes zenéje a jövőben.
Annyira átlagos, hogy már szinte rossz. Egyre jobban távolodok ettől a stílustól...
Ha ezt a gólya hozta, akkor nekem valószínűleg a bábaasszony szobája helyett a falu végi ingoványos lapról szedegetett csőrbevalót. A zöld brekkencset nem fogom megcsókolni, így csupán arra jó, hogy bekapja a legyet. Mondanom sem kell, nem marad sokáig...
MP3 lejátszóban szólhat bátran, persze csak akkor, ha a fülhallgató olyasvalaki fülébe van dugva, aki éppen egy másik földrészen gyökköszörül.
Kipróbáltam Catanozás közben, munka mellett, kerékpáron és vonaton. Nem tudtam tőle több hetest dobni, hamarabb kitölteni a táblázatokat, tekerés nélkül haladni vagy műszaki hibaelhárítás szüksége nélkül nyugodtan vonatozni, de legalább tetszett!
A szívem ettől sz.rul ver...
Érdekes. A számokat változatosnak, de az album egészét kissé egysíkúnak érzem. Egy biztos, nem tiltakozok egy másfél százados megszállás ellen.
A lemezkritikát olvasva úgy éreztem, hogy csupán százezer az egyhez annak esélye, hogy ez nem fog nekem tetszeni. Meghallgatva viszont úgy tűnik, ez a valószínűség tíz esetből kilencszer bejön...
Dallamolnak, tehát vannak. És lesznek nálam hallgatva a jövőben is. Vagy legalábbis ma még így gondolom...
Az éneket helyettesítő gyermekded garathang a szakítószilárdság határáig nyújtotta az idegrendszeremet. Ott a pause gomb mentett meg a hátulgombolós ingtől, amit nem én, hanem valami természetfeletti erő hozott mozgásba. Pedig jól kitalált dallamok, érzelmek leledzenek minden számban...
Nem hiszem, hogy a fényelhajlást nagymértékben befolyásolja majd, de a gyertyaláng meg-megremeg a fejrázásom keltette légörvényekben.
Dalok!!! Nem tudnak hibázni. Sajnos egyre ritkább, hogy ilyen elavult dolgokkal, mint a dallam, harmónia (jelentsen bárkinek bármit is) képes valaki megtölteni egy lemezt. Azért megjegyzem, hogy az Allegiance jobban tetszik.
Kiváncsi vagyok lesz-e a Communicnak valaha klasszikussá váló anyaga...magam részéről egy biztos Nem a válasz!
Amatőr, idegesítő, fülsértő. Nem folytatom...
Ezeket a Post-Rockokat egyszerűen lehetetlenség odafigyelve hallgatni. Nem tudom ennyire megerőszakolni magam.
Vannak olyan hangulatok, hogy csipőből elutasítom az Ulver zenéjét, viszont amikor jöhet, akkor aztán hengerel!
Megfért volna itt sokkal több oriental dallam is, kicsit kiaknázatlan lehetőségnek tűnik.
Nem akarok pálcát törni felette, mert nem az olyan - ezek szerint kevésbé nyitott - fazonoknak készült mint én. De ha nem tetszett, akkor nincs mit tenni!
Éveken át mindig megkapták hogy COB-kópia, hát mostanra teljesen levetkőzték azt a korszakot, és beálltak tucat modernmetálkodni ők is!
A szép frontborító valahogy többet/jobbat sejtetett...
Végülis zenélgetnek, előadják azt amit tudnak, de ezt ma már bármelyik szobakonyhából kilépő fiatal banda tudja még az isten háta mögött is.
Az első három Firewind album egyszerűen frenetikus volt, azóta csak simán jók. A dalszerzést tekintve azóta egy kicsit más tulajdonságok/szempontok kerültek előtérbe, amik nekem annyira nem jönnek már be.
Mint a The Bottom Deep elődeinél itt is baromira zavart Warrell Dane "vendégszereplése",de az olyan gyöngyszemek mint a Denial a Flood River Blood vagy az In Silence Whit My Scars,teljes mértékben meggyőztek a magas pontszám jogosságáról.
Olyan értékromboló tulajdonságokkal bir az album,melyek teljes mértékben biztositották számomra a lemez totális földbeállását.A boritó viszont érdekes..
Hallgattam babakocsi tologatás ill. vezetés közben is,hát úgy elszólogatott.Igazából odafigyelni,elmélyülni benne egyszer sem sikerült.Azonban a megemlitett cselekvések mellé,háttérzenének teljesen alkalmasnak bizonyult.
Devin Townsend,Varg Vikernes,Steve Von Till,Kristoffer Rygg,csak pár név az általam Művésznek tekintett egyének közűl a zeneiparban.Egyediek,öntőrvényűek,magasról tesznek az elvárásokra,divatirányzatokra.A Wars Of The Roses ezúttal kevésbé markáns ecsetvonásokkal készűlt ,azonban az életműbe szépen illeszkedő Alkotás.Élmény,nem mindennapi használatra!
A Stay maradhat.A többieknek-a minőség elismerése mellett-megköszönöm a szereplést.
Érdekes,nekem is egyből Tarkovszkij Solaris ill Sztalker cimű mesterművei ugrottak be az erdőben tett kirándulás alkalmával.Ezek hangulata,ha nem is tökéletes formában,de fellelhető Nagaarum alkotásában is.Biztató kezdet,de ezen filmek iránt érzett rajongásom nélkül,valószinűleg megborzolta volna az idegrendszerem.
A pontszámomat kizárólag a pillanat élménye szülte.A sanda gyanúm,hogy pár hét múlva a szürke állományom lomtárában végzi a Norther szüleménye.Azonban most még tetszik amit leraktak az asztalra.Carpe diem.
Nem hordoz különösebb meglepetést észak fiainak új albuma.Nem volt egy felhőtlen 1 óra,meglátásom szerint a hangzáson még gyurmázhattak volna ill a Daudaferd 7 percét sem érzem indokoltnak.Mindezek mellett alapvetően kellemesen elbambultam hallgatása közben.
Rendszerint a Tree Tops kb. 3.percétől lankadó figyelmem végleg kapitulált és ez az állapot az album végéig megmarad.Pedig a srácok sok mindent elkövetnek:akusztikus betétek,tiszta ének ill.instrumentális számok szinesitik az anyagot,de nálam ezúttal nem értek célba.
Megjelenést követően nagyon sokszor megpörgettem és most igen jólesett ismét meghallgatnom.Szeretem ezt a lemezt.Köszönöm a vasútnak,hogy újra eljuttatott Görögországba:)
A power metalból csak a Nevermore-t tudom meghallgatni, de azt nagyon. Zeneileg majdnem pazar, de az ének totál idegesít.
A nyitódal oké. Aztán jött a trúság. Nem értem: ha rendesen ki van keverve a dob, és az éneken nincs ez a szörnyű '80-as éveket idéző visszhang-zengető páros, akkor nem lenne hiteles? A szólókat és a dallomos éneket el kellett volna hagyni, vagy olyanra bízni, aki tud szólózni, énekelni. Fejfogós nagyon! Bush! Nekem kétszer kellett közben rágyújtanom. :D
"Létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél, messziről ered, és véget nem mivelünk ér." (Wordsworth) Post-rock gyöngyszem, majd' minden dala katarzis.
A Shadows Of The Sun nálam telitalálat volt, ez hangyányit gyengébb, de így is majdnem tökéletes. A hangzást most nagyon '70-es évekre vették, nem áll jól nekik.
Nagyon korrekt lemez, még az időnként felbukkanó melo-death témázgatások sem zavartak. Nile és Behemoth rajongók, ki ne hagyjátok!
Egyik nagy kedvencem, a cseh Autopsia munkásságához tudom hasonlítani. Kísérletezés a javából - bár itt (még) nem olyan kifinomultan és megismételhetetlenül. A hangmintákon (VSTi-ken?) gondolkodtam volna még, néhol suták. A Póküreg elsőre megfogott. Ügyes! A Tériszony akkordozása teljesen Kátai művész úr egyik szerzeménye, még ha a véletlen műve is. Ha ilyen szellős lemezekkel akarsz előrukkolni, Gábor, akkor javaslom, nyúlj bele a témákba, hogy változatosabbak legyenek. A legfontosabb pedig, hogy lekeverésnél, majd a masteringnél ügyelj arra, hogy ki legyen töltve minden üresen maradt tér. Hajrá!
A bedurvult Pokolgépre ráüvöltöttek? A lánccsörgetős heavy metaltól mindig a falra másztam...
Ha 15 évvel korábban hallom, akkor 10 pontra tartom. Bár akkor nem lett volna ilyen "jó" a dobgép soundja... Daudaferd a legjobb dal. Hatról indultam, nyolcig jutottam, hétnél landoltam.
Bemutatkozásnak nem rossz, a gyermekbetegségei ellenére sem, de unalmas nagyon. A női ének és az akusztikus témák elég jók, amúgy tucattémák halmaza.
A Pokolgép már angolul nyomja? Sohasem szerettem az ilyet, kölyökkoromban sem, és jó az esély rá, hogy már nem is fogom.
Nem igazán fogott meg, de elismerem az értékeit.
Szeretem a post rock-ot; mindig megnyugtat
Számomra az Ulver 93-97 között alkotott zenét. Ez a stílusú zene már nem igazán jön be nekem; össze nem hasonlítható a régi szerzeményeikkel. Viszont ha elvonatkoztatok attól, hogy ez Ulver, még az sem menti meg őket az alacsony pontszámtól.
Kicsit a Burzum ambient tételeire emlékeztet a számok többsége, ezek tetszettek is a maguk egyszerűségével. Három negatívumot tudnék felhozni: az egyik az, hogy túl hosszú az anyag, a másik a néhol idegesítő hangszín, (lehet, hogy velem van a baj és csak nekem nem tetszik) a harmadik meg az, hogy vannak dalok, amik nem igazán illenek a képbe (gondolok itt a Gammára meg az 1068 bar-ra). Simán ráférhettek volna egy következő lemezre is szerintem és akkor az idő probléma is megoldva. Még annyit fűznék hozzá, hogy nem vagyok szakértője/rajongója az ilyen zenéknek, szóval ezért kap közepest.
Rosszabbra számítottam...
Voltak benne remek pillanatok (és kevésbé remek pillanatok is), viszont könnyen megunható. A kiállások tetszettek még. A gitárszólók meg elég elcsépeltek voltak (bár én sem tudtam volna jobbat csinálni úgyhogy inkább nem szóltam :D)
Nem szeretem a power metált, de ez nem is volt olyan rossz...
Ja, hogy ez nem egy Nevermore lemez volt? Őket se különösebben szeretem, de abban sikerült felfedeznem némi hangulatot, itt sajnos nem. A másik, hogy max az eltelt idő alapján sejtem, hányszor hallgattam most végig, és egyetlen momentum nem maradt meg, csak úgy ment. A háttérben.
Sorgeldomék bizonyára észrevették, hogy zenélni tudni nem muszáj, ha kellőképp beteg hangulatot varázsolnak, azzal is el lehet adni dolgokat. És tényleg. A pontszám a bizonytalanságomat fejezi ki; néha tényleg az említett koncepciót érzem a dolog mögött, máskor hitelesnek tűnik. Pl. olyan rossz számot, mint a Mannan Vid Stugan kiadna a kezéből normális ember, most komolyan? :D
Végighallgattampárszor, nemnagyonhatottmeg, egykiemelkedőszámotsemtaláltam, másbajomnemvoltvele, azeredetiségvégülisnemkötelező.
Nem sikerült annyira megszeretnem, amennyire akartam volna. A Stone Angels a kedvencem, ami talán unalmasnak hat a maga monoton és hosszú valójában, ugyanakkor olyan mély, rám kb. Current93-szerű hatással van.
Ezekben a keleties cuccokban valahogy nem szeretem, ha túlteng a metal, úgy, mint itt. Nem hallgattam szívesen.
Olyan volt ezt hallgatni, mint kísérleti filmeket nézni; valaki gondolt egyet és megcsinálta, én hallgatom, és gondolok talán valami mást, nagyon kicsi eséllyel ugyanazt. Talán a Póküreg volt a leginkább szuggesszív hatással rám, utólag érdekelne, hogy a címe nélkül vajon mi jutott volna róla eszembe. Elég nehéz pontot adnom, mert bajom ugyan nem volt az anyaggal, kicsit legalább megmozgatta a fantáziám, de valahogy nem tudok rá zenei élményként tekinteni, inkább érdekes hangulatok összességeként.
Sosem sikerült a Northert különösebben megjegyezzem magamnak semmiről, csak úgy ott van a tudatalattiban, hogy ez egy jó zenekar. Ott is marad, nekem ez a mű is tetszik, még ha az ének néhol tényleg ciki is, de a hangszeres témákat sokszor olyan jól eltaláltak, hogy elterelik a figyelmem.
Kár volt úgy sietni.. vagy siethetne kicsit a zene is jobban, nem is tudom. Lehet, hogy alakul a dolog, de azt hiszem, ha ki is forr, olyan pályára fog állni, ami engem nem érdekel. Augusztus elején meg pont rohadtul szeretném kizárni az életemből ezt az őszi hangulatot, szóval tényleg ráért volna ezt kiadni két hónap múlva.
Ez tényleg jó, annyi minden van benne, hogy szinte bárki találhat olyan részt, ami neki tetszik (nekem pl. a Whispering Insanaty felénél lévő gitárkiállás témája már a Nocturnal Depression Nostalgiájának elején is tetszett, de ez bizonyára véletlen hasonlóság). Mégis összeáll egységgé, nem éreztem összevissza témázgatásnak, amit csinálnak. Elő fog még kerülni, és a jövőben is kíváncsi leszek rájuk.
Azt hittem az utolsó szám legalább Abba feldolgozás lesz, és mosolyoghatok egy jót, mint az előző lemezen a Maniacen. Még ez az örömem sem volt meg.
Nevermore kópia, de ami jó, az jó! :-)
Oldboy...ezt nem is gondoltam volna, hogy neked ez tetszik! :-) Nekem is hamis az egész és amatőr és főleg idegesítő. ...és bevallom nem is tudtam végig hallgatni egészben, mert ki kellett mennem közben egy cigire is! :-)))
...lehet, hogy nem lesz állandó vendége a lejátszómnak az ének hiánya miatt, de tetszett!
Mély és szomorú. Kedvenc a February MMX c. dal.
11 éve léteznek és ez a második lemezük? Fura, na de mind1. Török bandától nem is rossz ez a death thrash black durvulat. A keleti dallamok is tetszettek benne, de összességében nem ér többet, mint...
Nem hallgatok ilyen fajta zenét, de jobban elvoltam vele, mint a Sorgeldom lemezével! :-)
Tudtam, hogy alul végzi a HP-n. :-) Először nekem sem tetszett annyira, de többszöri meghallgatás után már nem szabadultam tőle! :-) Nagyon jó lemez!
Gus G. neve a biztosíték arra, hogy sohasem fogunk szar lemezt hallani a Firewind-től!!! (remélem) :-)
A példaképeiket (ha azok) le sem tagadhatnák, de minek is tennék. Jó fajta muzsika ez.
Érdekes? vagy csak szimplán szar? inkább úgy középtávon.
Unalmas. Egy jó énekhang feldobná, persze akkor nem lenne instrumentális.
Nem vagyok mindig kész Ulver hallgatásra. Megjelenésekor jobban lekötött, most már nem érzem a varázsát olyan erősnek.
Jó lemez, de semmi olyat nem hallottam, amiért többet adnék.
A lemez hallgatása közben elolvastam Oldboy lemezajánlóját is. Nem vagyok ellene az ilyen zenéknek, de valahogy ez most nem fogott meg. Kicsit hosszúnak találtam, ami pontokat rontott rajta. A múltkori Arditihez hasonlóan kevésnek érzem az élvezeti értékét szimplán zene hallgatásként. Oldboy pontozótárssal ellentétben egyáltalán ne találom jó "aláfestésnek" az Alapítvány sorozathoz. Két tétel emelkedett ki a korongról: a póküreg és az 1068 bar. Biztosan a metalos megközelítés miatt. Gábor kedvét ne szegje az alacsony pont, csinálja csak, amit szeret, én meg maradok a GuilThee lemezeinél.
Sosem szerettem ezt a bandát és valószínűleg már nem is fogom.
Szeretek merengeni, sokszor teszem is.
Ha nem lenne ekkora csömöröm mostanság, többet is kapna.
Nem az én zeném, de stílusán belül hallottam már jobbat is.
Kikre hasonlítanak ezek..? Azokat sem ismerem, de nem veszitettem vele semmit sem. Ezzel mindent elárultam...
Egyedül a címadó dal tetszett, annak is az első fele :S Az énekhang nem jött be az óbégatós, danolászós stílusával, a zenét meg unalmasnak, kezdetlegesnek találtam. Nem lettem a rajongója, annak ellenére, hogy ez pont az én zeném (lenne...)
Minden pillanata elvarázsol...
Kb. annyira "tetszett", mint az előző kör Arditi-je. Olyan érzésem volt, mintha valami halotti toron vettem volna részt... az uriember hangja miatt (és csakis azért) mert olyan David Bowie-s, kap még pár pontot, de egyébként... :S
Egy nagy zajmassza az egész, a számokat nem is tudtam megkülönböztetni, melyik-melyik, olyan egyformák. A keleties-hangzás sem szívügyem, úgyhogy...
Azért ér nekem ennyit, mert nem mindennap hall az ember ilyen "furcsaságot", és ez tetszik, mert egyedi :D Nem éreztem, hogy túl hosszú lenne a majd' egy óra hossznyi anyag. Viszont elég sok helyen volt "üresjárat", ami kicsit zavaró volt.
Nem ismertem korábban ezt a zenekart... szerintem műfajában kiemelkedő, minőségi zene, "nem túl jó" énekkel.
Magával ragadó a hangulata :) Ez az album jobban tetszik hangyányival, mint az előző. Még sokat fog forogni :) Legjobban a Vinterriket c. nóta tetszett.
Lesznek ők még ennél sokkal jobbak! Na majd látom, tetszeni-fog e akkor. Most ennyit ért nekem. A borító 10 pontos.
Ez tetszett! :) Nem éreztem átlagosnak, sőt: nagyon is egyedi; nem éreztem túl soknak a dalok számát, sőt: örültem neki; és a bonusz-dalok is nagyon tetszettek, főleg az utolsó, a J.Priest feldolgozás.
A riffek a helyén vannak de az ének nekem nem jött be. A dobhangzás is egy kicsit zavaró, talán a pergő miatt.
Ez az ének nem semmi.Nagyon rossz. Ez az ember nem halgatta vissza mielött elküdték a kiadónak?
Nekem egy kicsit furcsa. Ebben aztán van mindenféle. Igaz nem metál de vannak benne olyan részek ami kellemes a fülnek. Sosem szerettem az instumentális zenét sokáig halgatni, ami kellemes az éppen elég (2-3 szám).
Nem birtam végighallgatni nagyon nem az én stílusom.
Frankó kemény, Dicséretes dobteljesítmény.Jók benne a gitár nyektetések.
Hát erre mit mondjak? Ez nem egy átlagos zene (zene?).De mit keres itt. Amit értékelni tudok az a 1068bar első 10 másodperce.
Jó. A gitárhangzás nem a legjobb föleg a szolisztikus részeknél.De frankó dallamokat játszanak, és ez az énekhang nekem bejön. Néha zavaró a szinti. Children és Soilwork keverék szerintem.
Nekem az újabb Moonspell jut róla az eszembe.Nekem túl egyhangu.
Kicsit monoton nekem. Sokat ismétlődő riffek és nagyon kiszámitható.
Jó kis zene, tele frankó riffekkel és dallamos szólókkal. Csak túl sok benne az kórus.
Lásd kritika!
Anno a Hieronymus Bosch festményeire hajazó borítóra figyeltem fel és úgy gondoltam a cím is, a műfaj is érdekesnek tűnik, tehát tettem egy próbát a lemezzel. És nagyjából azt kaptam, amire számítottam, egy hangulatos, valóban delejező hatású black metalban gyökerező, a post és avantgarde stílusokkal is kacérkodó intelligens zenét. Mondjuk a tiszta ének néha elég bizonytalan és hamiskás, és a dobtémák is itt-ott elég esetlegesnek tűnnek, de összességében tetszik a lemez.
Háttérzenének tökéletes!
Az előző lemeznél mindenképp élettel telibb ez a zenei anyag, de ezúttal is egy olyan album jött ki a műhelyből, amit nem lehet bármikor meghallgatni. Nekem is a Perdition City a kedvencem, de az első három black metalos lemezükön kívül az összes többit elő-elő veszem néha.
A dallamos és oriental témák tényleg földobják a lemezt, de nekem még ezekkel együtt is túl sok a "tikatika"...
Lásd kritika!
Mivel a Bodomot nem szeretem, valószínűleg ennyire se tetszene a lemez, ha még mindig őket koppintanák. A dallamos éneken van mit javítani, de tragikusnak azért nem mondanám... Talán az utolsó két dal tetszett a leginkább.
Ez is egy hangulatos lemez, csakúgy, mint elődje. Valószínűleg néha még elő is fog kerülni.
Érdekes, változatos zene ez, egy nagyon nyers, természetes hangzásba pácolva, egy ígéretes zenekar előadásában! Érdemes lesz rájuk odafigyelni a jövőben!
Stílusában ez valószínűleg egy jó lemez. Csakhogy egy kezemen meg tudom számolni azon heavy/power bandákat, amelyek manapság lázba tudnak hozni. És a Firewind nem tartozik közéjük...
Tény és való, hogy a legjobb Nevermore kópia, amit eddig hallottam. Minőséget, képvisel és dalírásban sem utolsó a norvég csapat (Denial, In Silence with my scars, Wayward Soul) Hátránya a nem túl emberbarát hossz és az önálló karakter teljes hiánya... Azért megtartom magamnak, hogy egy igazán jó banda/lemez (bármilyen irányú és mértékű befolyásoltsággal bírjon is) hoz valami újat, valami egyedit, ami miatt azt tudom mondani, hogy na igen, ez a Communic. Adja magát költői kérdésem: mitől Communic a Communic? Én nem találtam a választ.
Ha ezt a muzsikát normális hangzással, Józsi kiabálása, nyekergése nélkül, teszem azt instrumentális verzióban rögzítenék, szívesen megpróbálkoznék vele újra. Így viszont fáj.
Akármennyire is erőltettem érzékeim sokaságát, nem tudtam folyamatos figyelmet szentelni ezen harmóniaáradatnak. Ha körül akarnám írni, azt mondanám, hogy kellemesen semleges. Kiváló háttérzene bambuláshoz, merengéshez. Se több, se kevesebb. Most jó.
Kellő mennyiségű oxigén nélkül merültek lélekbúváraink és levegő nélkül maradtak félúton lefelé. Sosem szerettem az Ulver-t, és tapodtat sem közeledtek álláspontjaink. Egy végletekig belassult, monoton prüttyögés az egész korong. Első nekifutásra fárasztó, majd kifejezetten irritálóvá válik. Abszolút túlértékelt, amit csinálnak.
Tetszett. Ha még egy csipetnyivel több szín és dallam került volna az összetevők közé, akkor bizonyosan függővé tenne. Így maradnak az elismerő fejbiccentések. Magas fordulatszámmal.
Lehet, hogy másnak jó kellék relaxáláshoz, én maradnék a jól bevált csendnél. Maradjunk annyiban, hogy nem nekem szól...
Úgy látszik ez a kópiák HP-ja. Sosem hallgattam korábban ezt az alakulatot, de az első pillanattól az utolsóig üvölt róla a Bodoméria. Mindez nyakonöntve egy kis modernkedős buzulással és máris kínok kínjával haltam. A COB is régen leáldozott nálam, a Norther pedig még Laiho-éktól is fényévekre leledzik. Gyenge dolog emlékezetes momentumok nélkül.
Ezek szerint én vagyok a hunyó, mert többekkel ellentétben, nekem jobban tetszett az előző munkájuk. El is tettem egy-két szerzeményt, innen viszont nem sikerült kiemelni. A hangzás is erősen szúrta a hallószerveket, a vokál is fájó és az atmoszféra sem ejtett most rabul. Talán legközelebb...
Nem igazán sikerült kitölteni ezt a hosszú játékidőt érdemi dolgokkal. Mi sem példázza jobban, minthogy többszöri próbálkozás után is ugyanúgy vesztem el a témák özönében. Semmi emlékezetes, semmi maradandó. Jó az irány, próbálkoztak böcsülettet, de sok még a tennivaló (dalszerzés, hangzás és zenei minőség terén is).
Érdekes dolog, hogy az az Apollo, aki letaglózott a legutóbbi Spiritual Beggars albumon nyújtott teljesítményével, ebben a közegben kevésbé sikerült elvarázsoljon. Ettől még jól szórakoztam persze, köszönhetően a minőségi muzsikának és az erős dalírói vénának. Ami igazán tetszett, az a 'The Ark of Lies', 'Embrace the Sun', 'Cold as Ice', 'Skg' no meg Gus mester játéka.
A Nevermore-t én is szeretem, és ők sem játsszák ezt a műfajt gyengébben, ami igen nagy dícséret, jár is érte a jó pont!
Ezt komolyan gondoltad, Oldboy?! :P A zene még úgy-ahogy néhol hangulatos lenne, ez az amatőr vicsorgás (extrém éneknek, hagyományos károgásnak nem nevezném!), fakezű-lábú dobos munkája elrontja az egészet. Pozitívan álltam hozzájuk, aztán inkább Stop gomb, majd delete lett belőle.
Vannak kellemes pillanatai, és néha jól esik ilyesmit hallgatni, de náluk inkább üresnek, izgalommentesnek, laposnak éreztem szinte az egészet. Pedig becsülettel, odafigyeléssel végighallgattam!
Az előző lemezük, a Shadows Of The Sun számomra egy 10 pontos remekmű volt, bár ezzel lehet egyedül vagyok. A Wars Of The Roses egy hangyányit kevésbé tűnik erősnek, kiemelkedőnek, de szigorúan Ulveri mércével nézve. (Mondjuk a Providence-ben lévő női ének majdhogynem bárzenei stílusa nagyon nem jön be). Természetesen senki ne számítson szimfonikus nagyzenekarra (annál inkább Garm egyéni hangjára), ez a zene az egyszerűségében nagyszerű, abszolút lélekre ható mű. Mély és több hallgatást igénylő, nem hétköznapi hallgatnivaló.
Rájuk lehetne tűzni a tucat death/black címkét, de részben igazságtalan lenne: a nagyrészt aprítás mellett rengeteg dallamos témát kitaláltak a srácok, nem beszélve a keleties témákról (Melechesh párhuzam), sőt csipetnyi női ének is felbukkan... Nem rosszak, de nálam most nem működött a recept, viszont ez maradjon az én hibám.
Egyet kell értenem Emp-el, buksistól mindenestül együtt :) Komolyra fordítva a szót: ritka (számomra) az a pillanat, amikor rá tudok hangolódni az ennyire chillout zenékre, megértem sokaknak végighallgatni is nehéz, nem hogy reálisan értékelni. Amelyik irány nekem tetszene, tehát kiemelkedő tételek, bár lehet felesleges kiemelni külön: Tériszony, MJÖLNIR, termelési szünet, vérvörös temetés. Ezekben nagyon jól el lett találva a HANGULAT és az elektronika használata. Könnyebb megfogalmazni ami nem tetszett: Űrbögre, és a torzított gitáros részek (kivéve Póküreg-ben). Tiltsatok ki nyugodtan a Fémforgácsról, tudom ez egy metal lap :D De ha már bekerült egy ilyen zene, Nagaarum-nál pont, hogy furának tűnik a "metalkodás". Mindenesetre kíváncsi leszek a következő lemezre!
Sosem tudtam őket igazán megszeretni, na most tettek róla, hogy még inkább nőjön a szakadék köztünk. Egyszerűen nem áll össze a kép, nyomnak mindent: goth metal, modern metal, kis COB, extrém ének, irtó gyenge tiszta énekek, kórusok, billentyűs részek. Vannak pozitív részek: néhol sikerül elkapni a hangulatot egy-egy lendületes résznél, eltalált dallamnál. Ha jól tudom tagcsere is volt nálunk (az alapító tag énekes/gitáros vált ki), hát most ők sem tudják mit akarnak nagy zavarukban...
Utólag jöttem rá, a Skogen előző albumát eléggé felülértékeltem, most ezt nem teszem. A Svitjod-ot megjelenésekor egyből beszereztem, félre is tettem hamar. Továbbra is sokszor szép zene, vannak fogós témák is, de olyan felemás a végeredmény, a hangzás sem az igazi (főleg a lábgép zavaró, a gitárok sem elég erőteljesek). Szigorúan állok hozzájuk most, pedig továbbra is minőségi munkáról beszélhetünk! Csak ez még hosszabb távon sem érett be nálam igazán, márha fog egyáltalán.
Figyelemre méltó debüt! Megvannak a kisebb gyermekbetegségei, de már most érződik a minőségre való törekvés. Mindenesetre kellemes meglepetés volt (főleg a borítót látva nem tudtam mire számítsak)!
Kinőttem már az ilyen zenékből, és öreg sem vagyok annyira, hogy visszatérjek a "gyökerekhez" :) Átlagos heavy metal lemez, 5 percig ha leköt az ilyesmi, csak ezért ennyi a pontszám!
Csak pillanatokra keltette fel az érdeklődésem,az amúgy jó hangzású lemez! Lehet hogy csak én vélekedem úgy hogy a banda nem igazán találja az utat,elég vegyesek a témakörök!A jövőben még betöltheti a Nevermore után maradt űrt!
Először azt hittem valami eldugott Svéd faluból, a világtól elzárt helyről ered a banda, ahol 20-an laknak, és a külvilágból semmi hírek nem érkezik! De ez nem igaz! Csak nekem ez jött le!Ilyen nyilvánvaló gyermeteg hibákat nem kijavítva egy lemezen fent hagyni,az már nem amatőrizmus és nem is pénzkérdés! Még keresem a miérteket!
A kevés reálhozamom miatt felidegesítettem magam,úgy hogy nem a legjobb idegállapotban találkoztunk!Még tapéta vakarásnál összefuthatunk!
Egy ideje olyan úton haladnak,ahol velem biztosan nem találkoznak!
Már jó ideje tolom ezerrel!Elégedett vagyok minden szempontból,brutális,ütős orient dallamok,jó hangzás és még nem sikerült megunnom!
Attól nem félek hogy ez a zene közönség nélkül marad,de aréna koncert sem lesz belőle!Annak idején az Amon Hen-es Török Attila barátom próbálkozott ilyesmi zenével,annak nem tudom milyen volt a sikere,de ennek sok sikert kívánok,már csak az erőfeszítések miatt is!
Na ez leverte a HP lelkesedésem rendesen!Még jegelem egy kicsit, északi...úgyhogy bírja!
Hát lehet képzavarban vagyok de mintha pont az itt szereplő korai Ulver lenne előttem,az is erősen a hangulatra támaszkodott!Misztikum,babona,ősi északi hiedelmek és az elmaradhatatlan erdő!De azért tetszett!
A borító randa,de a zene nem rossz!A hosszú nótákat igazából nem sikerült úgy kitölteni hogyan azt a már említett svéd banda teszi, de igazából nem is említeném egy lapon velük! Várom a következő lemezt!
Néha komolyan vágyom arra hogy valami frissítésként felpofozzon a sok tucat divat metal banda után!Félve jegyzem meg ,halkan, néha már a death metalból is elegem van,de ilyenkor jön jól a Firewind! Egy jó kis Heavy mindig helyre rak!Jövök is pontozni!
Végighallgatás után azt kaptam, amire egy szám után számítottam. Jó ez, de nagyon sok ilyen van már. Mellesleg az ilyen sterilre kevert hangzás engem elfáraszt. A maximálisan kihasznált kompresszor miatt minden frekvencia állandóan szól. Nagyon vastag, de tömény is. Olasz kaja. Azon meglepődtem, hogy a gitár időnként pontatlan... De számomra izgalmasabb, mint Loomis. Pontatlanság miatt talán meglepő, de sosem húzok le semmit, ezért most sem vettem figyelembe a pontozásnál, csak meglepődtem rajta. Az In Silence With My Scars nagyon ütős lett! Ez húzott fel fél pontot. Aztán az utána következő számok meg is ették azt a fél pontot. Majd még egy felet. Nagyon unatkoztam a végén...
Most járok a negyedik számnál, és eddig úgy érzem, hogy 8+ lesz a dolog. Tök jó a cucc hangzása. Bár ez az, amit a legkevésbé veszek figyelembe. Annyira nincs szét-technikázva, de meg ez utolsó előtti dolog, amit figyelembe veszek. A hangulata nagyon kellemes. Hohóóó! Megjött a technika is. Hátránynak nem hátrány, mert a hangulatot nem cseszte el sőt... A vége most egy kicsit leült, de nem baj. 8,5+ Túlságosan. Nem jöttem rá miről szól ez a rohadt hosszú monológ... 8.

Vélemény, hozzászólás?