Valóban nem eredeti és valóban kissé túl hosszú, de jó összerakott, alapvetően élvezetes lemez. Ha már a régi Opethet feltehetően végleg elveszítettük, lehet ez is egy kis hiánypótlás.

Ez bizony számomra jó nagy csalódás, elfeledkeztek a dalokról alaposan, és a baathory által említett időnkénti fülbántó nyivákolás sem áll messze a valóságtól.

Nekem első találkozásom ezzel a zenekarral, de azt hiszem ez alapján vissza fogok ásni...

Szeretem a kelet-európai folk metálokat.

Én a Perszepeta által említett szűk réteghez tartozom. :-) Csak azért nem kap többet, mert azt a nagyágyúk (Mournful Congregation, Esoteric) közelgő lemezeire tartogatom (ha valaki be meri ajánlani őket :-)).

Zene és nem magamutogatás. Ez már önmagában egy nagy érték. Kerek egész és jó dalokat hallhatunk, magas szinvonalú anyag.

Tökéletesen semleges.

Tényleg egész érdekes, bár a hangzás (legalábbis nálam) nem az igazi, a zene az figyelemre méltó.

A Burn My Eyes volt az egyetlen Machine Head lemez, amit rongyosra hallgattam, a többi csak átmeneti vendég volt nálam. Ez is akként végzi.

Valóban kitűnő technikás death metál.

Megkerülhetetlen, hogy ne hasonlítgassuk egy korszakalkotó skandináv zenekarhoz, ez tény. A korai időszakukra hajazó, szerteágazóan komplex muzsika ez, sok gitárral és a duplázó sem fog berozsdálni...

Jó hangzású, profi proggi anyag. A kifejtős dalokban sok a felesleges téma, ezeket öncélúnak érzem és legszívesebben átpörgettem volna.

Sikerült egységes lemezt csinálniuk. Mindezt úgy, hogy a progressziv részek még finomabbá, az énektémák pedig fogósabbá váltak. Az életmű legjobb albuma. Szeretném ezt legközelebb is leírni....

Orosz pagan/folkmetál anyanyelven, ahogy kell. Ebben a stílusban ezt a teljesítményt csak megközelíteni lehet, felülmúlni nemigen. Minden lemezük kincs és egyre jobbak! (Érdemes a koncertlemezekbe is belefülelni.)

Hosszúnak tényleg hosszú, de minden műfaji kritériumnak megfelel és néha nagyon jól esik hallgatni. Mondjuk a család nehezen viselte...

Nem korszakalkotó lemez, de erős mindenképpen. (Sokszor jutott eszembe az Eloy neve is, akik a 70-es évek második felében monumentális albumokat adtak ki, ennek ellenére méltatlanul kevesen ismerik őket idehaza.)

Kellően családbarát és egyébként sem rossz zene ez. Az más kérdés, hogy valszeg többet nem fogom meghallgatni.

Az elkötelezettség hallható, jó a hangszeres munka is, már csak a dalszerző(ke)t kéne nógatni. Talán a következő lemez előrelépés lehet ilyen téren is. Addig csak szimplán jó!

Hamar eltűnt a zenekar a látóteremből, pedig a Davidianra nagyokat zúztam akkoriban. Ez már nem érint meg igazán.

A technikás deathmetál mesterei, akiket még a tragédiák sem tudtak visszavetni. Még mindig a szakma élvonala, bár nekem hiányzik Vitek különleges dobmunkája. (R.I.P.)