Hangpróba #201 - 2012. január 14.

Nocsak, egy kifejezetten jó zenét játszó amcsi banda, méjnsztrím vagy core-os felhangok nélkül. A régi Opeth minden bizonnyal a kedvenceik közt van.
A legütősebb Vader album, nem is tudom mióta. A borító meg egyenesen mestermű, imádom ugyanis ezeket a 90-es évek eleji hangulatú grafikákat/festményeket.
A Desecresy egy borzadály volt, de ez sem sokkal jobb. A Vader is old school tulajdonképpen, mégis csillagászati a különbség ehhez képest.
Nem olyan veszélyesen rossz ez, bizonyos helyzetekben, pl. Kadlott Károly helyett szívesen hallgatnám.
Engem is csak az oldboy által említett jelenség zavar, miszerint sok feltörekvő tehetséges zenekarunk a hátországban kénytelen sínylődni, míg egy Ossian évente jelenteti meg a szánalmasait. 20 évvel ezelőtti dolgokból megélni manapság? Vicc, de ez van, nekik megy.
Nem leszek rajongójuk. A dob kifejezetten idegesít, ráadásul végig ilyen.
A 2001-es debütalbumuk dalai a mai napig előfordulnak a lejátszóm rotációjában. Nem tudom azóta mi lett velük, de egyre kevésbé minőségi amit csinálnak.
Ide olvassa el mindenki Sheol hozzászólását, csak vegye az összes állítás reciprokát!
Az igaz, hogy maximálisan megfelel az ISO9001 szabvány death metal címszava alatt megfogalmazottaknak, de ettől engem még nem tüzelt fel. Valami hiányzik belőle, amire felfigyelhetnék. Mondjuk egy jó kis klarinét szóló, vagy női kánon... :)
Hoppá-hoppá! A borító alapján valami unalmas földöntúli károgás folyamra számítottam, ám a dallamokra gyorsan kitágult a pupillám, mint a megélhetési spiritisztának, akihez szeánsz közben bekopog a postás.
Pár nap alatt túl sok dallamtalan énekekkel teletömött zenét hallgattam. Ez felerősítette bennem a hörgés-krákogás habituációs hatását, s most csak bámulok közömbösen a retinámon át. (Be is kapok nyomban egy AOR-pirulát!)
A stíluselemek erősen behatárolják a lehetőségeket. Ők meg nem is akarnak kilógni belőle egyetlen irányban sem. Olyan, mint a táncban a balett, vagy a költészetben a szonett. Csak ez ma még a fiatalok érdeklődésének a centrumában van. És dallamaikkal, ritmusaikkal az én perifériámba is beleférnek.
Lázadó korom első számú bandája az Edda volt. Mára már úgy megváltoztak, mint a Balaton a jégkorszak óta. A Pokolgép sem élte túl a zeneipar éghajlatváltozását. Viszont az Ossian fénye többé-kevésbé továbbra is a megkezdett útja felett tündököl. És sikeresen teszi mindezt. Én nem irigylem tőlük a teltházas koncerteket, a toplistás lemezeladást, noha nekem is vannak háttérben küszködő magyar kedvenceim. És lázadóként a hét ponttal sem félek kitűnni a lázadók közül. :) Semmi új nincs a lemezen, a sok ismerős megoldás is szürke, de legalább hallgatható. "...a bűvös szó az eladható!"
Eleinte elismerően bólogattam, majd az idő előrehaladtával fejmozgásom egyre inkább hasonlított a rángatózáshoz. Az epilepsziás roham volt a csúcspont. A kilencedik számnál bekövetkezett fejhallgatóm lemerülése mentette csak meg az életemet. Megállapítható, hogy zenélni tudnak, csak dalokat írni nem.
Rövid tanulságtalan mese: A világ kezdete előtt, még amikor minden részecske csak abszurd gondolat volt csupán, élt két akarat egymásnak feszülve. Na, az egyikből lett ez a zaj.
Lassú és fájdalmas halálhörgés. Ilyennek tudom elképzelni a csiga haláltusáját, miután degeszre tömte magát génmanipulált jégsalátával.
A cím az egész világra kritika a részemről. Olyan kevés érték maradt érintetlenül és tölti be azt a szerepet, aminek szánták. Mindenki látja, hogy döglött lovon ülünk, de csak ütjük, ösztökélve szegényt a meredek lejtőn való haladáshoz. Ez a zene pedig óriási; maradandó károsodást okozva nekem!
Ahol a black metal dominál a prog. felett azok a részek tetszettek, a langyi szakaszok viszont nem. Nem tucatalbum, ezért nem leszek szigorúbb vele.
Megjelenésekor még csak egy "Nem rossz, nem rossz!" bólogatással nyugtáztam pár hallgatás után a lemezt. Nemrégiben mondok megnézem már milyen nagy nevek maradtak el a HP-ról, és akkor találtam rá újra. Azóta beleette magát a foobarba és a hallójárataimba is. Mocsok erős dalok ezek kéremszépen. Talán a hangzás lehetett volna gyilkosabb is, de a death metal legendái ismét nem okoztak csalódást. (Ilyen debüt albumok lennének manapság? Csak szeretnék!)
Igen rusnya zenei képződmény, amit még nem sikerült élvezettel hallgatnom. Azonban van benne valami izgalmas is ami miatt előkerül újra.
Nagyon komoly ez a hangzás! :D Kreáltam is magamban egy trve death metal kategóriát neki. Azt is nehéz elhinnem, hogy ez a Jarno gyerek minden hangszerhez olyan szinten értsen ami egy death metal album elkészítéséhez szükséges. Ezeket az egyemberes bandákat valami ambient vagy atmospheric black zenékhez tudom elképzelni inkább.
A hangzásra nem lehet panasz, azt jól kipolírozták ahogy ilyen albumoknál az szokás. Szóval a külcsín rendben van, a belbeccsel már sokkal nagyobb problémák vannak.
Nem olyan rossz ez. :) Az elmúlt HP anyagának fele sem tetszett jobban ennél. :P Az is biztos, hogy a külföldi hasonló stílusú lemezek szövegei sem jobbak, csak magyarul előadva rosszabbul hangzanak a fülünknek. Azért Ossian fan továbbra sem leszek, de nem is köpködöm őket. Minidg metal! \m/
Úgy látszik ízlések és pofonok, mivel én meg pont nem így szeretem a death metalt. Nincsenek dalok amik megfognának, csak monoton cséphadarás és őskáosz, a kis prüntyizésekről nem is szólva. Van viszont technikai bemutató, azt meg kenhetem a hajamra. A hangzás nem jó, ezen sincs mit szépíteni. Ami viszont tetszett, az az albumzáró tétel a "Paranoid Visions Pt1" és az előtte hallható kis átvezető. Nem is értem a banda miért nem ilyen dalokban gondolkodott végig.
Finom jó black metal hangulatbomba. Jobb hangzással és kevesebb üresjárattal még többet adnék neki. Kedvenc dal az Astral Blood.
Nagyon hangulatos doom/death muzsika. Már a 90-es években is imádtam az ilyen zenéket és azóta is odavagyok értük
Na jó, most már tényleg kezd elegem lenni ezekből a nyálas, semmitmondó, unalmas prog. sza...albumokból.
Vicces egy album ez, mert amilyen jó, néha olyan idegesítő kis momentumokat tud az ember arcába tolni... De legalább többségben vannak a jó részek.
Az 'I Am Who Feasts Upon Your Soul' mindent elmond az albumról. Ahogy kezdődik, ahogy beindul... Ezt hívják minőségi death anyagnak.
Na viszont ez most nagyon negatív élmény...
Tényleg nem szörnyen rossz, csak már nem igazán tudok mit kezdeni a kórral.
Még a megjelenés környékén párszor végighallgattam... annyi elég is volt belőle. Egyedül a Caprice 24-re emlékszem. :)
Hosszú távon rohadtul irritáló. Az még elképzelhető, hogy napi egyszer meghallgatom valamelyik csodaművüket, de ennél többre képtelen lennék ezek után.
A hangzás engem is zavart, az üresjáratok már kevésbé. Győzött a feketeség.
Na ezt hívják úgy, hogy hangulati mestermű.
Alkottak már jobb dolgokat, vegyük például... akármelyik lemezüket.
A blackes dolgokat szerintem nem kellene erőltetni, játsszák azt azok, akiknek megy. A többi kimondottan hangulatos, szövevényes, sokszor az Ansurt idéző zenei utazás.
Vaderék a folyamatos kifogástalanul magas technikai színvonal mellett is számomra hullámzó teljesítménnyel bírnak. Most azonban igen patentül megírt, kereteiken belül izgalmas és változatos lemezt hoztak össze.
Én valami egész jóra emlékeztem Glorior Belli címen, de lehet el vagyok tévedve. Öreg vagyok már ehhez a kályhacső hangzáshoz...
Mindig van egy bizonyos skizofrén állapotom az ehhez hasonló lemezek pontozásánál. Mit pontozzon az ember? Természetesen ennek a közegnek is megvan a maga kis közössége, csak az a bajom, hogy ma ezeket a zenéket még azok is, akik szeretik, azért szeretik, mert olyan, mint amilyen ez a stílus valamikor volt őszintén, magától kialakulva. De ez ma már mimézis, vagy csak szimpla nosztalgia. Fene tudja, hova kell ezeket az "olyan mint" zenéket rakni, ma 2012 év elején...
Egy igazán ötletes húzása van a csapatnak, az pedig a zenekarnév. Mindent összefoglal a csapatról egy szóban. Kórságos kliséhalmaz.
Becsülettel végighallgattam, így jár a 9 pont... nekem. A maradékot testvériesen megfelezem a csapattal.
A jó öreg légkalapács és a csapágyas malterkeverő kakofónikus násza az oltott mésztől lucskos humuszon.
Sztenderd atmoszférikus black. Nálam semmilyen ingerküszöböt sem lépett meg.
10-ről indul a lemez, aztán ennyire lefogy. Nem elég berántania egy bizonyos hangulatba (ami megjegyzem nagyon is megy neki) de meg is kell tartani ott. Ez Mythologicaléknak most nem megy, ettől függetlenül baromi hangulatos lemezt hoztak össze, csak kicsit monoton és elfogy a muníció még a lemez vége előtt
Kiváló, saját kereteiken belül rezgő prog. képződmény. Faja kis ritmusokkal (sokszor a ritmusalapról a Gojira jutott eszembe) és a számok is teljesen rendben vannak már a 3. hallgatástól kezdve. Persze már akinél megér 3 hallgatást.
Szerintem a zenészek maguk sem tudták, hogy mit is akarnak ebből kihozni.
Kiemelkedik a hp-s black/death mezőnyből; néhány jól eltalált ütem és dallam elég volt hozzá.
Még zöldesfekete formában sem szeretem a vérhányó varjúmetalt.
Májszpészdeath. Szerintem ezt Jarno-n kívül csak a hóvihar bírja ki, addig amig be nem lepi a lejátszót.
A zene okés, a mikrofont szorongató pedig monnnnyonle.
A menetrend szerint érkező Ossian lemez nem nagyon különbözik a banda újjáalakulását követően megjelentektől. Bivaly a hangzás; szépen szól a basszusgitár. Ezt is szívesen fogom hallgatni, ha néha-néha előkerül. A negatívum oszlopba csupán két dolgot említenék. Az egyik, hogy a lazább, hard rock dalokat hanyagolni kéne - nem áll jól nekik. De ez még hagyján. A másik, amit viszont sürgősen beszüntetnék, az az amikor Endre saját magának vokálozik. Nem hiszem el, hogy nincs a bandában vagy a csapat körül valaki, aki ezt megoldaná. (mindkettőre jó illetve rossz példa a Viharban létezett című szerzemény)
Egy nagy búgáshalom.
Elmaszatolt, elhúzott tónus-üvöltés (ha már farkasok ezek a tróntermi mű-vész-lelkek).
Atmoszféra okés, a többi átlagos.
Ijesztően indult, aztán jött néhány elfogadható téma. Nem rengették meg a világomat.
Az év első kellemes meglepetése, még ha tavaly jelent is meg. Felkészültem, hogy valami Dark Suns - Opeth féle unalmas prog szörnyűséget fogok kapni a fülkagylómba, de szerencsére nem így történt. A burjánzó gitár dallamok mellé becsúszó hörgés-kiabálásszerű vokál így együtt megdobogtatták a szívem.
Jövőre töltik a harmadik X-et, ha minden igaz, és nem nagyon hibáztak a pályafutásuk során. Egyetlen gyenge albumot sem tudnék megnevezni tőlük. A Welcome... pedig egy újjabb erős munkadarab.
Mondjuk úgy, hogy a postást nem sikerült megvezetnie az álmágusnak. A postás elvégezte a munkáját és már el is felejtette az ügyfelet, elindult egy új feladatra.
Borzalom.
Mighty Ravendark szavaiban lehet igazság bőven, és attól, hogy az Ossiannál fél ponttal jobbak, rajtam egy forintot sem fognak keresni soha. A 13th Morning viszont tetszett.
Nem gondoltam volna, hogy bármikor ilyet fogok leírni: nagyobb élvezettel hallgatom, mint az Opeth legutóbbi korongját. Ezért is igaz az, hogy minden viszonyítás kérdése, az is hogy mi a jó és mi a rossz.
Darál, reszel, darál, teker, darál
Hangulatos, lassan poroszkáló black. Kiemelkedőnek nem nevezném.
Muzsika, ahogyan szeretem!
Úgy látszik, hogy az ilyen zenék iránti, mostanában kialakult érzéseimmel nem vagyok egyedül. Alig vártam a végét.
Nem rossz de mégsem fogott meg, talán az ének és a hangzás miatt.
Brutál tempó. Vadállat riffek. Kíméletlen zúzda. De nekem egy kicsit tömény.
Detto Cormorant
Mi ez demó? Pedig van benne egypár jó téma.
Tényleg műanyag az egész. Idegesítő a ritmus gitár. 4-11: Ezekkel mit akartak?
Sosem volt kedvencem, mindig Pokolgépet hallgattam. Ma pedig inkább Kalapácsot hallgatok. De ez az anyag nem rossz, legalábbis a zene, Paksi hangját még most sem bírom.
Súlyos az biztos, de ezt egy számba is besűríthették volna.
Sötét, nagyon sötét.Számomra érthetetlen.
Engem nem hozott semmilyen hangulatba, sőt unalmas és fantáziátlan.
Ezt a zenét nem lehet fél füllel hallgatni. Első hallgatásra nem találtam benne semmit. De a másodikra sokmindent. Profi ének, profi riffek, hangulatos, és a dobtémák se semmik, kivétel a 7. szám elejét mert az nagyon gáz. Pedig én nem szeretem a prog zenét. De ami profi az profi.
Már rég túl vannak ők is a zenitjükön, de azért még elég jól hangzik a nevük a szakmában ahhoz, hogy kapják a jó pontokat. Részemről inkább maradok a jobbféle death metálnál. ui.: két kezem kevés lenne ennél sokkal jobb debütalbumok összeszámolására.
Vagy black metál, vagy stoner, de a kettő együtt nem megy.
Egy hetesnek megfelelő oldschoolság.
Ez a zene tipikusan azoknak az újvonalas, divatorientált tiniknek való/szól, akik azt hiszik, hogy ez kemény zene, és metál, pedig nem, baromira nem metál. Kizárt dolognak tartom, hogy a tagok ezt a zenét megyőződésből, érzésből játszanák, anyagi motiváción kívül nem érzek semmit benne. Totál sablonos, csontunalmas, műanyag az egész. Persze dallamos, és tudják használni a hangszereiket, de ezért nem kapnak dícséretet, azt hiszem, hogy ez a minimum, ha valaki lemezszerződést kap.
A magyar heavy metál élő legendája, ikonikus alakja, műfajának legjobbja, kik nélkül szegény lenne a magyar metál paletta. Köhömm, mindez igaz is lenne, ha nem vérezne ezer sebből az állítás. Azt leszámítva, hogy az ideg majd' rángatott miközben hallgattam, néhány kérdés megfogalmazódott bennem. Az Ossian legénységének, menedzsmentjének, vagy teljesen mindegy kinek mikor esik le, hogy addig az együttes értelmes zenehallgatók körében közröhej tárgya marad, amíg Paksi Endre hallatja a hangját, és ezen szövegek elhangzanak tőle? A hangszeres szekciónak sem derogáló, hogy a - maguk szűkös keretei között korrektnek mondható - zenei produktumuk értékét a nulla környékére konvergálja az előbb említett énekesi teljesítmény? Ezek megválaszolatlan kérdések. Ide nekem valami igazi zenét, mert ez megviselt!
Nem szokásom a hangzást kritizálni, de van az a zenei közeg ahol a penge hangzás bizony alapvető fontosságú. A technikás death metál ebbe a közegbe tartozik. Szerencsére az albumnak ez az egyetlen gyenge pontja, a hangzás, a zene maga élvezetes technikai brillírozás.
Megmentették számomra a hangpróbát. Úgy játsszák a műfajt, ahogy én szeretem. Ennyi elég.
Semleges.
Minőségi, de elfárasztott.
Erodál.
Stoner és black keveredése? Sajnos annyira nem tetszik a párosítás, így csak magát az ötletet tudom díjazni.
Neeeeeeem tudom...
Popzene torzított gityóval és duplázóval, hörögve. Csak azért nem kettő pont, mert a dallamos - szólamozós - nyávogós refrénektől meg lettünk kímélve. Az Earthbound tetszett egyedül 2:30-tól a végéig.
A Metal Hammer szerkesztőségének a bűne, hogy még 2011-ben is a Paksiék a mérvadóak. Tulajdonképpen ők csak zenélnek. Ha valaki járatja rendszeresen a Hammert, megtenné nekem, hogy összeszámolja tavaly hány poszter, és cikk volt róluk? Esetleg kis hír? Na itt a rafkó. Meg ott, hogy a Kátai Tamást egy-két furcsa dolgokra is vevő szerkesztőn kívül (Uzseka ugyebár) senki nem vette komolyan, most meg, hogy Season of Misthez szerződött, hirtelen mindenki hátbaveregeti. Holott a Tamás is tizenöt éve mérvadó, (akár Gire, akár Thy Catafalque vagy a szólócuccai). De a Hammer csak a biztos lovat hajlandó megülni. Egyébként ez a szar most engem is meglepett, mert korábban volt, ami tetszett az Ossiantól. No nem baj Endre, megadom én nektek azt, ami jár. Nesze!
Azért idegesítő a dob, mert szénné van triggerelve, vagy gép - de ócskán összerakva. A bassz hangzása kicsit SteveDiGiorgio-t idézi. Gyanítom fretless. Nem egy Vader, na...
Kötelességem megjegyezni, hogy olvastam erről a bandáról a Hammerben, szal a sok fika után most fejet kell hajtsak előttük... Milyen üresjáratok???
Irtó gagyi bandanév, jó zene. A két negatívumból nálam egyik a lelketlen, egysíkú hörgés, a másik meg az, hogy idővel unalmas lett.
Nagy ellentmondások. Jó témák vannak benne, amik aztán a semmibe csúsznak valami nedvesre nyalt lejtőn. A Dream Theaternél jobban tetszik, de nem akar összeállni ez sem. Mikor elkapnám a lendületet, leáll, mikor lenyugodnék rajta felpörög. Fordítottan működik, mint én. Viszont a hangzás az nagyon tetszik, és pont azért, amiért az öregfiúnak nem. A diszkrét kompresszor nem tölti fel a kavicsok közti helyet sóderrel, a maradékot meg homokkal. A kompresszor épphogy elrontja a dinamikát.
Lásd kritika!
Jó-jó, de nem annyira hatásos, mint Vader Nagyúr módszerei! Azért az I Had a Dream elején a Birodalmi Indulóra hajazó dallamvilág kedves gesztus minden Star Wars hívő részére!
Minden szempontból gyengébb az előző lemeznél. Nem csak a zene, a borító is kevésbé tetszik ezúttal...
Bájos!
Erre mondják, hogy "nomen est omen". Valóban lélektelen zene ez. De legalább rövid...
Az utóbbi jó pár lemezüket nem hallottam, de nem hiszem, hogy túl sokat vesztettem volna. Már régóta nem az én zeném az Ossian, és azt is elfogadtam, hogy az általam nagyra tartott hazai bandákat sosem fogják annyian ismerni és szeretni, mint Endrééket. Az Élet Tengerénél című dal azért viszonylag tetszik, úgyhogy kapnak egy semleges pontot.
A bőgős nem rossz! A hangzás nem jó...
Egész kellemesen kezdődik a lemez, a zene is és a női ének is hangulatos, aztán természetesen menetrendszerűen érkezik a károgás... Persze a későbbiekben is vannak számomra is tetsző megoldások, de összességében ez egy újabb teljesen közömbös black album.
Nekem is az a legnagyobb bajom ezzel a lemezzel, hogy nem tud végig lekötni. Dalonként, kisebb adagokban működik, de egyben hallgatva unalomba fullad.
Szerintem nálam nagyobb prog. mumus nem nagyon mozgolódik HP közelben, de azt kell mondjam, hogy ez a lemez nem az igazi. A hangzás tompa, száraz, alulkompresszált. Egyszerűen nem dörren meg, bármilyen hangosan is hallgatja az ember. De ez még bocsánatos bűn lenne. Az igazi gond a dalokkal van, mivel teljesen átlagosak. De mivel nekem "eszement17" kollégával ellentétben tetszik a loopokkal operáló hetes nóta, így kapnak egy enyhén jó osztályzatot!
Tetszett, de nem minden momentum.
Így kell egy erős death metal lemezt összerakni! ("Az év death metalja" címet azért mégsem nekik adom, hanem -ha már debüt lemezeknél tartunk - egyértelműen a Beyond Creation-nek, igaz szerintem a zenélést ők sem ma kezdték, annak ellenére, hogy első kiadványuk).
Osztom Sheol véleményét.
Az intrót hallgatva valami jobbat vártam (persze még a többiek pontozása előtt), de a lelkesedésem nagyon hamar elszállt. Többször nekifutottam, de minek? Vannak próbálkozások, de ez rém gyenge, a hörgés is inkább vicces, mint komolyan vehető.
Eléggé műanyag tucatzene, a sok dallammal engem sem vesznek meg. Ettől függetlenül megadok ennyit nekik, mert hallottam sokkal rosszabbakat is ennél.
Az Ossiantól egy "bizonyos" koncertfelvétel mai napig nagy kedvencem :D Sajnos ez azt a magas szintet nem éri már el. Szebbet én sem tudok mondani, Nagaarum és a többiek megtették helyettem.
Szürke daráló
Szerintem ez egy remekül felépített lemez, hangulatos és eléggé sötét zenével. Nekem a hangzással sem volt különösebb bajom, fejhallgatón legalábbis kifejezetten élvezetes volt. Nyilván azért van hova fejlődni, ettől függetlenül meggyőztek!
Élvezetes doom/death, úgy ahogy kell.
Ez szörnyen megviselt, és a gyatra hangás mögötti értékeket sem volt energiám keresgélni. A hiba lehet bennem van, majd elküldöm magam kivizsgálásra :)
Érdekes, hangulatos utazás.
Szerintem ezt nem kell nagyon magyarázni. Elsöprő.
Én nem érzem annyira nehéznek, annyira stonernek sem hogy zavaró legyen, szerintem ez egy jó lemez.
Ez most nem esett jól. Primitív dalszerűségeket hallok pocsék hangzással. Ma már a Desecrecynek se adnék ennél többet. Úgy gondolom, a régi nagyok sokkal jobb dalokat írtak a kezdeti időszakukban is. És egyetértek azzal is, amit Sheol írt az egyszemélyes death metál zenekarokról, ez a műfaj szerintem sem egy emberes "zenekaroknak" való.
Unalmas, fantáziátlan, divatos tucatáru.
Ezerszer lerágott csont, ráadásul ezek az Üdvözlégy Rock and Roll-féle magvas, világmegváltó szövegek... És ha mindez nem lenne elég, az énekest Paksi Endrének hívják. Mindenesetre végig bírtam.
Egysíkú darálás gyenge hangzással. Nem a szokásos francia minőség. :-) A dob szerintem is marha idegesítő.
Szerintem ez egy kimondottan jól összerakott, érdekes lemez, a hangzás az én fejhallgatómon át sem zavaró. :-)
Nagyon hangulatos muzsika egy általam egyébként is nagyon kedvelt műfajban. Nem nyújt semmi újat, de erre itt nincs is szükség.
Sok rosszat nem mondhatok rá, mégsem kötött le túlzottan.
Remekbe szabott,csak úgy mint az előző lemez!
Mese nincs! TÍZ!!!
Ötletesen építenek be olyan dolgokat ami nem oda való!
Elég ortodox a hangzás,az orgánum pedig Chris Barnes ex cannibal c. torkot idézte fel!
Kerülöm a modern metált mint atheista macska a templom egerét!
Lassan kivéreztetett!
El kell fogadnom hogy nem minden banda szól úgy mint a Nile, de ettől ez még egy becsületes anyag!
Csak egyszerűen nem tetszett!
Nagy élvezettel hallgattam végig,pedig az elején végtelennek tűnt!
Ügyes zenészektől csak átütőerő hiányzott!
Tényleg különösen erős ez a hp. (Bár van itt anyag azért, amit jó darabig tologatni fogok....)Ez a progresszív death/black/folk is izmos egy darab. A gitárszólókban a 70-es évek prog- rock feelingje is visszaköszön és ez plusz fél pont. A hangzás viszont nem 100%-os.
Tartogattam a max. pontot a csapatnak, de nem fogom megadni. Minden tiszteletem a bandának, de manapság debüt lemezként jönnek ki ilyen lemezek. Szóval; tessék meglepni végre.....(de ne Opeth módra....)
Negyedik próbálkozásra valami maradandóbbat is kihozhatott volna a francia szupergrupp. Fél pont itt is a szólókra. A Chaos Manifested azért elég jó...
Jarno sem az a seggén ülő típus. Ha éppen nincs dolga a Slugathorban vagy a Desecresyben, akkor gyorsan kiad egy lemezt más név alatt is. Okkult deathmetál a játék neve úgy igazán old school módon. De mit is várjunk tőle. Teszi azt, amit a legjobban tud. Én meg fejet hajtok...
Könnyed modern metál a műfaj összes sajátosságával/kliséivel. Egynek elment, de nem hiszem, hogy még egyszer előveszem...(Ebben a stílusban pl. a The Embodied sokkal jobb. Na, de ők svédek!)
"...üveggyöngyből nem lesz drágakő..."
A franciákban azért meg lehet bízni. Nyers, intenzív és gyilkos deathmetál, kiváló hangszeresekkel, örült dobmunkával. Szeretik a sebességet, de a gyors középtempók szakítják le az ember fejét igazán. A hangzás bőven élvezhető!
Sosem volt tucatzenekar a WITTR, ez igaz. De nem is tartoznak a kedvenceim közé. Inkább csak respekt, mint barátság.
Sokat hallgattam, a bérelt hely már biztosítva van a lejátszóban. Nem különleges, csak szimplán kellemes kikapcsolódást nyújt ez a doom/death csapat. Nincs bennük semmi brazilos...
A Lies.... kezdése biztató volt, aztán merő unalomba fordult az egész. Eseménytelen 7 perces dalok. Kevés!

Vélemény, hozzászólás?