Hangpróba #197 - 2011. november 19.

Háromnegyed órányi zaj- és zörejfolyam, amit időnként idegesítő vartyogás koronáz meg. Kurva jó "zene", tényleg.
Nem ismertem a bandát eddig, most is csak a teveháton álldogáló csaj miatt hallgattam bele. Jaj, mondom progmetál, jól átvágott a borító, mert különben is hol van a CSAJ? Hát sajnos éppen csak megmutatja magát az első számban, aztán tovatűnik a homokdűnék között. Szerencsére füleltem tovább a lemezt, és nem bántam meg. A metal nagyhatalom (kb. 5 aktív metalbanda)Tunéziából érkezett srácok valami csodát művelnek az albumon. Szóval most már van férfi énekes prog. metal kedvencem is. :)
Rohadt nehéz hallgatnivaló, de legalább nem egy újabb tucattermék. A hp végéig még megpróbálom megtalálni a káoszból kivezető utat, és ezt a lelkeket maga alá temető gonosz, sötét atmoszférát elviselni.
Ha valaminek a thrashez köze van, az már nem jó jel számomra. A dalok szövegeit hangszálai segítségével tolmácsoló ember nyugodtan elmehetett volna horgászni a lemez felvételekor.
Ez ilyen poszt izé valami lenne? Mindegy is, mert nem tetszik.
A doom/death metal női énekkel megbolondítva olyan vegyület aminek én nem tudok ellenállni. Lépre lettem tehát csalva! A néhol túl monoton hörgős részekkel azért majd kezdeni kellene valamit a következő lemezen.
Ártalmatlan kis rádióbarát muzsika, ami nem sok érzelmet váltott ki belőlem. Akkor már lett volna olyan végig, mint az "Irresistible Force", mert azt még szívesen is hallgattam.
Olyan kis kedveskedő zene, már-már negédes.
A viribácsi által felsorolt bandákat én is nagyon szerettem a maguk idejében, de manapság már ritkán hallgatom azokat a lemezeket. Ha véletlen mégis kedvem támadna nosztalgiázni, akkor azokat fogom hallgatni, nem Funerusékat.
Igazi tucatdeathmetal lemez. Nulla eredetiség, milliószor hallott megoldások, a végén egy hang nem marad meg a fülben.
Muszáj felemelnem, nagyon hátul van. :-D Nagyon érdekes, izgalmas zene ez, és annyira nem is nehéz, mint amennyire néhányan annak érezték, mindenesetre a pelusom tiszta maradt. :-D
Rég esett ilyen jól nem extrém progresszív metált hallgatni. A nagy adag egzotikumon kívül nagy erénye a lemeznek, hogy hallhatóan dalokat próbáltak írni magamutogatás helyett (teljes sikerrel), továbbá rendelkeznek egy jó énekessel, aki nem nyávog, nem visít, hanem énekel. Valóban az idei év legjobbja ezen a fronton!
Elismerem, hogy nagyon nehéz zene, elismerem, hogy szűk rétegnek szól, de számomra különleges élményt jelent a hallgatása. Figyelem, ez aztán végképp nem egy hallgatásos muzsika! Már persze annak, aki kibírja többször... :-D
Jobban örültem volna, ha nem thrash alapú lenne, mert egyébként izgalmas megoldások is vannak benne.
Jórészt elég unalmas vagy én nem tudtam most ráhangolódni, mindenesetre nem éreztem rá a hangulatára.
Szerencsére ezúttal is a szokásos minőséget kapjuk tőlük.
Nem rossz, de nekem messze nem üt akkorát, mint a Nothing's Shocking annak idején, talán túl slágeres, vagy nem is tudom... A U2 meg számomra a világ legunalmasabb bandája (elnézést érte, tudom, mi vagyunk kevesebben :-D) ezért nem tudok igazán örülni a hatásának.
Érzek némi törekvést a túlzott klisék elkerülésére, és az ének is egész elviselhető, de ettől még nem tetszik. :-) Egyszerűen nem fog meg a zenei irány.
Egyetlen ok, amiért nemigen fogom hallgatni, hogy mind megvannak azok a régi nagyok, akik befolyással voltak rá. Egyébként szerintem teljesen korrekt.
Semmit nem hallok itt, amit ne hallottam volna legalább tízezerszer, egy a sok közül.
A művészi önkifejezés eklatáns példája. Nem nekem szól.
A progresszív metál idei legnagyobb dobása. Az egy dolog, hogy a keleties/arab hatású zenéket nagyon csípem, de itt a DT szelleme is "eredeti" minőségében tündököl. Kiváló!
Különleges aurával bír, de mégsem tudom egyértelműen dicsérni. Sokszor inkább idegtépő, mint hangulatos.
Zenészek számára készült lemez ez. Ígéretes ötletek sorakoznak itt, mégsem lesz tartós vendég a lejátszóban. Túl sok egyszerre.
Inkább zenészek, mint dalszerzők. Azon a téren még sok a tennivaló. Jönnek, mennek a témák, de ugyanolyan hatástalan, mint az aszpirin, mint fogamzásgátló. Még akkor is, ha a térdek között van....
Élenjárók....Az előző lemez mindmáig visszatérő vendég, ennek is ez a sorsa.
Nem hallgatom magamtól az ilyen zenéket, de a család egyértelműen kiállt mellette...Így jár a jó pont! (mondjuk úgy, felfelé kerekítettem....)
A vasárnap délutáni szieszta során lepörgött. Ahogy gondoltam, nem én vagyok a célközönsége.
A korai Death, Bolt Thrower, Obituary, stb. megidézése különleges élmény számomra. Itt is meg van minden, ami felidézi bennem a kora '90-es éveket, amikor ezek a zenék fénykorukat élték. Állati jó!
Teljesen okés MDM, kár, hogy egyre kevésbé érdekel....

Vélemény, hozzászólás?